Bár semmi látszata, a Szabad Demokraták Szövetsége jogilag a mai napig létezik. Elnöke is van, nemrégen nyilatkozott, hogy a pártnak mintegy ezer nyilvántartott tagja van. A párt soha ki nem fizetendő adósságairól, tényleges helyzetéről nem szólt. Elnézést, ha az elnök nevét hirtelenjében nem tudjuk felidézni, de a napi politikában nem szerepel. De hol van az ismert SZDSZ? A miniszterviselt politikusok őexcelenciáinak tucatjai? Az államtitkárok, nagykövetek, képviselők, polgármesterek garmada?
Köszönik, jól megvannak. A tehetségesebbek ma nagyvállalatok tulajdonosai, vezérigazgatói, a többiek itthon és szerte a nagyvilágban professzorok, kutatók, elemzők, szerkesztők, kommentátorok, szabadúszó alkotók, írók, szerzők, kurátorok, zsűritagok, igazgatósági tagok, vagy reaktiválható nyugdíjasok. Még ma is ők a magyar értelmiség, aki nem tartozik közéjük, az a nagyvilág színe előtt nem is létezik, az mind barbár, bunkó, fasiszta – mondják ők.
Így alakult ez „történelmileg” az elmúlt öt évben, mióta beütött a világgazdasági válság. Így látszott ez a legutóbbi időkig.
Letűnésükkel egy időben feltűnt egy fiatalokból szerveződött zöldpárt, amely nevében is valami újat hirdetett. Azt a nyugaton már bevett politikai elgondolást, amelyet a „zöld” jelzővel szokás hirdetni, de nálunk mindaddig nem volt képes látható formát ölteni. A középbal, szerény, művelt, rokonszenves fiataljaiból állt össze, akik nem voltak hajlandóak közösséget vállalni – olykor vér szerinti apáik balliberális, vagy pártállami politikai múltjával… Ez a csoport a ballib hanyatlásával párhuzamosan erősödött és sokak, talán önmaguk meglepetésére is, 2010-ben bejutott az országgyűlésbe és országosan ismertté vált. A felmérések azóta is azt mutatják, hogy háttere a főváros és néhány más város lakóiból tevődik össze és a parlamenti küszöb határára korlátozódott.
Ez a párt, a Lehet Más a Politika, most kettészakadt. A két fél közötti vita tárgya a jövő évi választásokon való részvétel. Az alapító Schiffer András az eredeti öko-program alapján az önálló indulás mellett döntött, a frakció nagyobbik fele pedig az ősszel visszatért neoliberális Bajnaival kíván szövetséget kötni. A Schiffer-féle programmal és személyével való éles szembefordulás lerántja a leplet a szakadárok eddigi politizálásáról. Karácsonyék nem mások, mint a néhai SZDSZ-politikusok fiatal generációja, amely már nem jutott szerephez az MSZP szövetségben, a katasztrofális kormányzásban és a korrupcióban szétzüllött pártban. Nem maradt számukra más választás, mint a középre helyezkedett, friss, aktív politikusokban szűkölködő LMP-hez való csatlakozás. A kimúlt, a választáson már indulni sem képes SZDSZ iránt elkötelezett néhány százaléknyi liberális fővárosi szavazó számára sem maradt más választás, mint az LMP-re adni szavazatukat, abban a tévhitben, hogy az valamiféle liberális utódpárt és majd kikerekedik belőle egy új SZDSZ, más néven. Valami Lehet Más Néven Szadesz?
Ez magyarázza, hogy mitől lett az LMP 2010-ben hirtelen parlamenti tényező, mert egyébként nálunk a zöld-politikának nem volt semmiféle talaja, egyetlen ilyen kezdemény sem tudott pártként jelentkezni. Hogyan is tudott volna? Hiszen hazánk talán a legkarakterisztikusabb agrárország, amelynek egyetlen létbiztosítéka minden más erőforrás hiányában a mezőgazdaság. Még vízben való gazdagságunk is ezzel van szoros összefüggésben, és válságos időkben az országot a mezőgazdaság tartotta fenn, mentette át. Maguk a természeti adottságok olyanok, hogy védik önmagukat és eddig a legsúlyosabb károkozásokat is kiheverte. Az ország adottságai, még az elemi károk, árvizek, aszályok is valamiképpen védik az ősállapotot, ellensúlyozzák az ember okozta kártételt. Remélhetőleg az EU súlyos tévedéseit is túl fogja élni a természet.
Visszatérve az LMP-re, egy zöld pártnak az agráriummal hivatalból foglalkozó mindenkori kormányzat mellett nincs semmi esélye.
Az SZDSZ volt szavazói, Bajnai felbukkanása után pillanatok alatt átálltak a reménybeli új Hazához és Haladáshoz. Bajnainak pedig égetően szüksége van néhány valóságos parlamenti képviselőre, aktív politikusra a „tojásfejű” bankszakember támogatói és a köréjük sereglett népség mellett. Nem is beszélve arról a két-három százaléknyi maradék SZDSZ-szavazatról, amely talán a parlamentbe jutás szintje felett tartja majd megalakítandó pártját. Az LMP-ből kivált nyolc képviselőnek is csak így van esélye a politikai életben megmaradásra, mert Bajnai felbukkanása után átlátták, hogy a volt SZDSZ-szavazók is Bajnaiba vetették maradék reményüket.
Nyilván követni fogják Karácsonyék példáját az SZDSZ-politikusok, most alakuló ilyen-olyan pártkísérletek alaptói is. Ha sikerül bejutniuk, ismét lesz valamiféle Szadesz a parlamentben, ismét az MSZP-vel való szövetségre ítélve, mert nagy valószínűséggel csak egy választási szövetség és közös képviselő-állítás útján juthatnak be. A pesti flaszteron egy liberális párt még csak megél valahogy, de a természetet máshol, mások védik. Továbbra is, mint tették történelmünk folyamán mindig.
