Átadták a Kereszténydemokrata Néppárt és a Barankovics István Alapítvány szociográfiai pályázatának díjait. A harmadik alkalommal meghirdetett pályázat témája a kereszténydemokrata gondolkodás alapját jelentő család volt. Az első díjat Tompa Z. Mihály vehette át a Keserű cukor címmel benyújtott szociográfiájáért, amely a hatvani cukorgyár történetéhez kapcsolódva mutatja be családok sorsát.
Hoffmann Rózsa beszédében hangsúlyozta. a Kereszténydemokrata Néppárt fontos feladatának tartja a kultúra őrzését, fontosságának hangsúlyozását, megjelenítését a politikai döntésekben, hiszen a kultúra a párt értékrendjének oszlopa.
A pályázat előzményeiről szólva a képviselő elmondta: azon megfontolás jegyében, hogy kultúra nélkül nincs méltó emberi élet, s hogy a politikának képviselnie, támogatnia kell a kultúra ügyeit, négy évvel ezelőtt a KDNP politikusai egy frakcióülésen úgy döntöttek, hogy saját erőből, saját anyagi eszközeikkel minden évben egy kulturális pályázatot hirdetnek. Céljuk kettős volt, egyrészt szerettek volna – a maguk szerény módján – hozzájárulni ahhoz, hogy egy-egy műfajban új alkotások születhessenek, kevésbé ismert alkotók művei is eljuthassanak a közönséghez, másrészt kezdeményezésükkel azt szerették volna üzenni, a kultúrának a KDNP politikájában kitüntetett helye és szerepe van.
Az első évben a KDNP irodalmi pályázatot hirdetett, amelyre minden előzetes várakozást felülmúló számú értékes pályamunka érkezett. A legjobb műveket a Barankovics István Alapítvány kiadta, így azok a könyvesboltok polcaira kerültek.
A következő esztendőben a KDNP fotópályázatot hirdetett, a díjakat a Magyar Kultúra Napján megtartott ünnepségen vehették át a legkiválóbb alkotók.
Az alapítók a 2009-es esztendőre szociográfiai pályázatot hirdettek, melynek témája a kereszténydemokrata gondolkodás, értékrend alapját, bázisát jelentő család lett. A pályázat anyagi feltételeit ez alkalommal is a KDNP országgyűlési, önkormányzati képviselői, politikusai teremtették elő, finanszírozták. A pályaműveket 3 főből álló zsűri bírálta el, elnöke Spéder Zsolt egyetemi tanár, tagjai: Bíró Zoltán író, irodalomtörténész, és Fábián Gyula, író, újságíró voltak – ismertette a részleteket a KDNP országgyűlési képviselője.
Hoffmann Rózsa kifejtette: minden olvasó ember tudja, hogy a szociográfia a magyar irodalom kiemelkedő csúcsát képviseli, s hogy a műfaj a XX. század bizonyos éveiben, évtizedeiben milyen magasságokba emelkedett. A szociográfiát éppen ezért nem szabad veszni hagyni, a nemes hagyományt folytatni kell..
Spéder Zsolt rövid beszédében elmondta: szociológusként, demográfusként nemcsak szereti a szociográfiát, de mind az értelmiség, mind a tudomány számára rendkívül fontos műfajnak tartja. Úgy fogalmazott: szociográfiát írni nagyon nehéz dolog, hiszen a szerzőnek egyszerre kell tárgyilagosnak, és személyesnek lennie, vagyis egyszerre kell belülről és kívülről látnia, és megjelenítenie azt a világot amelyről az adott mű szól. Hozzátette: a számokkal, hatalmas adatbázisokkal dolgozó szociológusok, demográfusok néha elveszítik a kapcsolatot a való világgal, a szociográfia segíti visszatalálásukat. Hangsúlyozta: a szociográfia azokat a jelenségeket is képes bemutatni, amelyek számokkal le nem feddhetők, s az irodalomban pedig kevésbé tárgyszerűen jelennek meg.
Emlékeztetett rá, hogy a szociográfiának más országokkal ellentétben Magyarországon komoly tradíciója van, a népi írók által elindított műfaj újra, és újra az érdeklődés középpontjába kerül. A szociográfiáknak köszönhetően megismerhetjük a magyar valóság múltját és jelenét, bepillantást nyerhetünk az adott korban élők mindennapjaiba.
Spéder Zsolt külön örült a témaválasztásnak, mivel a család a közbeszédben gyakran szélsőséges ábrázolásban, vagy a problémamentes, idealizált, vagy pedig az erőszakos, elviselhetetlen formájában jelenik meg. A valóság azonban az, hogy a családi élet tele van konfliktussal, és tele van boldogság élményekkel – mondta a demográfus. Értékelése szerint a díjazott szociográfiák hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar családokról reálisabb kép alakuljon ki a társadalomban.
A díjak átadását követően Hoffmann Rózsa szívből gratulált a díjazottaknak, megköszönte, hogy megértették, és elfogadták a pályázat üzenetét. Reményét fejezte ki, hogy ismét olyan alkotások születtek, melyek gazdagítani fogják egyrészt a magyar irodalmat, másrészt a magyar közgondolkodást, és a kultúrát. Végezetül elmondta: a díjazott alkotásokat - ahogy eddig - most is a Barankovics István Alapítvány kötetben kiadja.
Tompa Z. Mihálynak a díjat Hoffmann Rózsa adta át.
A harmadik díjat Szabó Kálmán vehette át a Családok a Wekerlén a XXI. század első évtizedében című pályaművéért.
