KDNP PM tisztújító közgyűlés (Nyíregyháza, 2014. november 29.)
(rövid tartalmi kivonat a konferencián – „Protestáns Műhely: múlt, jelen, jövő” – elhangzottak alapján)
A beszámolót, tudosítást összeállította: Dr. Birkás Antal
Szabó István alelnök (Szablocs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzata) köszöntője, amelyben alelnök úr a szövetség fontosságát és annak erejét méltatta, illetve az előttünk álló feladatokról szólt.
Dr. Birkás Antal (PM-elnöki köszöntő):
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Esperes Úr! Tisztelt KDNP-tagok és Szimpatizánsok! Kedves Egybegyűltek!
Először is szeretnék köszönetet mondani Alelnök úrnak azért, hogy befogadta a megbeszélésünket. Nagy segítség volt ez a számunkra. Tudni kell, hogy eredetileg tavaszra terveztük az országos konferenciánkat – így forrást sem kértünk már erre az évre a Barankovics Alapítványtól. Ezt azonban az élet felülírta, és Semjén elnök úr kérésére – akinek a köszöntőjét most, az összejövetelünk elején szeretném is felolvasni –, kénytelenek voltunk az országos konferenciánkat, ill. a tisztújítást előbbre hozni (2015 januárjáig újjá kell alakulnunk). Szeretném, ha a mai országos konferenciánk egyfajta megbeszélés és emlékezés lenne.
KDNP Protestáns Műhely: múlt, jelen, jövő. Fontos tudnunk, hogy kik vagyunk, honnét jövünk. Tévúton jár az az ember, aki mindig a múltban él. De „reménytelen” az az ember is, aki úgy él a jelenben és akar jövőt építeni, hogy nem tudja, honnét jön. Most, amikor a legelkötelezettebbek vannak itt, szeretném, ha egy pillanatra megállnánk. Szeretném, ha nem nagy konferenciát szerveznénk – ahogy azt számtalan esetben tettük –, hanem önmagunkra tekintenénk: a múltunkra, a jelenünkre, és azt szeretném, ha tudnánk a jövőről is beszélni, ami hiszem, hogy bíztató. Mielőtt azonban ezt tennénk, szeretném felolvasni helyettes-miniszterelnök úr levelét, majd pedig – esperes úr segítségével – szokásunknak megfeleleőn rövid áhítattal kezdjük a napot.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Dr. Semjén Zsolt KDNP-elnök levele:
Dr. Birkás Antal részére
KDNP Protestáns Műhely elnöke
Tárgy: köszöntő
Tisztelt Elnök Úr! Kedves Antal!
Köszönöm a meghívást a nyíregyházi konferenciára. Bár szívesen tenném, más kötelezettségeim miatt sajnos személyesen nem tudok jelen lenni a rendezvényen, ezért kérem, fogadja szeretettel a Protestáns Műhely tagjainak szánt köszöntő levelemet.
Budapest, 2014. november 12.
Tisztelettel:
Dr. Semjén Zsolt
„Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr! Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk!”
Ezzel a zsoltáros örömmel köszönöm meg a meghívást. Mivel nem tudok jelen lenni és Önökkel ünnepelni, engedjék meg, hogy levélben köszöntsem Önöket.
Tisztelt Konferencia!
Az Önök története immáron 21 évre tekint vissza: 1993-ban az ún. Alapító Levéllel hozta létre néhány elkötelezett kereszténydemokrata a KDNP szellemi alkotó közösségét, a Protestáns Műhelyt. A gyökerek azonban korábbra nyúlnak vissza: még 1991 májusában Brüsszelben, az Adenauer alapítvány egyik rendezvénye alkalmával Lukáts Miklós államtitkárnak javasolta egy kint élő magyar származású pap, hogy a CDU mintájára a KDNP-n belül is hozzanak létre egy protestáns munkacsoportot. Ennek eredménye, hogy 1992. március 25-én a Budapesten rendezett Európai Protestáns Nagygyűlés nyitó istentiszteletének a másnapján megalakult – ahogy akkor hívták – a KDNP Protestáns Szellemi Műhelye.
Az Alapító Levél rögzítette: „Mi protestáns keresztyének, evangéliumi hittel, nemzetünk iránti politikai felelősséggel Protestáns Műhelyt alapítunk. A KDNP Alapelveivel összhangban, annak keretében, önállóan végezzük tevékenységünket. Gazdasági és szociáletikai koncepciónkkal kiegészítve a KDNP Alapelveit az új polgárság stratégiai, tervezési és cselekvési programjainak a kidolgozásában partnerként kívánunk részt venni.”
Az elmúlt évek kiadványai, konferenciái mind ezt a célt szolgálták: a partneri együttműködés célját. Ennek kell még erősebbé válnia az elkövetkező években. A KDNP korábban megindított megújulása és az ország most zajló talpra állítása közös feladatunk: római katolikusoké, görögkatolikusoké, de a „wittenbergi és a genfi katolikusoké” is. Krisztusban ugyanis egyek vagyunk, és elkötelezett keresztényekként/keresztyénekként közös felelősségünk a krisztus-követés a közélet, a politika területén is.
Tisztelt Konferencia!
Engedjék meg, hogy az Alapítólevelükből vett idézettel zárjam köszöntőmet, amelynek szavai pontosan fogalmazzák meg azt, hogy mi is a mi feladatunk, küldetésünk: „A történelmet formáló Isten iránti engedelmességgel, az Úr Jézus Krisztusba vetett hittel, a Szentlélek által táplált evangéliumi reménységgel tekintünk hazánk jelenére és jövőjére, s közéleti elkötelezettséggel munkálkodunk az egész nemzet felemelkedésén. A Tízparancsolat és a szeretet nagy parancsolata kötelez minket az alapvető értékek – az élővilág, a személyiség, a család, az egyház, a haza – tiszteletére és védelmére mind a magánéletben, mind a közéletben.”
Ehhez adjon nekünk erőt és bölcsességet a teremtő Isten! Azt kívánom, hogy töltse be hivatását a protestánsok közössége és neveljen hitben, gazdagítson tudásban és erősítse összetartozásunkat!
Budapest, 2014. november 12.
Tisztelettel:
Dr. Semjén Zsolt
Zsarnai Krisztián evangélikus esperes igehirdetése, amely a „tiszta lappal” indulás lehetőségéről, a krisztusi kegyelemről szólt.
A rövid áhítatot Dr. Horkay György elnökségi tag előadása követte, amelynek címe: „Kereszténység és demokrácia”.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Keresztyénség és demokrácia
A teremtő Isten volt és marad minden időben a világ ura, a történelem formálója még akkor is, ha ez időnként rejtve van az emberek szeme elől. Ahogy Ady írja:
„Az Isten könyörületes,
Sokáig látatlan és néma,
Csak a szívünkbe ver bele
Mázsás harangnyelvekkel néha.” (Az Isten balján)
Újra és újra megtapasztalhatjuk ezeket a mázsás harangnyelveket a szívünkben és életünkben. 23 éve az egyik világbirodalom, a Szovjetunió magától, önmaga súlya alatt, kártyavárként összeomlott. Darabjaira hullott Jugoszlávia és Csehszlovákia – hogy csak a szomszédos országokat említsem. Ezért „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (Ap.csel. 5:29)
Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az állam az ember műve és ezért – az államot alkotó emberekhez hasonlóan – nem tekinthetjük bűntelennek. Az emberek – sajnos – sokszor nem egymásért élnek benne, csak egymás mellett, sőt esetenként egymás ellen. Ilyen körülmények között lehet-e az állam építését és fenntartását felebaráti szolgálatnak minősíteni? Nem kétséges, hogy az állami ténykedések: a törvények meghozatala és érvényesítése, a család-, a gazdasági és kulturális élet -, az egyházak támogatása és védelme kifejezetten az igazságosságot és a rendet célozzák.
Az azonban nagy kérdés, hogy tudja-e az állam, illetve tudja-e az államalkotó ember, hogy mi az igazság, mi az igazi rend? Bizony el kell ismernünk, hogy az állam csak töredékesen, viszonylagosan oszthat igazságot és teremthet rendet.
Ha a társadalomban az istenhit megerőtlenül, fennáll a veszélye annak, hogy az állam kezdi istennek képzelni magát. Az önistenítés minden állam kísértése. Mivel az állam a főhatalom birtokosa, könnyen visszaélhet hatalmával. Akinek sok mindent áll a hatalmában megtenni, az hamarosan azt hiszi, hogy mindent meg is tehet. Ahol ez bekövetkezik, ott az államformák egyik fő típusa, az egyeduralom vagy a kevesek uralma, a diktatúra valósul meg. A diktatúra igyekszik fenntartani azt az illúziót, hogy birtokában van a teljes és végleges igazságnak.
A diktatúra mellett az államformák másik fő típusa a népuralom, a demokrácia. Lincoln rövid, frappáns meghatározása szerint: a demokrácia a nép kormányzása, a nép által, a nép érdekében, ahol minden ember egyenlő fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül.
A társadalmat egyaránt megkísérti az individualizmuson alapuló liberalizmus és a kollektivizmus szélsősége. Mindkettő materialista világnézetből táplálkozik. Az eredmény mindkét esetben azonos: az egyik az egyént túlértékelve, a másik alulértékelve, megfosztja az embert a személyi méltóságától. A liberalizmus káprázatában élők az önmegvalósításuk során a másik emberre nincsenek tekintettel. A kollektivizmus pedig azt hangsúlyozza, hogy az ember társadalmi „termék”, teljesen a közösségnek van alárendelve. Az egyént kész feláldozni a közösség érdekében.
A keresztyén politizálás – amelytől idegen a liberalizmus is és a kollektivizmus is – a perszonalizmus elvét vallja. Az emberek alapvető különbözőségei – merőben eltérő szellemi, gazdasági vagy akár egészségi állapotuk – ellenére rendelkeznek személyi méltósággal. Az embert minden körülmény között tiszteletben kell tartani, a bűnös cselekedeteit kell elítélni. Hogy az ember valóban személyiséggé válhasson, hogy a közösségben megtalálhassa önmagát, ahhoz szabadság kell. Ha a szabadságot az egyén nemcsak önmagának kívánja biztosítani, hanem felismeri, hogy a saját szabadsága minden ember szabadságától függ, akkor beszélhetünk demokráciáról. Tehát a két fogalom: a keresztyénség és a demokrácia szoros kapcsolatban van egymással.
Mivel a személy a közösség része, a perszonalizmus magában foglalja a személyek közötti közös felelősséget. A társadalomnak szervezettnek és szervezetek társadalmának kell lennie, amelyet önkormányzó közösségek sokasága alkot. A szervezett társadalomban az állam szerepe elsősorban a szükséges koordinációs feladatokra irányul.
Fontos, hogy az egyénnek ne csak feladata, hanem döntési joga is legyen, és ahol döntenek, ott kell vállalni a felelősséget is. A magasabb szintű közösségi alakulat csak akkor avatkozzon be, csak akkor segítsen az alacsonyabbnak, ha az a feladata elvégzésére önmagában nem képes. Minden probléma ott oldódjon meg, ahol azt a legeredményesebben lehet megoldani. A felsőbb szerv elsőrendű feladata az öntevékenység és önszerveződés segítése. Ez a szubszidiaritás elve.
A perszonalizmusból következik a szolidaritás elve is, amely a munkamegosztás miatti kölcsönös egymásrautaltságot, az egymásért való felelősségvállalást fogalmazza meg. A termelt javakból mindenki az igazságosság elve szerint részesedjen. Az „egymás terhét hordozzátok” biblikus felszólítás a szolidaritás eszméjével cseng egybe. Az ellentéteket nem az osztályharc, hanem a szolidaritás alapján kell rendezni.
Kívánatos, hogy az államügyek intézésébe minél többen beleszólhassanak. Fontos, hogy a nép szabadon, megfélemlítés nélkül kifejezésre juttathassa véleményét – kulturált formában. Aztán az így kialakult többségi akarat érvényesüljön. A demokrácia nem tűr semmiféle elnyomást, hatalmaskodást, erőszakot. Még a többség erőszakát sem a kisebbség felett, mert a demokrácia a kisebbséget is tiszteletben tartja. Természetesen a kisebbségnek is tiszteletben kell(ene) tartani a többség véleményét.
A demokráciának is vannak kísértései, veszélyei. Kérdés, hogy a többség valóban a jót akarja-e? Ma „hozsánná”-t kiált, holnap „feszítsd meg!”-et. Demagógiának, népámításnak, felelőtlen ígérgetésnek tág teret nyithat. Így a demokrácia könnyen a csőcselék uralmává, lappangó anarchiává fajulhat, amelyben a tekintély és a vezetés háttérbe szorulhat. A demokrácia tehát általános műveltséget, nagy önfegyelmet feltételez. Nem elég a demokráciát kinyilvánítani, törvénybe iktatni, nem lehet a demokráciát erőszakos eszközökkel bevezetni. Fokozatosan nevelni kell a népet a demokráciára, hogy tudjon véleményt alkotni, felelősséget vállalni, tudjon élni a szabadsággal.
A nevelés mellett a demokrácia másik feltétele a szociális igazságosság. A szabadság csak ott válhat valósággá, ahol anyagilag független emberek élnek. A demokráciának tehát egyszerre kell politikai és szociális síkon megvalósulnia, különben egyszerűen nem tud megvalósulni.
A jogállamban egyensúlyban kell lennie egymással a szabadságnak és a rendnek, a hatalomnak és a felelősségnek.
A demokrácia nem lezárt, hanem állandóan fejlődő alkotás. Mindig tovább tökéletesíthető, önmagát javító, önmagát korrigáló folyamat. Hibái rögtön felszínre kerülnek. Viszonylagos lassúsága, a meddőnek tűnő viták sora fékként hat a meggondolatlan döntésekkel szemben. A diktatúrában a hibák rejtve maradnak és robbanásszerűen jutnak felszínre.
Társadalmunk az elmúlt 25 év alatt hosszú és göröngyös utat tett meg – esetenként bukdácsolva – a demokrácia felé. Ugyanilyen fáradságos az az út, amit az egyházaknak meg kell tenniük, hogy a demokráciát akaró nép törekvéseit segítsék, elképzeléseit képviseljék. Meg kell ugyanis vallani, hogy az egyházakat váratlanul és felkészületlenül érték a gyors változások. Sokszor még a bekövetkező kedvező jelenségeknek, a korlátozások mérséklődésének is csak tétován, hitetlenkedve tudtunk örülni.
A hívek egy része sokszor még ma is inkább a teljes passzivitást választja, mondván, hogy a politikához – mint tisztátalan dologhoz – a hívő embernek semmi köze. Abból baj nem lehet – mondják – ha nem csinálunk semmit, nem vállalunk kockázatot. Ez azonban ma már semmiképpen sem igaz. Hitünket, erkölcsi meggyőződésünket nem szűkíthetjük le az otthonra, privát dolgainkra. Minden Krisztus hívőnek éreznie kell, hogy saját külön hivatása van a közösségben. Magánéletünk a politikától, a gazdaságtól, a társadalmi viszonyoktól nem független, békés sziget.
Nem engedhetjük meg, hogy felelőtlen emberek manipulációja lépjen a közéleti felelősség helyébe. Végzetes lenne, ha a közéleti felelősséget érző és vállaló emberek visszavonulnának. Ki kell lépni a hallgatagságból, a névtelenségből és igenis keresztyén kötelességünk hangunkat hallatni, szolgálni és részt venni a közéletben.
Nem véletlen, hogy az ellenzéki pártok szeretnék a templom falai közé szorítani a híveket. Úgy gondolják egyesek, hogy az egyházak legfontosabb feladata a társadalomnak megfelelő „emberanyag” előállítása, azaz: erkölcsös embereket szállít, ha romlik a munkafegyelem, nagycsaládosokat, ha elenyésző a népszaporulat, aszkétákat, ha a jólét csak keveseknek biztosítható, szófogadó állampolgárt, ha nő az elégedetlenség. Sokan azt szeretnék, ha az egyházak társadalmi küldetése az állam szociális hiányosságainak pótlására szorítkozna.
Másrészt a ’90-es években azt is tapasztalhattuk, mintha egyszerre túl sokan vallásossá váltak volna. A pártprogramok széljegyzeteiben gyakran lehetett találni szentírási utalást. Nagy lett a tolongás a damaszkuszi úton. Aztán az is kiderült, hogy egyeseknek az volt a pártfeladatuk a szocialistáknál, hogy ők az ún. hívő tagozat.
Nagy kérdés, hogy a keresztyén világnézet – főleg hosszú távon – tud-e integráló erővé válni. Örömteli, hogy az előző ciklusban olyan alkotmányunk lett, amely keresztyén gyökerekre épül, a Himnusz soraival kezdődik, támogatja a családokat, védi a magzatot.
Az országnak nem teljesíthetetlen ígéretekre, demagóg handabandázásra és sárdobálásra van szüksége, hanem a keresztyén világnézet megújító eszméjére és gyakorlatára.
Milyen a keresztyén politikus? Márk evangéliuma szerint: „…aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája.”; Lukács evangéliumában pedig ezt olvashatjuk: „aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.” (Márk 10:43-44 és Lk 22:26)
Azt hiszem, nem kell nagyon bizonygatnom, hogy milyen messze van ettől az ideáltól a jelenleg politizáló emberek egy jó része, mindenekelőtt a magukat baloldalinak valló pártok képviselői. Hányszor veszik szájukra a nép nevét, hányszor emlegetik a szegény, éhező gyermekek millióit, miközben csak a saját érdeküket képviselik. Nem csoda, hogy sokan belefásultak a politikába, nem csoda, hogy alig több mint fele (sőt a múlt heti időközi választáson a harmada) megy el a választópolgároknak szavazni.
A keresztyén politikusnak minden erejével a jó ügyet, a közjót kell szolgálnia, mert „aki tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jakab 4:17)
Törekedni kell a közös hangra, a megegyezésre – legalább a legfontosabb kérdésekben. Sajnos, a mai ellenzékkel ez csaknem lehetetlen. Meg kell kísérelni ésszerű és még elfogadható kompromisszumot kötni az egész nemzet érdekében. A jóakarat azonban semmiképpen se tegyen bennünket megalkuvóvá az igazság iránt. Ugyanakkor a 2/3 birtokában a diktatórikus döntéseket is kerülni kell.
Tudjuk, hogy az ellenzék jelenléte, az ellenvélemény állandó megléte a demokrácia lényeges és nélkülözhetetlen eleme.
A Biblia szerint: szenvedjétek el egymást szeretetben. Ennek a – mai szóhasználat szerinti – toleranciának azonban kölcsönösnek kell lennie. Az nem megy, hogy tőlünk mindig és mindenkor megértést, egyetértést és végtelen türelmet várnak el, cserébe viszont nem nyújtanak semmit. Az igazságra törekvő kölcsönös tolerancia hívei vagyunk. Az igazság türelem nélkül vak, a tolerancia igazság nélkül üres fogalom. Elvakult igazságra és minden-mindegy türelemre, azaz balekságra nincs szükségünk. Ha a tolerancia naivitást takar, akkor nem Isten ártatlan bárányai leszünk, hanem ostoba birkái.
A szeretetre hivatkozva egyesek igyekeznek visszaélni a keresztyén eszmével. Mondván, hogy a keresztyén embernek még a bűn bevallása és bűnbánat nélkül is meg kell bocsátania ellenfelének. Gondoljunk csak az ügynöktörvénnyel és az igazságtétellel kapcsolatos huzavonára. Isten a hiteles szolgáinak ezt tanácsolja: „Íme, én elküldlek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok” (Máté 10:16), de balekok nem – teszem hozzá. Ne feledjük el azt sem, hogy csak az elveszett juhokat lehet megtéríteni, a báránybőrbe bújt farkasokat azonban nem, azok térítgetése az illúziók világába tartozik.
„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor, 16:13)
Ezzel eljutottunk a szeretet nagy parancsolatához. Csak két kiragadott igét emelnék ki a szeretetre vonatkozóan:
„A szeretet … nem keresi a maga hasznát, … nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.” (1Kor, 13:5-6)
„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, abban nem lett teljessé a szeretet.” (1Ján. 4:18)
A keresztyén politikusnak szociális érzékenységgel kell rendelkeznie: „… ne légy keményszívű és szűkmarkú szegény testvéreddel szemben … mert a szegény nem fogy el a földről. (5Móz. 15:7,11)
„ … ne szóval szeressünk …, hanem cselekedettel és igazsággal.” (1Ján. 3:18)
Ezen alapul a keresztyéndemokrácia gazdaságpolitikája, a szociális piacgazdaság eszméje, amely a liberális szabadrablás, a vadkapitalizmus és az életképtelen, közösségi tulajdonon alapuló gazdálkodás, a szocializmus helyébe kell, hogy lépjen. A magántulajdonnak a közjót kell szolgálnia. A keresztyén gazdaságpolitika támogatja a vállalkozás szabadságát és a vállalkozók esélyegyenlőségét. A javaknak méltányos arányban kell eljutniuk mindenkihez. Ugyanakkor alapvető követelmény, hogy a társadalom közös terheit az állampolgárok, a bankok, vállalatok jövedelmük arányában viseljék.
Mindezek alapján tévednek, akik azt hiszik, hogy a keresztyénség elavult eszme. Az a maradék erkölcs és szeretet, ami elviselhetővé teszi ezt a megnehezedett életet, a keresztyén magvetésből származik. A világgazdasági válságot és a magyar társadalom problémáit nem lehet hatalmi szóval megoldani se Brüsszelből, se Washingtonból. A rend és béke kimondottan erkölcsi feladat. A kizökkent emberi életet a keresztyén erkölcs alapjaira kell visszahelyezni. Nagy kihívás ez az államnak, a történelmi egyházaknak és mindannyiónknak.
Összegzésképpen a keresztyénség és a demokrácia, a hit és a politika kapcsolatára idézni szeretném a CDU 1952-es határozatában elhangzottakat, amit talán jó lenne - 62 év után - Németországban is újra elolvasni:
„Politikai kérdésekben politikai szempontok figyelembevételével kell dönteni, s mindenképpen kerülni kell azt, hogy politikai döntéseket hitbeli döntésként tűntessen fel bárki is. Ámde minden politikai és személyes döntést meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy az Isten Igéje előtt meg áll-e vagy sem.”
Végezetül ebben a ma sem könnyű időben, a belső és külső ellenfeleink pergőtüzében, ebben az esetenként gerjesztett, feszültségekkel teli hangulatban, adjon bátorítást egyrészt Arany János költeménye:
„Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát” (Fiamnak)
Másrészt azt Ige szava:
„… nem a csüggedés lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim. 1:
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Dr. Horkay György elnökségi tag:
A KDNP Protestáns Műhelyéről
A Protestáns Műhely létrehozásának gyökerei 23 évre nyúlnak vissza. 1991 májusában Brüsszelben, az Adenauer alapítvány egyik rendezvényén Lukáts Miklós, az Antal kormány államtitkára találkozott egy kint élő, magyar származású pappal, aki azt tanácsolta, hogy a CDU mintájára a KDNP-n belül hozzanak létre egy protestáns munkacsoportot. Különböző háttérbeszélgetések után 1992. március 25-én (a Budapesten rendezett Európai Protestáns Nagygyűlés nyitó istentiszteletének a másnapján) megalakult – ahogy akkor hívták – a KDNP Protestáns Szellemi Műhelye. Jelen volt Lukáts Miklós államtitkár mellett Inotay Ferenc és Mózs József parlamenti képviselő, Boross Gyula és Tenke Sándor református lelkész, Rőzse István evangélikus lelkész. A párt elnökségét is tájékoztatni kellett a Műhely megalakulásáról. Ilyesmiről addig nem volt szó és várható volt, hogy a katolikus elnökségi tagok idegenkedve fogadják a lépést. Surján László elnök azonban humorosan csak annyit mondott, hogy „örülök neki, de ez ne azt jelentse, hogy mindig kötekedünk.”
Az Alapító Levelet 1993-ban, a reformáció ünnepén bocsátották ki. Ez rögzítette: „Mi protestáns keresztyének, evangéliumi hittel, nemzetünk iránti politikai felelősséggel Protestáns Műhelyt alapítunk. A KDNP Alapelveivel összhangban, annak keretében, önállóan végezzük tevékenységünket.”
Ma is érvényesek az Alapító Levél e mondatai: „A történelmet formáló Isten iránti engedelmességgel, az Úr Jézus Krisztusba vetett hittel, a Szentlélek által táplált evangéliumi reménységgel tekintünk hazánk jelenére és jövőjére, s közéleti elkötelezettséggel munkálkodunk az egész nemzet felemelkedésén. A Tízparancsolat és a szeretet nagy parancsolata kötelez minket az alapvető értékek – az élővilág, a személyiség, a család, az egyház, a haza – tiszteletére és védelmére mind a magánéletben, mind a közéletben.”
Az ökumenikus jelleget már megalakulásakor hangsúlyozta a Műhely. Az alapítók mértékadónak tartották protestáns elődeink politikai vívmányait: a keresztyén szabadság és felelősség elvét, az önkormányzati szuverenitást és a pozitív közösségi erőkkel szövetségre kész nyitottságot.
A Protestáns Műhely első elnöke Lukáts Miklós lett. Hamarosan egyre többen csatlakoztak a Műhelyhez, csak néhány név: Békefy Lajos, Thurnay Béla, Takács József, Nyitrai Réka, Leczki Lajos. Vidéken (Győr, Sopron, Debrecen, Békéscsaba, Gyula, Pécs) is megkezdődött a szervezés előadások tartásával, szóróanyagok kiküldésével.
A KDNP-s „Hírlevélben” külön rovata volt a Protestáns Műhelynek. Az 1993 őszén megrendezték az első országos konferenciát: „Nemzeti önbecsülésünk forrásai” címmel, amelynek során neves protestáns szakemberek (Tőkéczky László, Fabiny Tibor, Gyapay Gábor, Szesztay András, Békefy Lajos) tartottak előadást. Ott volt a sajtó is, az Új Magyarország interjút is készített Lukáts Miklóssal.
A Műhely igyekezett felvenni a kapcsolatot a protestáns egyházak országos vezetőivel és a helyi gyülekezetekkel is.
1992 júniusában jelentős nemzetközi kapcsolat indult Bonnban, a CDU központjában Birgit Heidével, a CDU Protestáns hivatalának vezetőjével. Az az évi szeptemberi CDU szövetségi gyűlésen részt vehetett hazánkból Lukáts Miklós és Békefy Lajos, ahol előadást tartott Kohl szövetségi kancellár is. Békefy Lajos fordításában, a Barankovics Alapítvány támogatásával sikerült kiadni Gottfried Mehnert könyvét: „Protestánsok a kereszténydemokráciában” címmel. A könyv magyar kiadásának bemutatójára a szerző, Gottfried Mehnert is eljött és nagy sikerű előadás keretében mutatta be könyvét a KDNP székházában. A CDU következő szövetségi gyűlésén – 1993 októberében – lehetőség nyílt a KDNP Protestáns Műhelyének bemutatkozására, amelyről beszámolt a CDU Protestáns Munkakörének lapja is. Átadták Peter Hintze-nek a CDU főtitkárának, Mehnert könyvének magyar fordítását. Jelen volt a gyűlésen Wolfgang Schauble is, a jelenlegi német gazdasági miniszter, volt belügyminiszter.
A magyar és a német protestáns munkacsoport kapcsolatának kialakításában kezdetben sokat segített Angela Merkel szövetségi miniszter az EAK akkori elnöke és az őt követő elnök: Jochen Borchert ugyancsak szövetségi miniszter, valamint az előbb említett Birgit Heide.
A PM külkapcsolatairól dr. Békefy Lajos számolt be, a fentebbieknél részletesebben
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Dr. Békefy Lajos volt külügyi főtitkár:
ELŐTERJESZTÉS A KDNP PM KÜLÜGYI MUNKÁJA KEZDETEIRŐL ÉS A TERVEKRŐL
Ebből részletek hangzottak el a nyíregyházai konferencián, 2014. november 29-én, a Megyeháza tanácstermében
Dr. PhD Békefy Lajos visszatekintésében és előretekintésében megemlékezett a KDNP PM indulásának tevékenységben gazdag időszakáról, s felvázolta a szerinte legfontosabb külügyi teendőket.
Az Antall-kormány egyházi ügyekért felelős államtitkára, Lukáts Miklós volt az, aki csakhamar a PM megalakítása után kért arra, kapcsolódjak be a Műhely munkájába. Szívesen mondtam igent erre, mert igen fontosnak tartottam a keresztyén politikai szemlélet, közéleti felelősség hangsúlyainak megjelenítését a közvéleményben, ami elől évtizedekre el volt zárva. A hatékonyság érdekében be is léptem a KDNP-be, mivel akkor még nem volt szabályozva egyházi törvényben a lelkészek párthoz tartozásának a kérdése. Csakhamar intenzíven részt vettem a Műhely munkájában a protestáns szociáletika tanításainak a szellemében, rendszeresen írtam a KDNP értesítőjébe, fontosnak tartva a politikai felelősség és a keresztyén emberkép összefüggéseinek az elemzését és taglalását. Csakhamar elkezdtem építeni a PM megbízása alapján a külügyi kapcsolatokat a német és a holland protestáns pártokkal. Első renden a CDU/CSU Protestáns Munkaközösségével (Evangelischer Arbeitskreis/EAK CDU/CSU), valamint a holland kis pártokkal, a Szigorú Református Párttal (SGP), mindkettőben a politikai képzésért és külügyekért felelős munkatársakkal. A CDU/CSU bonni központjában a Politikai Akadémia programjaival ismerkedtem meg, ezek felelőse akkoriban Angela Merkel volt. Peter Hintze pedig az egyik favoritja volt Helmuth Kohl kancellárnak, akivel szintén megindultak a megbeszélések a kapcsolattartásról.
A PM vezetője, Lukáts Miklós meghívást kapott a CDU/CSU EAK wittenbergi 33. szövetségi gyűlésére 1992. szeptember 25-26-ra, ahova tolmácsként, s a PM külügyi felelőseként elkísértem őt. Már akkor felfigyeltünk arra, milyen fontos, hogy a PM az EAK tevékenységének mintájára olyan kérdésekben fogalmazza meg álláspontját, melyek aktuálisan foglalkoztatják a közvéleményt, a társadalom, a választók többségét. Akkor, 1992-ben természetesen vetődött fel az EU-kérdés, nevezetesen, mit jelent keresztyénként venni részt az egyesülő Európában. Az ülésen begyűjtött sokféle és értékes politológiai anyagot aztán a PM havi rendszerességgel Budapesten tartott műhelymegbeszélésein feldolgoztuk. Ezen a konferencián ismerkedtem meg Gottfried Mehnert evangélikus lelkész, újságíró kollégával, az EAK vezetőségi tagjával, akinek éppen a wittenbergi ülésre jelent meg remek könyve, melynek címe: „PROTESTÁNSOK A KERESZTYÉNDEMOKRÁCIÁBAN – Siegentől Wittenbergig”, amit a szerző engedélyével lefordítottam, kiegészítve a címet ezzel: „Avagy amit a német útból tanulhatunk”. Ez volt az első konkrét lépés a kétoldalú kapcsolatok tartalommal történő megtöltéséhez. A Barankovics Alapítványnál Kovács K. Zoltán egykori barankovics-párti képviselő, a BA felelőse azonnal támogatóan állt a könyv kiadási terve mellé, s így az 1993-ban meg is jelent. Az ünnepélyes bemutatón részt vett a könyv szerzője, de ott volt a KDNP akkori elnöksége, elsősorban Dr. Surján László elnök úr, aki nem csak a könyvben írt értékes és értékelő ajánlást, hanem a bemutatón is nagyra értékelte a PM kezdeményezését és a könyvet. Ami 170 oldalon igen hasznos, informatív, itthon is alkalmazható politikai, etikai, gazdasági tematikával kínált meg minket. A korábbi nagygyűléseket részletező könyv végigkíséri a CDU/CSU-ban a protestánsok politikai aktivitását. Korábbi, éveként megformált témáik között ilyenek szerepeltek: felelősségünk a világban, a világért, a teremtett világ megőrzéséért, az élet védelméért. A keresztyén emberkép politikánk alapja - keresztyén etika és szociális piacgazdaság. Mezőgazdaság az ökológia és az ökonómia feszültségében. Protestánsok a CDU/CSU uniójában korunk kihívásai előtt; felelősséggel a szabadságért; a jövő-állam-munka-képzés-nemzet összefüggései protestáns politikai aspektusból. Evangéliumi felelősségünk, keresztyén ember és a haza, nemzet… Nem sorolom tovább az izgalmasabbnál izgalmasabb konferenciatémákat, illetve annak a 40 évnek a sokrétű politikai megnyilvánulását, aktivitását, ami a német protestánsokat jellemezte a közéletben, valamint a CDU/CSU-ban. Politikai nyilatkozataik, állásfoglalásaik példaértékűek lehetnek a mi politikai megnyilatkozásainkhoz, a KDNP-n belül és a magyar közvéleményben a protestáns politikai profil tematikus megjelenítéséhez!
Egy évvel később Lübeckben került sor a 34. éves közgyűlésre, 1993. október 22-23-án, ahol a téma ez volt: „HATALOM ÉS FELELŐSSÉG – politikai az emberek szolgálatában”. Ezen szintén Lukáts Miklós és én vehettem részt, Lukáts Miklós ezen már a PM nevében fel is szólalt, beszámolva a Mehnert könyv sikeréről, s a PM egyre aktívabb munkálkodásáról. Ez a nagygyűlés azért is emlékezetes, mert ekkor tartott Helmuth Kohl kancellár beszámolót azokról a kőkemény tárgyalásokról, amiket Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkárral tartott 1989 nyarán/őszén az NDK menekültek hazánkon át történő kiengedése ügyében. S melyek végül is annyira sikeresek voltak, hogy elvezettek a berlini fal lebontásához, illetve Németország újra egyesüléséhez. Akkoriban katolikus részről Kozma Imre atya vezette a zugligeti menekülttábort, az Ökumenikus Tanács megbízásából viszont nekem kellett koordinálom és végeznem a csillebérci táborban a protestáns németek közötti lelkigondozói szolgálatot. Erről készített lelkészi naplóm magyarul és németül is megjelent itthon és külföldön „Azok a feledhetetlen napok” címmel.
Még 1994-ben, az addig terjedő időszakban végzett politikai építkezés, a protestáns profil karakteres megjelenítése szempontjából fontos volt a holland kis pártok képviselőivel az itthoni párbeszéd, illetve néhány személy részvétele a hollandiai politikai képzés megismerése céljából ottani szervezéseken, amit dr. Inotay Ferenc képviselő úr, református presbiter tartott kézben. Ennek eredményeként került sor arra a konferenciára is, amit 1994 tavaszán tartott a KDNP és PM közösen a keresztyénség és a politika összefüggéseiről a Károli Egyetem Reviczky utcai épületében. Ezt követően még vagy két tucat helyi konferencián és választási előkészítő ülésen vettem részt a PM más tagjával. Lukáts Miklós államtitkárral a balkáni háború idején jószolgálati megbízásnak tettünk eleget, amikor a német és holland egyházak segélyét személyesen elvittük Délvidékre, s találkoztunk Bácskossuthfalván Kiss Antal református esperessel, Újvidéken Andrej Beredzi evangélikus püspökkel, és a segítségnyújtás különféle formáiról, illetve szükségleteikről folytattunk megbeszélést. Részvételem a PM munkájában a ’90-es években megszakadt, részben Lukáts Miklós távozása, lemondása miatt, részben azért, mert három évre Heidelbergbe mentem ösztöndíjasként, ahol doktori értekezésemet írtam. Mióta a KDNP PM-nek a kdnp.hu honlapján van elérhetősége, Dr. PhD Birkás Antal segítségével rendszeresen küldök főként politikai témájú cikkeket, amelyek meg is jelennek a kdnp.hu/Protestáns Műhely cím alatt. Időről-időre szemlézem a német testvérszervezet, az EAK kéthavonta megjelenő lapját, az Evangelische Verantwortungot (Protestáns Felelősség), aminek több olyan cikke, tanulmánya van, amit érdemes lenne megjelentetni nekünk is. Például az ökológiai kérdésekről, a klímaváltozással összefüggő politikai feladatokról, az energiakérdésről… Ebben az évben jelent meg az a kiadvány is, ami a CDU 60 éves útját, a kancellárok, szövetségi elnökök munkásságát rajzolja meg, akiket vagy a CDU/CSU, vagy az EAK adott a német népnek. A CDU/CSU történetében még Adenauer kancellár idejében nagyformátumú „pártideológus/theo-politikus” volt az evangélikus egyházfőtanácsos, Adenauer kancellárjelöltje, Dr. Hermann Ehlers, aki protestáns felelősség etikájával a legjobb hagyományokra, a két heidelbergi nagyra, Max Weber és Ernst Troeltsch filozófiájára építette politikai programját. Az evangélium tanításaira építette fel a felelős cselekvés politikai etikáját is. Hatalmas, bár fiatalon bekövetkezett halála miatt megtört életművét érdemes lenne tanulmányoznunk, ugyanígy Abraham Kuyper holland református miniszterelnök életművét, az Isten dicsőségének szolgálatát az államélet területén, kivált annyi korrupcióval sújtott korunkban! Ugyanígy az utána következő un. poszt-kuyperi, reformátori filozófia, államtan képviselőit (Dooyeweerd és mások). Hasznos lehetne egy protestáns politikai profilokat, német, holland programokat összefoglaló, megjelenítő könyv kiadása is, Max Weber, Ernst Troeltsch, Hermann Ehlers, Abraham Kuyper, Dooyeweerd politikai filozófiájának és aktualitásának a bemutatásával.
Legfontosabb külügyi feladatok a közeljövőben, rövid távon:
- sürgős kapcsolatfelvétel a CDU/CSU EAK vezetésével, a kétoldalú kapcsolatok újraépítése céljából, valamint a politikai, politológiai képzés lehetőségeiről, együttműködés keretében;
- szükséges lenne a kis holland protestáns pártokkal a kapcsolatfelvétel, akik bár jelentős kisebbségben vannak, de mind a Parlamentben, mind a Felsőházban jelen vannak, s éppen kisebbségi véleményükre, karakteres megnyilatkozásaikra jobban odafigyel a közvélemény;
- fontos a mai és a holnapi PM álláspontját kialakítani közérdekű kérdésekben, egyrészt a KDNP-n belüli párbeszéd, másrészt a politikai nyilvánosság és a közvélemény előtt a PM álláspontjának ismertté tétele érdekében, ami ösztönözne arra is, hogy legyen saját véleményünk!
- fontos közös konferenciák tartása a német, holland és más PM-ekkel, illetve ezekhez kacsolódóan a sajtómegjelenítése a PM tevékenységének; elképzelhetőnek tartom ennek érdekében fontos kérésekben közlemény vagy állásfoglalás kiadását, eljuttatását a sajtóhoz, a KDNP vezetésével folytatott előzetes egyeztetés után;
- fontos lenne az EU-Parlament néppárti vagy más pártokat képviselő protestánsaival a kapcsolatfelvétel;
- hasznos lenne a legfontosabb kiadványok, tematikus cikkek feldolgozása a PM műhelymunkája keretében, referenciák tartása, esetleg saját kiadványok, fordítások megjelentetése, de a CDU/CSU EV lapjának rendszeres szemlézése elengedhetetlen.
A tanulmányi és a külügyi, a cikkírói és a kapcsolattartói tevékenységhez felajánlom a megújuló KDNP PM-nek együttműködésemet, tapasztalataimat, kapcsolataimat.
Áldáskívánással, PM-s üdvözlettel
Dr. PhD Békefy Lajos
ref. teológus, közíró
felelős szerkesztő
a KDNP PM első külügyi titkára
Dr. Békefy Lajost a közgyűlés újból felkérte a külügyi feladatok, teendők ellátására, megbízott külügyi titkárként.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Az 1994 utáni történésekről ismét Dr. Horkay György számolt be:
A KDNP 1994-es választási veresége után, a pártban kialakult különböző ellentétek elkezdték erodálni a Protestáns Műhelyt is.
Lukáts Miklóst 1996-ban dr. Horkay György gimnáziumi tanár, református tanügyi főtanácsos követte az elnöki székben. Az 1996. márciusi közgyűlés jóváhagyta a Protestáns Műhely első szervezeti és működési szabályzatát, amelynek jelenleg is érvényes formába öntése a 2008. áprilisi közgyűlésen történt meg. A megújulásról hírt adott a sajtó. Cikket közölt a Magyar Nemzet, az Új Magyarország, a Reformátusok Lapja, a Hajdú-Bihari Napló, a Hajdú-Bihar Megyei Nap riportot is készített a megválasztott elnökkel. A Protestáns Műhely célkitűzéseit élő adásban ismertethette az elnök a debreceni TV-ben.
1996 áprilisában Hajdú-Bihar megyébe látogatott a CDU Wesel tartományi küldöttsége az ottani Protestáns Munkakör vezetésével. Kocsis Elemér püspök is fogadta a delegációt.
Kapcsolat indult a Zsinat lelkészi elnökével, Hegedűs Lóránt püspökkel is.
1996. június 30-án Debrecenben a szovjet csapatok kivonulásának öt éves évfordulóján a KDNP-FKGP-MDF közös rendezvényén a Protestáns Műhely elnöke volt a szónok. A KDNP akkori elnöke megbízásából a júliusi balatonszárszói „Magyar identitás”, majd az augusztusi sárospataki konferencián a pártot a Protestáns Műhely elnöke képviselte.
A Műhely aktív részvevője volt a júliusi parciumi önkormányzatok találkozójának Nagyváradon, majd a III. Református Világtalálkozónak. Októberben holland keresztyén fiatalokat fogadtunk.
Jól működő helyi szervezetek alakultak Tatabányán (Ablonczy Dánielné vezetésével), Békésen (Mucsi András irányításával). Abloncziné Katika Komárom-Esztergom megyében keresztyén tábort szervezett Dunavecsén a magyarságtudat erősítése céljából. Októberben sikeres keresztyén hetet szervezett Tatabányán.
A Protestáns Műhely békési szervezete 1996 októberében tartotta első konferenciáját, amelyen Fekete György „A nemzeti kultúra és a nemzet”, Horkay György pedig „Protestánsok a keresztyéndemokráciában” címmel tartott előadást. A békési szervezet havi rendszerességgel hirdetett meg fórumokat közérdeklődésre számot tartó témákban: így pl. „Határon túli magyarok”, „A Karácsony csodája”, „Cigány kisebbség”, „Magyar őstörténet”, „Demográfiai válság”, „Bio-etikai kérdések”címmel.
A havi rendszerességgel megtartott elnökségi üléseken a Protestáns Műhely értékelte az elvégzett munkát, beszámoltak a megtartott rendezvényekről, megbeszélték az aktuális feladatokat, politikai kérdéseket, egy szóval pezsgő élet folyt a Műhelyben.
Ezért nagyon rosszul érintette a Műhelyt, hogy a KDNP Országos Választmánya úgy döntött, hogy 2006 novemberében, a ciklus kellős közepén teljes tisztújítást kell tartani. Elhatalmasodtak az ellentétek a pártban, ebben dr. Horkay György nem kívánt részt venni, lemondott az elnökségről.
Sajnálatos, hogy a szépen induló külföldi kapcsolatok is megszakadtak.
Ebben a nehéz helyzetben vette át a stafétabotot dr. Bódor Lajos. A tisztújításra – szokásunkhoz híven – konferenciával egybekötve 1996. november 23-án került sor. Békefy Lajos („Az igazságosság felemeli a népet – és a pártot?”), Fekete György („A nemzeti kultúra és a nemzet”), Lukáts Miklós („Protestantizmus és közélet, múlt és jelen”) Thurnay Béla („Hass alkoss, gyarapíts”) tartott előadást.
2004. április 24-én dr. Karancsi Jánosné vezetésével maroknyi csapat élesztette újjá a Protestáns Műhelyt. Az elnökségben újra szerepet vállalt Lukáts Miklós és Horkay György.
2004 júniusában a Keresztény Értelmiségiek Szövetségével sikeres kerekasztal beszélgetést szerveztünk Debrecenben Balog Zoltán, Szájer József, Stumpf István és Lanczendorfer Erzsébet közreműködésével.
2004. szeptember 25-29 között öt estén át került levetítésre Debrecenben Koltay Gábor Trianon filmje. Egy-egy estén a rendező, Patrubágy Miklós és Jókai Anna is vendégünk volt.
2004. november 11-én a Debreceni Református Kollégiumban „Az egyházi iskolák finanszírozása” címmel fórumot szerveztünk Hoffmann Rózsa, Pósán László képviselők és Papp Kornél református zsinati osztályvezető részvételével. A fórum Tiltakozó Nyilatkozat kiadásával zárult a 2005. évi költségvetésben tervezett normatív támogatás csökkentése miatt.
Intenzíven részt vett a Protestáns Műhely a 2004. december 5-i népszavazás médiakampányában, nem rajtunk múlt a szégyenletes eredmény.
2005. március 30-án II. Rákóczi Ferencről a nagyváradi színház vendégjátékával emlékeztünk meg.
2005. november 4-én a népességfogyással foglalkozó „Néma kiáltás” c. film debreceni
bemutatóján vendégünk volt Koltay Gábor rendező mellett Hegedűs Lóránt, Jobbágyi Gábor és Kellermayer Miklós is.
Kapcsolatfelvétel történt a Protestáns Újságírók Szövetségének képviselőivel: Novotny Zoltánnal, dr. Fabiny Tamással és Nagy Imrével.
2007 szeptemberében dr. Karancsi Jánosné minden tisztségéről és KDNP tagságáról is lemondott, így ügyvezetőként ismét dr. Horkay Györgyre maradt a Protestáns Műhely továbbvitele.
2008. április 29-én tisztújítással indult el a megújulási folyamat. Szászfalvi László államtitkár vállalta az elnöki feladatokat és négy alelnök kezdte meg a regionális szervezőmunkát az országban. Ablonczy Dánielné a Dunántúlon, dr. Horkay György a Tiszántúlon, Szepesfalvyné Magassy Márta Budapest, Bács- Kiskun, Nógrád és Pest megyében, Déry Zoltán megbízatása pedig Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyére szólt.
Még a tisztújítás napján sor került a Barankovics István Alapítvány szervezésében a három Műhely: a Protestáns – a Keresztényszociális – és az Izraelita Műhely találkozójára, „Társadalom és vallás – párbeszéd a felemelkedésért” címmel. A rendezvény közös nyilatkozat kiadásával zárult. Ebben a résztvevők elítélték a Benes-dekrétumot és minden népirtást. Az embereket a tettei, az erkölcsi magatartása alapján kell megítélni, ami igazságtalan vagy erkölcstelen, az ne lehessen törvényes. A nyilatkozatban rögzítették, hogy kívánatosnak tartanák a résztvevők a kormány lemondását.
Budapesten és vidéken sokakat megmozgató konferenciákat szervezett a Protestáns Műhely. Időrendi sorrendbe szedve:
Budapest, 2009. 05.15.: „Európa és a protestantizmus” konferencián előadást tartott dr. Bogár László közgazdász (Van kiút?!), Luther szociáletikáráról dr. Szebik Imre püspök, a kálvini szociáletikáról pedig Balog Zoltán képviselő
Békés, 2009. 07.22.: „Tudomány, hit, felelősség” kerekasztal-beszélgetésen előadott dr. Horkay György, Merényi Zoltán lelkész és dr. Pálmai Tamás orvos
Budapest, 2009. 12.10.: „Kálvin és Luther találkozásai” címmel rendeztünk konferenciát neves előadókkal: dr. Szebik Imre, dr. Szűcs Ferenc, dr. Medgyasszay László, Smidéliusz Zoltán, dr. Bóna Zoltán, dr. Judák Endre nevét említeném. Mint ma oly aktuális témát megemlítem dr. Békefy Lajos előadását: „Kálvin szellemében a korrupcióról” címmel. Ma is szívesen meghallgatnánk…
Tatabánya, 2010. 02. 05-06.: „Rendezni végre közös dolgainkat…” kétnapos konferencia Ablonczy Dánielné szervező munkáját dicséri. dr. Hoffmann Rózsa „Iskola, erkölcs, tudás” címmel, Kálmán Attila, Márkus Gábor a nevelésről, Michl József polgármester a Magyary-tervről beszélt, Fodorné Ablonczy Margit lelkész és Pálhegyi Ferenc pszichológus a gyermeki lélekről tartott előadást.
További lendületet adott a Protestáns Műhely munkájának a 2010 novemberi tisztújítás: Szászfalvi László államtitkárt újra elnökké választotta a közgyűlés. Új tagként bekerült az elnökségbe dr. Birkás Antal és Szalai László.
Erről az időszakról dr. Birkás Antal számol be és ezt a tisztújítás elnöki beszámolójának is tekintjük.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Dr. Birkás Antal PM-elnök:
A KDNP Protestáns Műhelyének rövid története a kezdetektől a közelmúlton át a jelenig. Nekem ebből a legutóbbi néhány év jutott feladatomul.
Van igény a Protestáns Műhelyre! Ezt tapasztalom a rendezvények alkalmával, de az egyes helyi szervezeteknél is. Túl ezen, fontosnak tartom, hogy a kereszténydemokrácia protestáns arculata jobban megjelenjen. Az alapok azonosak, de vannak protestáns sajátosságok, amiket csak mi vagyunk képesek megjeleníteni! És ennek megjelenítése fontos a „történelmi” hitelesség miatt, de a KDNP és a Szövetség erősebbé tétele miatt is.
2010 nyara óta veszek részt aktívan a Protestáns Műhely munkájában. 2010 őszétől 2012 őszéig titkárként, 2012 őszétől, ill. 2013 tavaszától elnökként. Az utóbbi másfél évben Balog Zoltán miniszter úr főtanácsadójaként igyekeztem időt és energiát szakítani arra, hogy a Protestáns Műhely életét egyengessem, és hogy a jövőjét megálmodjam, megálmodjuk, de ez utóbbiról majd később. Most a mögöttünk álló néhány évről szeretnék pár percben szólni.
Kitűzött célunk volt, hogy minden évben két nagy, de legalább egy komoly országos konferenciánk legyen. Ezt teljesítettük. Tatabánya – kétszer is –, Gyula, Dunavarsány, Debrecen – nem egy közülük két napos, „ott alvós” konferencia volt – jelölik ezeket a mérföldköveket. Igyekeztünk mindig egy-egy aktuális témát megragadni, megvitatni, így például a két legutóbbi nagy konferenciánkon a demográfia és család, ill. a hit- és erkölcstanoktatás kérdéseit vizsgáltuk.
A nagy konferenciáinkon kívül – amelyeket minden esetben a Barankovics Alapítvány támogatott – voltak helyi összejöveteleink is. Pátyon – ha jól emlékszem – kétszer is jártunk Szászfalvi államtitkár úrral. De jövő héten lesz például Budapesten, a Fasori-Evangélikus Gimnáziumban is egy „helyi” összejövetelünk. Ilyen és ehhez hasonló alkalmaink a jövőben is lesznek.
Itt érdemes azonban megemlíteni azokat a „projekteket” is, amelyekben bár nem főszervezőként, de társszervezőként jelen voltunk. Ezek közül kettőt, illetve hármat említenék meg: 1. az idei békéscsabai karvezetői és énekkari kurzus, amelynek a szervezésében a békési PM-tagok – Bálint Józseffel az élen – aktívan részt vettek. Ezt a rendezvényt a Protestáns Műhely közbenjárására Balog miniszter úr is kiemelten támogatta. 2. Számtalan eseményben, ill. szervezet munkájában ott vagyunk, jelen vagyunk. Egyetlen példaként a Keresztény Demokrata Fórum ökumenikus egyesület rendezvényeit említem, amelyekben mindig aktívan részt veszünk. 3. A kezdetektől nagy figyelmet szenteltünk, szentelünk a közélet iránt érdeklődő fiatalok megszólításának. Ennek volt egyik gyümölcse az elmúlt években a Ravasz-Ordass Közéleti Kollégium, amelyben közel 50 fiatal vett részt. E kollégiumnak Szászfalvi államtitkár úr előadója volt, én magam pedig a kollégium majdnem mindegyik hétvégéjének a megszervezésében részt vettem Csaholczi László kollégámmal együtt. Ebben a projektben – amelybe nem anyagiakat adtunk, hanem önmagunkat – számos olyan fiatal vett részt az előző kollégiummal együtt Lakitelken, akik közül ma többen önkormányzati tisztviselők, vezető kormánytisztviselők, vagy éppen országgyűlési képviselők.
Az elmúlt években igyekeztem a legfontosabb híreket, eseményeket, meghívókat is továbbítani a tagjaink felé. Folyamatosan frissítem a honlapunkat is. Sajnos, újabb kiadványunk nem jelent meg, azonban tagjaink által jelen vagyunk a KDNP életében. Nekem több írásom – cikkek, ill. hosszabb tanulmányok – is megjelent a Műhely elnökeként a Hazánk című lapban, ill. a Barankovics Alapítvány honlapján és más kiadványokban (ezek közül csak kettőt említek: A kereszténydemokrácia dogmatikája dióhéjban, ill. Engedelmesség és ellenállás Luthernál és Kálvinnál), Békefy Lajosnak pedig több tucat cikke jelent meg a jelenlegi honlapunkon. Újabb kiadványokat – a régiekkel együtt – egy új honlap keretében tervezünk közreadni, de erről majd később.
És hát az elmúlt év fejleményei közé tartozik az építkezés elkezdése is. Az a gondolkodási folyamat, „mederkészítés”, aminek az eredményeként Semjén elnök úr egy konkrét tervezettel a kezemben fogadott másfél hónappal ezelőtt. Ez a gondolkodás, ezek a lépések – Badacsonyi Zoltán kollégámmal közösen – már a jövő építését szolgálják, de minderről majd az ebéd után. Zárásként csak annyit szeretnék megemlíteni, jelezni, még egyszer is hangsúlyozni, hogy van igény a protestánsok körében az építkezésre. Van mondanivalója a protestantizmusnak a politika számára, és hiszem, hogy fontos ennek a „protestáns” színnek a megjelenítése a kereszténydemokrácián belül, épp a KDNP megerősítése érdekében.
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Az ebédszünetet követően – a tisztújítás keretében – hangzottak el az alábbi előadások:
Dr. Badacsonyi Zoltán:
Protestáns Műhely – jövő
Bevezető
Hogy az utat ismerjük és elérjük a célt, elsőként szükséges tudnunk, hol tartunk most, hol állunk most. Ehhez jó alapot nyújtanak az előző előadások a múltról. Nem mellőzhető azonban egy állapotfelmérés, mielőtt elindulunk az építkezés útján: hányan vagyunk, hol tevékenykedünk, milyen munkát végzünk, milyen kapcsolatokkal rendelkezünk, milyen anyagi eszközök állnak rendelkezésre, stb.
Ha tudjuk, hol vagyunk most, ismernünk kell a célt, ahová tartunk. Az gondolom, hogy az Antal által felvázolt protestáns kereszténydemokrácia ilyen cél lehet a Műhely életében. A jövő feladata éppen ez, vagyis a tartalommal való megtöltés.
Ha ismerjük jelenlegi helyzetünket és a célt, ahová tartunk, elindulhatunk azon az úton, amely kirajzolódik előttük. Ehhez azonban néhány olyan korrekciót még el kell végeznünk, véleményem szerint, amelyet most egységesen szervezetépítésnek, szervezetfejlesztésnek nevezek.
- A PM szervezetének átalakítása
- Szervezeti felépítés
- Megyei szervezettség helyett települési struktúra: életszerűbb, a gyakorlat jelenleg is ezt követi.
Alkalmasabb ara, hogy a taglétszámot növeljük, illetve a földrajzi aszimmetriát is javíthatja.
- Profi szervezeti működés
A profi működés jelenti a hatékonyságot, a célok elérésére való képességet, az átlátható, tiszta struktúrák működtetését. Pl.: a testületi szervek működjenek, a feladatok legyenek megosztva, a helyi szervezetek dolgozzanak. Emellett fontos, hogy magunkról hírt adjunk (állásfoglalások, honlap), és egységes arculattal lépjünk fel.
- Kapcsolatok
Kapcsolatokat kell építeni az egyházakkal, civilekkel, intézményekkel. Kapcsolatot kell építeni a párton belül.
- Átfogó stratégia kialakítása
Szükséges egy olyan koncepció kialakítása, amely rövid, - közép és hosszútávon is meghatározza azt az utat, ami járni kívánunk.
- Finanszírozás kérdése, egyesület, alapítvány létrehozatalának megvitatása
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Dr. Birkás Antal PM-elnök, a jövő teendői - összefoglalva:
Három választáson vagyunk túl. „Hátradőlhetnénk” – igaz, ezt mostanában a külső történések nem engedik. Hiszem azonban, hogy most kell, ilyenkor kell építkezni. Idő, és úgy tűnik, hogy lehetőség is van rá.
Három, ill. négy pontban foglalnám össze a teendőket.
1. Tudatosítani kell a „létünket”. Ezt szolgálja az az országos konferencia-sorozat, amelyet Semjén elnök úr elfogadott, és amelynek végig vitelében bennünket bátorít.
Konferencia-sorozat ismertetése (17 alkalmas országos konferenciasorozat ismertetése)
Reméljük, hogy az ehhez szükséges szerény anyagiak is rendelkezésünkre állnak majd.
Természetesen ezekről a KDNP lapjában is – az eddigiekhez hasonlóan – hírt kell adnunk.
2. Helyi szervezetek megerősítése, ill. létrehozatala. Ez kötődik az előbbiekhez. Ezt a munkát nem tudjuk megspórolni. Arról, hogy ezeknek a helyi szervezeteknek mi lehet a feladata és a funkciója, Badacsonyi Zoltántól már hallottunk. Fontos, hogy legyenek helyi bázisaink. A legtöbb nyílván a Tiszántúlon lesz, de kell, hogy legyenek erős szervezeteink északon, délen, a Dunántúlon és a fővárosban is. Ezen dolgozunk, erről szólnak az előttünk álló hetek, hónapok. Mindehhez az Alapszabályunkat is módosítanunk kell majd jövő tavasszal.
PM-tagság kérdése, amelyet szintén megvitattunk.
3. Új honlap. Ennek a helyi szervezetek működése szempontjából is fontos szerepe lesz, túl a publicitáson.
4. A különböző testületek munkájában részt kell venni. Erre bátorítok mindenkit, akinek erre lehetősége, indíttatása van. Máskülönben nem fognak tudni rólunk, miközben – visszatekintve az elmúlt évekre, évtizedekre – valóban értékes munka zajlik a Műhelyben.
Ehhez kérem, ebben kérem a jelenlévők támogatását! Köszönöm, hogy meghallgattak.
