Megsemmisíttetné az egyházi törvényt a Pedagógusok Szakszervezete. Vészharangot kongat a bankszövetség. LMP: „a futballhuligánok kriminalizálásával 18-20 éves fiatalok életét teszik tönkre, akárcsak a könnyű drogokat fogyasztók üldözésével.” MSZP: „a Fidesz uralma alá akarja vonni az Alkotmánybíróságot.” Magánnyugdíjpénztárak: végzés a léthatáron? A Taláros Testület szeptember 19-20-i teljes ülésének napirendje.
Alkotmánybírósághoz fordult a Pedagógusok Szakszervezete, kérve a testülettől, hogy semmisítse meg a nemrég elfogadott egyházi törvényt. A szakszervezet indoklása szerint a jogszabályváltozás következtében 14-re csökkent a hivatalosan elismert egyházak száma, így számos felekezeti iskola léte veszélybe került.
(A lelkiismeret és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak vallásfelekezetek, vallási közösségek jogállásáról szóló törvényt július 12-én fogadott el az Országgyűlés. Szászfalvi László egyházügyekért felelős államtitkár szerint a jelenlegi 14 egyház mellett ősszel további 8-10 egyház regisztrációs kérelme kerülhet az Országgyűlés elé. Egyházzá nyilvánításukról a parlament kétharmados többséggel dönthet.)
+
Alkotmánybíróság és az illetékes uniós szervekhez fordul a Magyar Bankszövetség, ha megvalósul az Orbán Viktor által bejelentett terv, mely alapján a devizahitelesek rögzített árfolyamon végtörleszthetnék tartozásukat.
(A miniszterelnök a parlament őszi ülésszakának kezdetén jelentette be: a kormány kezdeményezni fogja, hogy a devizahitelesek rögzített árfolyamon, egyösszegben végtörleszthessék adósságukat, továbbá azt is, hogy a devizahitelekkel kapcsolatos költségeket csak forintban számolhassák fel a bankok, 30 százaléknál magasabb teljes hiteldíjmutató (THM) mellett pedig ne lehessen hitelt nyújtani.)
A Magyar Bankszövetség elnöksége rendkívüli ülésen tárgyalta meg a miniszterelnök felszólalásának bankszektorra vonatkozó részét. Közleményük szerint a testület „egységes álláspontot alakított ki abban, hogy a devizahitelek végtörlesztésének rögzített árfolyamon történő lehetősége a banki közösség számára elfogadhatatlan, mert az jelentős pénzügyi, makrogazdasági és növekedési veszélyeket von maga után. A testület kinyilvánítja, hogy a fenti intézkedés végrehajtása esetén a bankoknak nincs más lehetősége, mint az Alkotmánybírósághoz és az Európai Unió illetékes szerveihez fordulni, illetve a lehetséges eszközökkel jogorvoslattal élni.”
+
Az LMP úgy véli, hogy a sporthuliganizmus elleni törvény indokolatlan módon kriminalizálja a szurkolókat, ezért elképzelhető, hogy Alkotmánybírósághoz fordulnak. Schiffer András frakcióvezető szerint: „A kormánynak le kellene szállnia arról, hogy bizonyos társadalmi csoportokat megbélyegez. A futballhuligánok kriminalizálásával 18-20 éves fiatalok életét teszik tönkre, akárcsak a könnyű drogokat fogyasztók üldözésével.”
+
Az MSZP állítja: a Fidesz az uralma alá akarja vonni a jogvédelem legfőbb szervét, az Alkotmánybíróságot. Az ellenzéki párt csütörtöki közleményében elfogadhatatlannak nevezte az Alkotmánybíróságról szóló törvény koncepcióját.
Mesterházy Attila pártelnök levélben fordult Salamon Lászlóhoz, az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnökéhez, melyben tételesen kifejtette, mely pontokkal nem értenek egyet. Az MSZP szerint egyértelműen megállapítható, hogy megszűnnek az Alkotmánybíróság jövő év január 1-jén folyamatban lévő eljárásai, ha a kifogásolt jogszabály utólagos vizsgálatát magánszemély kezdeményezte. Az MSZP tiltakozik egyfelől az "actio popularis" intézményének módszeres kiüresítése, másfelől ezzel összefüggésben a szerzett jogok elvétele ellen. Állítják: az utólagos normakontroll kezdeményezői körének nyitottsága a jogvédelem lényegi garanciája. ”Ennek cinikus szűkítése felháborító, a folyamatban lévő eljárások megszüntetése kifejezetten jogfosztó rendelkezés, fontos, politikailag érzékeny ügyek kerülhetnek így le az Alkotmánybíróság napirendjéről.” Állítják még: az új alkotmánybírák megválasztásához szükséges kétharmados konszenzus jövőbeni hiányában a tizenkét éves mandátum akár élethosszig tartó megbízatássá alakulhat. Mesterházy Attila szerint az MSZP felelőssége, hogy a párt szakmai tudásával és politikai erejével "tiltakozzon a közjogi rendszer gátlástalan átalakítása ellen", melyhez minden törvényes eszközt fel fognak használni.
+
Ismét szerepel - számos egyéb pont mellett - a Taláros Testület hét elei ülésének napirendjén a már eddig is sok vihart kavart „magánnyugdíjról és a magánnyudíjpénztárról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 123. § (2)-(4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet.” Az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) elemzése szerint az Alkotmánybíróság lehetséges döntése számos dilemmával küzd.
|
Az egyik legfontosabb kérdés, mi lesz azzal a 97 ezer állampolgárral, aki azt választotta, hogy gyakorlatilag lemond a munkáltatója által fizetett 24 százaléknyi nyugdíjjárulékról, és megpróbál tisztességes nyugdíjat teremteni a 10 százaléknyi munkavállalói befizetéséből? A fenti kérdésben nemcsak ők az érintettek, hanem az a közel hárommillió visszalépő is, aki a kormány által felajánlott "választási lehetőséget" mérlegelve inkább visszatért az állami rendszerbe, átadva ezzel felhalmozott nyugdíjvagyonát az államnak. Az Alkotmánybíróság döntésének egyik kiindulópontja a lehet: jár-e az ominózus 24 százaléknyi járulékfizetés után a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer szolgáltatása a jövőben azoknak, akik pénztártagok maradtak? Amennyiben az Ab döntése nemleges lenne, az azt is jelentené, hogy a munkáltatói járulék néven futó, az állami nyugdíjkasszába kerülő tétel egyszerűen csak adó, így az után nem jár semmiféle szolgáltatás. A döntés alapja, hogy a maradók számára ismert volt, hogy a továbbiakban szolgálati idő - és így nyugdíjjogosultság - az állami rendszerben nem keletkezik számukra. Közel 100 ezer ember diszkriminációja ennek ellenére akkor is valós, ha egyértelmű volt, hogy a maradók „kiszerződnek” a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből. A magánnyugdíj-vagyon döntő részének "államosítása" ugyanis nem két, egymással érdemben összehasonlítható alternatíva közötti választás eredményeképpen állt elő. A mindenkori kormány gyökeresen átalakíthatja a nagy ellátórendszereket, amely minden esetben jelentős érdeksérelmekkel is jár. Az azonban döntő, hogy ennek negatív hatásaira az érintetteknek módja van-e felkészülnie, alkalmazkodnia. Ennek alapján a visszalépők nem szenvedtek el lényegi érdeksérelmet, nyugdíj-jogosultságuk nem veszett el, mivel a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer átvállalta azt, a befizetéseket pedig inflációkövetéssel számítja majd be a nyugdíjba vonulás időpontjában. Az Ab ezért úgy is érvelhet, hogy az állam nem vett el semmiféle jogosultságot - a jelenlegi szabályok szerint -, csak a reálhozam lehetőségét, és csupán a járulékfizetési megoszlás alapján körülbelül 25 százaléknyi majdani nyugdíjjogosultságot vállalta magára, nem sértve például a befizetésekkel arányos nyugdíjellátást. További dilemma: ha az Ab úgy határozna, hogy a 100 ezer pénztártag 24 százaléknyi befizetése után mégis keletkezne szolgálati idő, vagyis az érintett jogosult lenne állami nyugdíjra, akkor mi lesz a visszalépő hárommillió állampolgárral? A kialakult helyzet ugyanis ekkor az ő diszkriminációjukat jelentené, mivel nem voltak tisztában a választás kimenetével. Az Ab nem várhatja el, hogy minden állampolgár tisztában legyen azzal, hogy a szituáció alkotmányellenes, és ezért ne a veszteségminimalizáló alternatívát válassza, különösen úgy, hogy az Ab a kormányt a méltánytalan szituáció korrigálására is kötelezheti. A kormány igyekezett olyan ajánlatot tenni, amit nem lehet visszautasítani, a 100 ezer embert pedig racionalitása és jogállamba vetett bizalma vezérelhette (mely szerint a nyugdíjjárulék nem adó) akkor, amikor nem fogadta el az ajánlatot. Ha az Ab úgy határoz, hogy a maradóknak jár az állami nyugdíj, azzal önmagában még nem oldódik meg minden bizonytalanság. A kormány ugyanis egyelőre nem rendezte a (megmaradó) magánnyugdíjpénztárak helyzetét, utóbbiak például jelentős működési veszteséget termeltek rentábilis létszám híján, amit egyelőre a maradó pénztártagok állnak. Nem utolsó sorban felmerülő fogas kérdés, bár nehezen elképzelhető változat: vissza lehet-e állítani a magánnyugdíjpénztári rendszert? Az állam ebben az esetben nyugdíjazáskor elismeri az átutalt nyugdíjpénztári vagyont jogosultságként, lehetővé teszi az önkéntes visszalépést a 2010. novembere előtti állapotnak megfelelően, hogy a munkavállaló által fizetett járulékot továbbra is a pénztáraknak utalhatják. |
Az MSZP előre jelezte: a strasbourgi bírósághoz fordul, ha a magánpénztári tagok nem lesznek jogosultak állami nyugdíjra.
Az Alkotmánybíróság szeptember 19-20-i teljes ülésének napirendje
– A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvénnyel összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.
– A Somogy Megyei Bíróság 2. Bkf.41/2008/2. számú végzése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.
– A költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2011. évi kompenzációjáról szóló 352/2010. (XII. 30.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, 7. §-a, valamint 2. melléklete alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet.
– A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.
– A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 25. § (1) bekezdés második mondatában szereplő „nyolc napon belül”, valamint a „további nyolc napon belül” fordulat alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.
– A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 5. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. § (1)-(2) bekezdése és 10. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.
– Az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 20. § (7) bekezdés a) pontja és az 53/C. § (8)-(9) bekezdése, valamint az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.
– Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.
– A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 110. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.
– Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában készült határozattervezet. (Az Országgyűlés nem tett eleget az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában szereplő azon előírásnak, amely szerint az Országgyűlés megállapítja az államháztartás mérlegét.)
– A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény 3. számú mellékletének 11. ea) és eb) pontjába foglalt rendelkezés alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet;
– A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXV. törvény 30. § (6) bekezdése és 120. § (19) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet.
– A magánnyugdíjról és a magánnyudíjpénztárról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 123. § (2)-(4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet.
