Szokatlan helyen, de nagy figyelemmel kísért módon került sor a Győr-Moson-Sopron Megyei KDNP elnökének, Széles Sándor megyei kormánymegbízottnak a szervezésében arra a előadásra, amit fontosságában a korábbi győri „Krisztussal a Rába partján” című rendezvényhez kapcsolódott. Megnyitó köszöntőjében Széles Sándor úr kiemelte a reformáció 500. évében az ilyen rendezvények fontosságát, amiket közintézményben is lehet tartani, mint ezt a Megyeháza dísztermében. Ezután bemutatta a résztvevőknek és laudálta az erre az alkalomra szülővárosába hazatért Dr. Békefy Lajos református teológust, felelős szerkesztőt, közírót, akinek közel 610, fontos eseményre reagáló erdélyi blogbejegyzéseit ö is szorgalmasan olvassa. A résztvevőket köszöntve üdvözölte Simon Róbert Balázst, FIDESZ-es országgyűlési képviselőt, Keresztes K. Sándor ny. minisztert, Pintér Péntek Imrét, a Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét.
Írta: Dr. Békefy Lajos PhD, a KDNP Protestáns Műhely külügyi titkára
(Budapest, 2017.04.10. – gratisnews)
Győr az emberek és a vizek találkozásának városa
A téma előadója bevezető köszöntőjében hangsúlyozta, hogy olyan városban kerül sor a téma előadására, ami mindig is nyitottságáról volt ismert, és a találkozások nyújtotta kulturális, nyelvi gazdagodás lehetőségével jól élt. Felidézte gyermek-, és ifjúkora éveit, amikor a nyitott ajtójú Püspökvár csendes kertjében olvasta a világirodalmat, a Bibliát, ismerkedett Kant és Hegel gondolataival. A református ifjúnak sokat jelentett a vár fokának csendes szellemi magaslati pontja. Mindig is úgy érezte, hogy valójában a reformáció szükségszerűen összeköt minket, protestánsokat az idősebb testvérrel, a római katolicizmussal. Nem ellenséget, hanem az Isten családján belül, a familia Dei-ben az idősebb testvért tisztelte. De tisztában van azzal, hogy testvéreit nem választhatja meg az ember, viszont megtanulhat velük „viselkedni”, kijönni, szót érteni. A korábbi győri fórum a reformáció 500 alkalmából, melynek ez volt témája: „Egység – keresés”, szintén ezt a szóértést segítette. Ez az előadás is tiszteletadás felnevelő városa, győri református egyháza és a későbbi szellemi vándorlásai, összesen négyévi külföldi tanulmányainak városai, Wittenberg és Heidelberg előtt is. A jövőt illetően rögtön felhívta a figyelmet arra, hogy a tét ismét óriási.
Minden eszközzel védenünk kell a város és hazánk, valamint Európa békés találkozáskultúráját, vagy ellenkező esetben szembe kell néznünk a fikciókban már megrajzolt rémálommal: Európa idegen bekebelezésének a nem lehetetlen fenyegetettségével, amit a képekben gazdag előadás elején az EU-címer átrajzolásával illusztrált. Viszont ha lesz erős protestantizmus, lesz erős katolicizmus hazánkban és Európában, akkor ellent tudunk állni bármi fenyegetettségnek. A wittenbergi fülemülétől, azaz az énekszerző, istenáldotta teológus Luther Mártontól, a wittenbergi reformátortól kezdve egészen az USA-beli legutóbbi elnökválasztásig még érezhetők azok a szellemi, hitbeli erővonalak, melyek azt bizonyítják: a keresztyénségben, a protestantizmusban van még jövőt védelmező, építő, fejlesztő, innovatív erőtartalék. Magyar vonatkozásban ezt az erőt, erőtartalékot, a protestantizmus történelmi hatását költőien megfogalmazó Illyés Gyulával is alátámasztotta, aki nehéz időkben írta le A reformáció genfi emlékműve előtt c. hatalmas versében: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin? Nem hiszem”.
Reformációi hatásvizsgálatok sora az utóbbi száz évben – grandiózus művek bizonyítékai
A modern, posztmodern kategóriák tartalmára utalva elmondta az előadó: a modern kor kezdetét vannak, akik a reformációval jelzik, mások a kapitalizmus szellemének kezdeti kiformálódásával, Kálvinnal, ismét mások az ipari forradalommal hozzák összefüggésbe. Ismét mások a francia felvilágosodással. Egy bizonyos: a posztmodern kifejezéssel csaknem mindenki azt jelöli, hogy a modernitás pozitív és negatív hatásainak a mérlegelése, kritikája értendő a posztmodern szó alatt. Mi jót, mi rosszat hozott a modern kor sokféle robbanása? Hatásvizsgálatokat elemzők között gazdagon idézte a nagy protestáns kutatókat, akik egy része ismert hazánkban is, másik részük szinte alig vagy egyáltalán nem.
A két múlt század eleji nagy heidelbergi tudós: Ernst Troeltsch a kevésbé ismert kétkötetes hatalmas művével áll a sor elején, aki a Keresztyén egyházak szociális tanításai c. jó ezer oldalt meghaladó opusában behatóan elemezte a lutheranizmus és a kálvinizmus, valamint a későbbi kis protestáns egyházak, „szekták” hatását a modern világ kialakulására. Már ő használta a protestáns attitűd, hozzájárulás megjelölésére a máig központi jelentőségű kategóriát: a felelősség fogalmát. Felelősség Isten előtt egyéni és közösségi dolgainkért. Nem a történelem, nem a nép, nem a bíróságok, hanem Isten előtt! Felszabadító elkötelezettség ez. Még karakteresebben bontotta ki az Isten előtt álló, munkáját valóságos istentiszteletként végző protestáns mentalitás felelősségetikai kategóriáját Max Weber. Nálunk is megjelent munkájában, a Protestáns etika és a kapitalizmus szelleme c. művében a gondolkodás hatáselemzését, nem pedig a kálvinizmus és a kapitalizmus közvetlen összefüggéseit elemezte. A hálaetika, a puritán felhalmozás, a munka istentiszteletként végzése, a nem tékozló, pazarló életmód volt a motorja a nagy fellendülésnek. Aztán kitért a múlt évszázad második felének jelentős svájci református közgazdászának, Arthur Rich gazdaság-etikusnak a tevékenységére, aki a felelősségetikát egészen a szociális piacgazdaságig ható erejében vizsgálta. Majd még három jelentős protestáns gondolkodót, tudóst mutatott be az előadó.
Az alig ismert skót gazdaságtörténészt, Agnus Maddisont, s fantasztikus elemzéseit, statisztikáit Jézus korától a 20. század végéig az egy főre eső nemzeti jövedelem alakulásáról főként Európában. Gazdaságstatisztikai tényekkel támasztotta alá az európai protestantizmus gazdasági húzóerejét és többletét az európai katolikus országok teljesítményével szemben, kivált a reformáció kora óta, s kereste a hitbeli, mentális, protestáns etikai motívumokat a nagyfokú differencia megértésében. És még megemlékezett röviden két kutatóról, akiknek aspektusai ennek az előadásnak is alapját képezik. Az egyik a globethics.net svájci szociáletikus alapítója, a református Christoph Stückelberger kortárs zürichi professzor, aki főként a korrupció világszintű fenyegető jelenségeinek a kutatásával, motívumaival, fékezhetőségével foglalkozik. A másik a kortárs indiai protestáns filozófus, Visal Mangalwadi, aki troeltschi-weberi szintézissel alkotta meg pár éve 600 oldalas művét arról, mikét befolyásolta Európa protestantizmusa, illetve ennek tengelye, a Biblia Európa kialakulását, európaiságát, arculatát az élet és a közösségi lét minden szegmensében. Grandiózus műve még jószerivel ismeretlen a hazai közvélemény előtt.
A reformáció komplex hatásrendszere tíz, egymással is összefüggő területen
Utalt az előadó Luther és Kálvin, valamint a reformáció többi szellemiségének egymást erősítő, összetett hatására, ami aztán egy hatalmas erővé fókuszálódott az évtizedek, évszázadok során. Mindenek kezdetén a Biblia nemzeti nyelvű fordítása, illetve ennek elterjedése állt. A wartburgi vár puritán szobája egy egész világfolyamat mini-erőművévé vált. De a nők helyzetének megváltozása is hatalmas erőket hozott felszínre. Aztán az a rendszerező látásmód, amit Kálvin a második reformátori generációban bontakoztatott ki nemzetközi dinamikával Institutio-jában, keresztyén vallásrendszerében.
A szellemi és anyagi reformálás, s az így felszabaduló innovatív erő területeit így vette sorra az előadó: 1. bibliafordítás, a Gutenberg-galaxis, a nyomtatás, új kommunikációs formák robbanásszerű elterjedése, városi újságok megjelenése. 2. A nemzeti nyelv használata, irodalmi ápolása, így a nemzettudat erősítése. 3. Az oktatás, a nevelés általánossá tételével tehetségek ezreinek felfedezése, s ebben az egyházak, egyházi „oskolák” szerepe. 4. A tudomány és a tudományos vizsgálódás felszabadítása. 5. A paritásos kormányzás, a magisztrátus és a konzisztórium/presbitérium bevezetésével a tényleges önkormányzatiság megteremtése, a demokrácia kezdetei. 6. A nemzetközi protestáns szövetségek, a nemzetközi jog, szervezetek kialakulása. 7. A szociális reformok Kálvin Genfjében, mérsékelt bankpolitikai, limitált kamatrendszer, életkezdési támogatással a szociális piacgazdaság kezdetei. 8. A peregrinációval, nemzetközi hitelvi, felekezeti ösztöndíjrendszerrel a vízummentes szabad mozgás, eszmék, ismeretek szabad cseréjével egyfajta kulturális, protestáns, illetve katolikus szellemi Európa kialakítása, a pluralizmus csírái. 9. A hitalapú védelmi és menekültpolitika kialakítása. 10. A zene, a közösségi éneklés szocializáló, közösségteremtő, szociális kohéziót, összetartást fejlesztő ereje. A tíz szegmensből az előadó csak néhányat vett behatóbb elemzés alá, ezekre a következő részben térünk ki… (Fotók: Dunst Eszter – Folytatjuk)
