A Szabolcs megyei Polgár községben szüetett 1906. december 13-án, katolikus népiskolában tanító pedagógus házaspár első gyermekeként. 1925-ben érettségizett az egri gimnáziumban, ezután Szmrecsányi Lajos érsek ösztöndíjasaként folytatta tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultánsán. A katolikus konzervatív reformmozgalmakban vállalt vezető szerepet, 1928-ban az Országos Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetség főtitkára lett.

Többek között, mint az Ország Útja című nemzetpolitikai folyóirat társ-szerkesztõje a társadalmi megújulás sürgetője, majd a Magyar Történelmi Bizottság tagjaként, mint a nácizmus elleni szellemi honvédelemképviselője vált ismertté. A nemzeti függetlenség és ellenállás töretlen harcosaként Pethő Sándor halála után, 1944-ben átvette a Magyar Nemzet szerkesztését, amíg a német Gestapo azt be nem tiltotta. A fővárosért folyó harcokat bujdosva élte át.

1945-ben a Keresztény Demokrata Néppárt hívta meg soraiba.1947-ben, mint a Demokrata Néppárt főtitkára hirdette meg ellenzéki választásiprogramját, a tudós győri kanonok, Giesswein Sándor szellemében és az ökumenéjegyében. A választásokon a DNP kapta a legtöbb szavazatot.

Kemény parlamenti harcok után 1949-ben emigrációba kényszerült és New Yorkban telepedett le. Tagja volt a Magyar Nemzeti Bizottmány, majd 1956 után a Magyar Bizottság Végrehajtó Bizottságának. 1958-tól a Közép-Európai Menekült Kereszténydemokrata Pártok Uniójának elnökeként vett részt a közéletben 1974-ben bekövetkezett haláláig.

Barankovics István írásaiból, megnyilatkozásaiból és országgyűlési beszédeiből a hazai társadalom demokratikus megújítása, a politikai kultúra és a demokratikus erények és európai értékek elmélyítésének töretlen igénye jut kifejezésre. Ismételten sürgette a politikai képzés intézményesítését, így egy politikai akadémia felállítását, egyelmélyültebb és színvonalasabb közéleti kultúra érdekében. Állásfoglalásaiban az emberi személyiség kiteljesedéséért, az emberi szabadságjogok érvényesítéséért és az életképes kisegzisztenciák védelméért szállt síkra.Gazdaságpolitikai megnyilatkozásaiban többek között hangsúlyozta, hogy a „politikai szabadság és egyenlőség csak írott malaszt marad, ha nem építünk alája teherbíró alapzatot a gazdasági, társadalmi és kulturális demokráciabetonagyagából”.

Szellemi hagyatékának feltárása, ébrentartása, ápolása és a mai viszonyokhoz igazodó értelmezése, a nevét viselő Barankovics Akadémia beindítása lényeges gazdagodását jelentheti az átalakulás nehézségeivel küzdő magyar közéleti kultúrának.

Írások, beszédek

Emlékezések Barankovics Istvánra