A Studiolo Vitéz János egykori esztergomi érsek, Mátyás király nevelőjének dolgozószobája volt Esztergomban, és az erények freskójáról ismert, amely a keresztény teológia négy sarkalatos erényét – az okosságot, az erősséget, a mértékletességet és az igazságosságot – allegorikus nőalakokként ábrázolja. Az 1595-ös török ostrom után a helyiséget földdel töltötték fel, ezzel évszázadokra elfedték a freskókat.

A dolgozószobát először 1934-ben restaurálták, akkor vasbeton mennyezettel fedték be, amely folyamatosan beázott. Wierdl Zsuzsanna restaurátor 2000-ben kapott megbízást a freskók újabb restaurálására. 2007 júniusában Rómában, a Római Magyar Akadémián Hiller István akkori miniszter jelentette be, hogy a négy erény közül a Mértékletesség egészalakos freskóját valószínűleg Botticelli készítette.

A freskó alkotójának személye ma is megosztja a művészettörténészeket, és csak kis részük fogadja el Wierdl Zsuzsanna és Prokopp Mária művészettörténész kutatási eredményeit. A firenzei archívumokban való kutatás kimutatta, hogy Botticelli egy időben Itálián kívül tartózkodott, ekkor elkészíthette a falfestményt.

A dolgozószoba 2009 májusában Európai Örökség címet kapott, ekkor avatták fel a vármúzeum udvarán Vitéz János emléktábláját, és megtekinthető volt a már restaurált Mértékletesség alakja. A Studiolo melletti kettős kapu termében a már elkészült falképtöredékes kövekből kiállítás nyílt.

+

Semjén Zsolt beszéde:

„mint fénysugarat a sötétségből, a boldogságos királyt, Istvánt úgy élesztette” – ezzel a szemléletes képpel érzékelteti István Gondviseléstől kapott indíttatását a Szent Király tetteit magába foglaló, 1083 után keletkezet Kis legendája.

Hogy István egy évezrede valóban fénysugár volt a sötétségben, amint a krónikás feljegyezte, annak mi adjuk itt Esztergomban tanúbizonyságát. Nélküle ma nem állhatnánk e helyen és nem lenne mit méltatnunk, a magyarság feloldódott volna a történelem viharaiban. De hála a Gondviselésnek és István bölcsességének, egy ezredév múltán a Szent Király szülőhelyén tekinthetünk erős keze formálta, nemzetünket megtartó művére. Szent István a kereszténység alapvetésére építette a magyar államot. Annak is hangsúlyos üzenete van, hogy művére nem világi uralkodótól kért megerősítést.

Királyságát magától Krisztus földi helytartójától, a pápától kapott koronával pecsételte meg. Szent István bölcs döntésével, immár ezer esztendeje a keresztény Európa tagjai lettünk.

Halálát követően előbb a nyugati, majd államiságunk millenniuma idején a keleti egyház is oltárra emelte, egyként tiszteli szentjeként személyét a keresztény világ. Erőt ad számunkra, hogy lélekben ma is nemzetével van, éljenek tagjai a Kárpát–medencében vagy szerte a nagyvilágban. Évezred múltán is leróhatjuk tiszteletünket Szent Koronája előtt és liturgikus ünnepén körmenetben kísérhetjük Szent István jobbját.

Boldog II. János Pál pápa 1980-ban Rómában a Szent Péter Bazilika magyar kápolnájának felszentelésekor Szent István és a magyar szentek példáját idézve megmutatta azt az utat, amely az egységes, közös keresztény hagyományaira épülő Európa felé vezet:

„A szentek művéből született meg a Krisztus evangéliumára alapozott európai civilizáció…A hit eme tanúinak állhatatossága által megnyitott távlat ma is időszerű, és azt a kiváló utat jelenti, amelyen haladva tovább építhetjük a békés, szolidáris és valóban emberi Európát…”

Ahogyan a nagy pápa itt Esztergomban – több mint két évtizeddel ezelőtt – látogatásával személyesen is megerősítette: Szent István által a keresztény Európa része lettünk ezer esztendeje.

De ez az egykor biztos sziklára alapozott Európa mára odáig süllyedt, hogy szikla helyett a relativizmus homokjára építkezik, kezdi feladni, mi több eltaszítani magától az identitását jelentő alapvető keresztény értékeket. Európa hangadói mindinkább értetlenséggel tekintenek azokra, aki ragaszkodnak az Európai Unió alapító atyái, Adenauer és de Gasperi által vallott értékrendhez. Nem akarják meghallani Schumann intését sem: „…Ha Európa nem lesz keresztény, akkor nem is lesz, vagyis keresztények nélkül nincs Európa sem.”

Egyesek szemében a fejlődés úgy néz ki, hogy a világ elvallástalanodik, a nemzetek eltűnnek, a család megszűnik. Számukra éppen ezért felfoghatatlan, hogy a súlyos évtizedeken át, az ateista vörös diktatúra rabságában sínylődő ország, Magyarország három esztendeje végre újra önmagára talált és egy keresztény,  nemzeti ihletettségű alkotmányt hozott létre. Hitvallók és vértanúk sorának hála, nem veszett oda Szent István öröksége!

Azért jöttünk augusztus huszadikán Esztergomba, hogy az ünnep reggelén tisztelettel tekintsünk a Várhegyen csodálatosan fennmaradt örökségünkre.

Relikviáink is bizonyságát adják, mennyire mélyen gyökerezik a keresztény államiság és a köré épülő kultúra Magyarország történetében. Bár a múlandóság elérte a várat és a falai között rejtőzködő értékeket, de üzenetüket nem kezdte ki az idő, iránytűként ma is biztos kikötő felé vezetnek bennünket. Egy erős, biztos alapokon álló, közös hagyományait megtartó, határok felett összetartozó nemzethez.

Szent István államszervezőként és egyházépítőként megvetette Magyarország alapjait: elhintette a hit magvait, törvényei által biztos kézzel kormányzott és kőből épült erősségeket hagyott védelemül utódaira. E végrendeletet kötelességünk tiszteletben tartani, a megkezdett jót folytatni kell, különben elvész a jövendőnk.

Épített örökségünk fennmaradt kövei, hányatott sorsú művészeti emlékeink töredékei, nyelvemlékeink egy évezredes gyökerű kultúra bizonyítékai.

Államiságunk és kereszténységünk hajnalának esztergomi emlékei nem csupán a város helytörténeték részei. Várának kövei, freskótöredékei nem a múló idő mementói. Akik megértik a bennük rejlő üzenetet, azok a jelen magyarsága iránti kötelezettséget és a jövőnk iránti felelősség viselésére való intést olvashatják ki belőlük. Megbecsülésük a Szent István-i mű megtartása és továbbadása, hogy mindezek fennmaradhassanak az utánunk következő nemzedékek magyarsága számára is.

Magyarország Kormánya – tisztelettel tekintve Szent István király halálának 975. évfordulójára – úgy döntött, külön támogatást biztosít a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma számára.  A hangsúlyos támogatás célja a régóta húzódó Szent István kápolna, valamint az ezek szomszédságában található úgynevezett Studiolo reneszánsz freskói restaurálási munkáinak felgyorsítása. Segítséget kívánunk adni ahhoz, hogy a kiváló szakmaisággal és kulturális örökségünk iránti mély elkötelezettséggel irányított tudományos műhely, a Nemzeti Múzeum keretei között folyó feltáró és állagmegőrző munka mielőbb elérje célját és nemzetünk kincsei bemutathatóak legyenek.

Köszönettel tartozunk a Nemzeti Múzeum vezetésének és a munkálatokat irányító nemzetközi hírű restaurátornak, Wierdl Zsuzsannának, illetve az általa vezetett szakmai gárdának.

Esztergom Várhegye kereszténységünk és államiságunk szülőhelye. Szent István mai ünnepe legyen tehát e városban bizonysága annak, hogy a magyar állam méltó tisztelettel tekint alapítójára.