Nagyon is értem az időben tőlünk nagyon messze, a korai 6. században alkotó Anicius Manilus Severinus Boethius író-filozófust, aki életének talán legjelentősebb alkotását, a De consolatione philosophiae-t, a filozófia vigasztalását éppen akkor írta meg, amikor a legnagyobb szorongattatásban volt. Az elmúlt hetek számos előadása (a győri Megyeházán a reformáció hatásáról a modern, posztmodern korra, majd az ottani Zsidó Szabadegyetemen Kálvin zsidóságképéről, s közben a nagyheti miniesszék doxologikus sorozatírása, meg egyéb cikkek) lehetetlenné tette, hogy holland kedvencemhez visszatérjek.
A váltás a mindennapok kötelező szellemi ujjgyakorlatától a szabadon választott intellektuális és spirituális gyakorlatokhoz nagy öröm, szellemi-lelki energia felszabadító hatású. Előző két Dooyeweerd töredékem után most a reformációi filozófia nagymesterének, a Törvényeszme bölcselőjének építészeti remekművéhez visszatérve, valóságértelmezésével és prizma-metafórájával foglalkozom kicsit. Felüdülni és felüdíteni szeretnék, továbbgondolkodásra hívom e sorok olvasóit, még ha olykor nehéz agytorna is vár ránk.
Írja Dr. Békefy Lajos PhD, a PM külügyi titkára
A valóság értelemhordozó sajátosságáról
Előzőekben megismerhettük, hogy az amszterdami reformációi filozófia/a filozófia reformációja szellemtörténeti iskola alapítója, Herman Dooyeweerd törvényeszméjében három sarkalatos pontot fogalmazott meg: 1. a szuverén örök eredetről, 2. az időfölötti egységről, 3. a különbözőségek idői összefüggéséről. E háromszoros differenciálás fényében ő úgy tekint a valóságra, mint értelemhordozóra. Az értelem vagy értelemhordozás nála nem újabb kategória, hanem a valóság jellemzője. Minden teremtett létező léte értelemhordozó, értelmes. Ez először is azt jelenti, hogy minden időbeli szemlélet, aspektus túlmutat önmagán másfajta összefüggésekre, és minden összefüggés valamiképpen ott rejtőzik minden aspektusban. Némiképpen hasonlítható ez a személet ahhoz, amikor így fogalmazunk: minden tengercsepp túlmutat önmagán az egész tengerre vagy óceánra, de minden cseppben egyúttal ott van az egész tenger, óceán, legalábbis ízében, szagában, színében, mikroorganizmusaiban, tehát karakteres jellegzetességeiben. Az értelemhordozó valóság továbbá a különféle idői aspektusokban is túlmutat önmagán, mégpedig egyfajta időfölötti totalitásra, teljességre, ami viszont ismételten csak – a Szabados Ádám által felvázolt, kapcsolódó témákban idézett írásokban – az idő modális összefüggéseiben és eltérő sajátosságaiban fejeződik ki. Harmadjára pedig az időfölötti totalitás, amiből mi emberek szívünkkel részesülünk, igazából az örök isteni eredet kifejeződése, s mindig erre mutat. Az értelem, az értelemhordozás tehát egyszerre rendelkezik az önmagán túlmutatás és a kifejeződésre jutás, kifejezhetőség jellegzetességével, s mindez végül is csak az isteni kezdet abszolút létezésében jut nyugalomra.
A prizma gyönyörű metaforája
Az időleges, az idői valóság értelemhordozó sajtosságát Dooyeweerd a prizma roppant találó metaforájával próbálta érthetővé tenni. A prizma szerepe református filozófusunk gondolkodásában nem csak egy vagy több felismerés szemléltető eszköze. A még töretlen, felbontatlan napfény, ami aztán a prizmán sok színárnyalatra nyílik szét, kifejezi a kozmosznak időt transzcendáló, értelemhordozó totalitását, azaz az időfölötti vallási gyökérzetre mutat. Rendkívül fontos alapfelismerést juttat Dooyeweerd a prizma-hasonlat segítségével kifejezésre. Nevezetesen ezt: miként minden fénynek az eredte a fényforrásban van, akként a világ, a kozmosz értelem-totalitásának, értelemteljességének az eredete, forrása az örök isteni kezdetben van. Amiként pedig a prizma a színek sokaságára bontja a fényt, ami már tovább nem bontható, mégis egymás nélkül nem jelenhetnek meg, akként a kozmikus idő az értelem-totalitást egymással összefüggő értelem-, és jelentésnyalábokra, értelemskálára bontja.
Azzal a tétellel, miszerint az értelem a teremtett létezők létmódja, minthogy Isten nem teremthet értelmetlenséget, káoszt, ürességet, s minden teremtett valóság értelmes módon létezhet, Dooyeweerd a valóságot úgy szemléli és szemlélteti, mint ami egyetemes utalás, rámutatás jelleggel bír, azaz „Istenből, Isten által és Istenre mutat”, Őreá utal.
Dooyeweerd idézi ebben az összefüggésben Róma 11,33. és 36-ot: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége!... Bizony őtőle, őáltala és őreá nézve van minden… - azaz latinul: ex ipso, et per ipsum, et in ipso sunt omnia – görögül: ex autú kai di’ autú kai eis auton panta”. Írásmagyarázók megjegyzik, hogy az ex ipsum/ex autú, „őtőle” a teremtett világra utal, aminek Isten az alkotója; a per ipsum/di autú, az „őálala” a Kijelentésre utal, míg az in ipsum/eis auton, az „őreá nézve” a megváltást idézi elénk. A reformációi filozófia értelmezésében tehát ez azt jelenti, hogy a valóságnak meg van a sajátos dinamikája. Az egyetemes értelem- vagy jelentéshordozó szerkezetben, építményben nincs önmagában nyugvó rész, hanem csak önmagukon túlra, egymásra mutató és utalt építőelemek, adottságok vannak. Ugyanakkor hollandusunk azt is tételezi, hogy a valóság őseredetileg jó, hiszen aki teremtette, Isten, az jó, s mivel Ő a teljes értelem foglalata, így a valóság is az Ő értelmes, értelemhordozó alkotása. A gonosz pedig nem az Ő „alkotása”, hanem azzal áll összefüggésben, hogy valaki elvéti, eltéveszti az értelmi struktúrát, összefüggést, azaz összezavarja, összekeveri az igazi eredetet valamilyen időbeli, ideig való értelemtöredék abszolutizálásával.
Dooyeweerd tehát az egész teremtett valóságra úgy tekint, mint Teremtője okán értelemhordozó, értelmesen egyetemes „épületszerkezetre”. Ebből következik, hogy egyetlen létező vagy lény sem létezhet önmagának és önmagában, hanem csak ráutalva és rámutatva másokra, önmagán túlra létezik. Önmagán túlról és önmagán túlra utalva van értelem létezésének. Az értelem-totalitás szubjektív oldalával, illetve az újszövetségi összefüggésekkel a következő törvényeszme-bölcseleti eszmefuttatásban foglalkozunk majd…
Kapcsolódó anyagok:
Dr. Békefy Lajos, A REFORMÁCIÓI FILOZÓFIA/A FILOZÓFIA REFORMÁCIÓJÁNAK FELFEDEZÉSE HOLLAND SEGÍTSÉGGEL (II.)
A HOLLAND „KÁLVINISTA KANT”, HERMAN DOOYEWEERD FELFEDEZÉSE (I.) - ESZMEI BLOGDIALÓGUS
SZABADOS ÁDÁM - FORRÁS: http://divinity.szabadosadam.hu/
Dooyeweerd a nyugati kultúráról (1) – Differenciálódás
Dooyeweerd a nyugati kultúráról (2) – Szféra-univerzalitás
