A gyönyörűen felújított győri zsinagóga emeleti díszteremében került sor Villányi Tibor zsinagógai elnök és a Győrben már öt éve működő Zsidó Szabadegyetem meghívására arra a vetített képekkel illusztrált előadásra, amelyet Dr. Békefy Lajos PhD református teológus, szociáletikus, világvallás-kutató, a Presbiter felelős szerkesztője tartott a reformáció 500 éves jubileuma tiszteletére.
A mostani, április 20-i egy órás előadás címe ez volt: „Kálvin találkozásai a zsidósággal és a reformátor teológiai szemlélete”. Az előadáson nem csak a Szabadegyetem hallgatói vettek részt, hanem érdeklődők is. Az előadást követően közel egy órán át záporoztak az előadóhoz a kérdések. „Öt év alatt ennyi kérdés összesen nem hangzott el” – jegyezte meg a nagy érdeklődés kapcsán a zsinagógai elöljáró. (Budapest, 2017.05.04. – a gratisnews győri tudósítója, -r-g-a-; fotó: Dunst Eszter, Dévényi Dávid)
KÁLVIN TEOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSMÓDJA
Az előadó szólt arról, hogy a genfi reformátor a „zsidók” = Iudaei szót háromféleképpen is használta: 1. a bibliai Izraelre, 2. a bibliai kor utánira, és 3. a korabeli zsidóságra. Ezeket összefüggésben látta. De különbséget tett Israel Dei (ószöv-i Izrael és a zsidókból, pogányokból álló egyház), valamint Israel carnis (Krisztus utáni zsidóság) között.
Ugyanakkor a megkülönböztetés fenntartása mellett, vele egyidejűleg erősen hangsúlyozta a berit, בְּרִית, a szövetség gondolatát az ótestamentumi zsidóssággal, amiből a korabelieket sem zárta ki – ez jelentős differencia Kálvin és a többi reformátor között. 1539-ben ezt írta: „A szövetség az összes atyával semmiben sem különbözik lényegileg a maiakétól, csak a külső formában.” A szövetség jelének tekintette a keresztséget, aminek egyik előképe a körülmetélés volt. Mindkettő az Isten, illetve Jézus Krisztus velünk kötött szövetségének a jele.
Az Institutioban írja a zsidóság elsőbbségéről a szövetségben: az Ábrahámmal kötött szövetség ivadékaira is vonatkozott – a körülmetélt gyermekek a lelki gyermekség előképei voltak (4,16.15).
KÁLVIN SOKFÉLE DISTINKCIÓJÁBÓL NÉHÁNY
Az előadó felidézte, hogy Kálvin különbséget tett TOTA IUDAEORUM NATIONE – a zsidóság, mint egész, nép és a SINGULIS HOMINIBUS – az egyes ember között. Ma ezt így mondhatjuk: Folyamatosan fellépett a hamis általánosítás ellen: „Ilyenek a zsidók” – „Ilyenek a keresztyének”, s ezt az előadó DIFFERENTIA SPECIFICA CALVINIANA, speciális kálvini differenciálásnak, disztingválásnak nevezte el!
Az elvetés és a maradandó kiválasztás kérdésében is speciális Kálvin: NINCS KOLLEKTÍV ELVETÉS, Isten nem bánja meg és nem vonja vissza ígéreteit, szövetségét. A szelíd és a vad olajfa képével Pál kimondja: „Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged” (Rm 11,18) „Az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedjél az ágakkal szemben!” (17-18.)
Isten népének, a zsidóságnak MARADANDÓ EL-, és KIVÁLASZTOTTSÁGÁRÓL tud és tanított Kálvin! A seár jásúb – a maradék megtér igazáért irgalmaz Isten az egészen (Ézs 7,3). יָשׁ֣וּב שְׁאָ֖ר a maradék megtér az erős Istenhez (Ézs 10,21)
A MEGTÉRŐ ZSIDÓSÁGRA tekintettel írta KÁLVIN, s tanítják a maiak: ELSŐSZÜLÖTT AZ IZRAEL ISTEN ORSZÁGÁBAN. Üdvözülni fog az egész Izrael (pasz Iszraél szóthészetai – omnis Israel salvus fierit – Jézus a Szótér, Jehósuah), eljön Sionból a Megváltó…mert megbánhatatlanok az Isten ajándékai és az ő elhívása (Rm 11,26;29 vö. Ezékiel 16,60). A „KÖTÉS” A BÖRÍT, בְּרִית, Ő A SZÖVETSÉG ISTENE MAGA a testi Izrael és a lelki Izrael, az egyház között.
KRISZTOLÓGIAI ORIENTÁCIÓJÚ, DE NEM KIREKESZTŐ ÍRÁSMAGYARÁZAT
Kálvin a retro ad fontes – „vissza a forrásokhoz!” szellemében, a héber eredeti szövegeket olvasta. Ma is példa lehet számunkra ószövetségi írásmagyarázatainak héber nyelven nyugvó exegézise, amelynek eredményeit komolyan véve, esetenként még a klasszikus és bevett keresztyén felfogásokat is képes volt felülvizsgálni. (Érdemes fellapozni témánk összefüggésében is Dr. Karasszon István budapesti református ószövetségi professzor és Dr. Tatai István református lelkész-teológus írásait!).
Kálvin saját kora és reformátor társai vélekedéseivel szemben mérsékelt, valósággal önkorlátozó, inkluzív szemléletet képviselt, amit az előadó a specifica calviniana-nak nevezett el:
„Nem adhatunk okot a zsidóknak arra, hogy bennünket olyan kritikával illessenek, mintha minden ószövetségi igehelyet esztelenül elcsavarnánk és Krisztusra vonatkoztatnánk”.
Kálvin zsidósággal kapcsolatos szemléletét, tapintatát, korát meghaladó empátiáját, ami talán éppen menekültsorsával is mélyen összefügghetett, a 20. századi értékelések között a szintén mérsékelt, de alapos református kutató így jellemezte: „Volt-e még valaki Kálvinon kívül olyan keresztyén írásmagyarázó, aki a héber alapszöveg értelmezésekor zsidó partnereinek esetleges reakcióira is gondolt?” (H.-J. Kraus – 1918-2000). Idézett német szerző, Kraus a Kálvin-évek során fontos mini tanulmányt tett közzé a német reformátusok honlapján (http://www.calvin09.de/3292-0-105-16.html), amiben részletesen elemezte ezt a témát: „Izrael Kálvin teológiájában”. Ebben sok fontos megállapítás között ezt is olvashatjuk: „Ma már tudjuk, hogy Kálvin nem elégedett meg azzal, hogy a nagy zsidó exegeták, írásmagyarázók kommentárjait idézgette, olyanokét, mint Ibn Esra (1092-1167), Kimchi (1160-1232), Raschi (1040-1105), vagy Nikolaus von Lyra kompendiuma, amint ezt Luther tette. Kálvin ezeket a kommentárokat az alapszöveggel együtt olvasta és állandóan azokkal szembesítette. Ad fontes – vissza a forrásokhoz! Ez volt a humanista tudomány jelszava. Kálvin a zsidóknál a héber nyelvértelmezés forrásait kutatta, mert csak ezek voltak számára az autentikus nyelvtanárok. Gyakran olvasható ez a fordulat a genfi reformátor bibliai kommentárjaiban: „A zsidók itt megjegyzik…úgy magyarázzák…”.
ÜDV SZÖVETSÉGESÜNKNEK!
Kálvin tudott mindvégig jó szót szólni a zsidókról. Az Institutioban, az anabaptistákkal szemben megvédve őket, a korabeli vitastílus kifejezésmódjával élve, megállapítja: az Ószövetség népe nem disznócsorda, mintha őket az Úr mennyei reménység nélkül hizlalta volna. A Római levélről írt kommentárjában (Róm 11,26) pedig egyértelműen szól az Isten családján belüli elsőszülöttségükről és eszkatológiai elsőbbségükről is.
Az első francia bibliafordítás negyedik kiadásának előszavában a zsidóságot az Egyház szövetségesének nevezi és imádkozik Jeruzsálem megépüléséért, valamint az üdvösség zsidóság feletti felragyogásáért. Ez a hangnem, hozzáállás csaknem ismeretlen volt kora reformátorai között!
KÁLVIN IMAFELHÍVÁSA JERUZSÁLEMÉRT
Üdv szövetségesünknek, a Sinai szövetség népének… Imádkozzunk hát azért, hogy ez az üdv újra felragyogjon és mindenki számára ismeretes legyen, hogy Jeruzsálemnek temploma és városa, e csodálatos vidék, teljességgel megépüljön, s hogy lássuk Krisztus menyasszonyát e szép ajándékokkal felékesítve. Ámen!
(Folytatjuk)
Kapcsolódó cikk
(-r-g-a): A GENFI REFORMÁTOR ZSIDÓSÁGKÉPÉRŐL A GYŐRI ZSIDÓ SZABADEGYETEMEN (I. rész)
Kálvin az ószövetségi igehelyek esztelen elcsavarása ellen - imafelhívása Jeruzsálemért, az antijudaizmus ellen
In: bekefy.agnusradio.ro - 2017.04.22.
