Megkezdték a devizahiteles szerződések egyoldalú módosításainak tisztességtelenségével kapcsolatos törvényt támadó bírói indítványok tárgyalását. Az indítványozók azt állítják, hogy a devizahiteles törvény többek között sérti a visszaható hatály tilalmát, a jogbiztonság, a normavilágosság követelményét, a szerződéses felek önrendelkezését, szükségtelenül korlátozza a tisztességes eljáráshoz fűződő jogokat, módosítja a devizahiteles szerződéseket.& Kamatok, költségek, díjak. Legfrissebb végzések.
Kamatok, költségek, díjak
Az Alkotmánybíróság teljes ülése megkezdte a devizahiteles szerződések egyoldalú módosításainak tisztességtelenségével kapcsolatos törvényt támadó bírói indítványok tárgyalását.
A Kúria júniusban meghozott jogegységi döntésén alapuló, néhány héttel később az Országgyűlés által elfogadott törvény kimondja: vélelmezni kell a devizahiteles szerződések egyoldalú módosításainak – például a kamatok, a költségek vagy a díjak emelésének – tisztességtelenségét és emiatti érvénytelenségét. – Ezt próbálják a pénzintézetek az állam ellen indított polgári perekben megtorpedózni.
A bírói indítványaik szerint a törvényhozó a 2008-as gazdasági és pénzügyi válságra hivatkozva avatkozik be a jogviszonyokba, ezért érhetetlen, miért éppen 2004. május elsejére visszamenő hatállyal módosította a szerződéseket.
Határozottan állítják: a devizahiteles törvény többek között sérti a visszaható hatály tilalmát, a jogbiztonság, a normavilágosság követelményét, a szerződéses felek önrendelkezését, szükségtelenül korlátozza a tisztességes eljáráshoz fűződő jogokat, módosítja a devizahiteles szerződéseket, köztük a már teljesítetteket is, amit legfeljebb a jövőre nézve tehetne meg, eljárási szabályai pedig egyebek mellett azzal, hogy nincs helye hiánypótlásnak vagy a per szüneteltetésének sértik a fegyverek egyenlőségének jogát, mert az alperesnek kedveznek.
+
A döntés „könnyítésének” reményében a Bankszövetség és Trócsányi László igazságügyi miniszter is elküldte álláspontját az Alkotmánybíróságnak.
A miniszter szerint a megtámadott törvény legfontosabb célja, hogy a több százezer fogyasztónak ne kelljen külön-külön évekig pereskednie, hanem várhatóan fél éven belül lezáruló eljárásban dőljenek el a vitás kérdések. A fogyasztói kölcsönszerződések egyes rendezéséről szóló törvény nem mond ki új anyagi jogi szabályokat, nem állapít meg új jogelveket, csupán a kúriai jogértelmezést kodifikálja. Így nem is lehet szó visszamenőleges hatály alkalmazásáról, hiszen a jogegységi határozat a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, több mint két évtizeddel ezelőtti európai közösségi irányelvben foglalt értelmezést vette alapul, amely Magyarország uniós csatlakozásával a magyar jog részévé vált. A pénzügyi intézmények azonban nem törekedtek arra, hogy a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően megteremtsék a jogok és a kötelezettségek egyensúlyát a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között.
A Magyar Bankszövetség jogi munkacsoportja több mint negyvenoldalas összefoglalójában rögzítette álláspontját. Ennek lényege szerint a törvény egyes rendelkezései sértik a jogállamiság elvét, a szerződési szabadságot, a bírósághoz fordulás és a tisztességes eljárás alapjogát, valamint a hatalommegosztás elvét, ráadásul a törvény elfogadása is alaptörvény.
+
Az Alkotmánybíróság egyesítette a Fővárosi Törvényszékről beérkezett indítványokat. A határozat meghozatalához várhatóan több ülésre lesz szükség, ám a törvényben rögzített határidő köti a testületet: 90 napja lesz határozata meghozatalára, ami ebben az ügyben december első felében jár le.
Legfrissebb végzések
Érvényes a csődegyezség
A Kúria Gfv.VII.30.171/2013/13. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
A panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó jogi személy az adós kérelmére csődeljárásban hitelezőként járt el. A csődeljárás során az adós és a hitelezők között létrejött csődegyezséget az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította. Fellebbezés után, másodfokon, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette. A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kúria viszont hatályon kívül helyezte a Fővárosi Ítélőtábla végzését és az elsőfokú bíróság döntését hagyta helyben.
Ezt követően fordult a sértett az Alkotmánybírósághoz. Indítványában vitatta a Kúria jogszabály-értelmezését, megállapításait, szerinte a támadott végzés sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való, valamint a jogorvoslathoz való jogát. Állította: a döntés alaptörvény-ellenességre épült, az alapjog tartalmi elemeit helytelenül alkalmazó bírói mérlegelés eredménye. Azáltal, hogy végzésének meghozatala során nem biztosította a tisztességes eljáráshoz való jog teljes körű érvényesülését, érdemben veszélyeztetette e jognak a kiteljesedését, alapvetőalkotmányjogi jelentőségű kérdésben helyezkedett helytelen álláspontra. (Indítvány)
+
Az alkotmánybíróság szerint – többek között – a panaszos indítványa az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívására küldött kiegészítő indítványában foglaltak ellenére sem felelt meg a határozott kérelem feltéttételeinek. Nem indokolta például kellő alapossággal, pontossággal „az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e)pontjának megfelelően, hogy a Kúria végzése miért és mennyiben sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését” sem.
Erre, és más hiányosságokra is rámutatva, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/233/2014.)
Sürgősségi kényszergyógykezelés
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 199. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
A panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az indítványozót – aki gondnokság alá helyezésre irányuló eljárás hatálya alatt állt – a gyámhivatali határozata alapján sürgősségi kényszergyógykezelésre az egészségügyi intézmény pszichiátriai osztályára szállították a rendőrség közreműködésével. A beszállítást megelőzően a panaszos kezelőorvosa egy pszichiátriai osztályra történő beutalási javaslatot állított ki, amely azt tartalmazta, hogy a beteg (panaszos) agresszív viselkedést tanúsított.
Az indítványozó szerint mindez nem felelt meg az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltósághoz való jog követelményének, másrészt sértette az Alaptörvény IV. cikke szerinti szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogot is. (Indítvány)
+
Az Alkotmánybíróság vizsgálata során megállapította: az alkotmányjogi panasz befogadásának feltételei nem állnak fenn. Végzése szerint - az Abtv. 50. § (1) bekezdése, 56. § (3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdésére figyelemmel - az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 199. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1065/2014.)
Majdnem egyház
Az Ehtv. egyes rendelkezései ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz, valamint a Fővárosi Törvényszék 7.Pk.60.345/2010/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó 2010. július 6. óta nyilvántartásba vett egyházként működött. Azonban 2012. február 29-ig nem nyilatkozott az Ehtv. akkor hatályos 35. §-a szerint továbbműködési szándékáról, ezért a Fővárosi Törvényszék a támadott végzésben elrendelte a kényszer-végelszámolását.
Mivel a kényszer-végelszámolási eljárás a vallási közösség működését önmagában is korlátozza, végső soron pedig annak jogutód nélküli megszűnését eredményezi, a kényszer-végelszámolási eljárás megindulása a vallási közösség (és tagjai) vallásszabadsághoz való jogát hátrányosan érinti, ezért a kényszer-végelszámolást elrendelő bírósági végzéssel, illetve az abban alkalmazott jogszabályokkal szemben – a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek kimerítése után és az egyéb törvényi feltételek teljesítése esetén – alkotmányjogi panasz indítvány benyújtásának lehet helye.
Megtörtént. Az indítványozó álláspontja szerint a jogszabályi rendelkezések és a bírósági végzés sérti az Alaptörvényben biztosított vallásszabadsághoz való jogot, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a tisztességes eljáráshoz való jogot, és a jogorvoslathoz való jogot. (Indítvány)
+
Az Alkotmánybíróság a támadott végzés és a vonatkozó törvényi szabályok tartalmi összevetése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a támadott végzés nem a kényszer-végelszámolás elrendeléséről szóló végzés, ezért önmagában lényegesen nem befolyásolta az indítványozó helyzetét, jogait, így ez alapján az Alaptörvényben biztosított hivatkozott jogának sérelme sem következhetett be. Megállapította továbbá: a bíróságnak az ügyben hozott támadott végzése nem minősül az ügy érdemében hozott döntésnek, és az eljárást befejező egyéb döntésnek sem tekinthető, ezért az indítvány ebben az elemében az Abtv. 27. §-ába foglalt feltételt sem teljesíti.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány a befogadhatóság törvényben előírt tartalmi feltételeinek – sem a végzést, sem az abban hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket támadó elemét tekintve – nem felel meg, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja, illetve h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/202/2014.)
Magyar Kétfarkú Kutya Párt
A Fővárosi Ítélőtábla 8.Pkf.26.298/2013/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, - párt névválasztása.
Az indítvány lényege: a panaszos mint megválasztott elnök a Magyar Kétfarkú Kutya Párt nyilvántartásba vételére irányuló kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Törvényszéken, a párt nyilvántartásba vételét azonban a Fővárosi Törvényszék elutasította. A kérelmező fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú végzést helybenhagyta. Indoklásában hangsúlyozta: a párt választott neve sérti a névvalódiság követelményét, melynek a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnevezés azért nem felel meg, mert megtévesztésre alkalmas, mivel a választott név a szervezet céljával kapcsolatba nem hozható, nem utal a szervezet alapszabályban rögzített tevékenységére, nem társítható olyan politikai intézménnyel, amely a közhatalomban való részvételt jelképezhetné, illetve nem fejezi ki egy politikai szervezet társadalmi jelentőségét, ténylegesen deklarált célját. A névszabatosság követelményét pedig azért sérti a választott név, mivel "az általános erkölcsi felfogással ellentétes, méltatlan képzettársításra adhat alapot, ezáltal a névaikotás társadalmi követelményeinek nem felel meg."
Az indítványozó szerint a Fővárosi Ítélőtábla végzése a névvalódiság és a névszabatosság követelményét oly tágan értelmezte, amely a feltétlenül szükségesnél jobban korlátozta az egyesüléshez való jogot, ami az Alaptörvény VIII. cikk (2)-(3) bekezdéseinek sérelméhez vezetett.
Határozottan állította: a bejegyezni kívánt szervezet elnevezése ugyanis pozitív értelemben is pontosan leírja a szervezet működését. Nem vitatható módon "pártról" van szó, a névben szereplő "magyar" kifejezés pedig jelzi, hogy tevékenységet a szervezet Magyarországon kívánja végezni. A "kétfarkú kutya" szóösszetétel az as happy as a dog wilh /wo lails [olyan boldog, mint a kutya, akinek két farka van] angol szólásra utal. A választott név a nyilvánosság számára ismert, a facebookon a megalakult, de nyilvántartásba nem vett pártnak 88 ezer követője van, ami több parlamenti párt követőinek számát is meghaladja. A nyilvánosság előtt a szervezet által eddig kifejtett tevékenység során soha senkiben nem merült fel, hogy a párt neve megtévesztő lenne.
Az indítványozó szent meggyőződése: a Magyar Kétfarkú Kutya Párt a nevével, közismert jelképével (a valószerűtlenül nagy piros szemekkel rendelkező kétfarkú kutyával), továbbá nyilvánvalóan megvalósíthatatlan "ígéreteivel" azt a véleményét fejezi ki, hogy a hagyományos politikaí elit a választókat nem tekinti felnőttnek: a hagyományos pártok az ingyen sörhöz és az örök élethez hasonló abszurd, nyilvánvalóan teljesíthetetlen ígéreteket tesznek, anélkül, hogy ezek megvalósíthatatlanságát a választók előtt nyilvánvalóvá tennék. Ennek a jelenségnek a bírálata, az abszurditás eszközével való bemutatása az Alaptörvény egyetlen rendelkezésével sem ellentétes, az ilyen politika megítélésére egyedül a választók jogosultak. (Indítvány)
+
Az Alkotmánybíróság - tekintettel arra, hogy időközben, rendkívüli felülvizsgálati eljárásban a Kúria a megtámadott bírói döntését hatályon kívül helyezte, az indítványozó pedig mindezen fölbuzdulva az indítványát visszavonta - megállapította: az ügy okafogyottá vált. Ezért az az Abtv. 53. § (6) bekezdése, 59. §-a, valamint az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat 67. § (2) bekezdés c) és d) pontja alapján az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntette. (AB végzés alkotmányjogi panasz eljárás megszüntetéséről (IV/113/2014.)
