A filozófiatörténet egyik legnagyobb protestáns szellemi építkezője, Immanuel Kant szellemesen azt írta, hogy számára két dolognál nincs csodálatosabb: a csillagos égnél felettünk és az erkölcsi törvénynél bennünk. Innen, a 21. századból és hazánkból nézve viszont harmadikként hozzátehetjük: Kantnál a filozófusok között – Urunk Jézust nem sorolhatom ide, mert Ő isteni és emberi természetből volt páratlanszerűen összeszerkesztve – nincs csodálatosabb. Ugyanis a neki kegyelemből juttatott 80 év alatt a baltikumi-porosz gyönyörű városból, Königsbergből csak a vidéki kastélyokig és parókiákig távolodott el. Maximálisan 150 kilométeres rádiuszban mozgott. És ebben a helyhez, de nem röghöz kötöttségében világegyetemeket járt be gondolataival, és szellemi utóhatása a mai napig érződik. Múlt és jövő, helyi szellemiség és egyetemesség csodálatosan együtt lakozott benne. Sorozatunk előző három részében sok, eddig kevésbé ismert életrajzi mozzanatot tekintettünk át, az egyéni alkotószellem földrajzi, kapcsolati, emberi kötődéseinek felvillantására. Ennek az életrajzi háttérszemlének a nyomvonalán haladunk most is tovább, táj, ember, alkotás, kor, kortársak, egyetem, a logika és a metafizika professzorának és a szellemtörténetnek őt megelőző és őt követő sok százados erőterében mozogva, kölcsönhatások izgalmas történetén, szövedékén és „világhálóján” akad meg a tekintetünk. Ezt érzékelteti sorozatunknak már a címe is, az egymástól csak látszólag és kizárólag földrajzilag, de nem szellemföldrajzilag és a történetileg tekintve távol eső vidékeket és korokat összekapcsoló holland, skót, koreai, japán és pataki, valamint moszkvai csomópontokkal. Jelesen most Kant és Putyin kapcsolatát illetően...
A földrajzi tér, a táj, a Baltikum inspirációja – Kopernikusz és Kant a porosz szellem csúcsai
Bizonyára vannak, akiknek a szellemtörténet nagy nevei többet mondnak, mint a földrajzi helyek, másoknak a szellem mozgásai jobban és plasztikusabban képződnek le bizonyos földrajzi helyek említésével. Ha azt sorolom, kikre hatott Kant, hatalmas nevek és szellemi iskolák idéződnek fel, hogy csak a legnagyobbakat említsük: Hegel, Schopenhauer, Nietzsche, vagy a 20. századbanHusserl, Heidegger, Wittgenstein vagy éppen Sartre, Habermas, Rawls és mások. Vannak, akiknek a konkrét, megtekinthető, hogy ne írjam: a látással ízlelhető, kézzel tapintható, vagy éppen szagolható földi valóság, a hely és a tér, a térség, valamint az alkotó ember kívülről is kapott inspirációinak a tényszerű összefüggése jut eszébe. Kantnak a szépérzékről és a fennköltségről írt megfigyelései, esztétikájának a hátterében a táj és a költőiségre is hajló filozofikus elme finomhangoltságát fedezhetjük fel, ahogyan egyik tanítványa, A. Ch. Wasianski írt erről 1804-ben megjelent, Kant utolsó éveit elemző könyvében. „Szinte költői színekkel és érzékletesen mesélt nekem Kant arról a gyönyörűségről, amit korábbi éveiben érzett a hajnali felkelő nap ragyogásában a vidéki kastélyokban, amerre házi tanítóskodott, az árnyékos és ápolt kertekben, a tengerpart magas domboldalain”.
Még izgalmasabban ír táj és alkotószellem, környezet és habitus kölcsönhatásáról Karl Rosenkranz 1838-ban indult Kant életmű sorozatának első kötetében. A kanti filozófia történetét felvázoló tanulmányában a táj és a porosz szellem filozofáló sajátosságáról ezt jegyzi le: „Kelet-Poroszország (ami egészen a mai Kalinyingrádig terjedt) természettől fogva a gondolkodás kultúrájának a megvalósítására hivatott föld. A gondolkodást serkentő inkább télies klímájával, a táj messze-messze szemlélhető, itt-ott lágyan ívelő dombocskákkal és halmokkal, sok apró belvizes tavacskával, nádasokkal és finom homokdűnékkel, el egészen a száraz tengerpartig terjed. Ez a táj ösztönzően hat a reflektáló, elvonatkoztató gondolkodásra. Porosz volt az a szellem, aki Kopernikusz név alatt a Földet az emberi tudat számára igazi mennyei, égi dimenziókba helyezte el. Porosz volt az a másik szellem is, aki Kant név alatt a régi világnézetet forradalmasította és az emberi öntudatban helyezte el a szellem felkelő filozófiai Napját, amit addig mindig csak az emberen kívül kerestek”.
Kant és Putyin most első olvasatban – 2024-ben újra Königsberg lesz a város neve?
A környezeti ártalmak, hogy ne is említsem: Csernobil generációs negatív emlékének és felmérhetetlen utóhatásainak az árnyékában keresték és keresik az oroszok a kitörési pontot, nevezetesen azt, hogyan lehetne a veszélyeztetett környezetet méltóbbá tenni múltjához, teremtésbeni adottságaihoz, a földrajzi területet nagyobb összhangba hozni a szellemföldrajzi és a baltikumi történelmi gazdagsággal, értékekkel, szépséggel és „fennköltséggel”, intellektuális-erkölcsi emelkedettséggel, hogy Kant szavát idézzük. És lássunk csodát! Az orosz birodalom korszakos személyisége, Putyin elnök 2010-ben elnöki rendelettel megkezdte az Immanuel Kant Szövetségi Egyetem létrehozását, Európa egyik legrégibb, a 460 éves Königsbergi Albertina Egyetem jogutódjaként.
Nagy és korszakos porosz-német történészek, professzorok (Kant mellett Hamann, Herder és mások) szellemi örökségeként. A természettudományi oktatás és kutatás mellett a sokkaros és modern épületekkel ellátott, magas színvonalú egyetemen humántudományi képzés és kutatómunka is folyik. Az Academia Kantiana folyamatos feladata Kant mai és jövőbeli hatásának vizsgálata, modellezése, az orosz és a nyugati filozófiai gondolkodás találkozási pontjainak keresése, és az együttműködés szorgalmazása. Asputniknews.com többnyelvű orosz honlap évek óta lebegteti a nagy putyini álmot és tervet, miszerint a keleti-tengeri orosz zárványvárost, Kalinyingrádot Kant szellemiségét hordozó, az orosz megújulást kifejező jelképértékű várossá kívánja fejleszteni. Az elnök úgy vélekedik, hogy Kant Az örök békéről című műve az első kísérlet arra, hogy Európát a hétéves háború után (1756-1763) egyesítsék. Éppen ezért Kant egész Európa számára, az európaiság számára jelképes értelmet hordozó figura – vélekedik Putyin. Célként jelölte meg azt is, hogy Kant teljes életművét jelentessék meg orosz nyelven.
Az is figyelemre méltó, hogy évek óta egyre erősödőbb vita folyik Kalinyingrád nevének visszaalakításáról Königsbergre. Salomon Ginsburg, a Területi Polgári Plattform tagja és helyi városi képviselő terjesztette elő ezt a javaslatot. Ő a visszanevezéshez Kant születésének 300. évfordulóját, 2024-et jelölte meg, hiszen idő kell a javaslat minden politikai szinten történő átviteléhez. Vannak nem kevesen, akik ebben a terület ismételt germanizálását látják, de vannak politikusok, mint Georgij Booskormányzó, aki ezt támogatja. Vezető politikusok közül többen így fogalmaznak: Ez a visszanevezés Königsbergre Oroszország elárulását jelentené. Putyin elnök törekvései és kijelentései mintha kissé más irányba mutatnának. Kant szelleme és Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek?! 2020-ban népszavazáson döntenek majd a névváltoztatásról… Egy biztos: akár Königsberg, akár Kalinyingrád a gyönyörű és nagy múltú város neve – Kant szelleme visszavonhatatlanul, és a napi érdekek fölött, az egyetemes értékek birodalma felől tekint a városra és őrködik annak európaisága fölött – és a róla elnevezett egyetemen ebben a szellemben képezik a jövendő nyitottabb gondolkodású orosz értelmiségijét. Így a jövőt, a város jövőjét is...
(Folytatjuk)
Írja: Dr. Békefy Lajos, PhD a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára
