20 RÉSZES ÚJ SOROZAT ISTENÜNK SZABADÍTÓ CSODÁIRÓL, MELYEKET 1989-BEN TETT

TÖRTÉNELEM-TEOLÓGIAI ELEMZÉS ÉS TEMESVÁRI HITVALLÁS TERVEZET (1.)

 

Isten Lelke által szabaddá tett lelkiismerettel a sorozatot írja: Dr. Békefy Lajos

 

Való igaz, nagy kegyelem, hogy nemzedékünk, a 30 évvel ezelőtt felnőttként Közép-Kelet-Európa nagy történelmi-politikai fordulatait hozó események tanújaként, kisebb-nagyobb mértékben részeseként, nem élhetünk úgy, s nem mehetünk majd el minden élők útján, hogy magunknak, közösségünknek, népünknek, a kortársak előtt és az utánunk jövőknek el ne mondjuk: Istenünk páratlan szabadító tetteinek, és népeink exodusainak, a szolgaság ideológiai, hatalmi Egyiptomából történt kihozatalának a szabadságélménye életre szóló adományunk, útravalónk lett. A több szabadság eufórikus üdvözlése,  s mindaz a minden képzeletet felülmúló nagy rendszeromlás, ami Danzigtól, Varsótól, a Szolidarnosttól Bukarestig, Berlintől Temesvárig bennünk és körülöttünk 1989-ben és utána történt. Mint ennek a nemzedéknek annyi tagja, én is átélhettem és megírhattam, s elmondhatom szabadítás-történeteimet. A 30 évvel ezelőtti páratlan történelmi "csillagórának" (Stefan Zweig) számító váratlan események különösen sűrű történelmi pillanataiban azt érezhettük, hogy a rendkívüli, kegyelmes csillagállásoknak históriát átrendező, legtöbbször láthatatlan, olykor látható mozgatóerőinek, az égi és földi mechanika működtető dinamikájának és mozgásainak sodrásába kerültünk. A történelem fő sodrába. E fő sodrásnak pedig a minden képzeletet felülmúló, olykor békés, máskor vérrel, könnyel átitatott közép-kelet-európai csodái bizony, bizony itt kezdődtek Magyarországon. 

 

Az 1989. évi augusztusi Páneurópai Piknikkel Sopronban. Majd folytatódott a szinte hihetetlen csillagórás eseménysorozat a közel 48 ezer NDK „menekült”, új hazát kereső nagy exodusával a szeptember 10-11-i magyar-osztrák határnyitással, Kohl német kancellár és Gorbacsov szovjet vezető közötti kemény tárgyalások jó kimeneteleként azzal, hogy Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter összehangoltan végrehajtotta a határnyitást. Hálás vagyok Istennek, hogy ebben a nagy kelet-német exodusban a csillebérci befogadó táborban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa hivatalos megbízásával lelkésztársaimmal, köztük Balog Zoltánnal együtt részt vehettem. Tapasztalataim esszenciáját, lényegét lelkészi naplómban minden nap pár mondattal lejegyeztem. Azóta szerkesztett, irodalmi formában magyarul és németül publikáltam emlékeimet „Az a 14 felejthetetlen nap” címmel. És a csodaév folytatódott a Magyar Köztársaság kikiáltásával, majd a berlini fal lerombolásával. A nagy történelmi forgások és fordulatok csúcsaként december idusán ott áll Temesvár, s a romániai forradalom. Isten a pontot az ire, a változások 1989. évi nagy menetére Tőkés László református lelkész éhségsztrájkjával, eltökélt ellenállásával, az általa mondott prófétai szóval, és a temesvári gyülekezetnek lelkésze körüli védőbástyává szerveződő prófétai tettével rajzolta fel. Valóban a szabadságnak olyan hatalmas hívása zendült végig az egykori szocialista világbirodalom kelet-európai államain, s olyan, korábban elképzelhetetlen méretű és mélységű exodus valósult meg, ami csak és kizárólag az ószövetségi népnek a rabszolgatartó Egyiptomból, a szolgaság házából történt csodálatos kivezetéséhez, szabadításához hasonlítható. Ezeket a történéseket, melyek fellebbentették a titokteljes fátylat Isten történelmet író kezéről, szemeinkkel láthattuk, füleinkkel és egész belső valónkkal hallhattuk, tapasztalhattuk meg. A szolgaság háza és a nagy exodus, a Kivonulás is nemzedéki élményünkké vált. Erről nem beszélni, ezt meg nem köszönni a cselekvő Istennek, aki akkor felfejtette előttünk a történelem szövetének a hátoldalát is, s ellenállhatatlanná tette bennünk a szabadság hívására adott válasz cselekvő megvalósítását – nos, erről méltóképpen és mindenképpen olyan formában kell szólnunk, ami Istenhez és emberhez, kortársainkhoz, a szabadságért élőkért és meghaltakért, illő és tisztességes. Ennek szerény megvalósulása kíván lenni ez a történelem-teológiai reflexió, valamint hitvallás tervezet.

 

Már akkor, az események, az összesűrűsödött idő hatalmas nyomása közben megfogant bennem: Sopron, Csillebérc, Budapest, Berlin, Temesvár generációs élményeit rögzíteni fogom. 25 éven át készültem erre. Ennek érdekében áttanulmányoztam az Ó-, és Újszövetség, a Szentírás nagy szabadítási és exodus-történeteit. A Jehosua-Jézusnak, a Szabadítónak az Igéit, a páli teológiában fogant bizonyságtételeket. Aztán az elmúlt 80 évben keletkezett, páratlanul gazdag református hitvallásalkotói világirodalom következett, hiszen közel 100 új hitvallási állásfoglalás, nyilatkozat jött létre a legújabb történelmi tapasztalatok és Isten világtörténelmi vezetése, valamint az üdvtörténet és az emberi történelem találkozásainak, érintkezéseinek nyomán. Lenyűgözött a lelki és hitéleti gazdagság, fantázia, ahogyan az öt kontinensen élő református testvéreink megfogalmazták hitvallásaikban helyüket a világban, hazájukban, népükért, egyházukért, övéikért vállalt és meghozott hitbeli döntéseiket. Mindez arra indított, hogy áttanulmányozzam még a szemünk előtt és a szívünk számára oly kedves Erdélyben, Királyhágó-melléken, majd az egész Romániában végbemenő fordulat teológiai összefüggéseit. Fél éven át e fenti elmélyült tanulmányi munka mellett átolvastam, kijegyzeteltem Temesvár Istentől rendelt lelkipásztorának az igehirdetéseit, előadásait, az összeomlást hozó decemberi fordulat előtti petícióit, az egyházi és a politikai hatalom visszélései elleni protestálását megörökítő iratait, írásait, majd az elmúlt húsz évben tőle és másoktól származó, a 10., 20., 25. évfordulóra írt reflexiókat azokról a fényes napokról. Egyre erőteljesebb belső hajtóerővé vált bennem a meggyőződés, hogy addig meg nem állok, amíg egy magyar református kárpát-medencei történelem-teológiai reflexió körvonalait meg nem fogalmazom, s ezeket a reflexiókat ünnepélyes hitvallás keretei között ki nem fejezem önmagunk emlékeztetésére, az utánunk születő generációk tanulságára. Az Isten nagy csodatetteiért érzett hála kifejezése, generációs örökségünk lejegyzése, s az utánunk jövők számára hitbeli testámentumként történő továbbadása volt a célom. 

 

Arra kérem szeretettel a Kedves Olvasót, hogy együtt álljunk oda a cselekvő Isten színe elé lélekben szerte Kárpát-medencében, s messze túl a rónákon és hegyeinken, akár még tengeren túlnan is, s olvassa át mindenki az alábbi tanulmány részeit figyelmesen, nyitott szívvel. Kérve kérek mindenkit, óvakodjunk az elhamarkodott és felületes ítélkezéstől, s ha majd ki-ki elért e történelem-teológiai esszé végére, és a Szolid Temesvári Hitvallást is átelmélkedte, akkor mondjuk ki remélhetőleg együtt az áment mindarra a csodaszerző isteni eseménysorozatra, ami az idők forgatagából 1989-ben mindnyájunk emlékezetében megmaradt. Hiszen az isteni vezérlés, a minden háttér-, és látható hatalom fölötti szuverén akarat szőtte át közelmúltunk históriáját olyan aranyszállal, melyen ma és még sokáig visszacsillan a páratlan események tiszta aranyfénye, olykor átszíneződve bordópirossal, vérrel, fájdalommal, áldozatokkal – a mi szabadságunk, nagyobb szabadságunk mások által megfizetett árával. Mindenért legyen áldott a történelem Ura, szabadító Istenünk, hiszen ahol Krisztusnak a Lelke munkálkodik, ott van ma is, s mindig is ott lesz -  a szabadság. Soli Deo Gloria!

 

A teljes írás itt olvasható: https://bekefy.agnusradio.ro/#!/2019/09/20-reszes-uj-sorozat-istenunk-s…