Az elhíresült őszödi beszéd kiszivárgása tüntetések, tiltakozások sokaságát eredményezte. Még saját híveit is megdöbbentette a miniszterelnök-pártelnök híresen-hírhedett vallomása: „hazudtunk reggel, este, meg éjjel”, arról nem is szólva az utcán bájait kíváló „k…”-nak nevezte Magyarországot.
Különleges nap követte a parlamentben: 2006. október 6-án. Gyurcsány Ferenc „a kormány iránti bizalom kinyilvánítása érdekében az Országgyűlés rendkívüli ülésének összehívását kezdeményezte, hogy „világos legyen: van parlamenti többsége, van politikai bizalma a programjának, - és az embernek.”
Jeles szónokok, szónoklatok fémjelezték. Olyan mintha tegnap mondták volna el. Olyan mintha ma mondanák el. Olyan, mint, ha holnap mondanák el. Aktuális, érvényes! Pártállástól függően keserűséget vagy reményt, bizalmat vagy bizalmatlanságot, dühöt vagy reményt tart ébren. Idézünk belőlük…
„Beszéljünk akkor világosan: Orbán vagy én?"
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök, a napirendi pont előadója: – … Gyurcsány vagy Orbán? - sokan így teszik fel a kérdést. Pedig a kérdés nem ez; ez legfeljebb a következmény. A következménye annak, hogy miként látja a magyar parlament a jelenlegi helyzetet, annak okát és a lehetséges megoldást.
–… Van valami, amiért talán bocsánatot kell kérni: a nyers és indulatos fogalmazásért. Nyers volt, mert szenvedélyes volt, s a szenvedélyből egyoldalúság következett. És hát kétségtelen: az a hamis illúzió vezette, hogy a magaméi, a mieink között talán még ez a durva, miniszterelnökhöz egyébként nem méltó szó is megengedhető; hogy az indulat, a szenvedély az fölment. Nem mentett föl, és nem ment föl. Indokolt hát azoktól, akiket ez a fajta nyers stílus, ez a fajta durvaság bánt, bocsánatot kérni. Bocsánat! (Taps a kormánypártok soraiban.)
– …Az őszödi beszédnek van még egy következménye: az tudniillik, hogy lehetőséget teremtett az ellenzéknek az alkotmányos rendet támadó, veszélyes forgatókönyvet építeni. Ezért meg okom van kifejezni sajnálatomat; sajnálatomat Magyarország demokratikus többségének, mert a beszéd akarva-akaratlanul ürügyet szolgál a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos rendje elleni ellenzéki támadáshoz. Sajnálom. Ürügy lett a beszéd egy olyan hatalmi küzdelemben, amely túlmutat azon, hogy ki a miniszterelnök; amely túlmutat azon, hogy ki hogyan képzeli az egyensúlyt; amely a fékevesztett, demokratikus meggyőződésből nem fakadható hatalmi vágyból ered. Sajnálom, hogy a beszéd ürügyül szolgálhat egy ilyen hatalmi forgatókönyvhöz. Ugyanakkor határozottan vissza kell utasítanom azt a vádat, hogy az első Gyurcsány-kormány adatokat hamisított, tudatosan félrevezette vagy becsapta az embereket. Az őszödi beszéd ilyen értelmezése maga a hazugság, a beszéd manipulálása, elferdítése, jelentésének rosszhiszemű megváltoztatása. Ez ügyben nem nekem, hanem azoknak kell bocsánatot kérni, akik ezt saját - egyébként úgy látom, semmiképpen nem nemes - politikai, hatalmi céljaikra használják! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
– … Beszéljünk akkor világosan! Nincs szükség új rendszerváltásra… Annak, hogy Magyarországon ma itt tartunk, a fő okát – nem a kizárólagos okát és nem az egyetlen okát, de a fő okát – abban látom, hogy 1998 környékén a magyar jobboldalon uralkodóvá vált egy álláspont, vagy legalábbis meghatározóvá, amelyet mások mellett például a következő mondatok, megjegyzések jellemeznek. Ugye, emlékeznek rá? „Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna.” Ugye, emlékeznek rá, hogy egészpályás letámadást hirdetett '98-ban az akkori kormánypárt? Ugye, emlékeznek rá, hogy amikor a 2002-ig hivatalban lévő kormány ellenzékbe került, azt mondták, hogy a haza és a párt azonos, amikor azt állították, hogy a haza nem lehet ellenzékben? Vagy arra a mondatra, ami nem is olyan régen, alig több mint egy évvel ezelőtt hangzott el, hogy a baloldal, amikor tehette, mindig rárontott a nemzetére? Igen, ez a hatalmi önzés politikája. A hatalmi önzés politikája a kizárólagosságra való törekvés politikája. Igen, ez a demokratikus lelkület, a demokratikus ethosz, a demokratikus kultúra sérelme. Igen, ebből a politikából fakad a hazugságok politikája! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
– …Politikánk leglényege, középpontjában álló törekvése az, hogy változtassuk meg az elmúlt évek menetét, hogy térjünk vissza az őszinte szóhoz, hogy teremtsünk egyensúlyt a gazdaságban, hogy stabilizáljuk az országot mély változások sokaságával, azt szoktuk mondani, hogy nagy reformokkal… Ezért nemcsak hogy nem kell semmilyen fajta kritikát vagy önkritikát gyakorolnunk, ki kell állni e mellett a program mellett… Azaz az, hogy mit csinálunk, a dolog leglényege szerint, azt gondolom, abban bennünk és bennem személy szerint is nincsen kétely. Helyes célokat követünk. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
– …Készen állok az egyenes beszédre. Csak azt kérem, beszéljen más is egyenesen... Mert ez a vita, ami most itt van előttünk, sokkal többről szól, mint személyről, programról vagy hazugságról. Arról szól, hogy engedjük-e, hogy a parlamenti kisebbség támadást intézzen az alkotmányos rend ellen. Arról, hogy elvitassa a parlament jogát, hogy szabad akaratából megbízást adjon a kormánynak; hogy engedünk-e a zsarolásnak, a fenyegetésnek, az utcának. Arról szól a mostani vita, hogy a parlament erős-e, hogy megvédje a harmadik Magyar Köztársaságot, hogy szembefordul a fenyegetéssel, vagy gyáván megfutamodik. Ma már nem egyszerűen a miniszterelnök személyéről szól a vita. Demokraták és az alkotmányos demokrácia ellenfelei állnak egymással szemben. A cél világos, elvitatni a parlamenti többség jogát, megfutamítani, kicsikarni az előrehozott választásokat, és a megvert, megalázott kormányoldallal szemben inkább holnap, mint holnapután kétharmados többséget elérni és új alkotmányt írni - új alkotmányt Orbán Viktor szája íze szerint. Arra kérem a parlamentet, hogy ne engedjen a fenyegetésnek, az ellenzék utcán szervezett zsarolásának. A demokraták dolga, hogy megvédjék a demokráciát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
– … Mi a megoldás? Az ellenzék szerint az, hogy menjen Gyurcsány Ferenc. Hogy véleményének súlyt adjon, ultimátumot ad, zsarol. Támadja a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét. Azt kérdezem a magyar parlamenttől, hogy engedjünk ennek a zsarolásnak, úgymond a béke és a nyugalom kedvéért. De milyen béke és milyen nyugalom lesz az, amit az alkotmányos demokrácia sérelmével érünk el? Sőt, annak a céljával, hogy egy új rendet teremtsünk, a kisebbség rendjét. Ez a pillanat békéje, hogy aztán a békétlenség és a nyugtalanság hosszú időszaka következzen; a demokratikus szabadság elvesztésének időszaka csak azért, mert a parlament egyik pártja nem tudja elviselni - ahogyan ő, (Orbán Viktor) mondta -, hogy a haza legyen ellenzékben, Beszéljünk világosan: ne hazug módon! Mert nem a haza van ellenzékben, hanem egy párt… (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
– … Bizalmat kérek a parlamenttől, bizalmat, mert csak erős kormány tudja végigvinni ezt a programot, az egyensúly, a reformok és a fejlesztések programját. És csak egy olyan kormányfő, aki nem kényszerül politikai okokból újra és újra rossz kompromisszumokra, aki érzi a háta mögött a parlament többségének felhatalmazását és bizalmát. Azok támogatását kérem, akik támogatják a programot, akik támogatják ezt a kormányt, akik támogatják a kormányfőt, megfontolva a múlt összes terhét, számot vetve igazsággal, hazugsággal, múlttal és jövővel. Tartalmi döntést kérek. Magyarországnak békére és nyugalomra van szüksége - és egy új kezdetre, Magyarországért, a köztársaságért. (Hosszan tartó taps Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
„A megbánás nem azonos egy színházi mutatvánnyal!”
SEMJÉN ZSOLT, a KDNP frakcióvezetője: – Gyurcsány Úr! Egy reflexiót tennék ahhoz a bűnbánati mutatványához, amit itt bemutatott, és miután ön rendszeresen szokott bérmálkozni, bizonyára követni tudja ezt a teológiai reflexiót. (Moraj a kormánypártok soraiban. – Derültség a Fidesz soraiban. – Az elnök csenget.) A bűnbocsánatnak van néhány feltétele. Nem árt, kedves képviselő urak és asszonyok, ha ezt meghallgatják; önöknek is jól jöhet még. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. – Derültség és taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) A bűnbocsánat feltétele a bevallás, a megbánás, a jóvátétel és a penitencia elfogadása! (Közbeszólások: így igaz!)
– Kedves Gyurcsány Úr! A bevallás nem azonos a lebukással! A megbánás nem azonos egy színházi mutatvánnyal! A jóvátétel tekintetében pedig talán hallott a Bibliában a vámos történetéről – ezt önnek is ajánlani tudom: jóvátételképpen esetleg tegyen valamit vissza a költségvetésbe! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) A penitenciának pedig van egy nagyon egyszerű módja: mondjon le! (Felháborodás az MSZP és az SZDSZ, taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
– … Mi történt? Nem arról van szó, és nem az a fő probléma, hogy a miniszterelnök csúnyán beszél – bár megjegyzem, a stílus maga az ember (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) –, hanem a kérdés az: miért hazudott Gyurcsány úr? Leszámítva azt, hogy úgy tűnik, hogy ez mostanában már habituális adottság, ezen túlmenően a lényeg az, hogy azért hazudott, mert kénytelen volt hazudni, mert csődbe vitték az országot! Ennek a csődnek az elleplezésére kellett hazudni, és a hatalom újbóli megkaparintása érdekében kellett hazudni! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) És ezzel az a legnagyobb baj, Gyurcsány úr, hogy ezzel ön megsértette a saját miniszterelnöki esküjét! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) És az esküszegés az, ami nem megbocsátható!
– … Fenntartjuk az eredeti álláspontunkat. Mégpedig azt, hogy erről az úgynevezett bizalmi szavazásról titkos szavazással kellene szavaznunk. Miért? Azért, mert ha nem ez történik – és úgy tűnik, hogy nem ez történik –, akkor bizony fennáll a veszélye annak, hogy önöket, kedves szocialista képviselőtársaim, megfélemlítik, pressziót gyakorolnak önökre (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. – Közbeszólás az MSZP soraiból: Körömi...!), és ha netalán kiszavaznának, akkor retorzióval élnek önökkel szemben. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ez nálatok van! Volt már ilyen! – Göndör István: Ez nem a Fidesz! – Az elnök csenget.) Tehát a mi javaslatunk az önök védelmében lett volna. (Derültség, szórványos taps és közbeszólások a kormánypártok soraiból. Az elnök csenget: Képviselőtársaim!)
– Gyurcsány úr szeret a bátor ember szerepében tetszelegni. Gyurcsány úr! Ha ön olyan bátor ember, akkor megkockáztathatna egy titkos szavazást. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Nézze! Ha én a saját frakciómnál nem mernék megkockáztatni egy titkos szavazást, abban a percben lemondanék! (Közbeszólások az MSZP soraiból. – Göndör István: Áder János ellenőrzi a szavazólapokat!) Miniszterelnök Úr! Ezt gyávaságnak hívják! (Taps a Fidesz soraiban.) És ha már ennyire belelkesültek, kedves szocialista képviselőtársaim, azért az a helyzet, hogy önöknek is megvan itt a bűnrészességük, hiszen önök mindannyian végighallgatták azt, amit Gyurcsány úr elmondott. Önök tudván tudták, hogy amikor kampányolnak, hazudnak a választópolgáraiknak a választókerületeikben, és hallgattak!
– De van ennél egy még nagyobb probléma: önök most arra készülnek – mint az úgynevezett próbaszavazásból kiderült –, hogy megválasztják miniszterelnöknek Gyurcsány urat ismét. Csak hát az a helyzet, hogy önöknek morális értelemben nincs erre legitimációjuk. Miért nincsen? Azért nincsen, mert részben önök a mandátumukat annak a szervezett hazugságnak köszönhetik, amelyet Gyurcsány úr akaratlanul leleplezett az őszödi beszédében. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ezért tehát ez a szavazás fából vaskarika lesz, hiszen érintettek az ügyben, haszonélvezői az ügynek – ezért nincs morális legitimációjuk arra, hogy e tekintetben felmentést adjanak Gyurcsány úrnak!
– … Itt valóban a parlamentáris demokrácia a tét! Az, hogy az állampolgárok hihessenek a parlamentáris demokráciában. Ennek pedig a lényege mégiscsak a társadalmi szerződés gondolata, ami arról szól, hogy van egy választási program, amit egy adott párt meghirdet a társadalom számára. Ez a szerződési ajánlat, és amikor ezt a választópolgárok elfogadják azáltal, hogy megválasztják ezt a pártot, akkor létrejön ez a szerződés. Igen ám, de önök a szöges ellentétét hajtják végre kormányon, mint amit a szerződési ajánlatukban, a választási programjukban hirdettek. Szó se volt arról, hogy munkanélküliség-növekedést ígérnek, szó se volt arról, hogy az államadósság növekedését ígérik, sose volt arról szó, hogy például a bérek csökkenni fognak, mint ahogy bármelyik választópolgár meggyőződhet erről, ha előveszi a mostani fizetési szelvényét. Ezért tehát ez a szerződés politikai értelemben semmis, mert önök szerződésszegést követtek el a választópolgárokkal szemben akkor, amikor a szöges ellentétét hajtják végre annak, mint amit ígértek a választási programjukban. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
– …Most figyeljenek! (Derültség, moraj. Közbeszólások az MSZP soraiból: Halljuk! Halljuk!) Az a helyzet, hogy az önök által megválasztott – és most megerősíteni szándékoznak ugyanezt az embert – Gyurcsány úr, csak „k...” Magyarországról beszélt ebben az őszödi beszédében nem egyszer, nem kétszer, visszatérő fordulatként. Kérdezem: államtitkár asszony, ha mondjuk Ján Slota vagy George Funar ezt mondta volna, abban a percben mindannyian rohantunk volna Brüsszelbe panaszt tenni, hogy hogyan beszélnek ezek a politikusok Magyarországról. Ezek után kérdezem: hogy mehetünk panaszra, hogy tiltakozhatunk, amikor a saját országunk miniszterelnöke durvábban sértegeti ezt az országot és ezt a nemzetet, mint George Funar vagy Ján Slota. (Taps a Fidesz soraiban.)
– Kedves Szocialista Képviselőtársaim! Elgondolkodtak önök egyáltalán azon, hogy mi végre van ez a rettenetes kapaszkodás, hogy bármi áron, az ország csődbevitelének az árán is hatalomban maradjon ez a kormány? (Göndör István: Mi vittük az embereket az utcára?) Nem látják, hogy arról van szó, hogy a privatizációnak nevezett folyamat során van még olyan vagyon, amit bizonyos érdekcsoportok meg akarnak kaparintani, a MÁV, az állami erdők, az állami földek... Kedves szocialista Képviselőtársaim! Mi maradt az állami tulajdonból? Hol ez a tengernyi pénz? (Göndör István: Az állami gazdaságokról is beszélni kellene!) Tudják önök, hogy mire készülnek még a privatizáció tekintetében? Nem látják, hogy biodíszletnek használják önöket? (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
– És ha már itt tartunk, nem árt egyébként egy kis történelmi visszatekintés. Akárhogy is nézem, ezt az országot kétszer rabolták ki, nagyjából ugyanaz a kör, érdekcsoport, hálózat, nevezzük bárminek. Ha jól emlékszem olvasmányélményeimből, a második világháború után valami olyasmit mondtak, hogy a magántulajdon rossz, az állami tulajdon jó, és az államosítás jelszavával elvették az emberektől a földjüket, az üzletüket, a házát, kinek mije volt. Most azt mondják, hogy az állami tulajdon rossz, a magántulajdon jó, és éppen most kótyavetyélik el a megmaradt állami vagyont. És ami a vérlázító az egészben, hogy miközben a magyar nép elszegényedik, addig Gyurcsány úr, Kóka úr, Veres úr milliárdos lett (Taps a Fidesz soraiban. – Közbeszólás az MSZP soraiból: És Orbán úr!), – bizonyára szorgos munkájuknak és intellektuális teljesítményüknek a következményeként. Az pedig az abszurditás teteje, hogy miután ez a három ember – aki persze jól szórakozik, hiszen milliárdokkal a háta mögött nyilván nem érzik olyan tragikusnak a helyzetet, mint azok az állampolgárok, akik megkapták a fizetésüket, és látják, hogy mennyit vontak le belőle (Dr. Kóka János: Nevetséges!) –, ez a három ember, aki személy szerint felelős azért, hogy ebbe a válságba jutott a hazánk, ez a három ember kéri a felhatalmazást a társadalomtól, hogy majd ők kivezetik az országot abból a válságból, ahova ők taszították. (Taps az ellenzék soraiban.)
–… Tisztelt Ház! Mi a megoldás? (Dr. Kóka János: Mondd el még egyszer!) Egyetlen reális megoldás van: előbb-utóbb egy szakértői kormánynak a felállítása. Miért? Mert válság van, palástolhatatlan a válság! (Zaj. – Közbeszólás az MSZP soraiból: Bolsevista...) Ez a válság napról napra nő! Ez a válság újra és újra elő fog állni, ezért ebben a formában nem mehetnek tovább a dolgok! Nem, mert újra és újra meg fog ismétlődni! … Ezért tehát az ország morális, pénzügyi, gazdasági és politikai válságára tekintettel arra kérem önöket, haladjuk meg a bal- és jobboldal szekértáborát, sáncait (Közbekiabálás az MSZP soraiból: Veled!), és álljon fel egy olyan szakértő... - nem velem, nem velem és nem vele! – (Elnök csenget: Képviselőtársaim!) ... hanem egy olyan szakértőkből álló kormánnyal, akikről hihető az, hogy a szakértelmük, a tekintélyük és a morális tartásuk alapján ki tudják vezetni az országot a válságból.
– Kedves MSZP-s és SZDSZ-es képviselők! Önök –- mint ez a próbaszavazásnak nevezett színjáték során valószínűvé vált – meg akarják újfent szavazni Gyurcsány urat Magyarország miniszterelnökének. Ezzel bűnrészességet vállalnak mindabban, ami történt, és magukra húzzák a felelősséget. Ez a döntés körülbelül olyan, minthogyha viaduktépítéssel Matuska Szilvesztert bíznák meg! (Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ padsoraiban, hosszan tartó taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Bárányok és farkasok…
LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP frakcióvezetője: – … Aki azt hiszi, hogy most a kormánytól vesz el valamit, valójában az országot rabolja ki. Elveszi, pár napra már el is vette tőlünk a békét - nem csak a baloldali szavazókét, bár ők sincsenek kevesen - mindenkiét, mert a béke is kollektív teljesítmény volt, és csak kollektív teljesítmény lehet a helyreállítása is. …A bárányok egyedül nem szavazhatják meg, hogy a farkasok mostantól legyenek vegetáriánusok… (Taps a kormánypárti oldalon.)
– … Mondják: ha a miniszterelnök felállna, minden rendben lenne. Mintha az ajtó előtt álló rabló azt mondaná: te vagy a hibás, ha betöröm az ajtódat és feldúlom a lakásodat, ideadhatnád szépszerével is, amid van. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Felelőtlen ugrás a sötétbe, a szellemet eresztettek ki a palackból, és sajnos ránk szabadították. Már nemcsak arról van szó, hogy Orbán Viktor kiviszi az embereket az utcára, és nem tudja visszahozni őket, hanem arról is, hogy kivitte magát az utcára, és saját magát sem tudja visszahozni. Talán arról is szó lehet, hogy a Fidesz-vezérkar is tördeli a kezét, és kapkodja a fejét; hol így dönt, hol úgy dönt, legtöbbször meg helyette döntenek… A Fidesz elnöke, ha tűztől aggódik, dobja el a gyufát, és ne locsolgasson többet benzinnel! Ne fenyegessen azzal, hogy huzat lesz, ha előtte betörte az ablakot! (Nagy taps a kormánypárti oldalon.)
– … A bizalmi szavazást azért kérte a miniszterelnök, hogy világos legyen: van parlamenti többsége, van politikai bizalma a programnak – és az embernek. Persze, szavazás nélkül, parlamenti szavazás nélkül is tudtuk, tudjuk hogy a koalíció megadja ezt a bizalmat…. A deklarált parlamenti bizalom, a politikai bizalom üzen belföldre és külföldre is, a képviselők emlékeznek esküjükre, és igent mondanak nemcsak a meggyőződésük szerint kiküzdött, kiszenvedett programra, hanem igent mondanak az alkotmányos formákra és a demokráciára is, amire felesküdtünk. Mert ebben az igenben ott van egy nagyon fontos nem is. Igen az új kezdetre, de nem az ultimátumokra, és nem a zsarolásra. És nagyon remélem, hogy a politikai bizalomról szóló döntés megerősíti a befektetői bizalmat is, hogy látni fogják: Magyarország normális ország, itt nem az utcai kiabálás hangereje dönt, hogy a vekkerek lehetnek sokan, de nem elegen ahhoz, hogy túlcsörögjék a demokrácia döntését.
– … Erősödhet, és erősödik is ez a bizalom, nem csak majd akkor, ha végre a zsebünkön és a környezetünkön is érezhetjük a változások hasznát… Ma erről szavaz a szocialista frakció, szemtől szembe, név szerint; szemtől szembe nem a Kossuth térrel, nem a vekkerezőkkel, hanem az országgal. A szocialista frakció nekik, és értük mond ma igent. (Hosszan tartó taps a kormánypárti oldalon.)
„Ha nincs teljesítmény, akkor marad a retorika..”
DR. NAVRACSICS TIBOR, a Fidesz frakcióvezetője: – … Miniszterelnök Úr! Ha nincs teljesítmény, akkor marad a retorika, ha nem lehet az előnyöket kidomborítani, akkor legalább a másik fél hátrányait próbáljuk megalkotni, és próbáljunk valami olyan ellenségképet gyártani, amivel majd azt lehet mondani az embereknek, hogy féljél, mert jön a krampusz, és el fog vinni téged, virgácsot is kapsz, nem csak cukrot, nem csak szaloncukrot.
– Amit itt láthatunk, és amit az elmúlt napokban láthattunk – ha jól értesültem –, az Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr kitörési kísérlete a hazugságspirálból. Mi a magunk módján próbálunk hozzájárulni, próbáljuk segíteni a hazugságspirálból való kitörést, ezért, ha megengedik, egy-két ponton korrigálnám vagy árnyalnám a mai beszédben elhangzottakat, vagy mondhatjuk azt, hogy az igazság egy másik részletét is kibontanám. „A kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna" – ezt egy olyan ember mondta, aki szerintem kikérné magának, hogy lejobboldalizzák. Tamás Gáspár Miklós volt az az ember, akitől ez az idézet származik. Annyiban egyébként megfelel a valóságnak, hogy Tamás Gáspár Miklós azon baloldali emberek közé tartozik, akik szintén szükségesnek tartanák, hogy Gyurcsány Ferenc lemondjon a miniszterelnöki pozíciójáról. (Nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
– … Most is azt mondjuk, miniszterelnök úr, hogy optimális esetben adó- és járulékcsökkentésre van szükség, mert ez többletbevételeket generál. A reformalap nem adónövelést jelent, miniszterelnök úr. Bár azt már megszoktuk, és talán önök ebben szocializálódtak, hiszen a magamfajta éltesebb emberek az egyetemen még tanulhatták a tudományos szocializmust, amelynek alapdefiníciója, öndefiníciója az volt, hogy az egyetlen érvényes világnézet, amely a világ minden jelenségére érvényes magyarázatot tud adni; és tudjuk, hogy önök szerint sokkal okosabb lenne, ha a Fidesz a saját programját az MSZP-vel íratná meg. De engedjék meg, hogy a saját fogalmainkat, a saját elképzeléseinket mégiscsak a saját világlátásunk szerint alakítsuk.
– … Önök azt mondják, hogy tök mindegy, hogy hazudtak, mert mi tavasszal is azt mondtuk, hogy válsághelyzetben van az ország, vagy közel van egy válsághelyzethez az ország. Tehát ha egy választópolgár nagyon akarta volna tudni, akkor a mi adatainkból tudta volna. Nade ez nem menti az önök felelősségét, ne haragudjon! Önök ugyanis nem azokat az embereket vágták át, akik ránk szavaztak; mert azok tudták az igazságot, mert ránk szavaztak. (Derültség.) Önök a saját szavazóikat vágták át. Önök a saját szavazóikat vágták át, kedves miniszterelnök úr, azokat a baloldali szavazókat, akik szívesebben hittek volna önöknek, miszerint jó helyzetben van a költségvetés, nem kell azzal semmit sem csinálni, lendületben van az ország, dübörög a gazdaság, minket irigyel Németország, Franciaország és még nem tudom, hány ország. Vagyis önök szerint minden rendben volt, mi voltunk azok, akik hisztériát keltettünk, mi voltunk azok, akik depressziókampányt folytattunk, hogy aztán május 26-án szűk körben kiderüljön, hogy nekünk volt igazunk. (Taps az ellenzéki oldalon.)
– … Miniszterelnök Úr! Én akár még azt is elhiszem, hogy ön jó szándékból hazudott korábban. Ön azért hazudott esetleg, hogy a választópolgárai számára kellemesebb perceket szerezzen. De hazudott, lássa be, hogy hazudott! Hazugsággal tartotta meg a hatalmát. Hazugsággal szervezte meg, és hazugságra alapozta azt a választási kampányt, amely kétségtelenül sikert hozott önöknek. Ezt követően le lehetne vonni a politikai felelősséget. A politikai felelősség nem a jogi felelősség, miniszterelnök úr. A politikai felelősség nem a felróhatóság kérdése. A politikai felelősség a lelkiismeret kérdése, miniszterelnök úr. És ön hazudott. (Nagy taps, hosszan taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) …Az a helyzetet, ami ma előállt, ami egyébként az ország túlnyomó többségének a véleménye szerint ön miatt állt elő, valahogyan kezelni kell, ezért ön politikai felelősséget visel. Beszélhet ön negyven percet, gyalázhatja Orbán Viktort személy szerint, de a helyzet azért mégiscsak az, hogy ön hazudott a választási kampányban, önök alapozták hazugságra a választási kampányukat. (Taps az ellenzéki oldalon.) Az ön szavait idézve önök nem csináltak semmit négy évig; és az utóbbi másfél-két évben folyamatosan hazudtak.
– Miniszterelnök Úr! Azt szokták mondani, hogy klasszikusokat pontosan. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt a kormányprogram vitájában 2004 szeptemberében a következőt mondta: „A politikus, ha tehetséges, ha ügyes, meg tudja szerezni a hatalmat. A jó politikus pedig le is tud róla mondani. Az előbbi szakmai, az utóbbi emberi erény.”
– Miniszterelnök Úr! Most, kérem, a vita végén gyakorolja ezt az emberi erényt, hogyha egy mód van rá! (Hosszan tartó taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
„Nem engedjük, hogy a Fidesz túszul ejtse a magyar demokráciát!"
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: – … Szeretném leszögezni: a Szabad Demokraták Szövetsége semmilyen morális véleményt nem mond azzal, amikor megadja a bizalmat Gyurcsány Ferencnek. Sem felmenteni, sem elítélni nem akarjuk az őszödi beszéd miatt… Mi, liberálisok mindig is a liberális demokrácia hívei voltunk, számunkra a helyzet egyszerű: a parlamenti demokrácia mellett tesszük le a voksot… A kérdés egyszerű: az MSZP és az SZDSZ többséget kapott a választásokon, az MSZP Gyurcsány Ferencet jelölte miniszterelnöknek, mi pedig ezt elfogadjuk. Ennyi. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
– … A parlamentáris demokráciában, tisztelt képviselőtársaim, nem lehet a kormánynak ultimátumot adni… Parlamentáris demokráciában nem szokás utcai megmozdulásokkal fenyegetni a parlamentet és a kormányt… Aki képviselőként a parlament ellen támad, kiiratkozik a demokratikus politikusok, sőt a parlamenti tagok sorából. Ezért mondom, hogy ha Orbán Viktornak nem tetszik a parlament, mondjon le a mandátumáról, és parlamenten kívüli képviselheti a véleményét a parlamenttel szemben… Nem engedünk a zsarolásnak, nem fogadunk el semmilyen ultimátumot, nem engedjük, hogy a Fidesz túszul ejtse a magyar demokráciát, nem engedünk a félelemkeltésnek, és nem engedünk a polgárháborús logikának. A kormányoldalnak van gazdasági stabilitást és reformokat végrehajtani szándékozó programja, és úgy látjuk, hogy a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc elkötelezett a reformok mellett, és ráadásul képes azokat támogatni. Ezért mondjuk, hogy igennel szavazunk, és megadjuk a bizalmat Gyurcsány Ferencnek. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
– … Azt mondta Gyurcsány Ferenc, hogy „hazudtam”. Fogadjuk el ezt egy pillanatra, annál is inkább, mert úgy látom, hogy elhiszik a túloldalon, vagyis úgy látják, hogy a miniszterelnök őszinte volt. (Derültség a kormánypártok soraiban.) … Gyurcsány Ferenc tulajdonképpen az igazság egyik szeletét mondta el: nagyarányú fejlesztések lesznek. Igen, és valóban lesznek. Ez igaz volt. Nem mondta meg, hogy ahhoz, hogy ezekkel lehetőségekkel élni tudjunk, milyen lépésekre van szükség, mit kell tenni a költségvetés egyensúlyának helyreállítása érdekében. Ha ezt nevezzük hazugságnak, és ha Gyurcsány Ferencnek ez a hazugsága, akkor, tisztelt képviselőtársaim, a másik, Orbán Viktor négyszer ekkorát hazudott. ... Természetesen, nem gyalázni, igaz, nem is dicsérni jöttem Orbán Viktort. (Derültség és szórványos taps a kormánypártok soraiban.) Előállít egy helyzetet, ami alkalmas arra, hogy Magyarországon aláássa a politikai és a gazdasági stabilitást, hangoztatva, hogy csőd lesz, válság lesz, összeomlás lesz. És akkor jöhet a Fidesz, hogy na, megmondtam! És ki a Fidesz? Orbán Viktor. (Derültség a kormánypártok soraiban.) És ki lehet emelkedni a habokból, mint a Vénusz, és azt lehet mondani, hogy íme, emberek, itt vagyok, majd én megváltalak titeket. Mitől? Attól, amibe ő sodorta az országot! Azok, akik állandóan a nemzetre hivatkoznak, a nemzet számára rendkívül káros politikát folytatnak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
– … Lássunk világosan! A tüntetés és az abból időnként kinövő erőszak nem a nép akaratának a megtestesítője, nem a nép akaratának a kifejezője, hanem egyetlen ember hatalmi vágyának a megjelenése, és ez az, amit tudni kell, és ez az, aminek nem szabad teret engedni. Nem szabad, mert senki hatalomvágyának kielégítése nem éri meg az ország nyugalmának és békéjének felforgatását, és nem éri meg a magyar demokrácia veszélyeztetését.
– Abban bízom, hogy annak a vitának, amiben most vagyunk, ez lesz az egyik legfőbb eredménye, hogy Magyarországon többé következmények nélkül politikus, vaskosat legalábbis, nem hazudhat. (Szórványos derültség.) Igen, úgy látom: az egyik oldal eljut odáig, hogy beszéljünk őszintén, mondjuk meg, hogy miből mi következik, a másik oldal pedig megy a maga által kikövezett utcán, a hazugságok, a demagógia és a populizmus útján. Ez zsákutca, és ebbe a zsákutcába Magyarországot beterelni nem szabad! Ezért kell ma a parlamenti többségnek megadni a felhatalmazást a kormánynak ahhoz, hogy végezze tovább a munkáját, hajtsa végre a programját… Nincs más út. Nincs! Ez ennek a mai szavazásnak a tétje, és ezért szavaz a Szabad Demokraták Szövetsége igennel. (Hosszan tartó taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
„Licitverseny,cinikus kampány, hamis illúziók kergetése, ügyeskedés és ravaszkodás…"
DR. DÁVID IBOLYA, az MDF elnök/asszonya: – … Méltatlan, tisztelt képviselőtársaim, ami ma a Kossuth téren folyik, hogy a Kossuth térre vekkeres, zenés, táncos tüntetésre lehet ezen a napon, a magyar nemzet gyásznapján hívni embereket. Mi több, ezt egy parlamenti párt teszi. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) … A tömegpártok az elmúlt pár hónapban háborút indítottak a demokrácia ellen, az ország és a polgárság jövője ellen. Licitverseny, cinikus kampány, hamis illúziók kergetése, ügyeskedés és ravaszkodás uralta a politikát. Kétségbeesett harcot vívnak a hatalomért, az önös érdekek érvényesítéséért. Amíg a kormány hazudott, addig a nagyobbik ellenzéki párt erre újabb hazugságokkal válaszolt. … Felelős politikus nem mondhat igent a demokrácia megcsúfolására. Gyurcsány Ferencnek le kellene mondania, mert elvesztette hitelét, megsértette nemzetét. A Magyar Demokrata Fórum ma nemet mond erre a politikára, nemet mond a miniszterelnök félrevezető taktikázására… A Magyar Demokrata Fórum sajnálja, hogy Gyurcsány Ferenc bocsánatkérését végül csak az eldobott kődaraboknak, a tüntetéseknek és a mai fenyegető anarchiának sikerült kikényszerítenie. (Taps az MDF soraiban.)
+
Az Országgyűlés a kormány és a miniszterek iránti bizalmát 207 igen szavazattal, 165 nem ellenében, tartózkodás nélkül kinyilvánította. (Hosszan tartó taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
|
Gyurcsány Ferenc teljes balatonőszödi beszédének írott változata
(Elhangzott: 2006. május 26-án, Őszödön)
„Az, amit el tudtam nektek mondani, itt egy órában, sőt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk, az természetesen nem képes magában foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni, és nem képes visszaadni az egyébként szükséges kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönjük szépen. Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel, hogy a magabiztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik, nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előrevinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban és menni előre. Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk! Nincsen ennyi kapacitásunk. Azt az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész csapat, és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körülülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel, minisztériumi emberekkel meg szakértőkkel. Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van gyerekek!
Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy őriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, és mögötte mondjuk a szakmapolitikai egységet, mint soha az elmúlt években. Vagy talán sose. Természetesen mindaz, amit tudunk, az anyagaink kidolgozottsági foka, hagy maga után kívánnivalót. Igen, igazatok van. Pontosan tudjuk mi azt, hogy rengeteg kockázattal nézünk szembe. Amikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert az Alkotmánybíróság visszaküldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött, mert hogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére ebbe a fázisban még, 5-6-7 ember reggeltől éjszakáig, a szó legszorosabb értelmében, hogy nehogy baj legyen.
Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt a kollegákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk előre! Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?
Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan felépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobbra a tempót. Ez a helyzet. Közben meg kell állapodni még a szabaddemokratákkal, meg még miniszteri problémák, meg ismeritek. Nézzétek, a dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt tesza-toszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kibaszott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni. Azt tudom nektek mondani, nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek. Nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen. Hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek én még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk, és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva.
Ezért annak az előrebocsátásával, amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben, Kornaitól Bokrosig, Békéstől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végig beszéltük, végig szenvedtük, végig üvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozom. Hű, a hétszázát neki! És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak. Vessünk ki ingatlanadót mindenkire! Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami ötmillió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem százmilliót. Ötöt. És egyébként még odaadjuk az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, az az ő bevételük. Az egész sztorinak az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint.
Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy Ferikém, olvasom a Sarközy tanulmányban, hogy ha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó isten! Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fent lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Vagy elküldi a papírját, amelyen kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon, és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkban, akkor úgy már nincsen megoldásunk. Általában sok jó ötlet van egészen addig, amíg nem kell számolni. Amikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. Általában sok kritika van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens, mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belőle, hogy a maradék konzisztensebb legyen, és máris éppen csak harmadannyi pénz van, mint amennyit össze kell szedni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert. Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj. Ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje. Gyerekek, nem vagyunk tökéletesek! Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben, hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni.
Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor se. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között, muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatokról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás, nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is. És akarok most egyetlen egyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom én elmondani nektek.
Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát, nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Nem a történelem könyveknek, arra szarok, egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e. Hogy én személy szerint egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a kurva rohadt életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útköltség elszámolásunk, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot! Csak azért! Egzisztenciát lehet még találni sokat.
Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom, ne vágjátok mindig a képembe! De csak ezért érdemes! Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni! Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással kell csinálni! Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogy ha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz. Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni, és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlen egy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, amely eddig volt, mert minden más sérti valakinek az érdekét, ahhoz másik madame kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni. Egyáltalán nem. Én nem fogok naponta felállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. Volt ilyen miniszterelnök-elődöm is, aki állandóan elmondta, hogy én nem ilyen pasi vagyok. Amíg van benne erő, és megyünk előre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek. Nem érdemes másért.
Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt 15 év összes történetén felülemelkedni és megkötni új védeket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy a francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk. Volt elég miniszterelnökünk, ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi úgy is maradni szoktunk. Lehet, és azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt. Egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort, aludjon egy-két éjszakát és döntse el magában, ha mindenki csak ugyanazt tudja mondani, amit az elmúlt években mindig mondott, és nem jut el odáig, hogy na, a franc egye meg, lehet, hogy mást kell mondani, mint amit mondtam öt éven keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk megállapodni egymással. Mert ha mind a 190 ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de elengedem először. Csinálják!
Máskor meg azt, másik engedje el, hogy hadd csinálhassa. Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. És ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer. Be kell valljam. Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk befolyásolni, hogy mi történik, vagy rá fog omlani, a francba. A megoldás biztosan nem tökéletes, igazatok van. Biztosan nem. Csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, akivel el tudjuk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel, és nálunk, akik ezt egy páran a tetején csinálják a Bélától a Veres Janiig, Kiss Pétertől az Ildikóig, Szekeres Imrétől a Hillerig, meg mondjuk velem, nagyjából elhisszük, hogy körülbelül jó. Mert ezeknek el kell hinni. Egyedül külön-külön tudunk mást is, csak nem külön-külön vagyunk, hanem ott ülünk tizenegy néhányan az asztal körül és el kell fogadni. Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni.
Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek. Igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak akkor lehet végigcsinálni, ha a lényegben hisznek és a lényegben van egyetértés. Kikerülni a konfliktusokat, önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni. Nem szabad. Semmihez nem ragaszkodunk, úgy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egyvalami a fejemben, hogy annak kell lenni az egészségügyben, annak kell lenni, az izé. Dehogy! Én ezeket a beszélgetéseket szervezem, mediálom. Nyitom ki a pasikat, hogy mondják el, hogy mi van bennük Nem diktálom, nem igaz. Ha diktálom, akkor, amikor le akarnak lassulni, és nem akarnak megállapodni. Hogy gyerünk a hétszázát, előre! Ezt tartom a dolgomnak. És amiben megállapodtunk, akkor ne engedjem, hogy lelassuljanak. Nem arról szól, hogy nekem van egy A-Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra, és azt mondom, hogy ki fogom belőletek verni. Francot! Van A-Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön meg a régi igazságaikon. Arra van! Aztán, amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben. Egyáltalán nincsen. Nagy dolgot kaptam ettől, amit a másfél évben csinálhattam. Azt a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni, Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával?
Vagy C változat, nem történik semmi, el lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. Persze, hogy az oktatásban borzasztóan nehéz bármihez hozzányúlni, de igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. Valamelyikőtök mondta - az Arató Gergely -, az mégiscsak a legnagyobb igazságtalanság kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán még szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma! Ez a nagy gond! És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatást kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek! Hát ehhez képest nem az a botrány, hogy ki kell fizetni 3 százalékonként. Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen! Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként, ha hét százalék, akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást, ez az igazi botrány! Az az igazi botrány, ahogy a Laci beszél az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem! És mióta az anyámnak, ismerik a nevét, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt, megjavult az egészségügyi rendszer fiam? Mondom, egy lószart mama! Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet! Ez botrány! Ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi, az nem botrány, az kényelmetlen politikailag. Meg kifizetni. Meg politikailag lehet súlyos következménye, de őszintén szólva, ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől. De hölgyeim, és uraim! Ez egy pár száz embernek meg a családjának, meg az ismerőseinek a problémája, a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni, mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni! Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani.
És egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, ha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. Francba is, mibe is akkor? El kell indulni, tudni kell, hogy mit akarunk csinálni! Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni. Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron gyerekek. Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, hogy ha nem az egymás közötti faszkodást miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket, és nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a támogatásunkat, aztán majd visszaszerezzük. Mert megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. Hogy nem lett mindenkinek jobb, igazuk van. De neki, meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester meg hány helyettese lesz. Fontos az is persze, tudom én. Nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyében, és mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk. Mi! És az ország azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk. Szóval, azt tudom nektek mondani, hogy álljunk neki, csináljuk meg, sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát. Sem így, sem így, tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni és elmagyarázzátok, hogy reform igen, de, ahhoz én nem kellek, ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról. Gyerekek, kell még valamit mondanom Ildikó?"
|
Bartha Szabó József
