Bizonyára sokan hallottak már arról, hogy Dél-Koreában milyen protestáns csoda bontakozott ki a 20. század során. Az 1900-as évek elején még csak pár presbiteriánus/református koreai élt a távol-keleti félszigeten, mára közel 20 millió a számuk. A világ legnagyobb református gyülekezetei ott vannak, némelyikhez 800 ezer hívő, sok száz lelkész, több egyetem, sok iskola, óvoda, kórház, tv-állomás, nyomda tartozik. Vannak kutatók, akik úgy vélik, a „jóléti evangéliummal” függ össze ez a csoda, mások meg a nemzeti identitás erősítésében látják a protestáns prosperitás ottani erejét. Kínában is erőteljesen terjed a protestantizmus is.
Lefordították Kálvin Institutio-ját, a Keresztyén Vallás Rendszerét kínaira, s az értelmiségi körökben valóságos szellemi forradalom tört ki olvasása nyomán. Vannak vallásszociológusok, tendenciaelemzők, akik így fogalmaznak: eljutottunk a THIRD CHURCH korszakába, azaz az egyház/ak/ mai, harmadik korszakába. Ez az új fogalom és történelmi szakaszolási modell arra utal, hogy a keresztyénség statisztikai súlypontja egye inkább átkerül Földünk déli féltekére. A First Church korszaka, az első egyházi korszak a földközi tenger-melléki és a közel-keleti páli missziókkal kezdődött, s a keresztyénség európai elterjedésével zárult. A Second Church korszaka, a második egyház korszaka valójában a gyarmatosításokkal kezdődött, a reformációban vált erőteljessé, s a keresztyénség egye távolabbi helyekre történt – olykor erőszakos – „exportjával” fejeződött be. A nagy pünkösdi és karizmatikus ébredés, az 1960-as évek óta elképesztő számszerű ugrás jól rögzíthető Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsiában. Ezzel párhuzamosan a nagy európai decentralizálódásnak a jele a nyugat-európai, de nem az USA-beli keresztyénség gyengülése. Az új vallás-export nem csak a lelki befolyás növekedésével jár együtt, hanem egyre növekszik az egyik legracionálisabb protestáns irány, a genfi kálvinizmus hatása is a Third Church területein. Sorozatunkban ennek a komplex befolyásnak járunk utána. Ebben a részben a következő kérdésre keressük a választ: Miért ez a nagyfokú érdeklődés Kálvin és a kálvinizmus iránt Ázsiában? (Forrás: globethics.net; global ethics applied; religion.indermonderne; saját kutatások).
A távol-keleti országok orientációja Nyugat fele, illetve a Max Weber reneszánsz – a kapitalizmus és a szocializmus ötvözése?
Az 1989-es kelet-európai változások – nem csak a keleti szovjet birodalom és a szocialista rendszerek összeomlása –, de a világméretű gazdasági globalizáció, a „Kis Tigrisek” nagy ugrása, robbanásszerű gazdasági növekedése Délkelet-Ázsiában szükségessé tette a kapitalizmus újraértelmezését és bizonyos magatartásformák „újraöltöztetését”. Ennek legszembetűnőbb jele a kínai szocializmus és a nyugati kapitalizmus összeegyeztetésének, ötvözésének nagy kísérlete, ami szemünk előtt zajlik. Aiming Wang, a híres nanjingi Egyesült Teológiai Szeminárium dékánja mondta el, hogy ma nagyfokú érdeklődés érzékelhető Max Weber híres múltszázadi műve, A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme iránt, mégpedig azért, mert ebben a kínai vezetés és értelmiségi saját gazdasági modelljéhez talált támpontokat. A protestáns kínai professzor így érvelt: „Kínai tudósok az 1980-as évek végén a pekingi egyetemen nagyon izgalmas előadás-, és vitasorozatot indítottak a kapitalizmus weberi megítéléséről és Kálvin morális hozzájárulásáról a kapitalizmus szellemiségéhez. Vitacikkek, tanulmányok sora bizonyítja ezt. Az, hogy Weber felismerte és világossá tette, hogy a racionális és a modern kapitalizmus mennyire összekapcsolódik a protestantizmus belső lelkiségével, erkölcsével, ez nagy érdeklődést váltott ki Kína-szerte Weber munkái iránt, s felülírta a marxista-leninista ortodox, és ideologikus kapitalizmus-tant. Kálvinnak nagyon rossz volt korábban a reputációja, híre Kínában. Egy ideig úgy tekintettek rá, mint a kínai szocializmus fő ellenfelére. Viszont Weber kínaira fordított munkái segítségével teljességgel megváltozott ez a kép. Kálvin közel került a kínai értelmiségihez, kiváltképpen azokhoz, akik a kínai gazdaság modernizálását tűzték ki célul”. Joggal kérdezhetnénk: kínai Svájc létrehozását? Közismert, hogy Weber a protestáns etikának igen jelenetős szerepet tulajdonított a kapitalizmus kialakulásában, kivált a kegyelmi elválasztás vagy kiválasztás tanában gyökerező protestáns munkaaktivitásnak és etikának. A hála hajtóenergiájával működő munkaetika és a puritán, nem tékozló felelősségetika termékenyen és gazdaságilag is mérhető módon ölelkezett össze a protestáns országok prae-kapitalista, elő-kapitalista gazdaságában, kultúrájában és politikájában.
Agnus Maddison skót református közgazdász egész életét rátette arra, hogy kimutassa az egy főre eső nemzeti GDP alakulását Jézus kora óta. Az, hogy a reformáció kora óta az európai protestáns országokban szembetűnő növekedést mutat a nemzeti GDP az európai katolikus országokkal szemben egészen a 20. század második feléig, azzal függ össze a világhírű közgazdász szerint, hogy a puritán hálaetika, aminek alapja az isteni elválasztásra adott hálás emberi válasz, s a munka szinte istentiszteletté emelése, és az egyén Isten előtti felelősségének gazdasági prosperitást teremtő felelőssége egyszerre volt jelen a protestantizmus gazdaság- és életszemléletében.
A vallások szerepe a gazdaságban – lehet-e értékharmonizálás a kálvinizmus és a konfucianizmus, a hit és a gazdaság között?
A Max Weber és a kálvinizmus iránti távol-keleti fokozott érdeklődés oka nem csak az, hogy Kína például az ő nyomdokaiban találta meg az ortodox szocializmusból a kapitalizmusba történő „áthajózás” modelljét, hanem az is, hogy napnál világosabban kiderült: a vallási értékeknek jelentős befolyásuk van az egyéni magatartás formálása révén az egész gazdaságra. Kínában a konfucianizmus és a buddhizmus újraéledése, Indonéziában a muszlim-keresztyén konfliktus fokozódása, Indiában pedig a hindu fundamentalisták politikai hatalma és befolyása előtérbe hozta ezt a kérdést: ténylegesen milyen erős a gazdasági fejlődés és a vallási értékek összefüggése, kölcsönhatása? Azaz a vallás szerepe a gazdaságban? Max Weber volt az, aki már száz évvel ezelőtt kimutatta a kapcsolatot, kapcsolódást a kínai filozofikus ősvallás, a konfucianizmus racionalitása, ésszerűsége és a protestáns racionalizmus között. Talált párhuzamos értékeket és erényeket a konfucianizmus és a protestáns puritanizmus között, amiről mind a mai napig élénk viták vannak Kínában. Valóban izgalmas, hogyan lehet sok ezer kilométer földrajzi távolság és a konfucianizmus közel 2500 éves története, meg az 500 éves európai protestantizmus között felfedezni érintkezési pontokat.
Hans Küng római katolikus svájci teológus volt az, aki évekkel ezelőtt könyvet írt „Keresztyénség és a kínai vallás” címmel. Nyugati üzletemberek, akik a nyitás óta egye jobban ismerik a kínai gazdasági logikát, Künggel egybehangzóan állítják: a kelet-ázsiai gazdasági fellendülés hátterében Konfucius modernizált gondolatai és szellemisége, valamint a protestantizmus szellemének szerencsés találkozása áll. Az ezredfordulóra Kínában egyértelművé vált, hogy a gazdaság nem lehet értékfüggetlen, ultraliberális, de-konstruktív, hanem olyan értékeknek kell irányadó szemponttá válniuk, melyeket a nyugati kálvinizmus és a bel-kínai vallások felmutatnak. Annyit szükséges itt még megemlíteni, hogy Kína összlakosságának, ami ma 1,376 milliárd főt számlál, igen jelentős része tartozik a kínai népi valláshoz, a taoizmushoz és a konfucianizmushoz: 27,5%. A buddhisták aránya kb. 18%, a keresztyéneké 8,4%, a muszlimoké 1,5%. A többség azonban ateista, illetve nem vallásos (41,5%). A keresztyének között a 2009-es adatok szerint 23 millió a protestáns, legalább ennyi a katolikusok száma, de a „föld alatti” egyházban ennek a számnak a többszöröse a valós, a hitüket házi gyülekezetekben gyakorlók száma miatt. Milyen értékek között van kapcsolódás a kálvini protestantizmus és a konfucianizmus között? Mindenek előtt a tiszteletadásban testvérek és szülők iránt, a felsőbbség iránt. Továbbá az igazságosság, a fegyelmezettség, őszinteség, ésszerűség követelményeiben. Ezek az erkölcsi értékek jelentős szerepet játszottak a kapitalizmus szellemiségét alakító puritanizmusban. És a mai protestáns felelősségetikában, gazdaságetikában is.
Harmadjára pedig: a kulturális faktorok szerepe a gazdasági növekedésben
Christoph Stückelberger professzor, aki a kálvinista etika keleti, ázsiai befolyásának a kutatója is Zürichben, egyik tanulmányában beszámolt arról, hogy Indonéziában megkérdezte az egyik keresztyén egyetem etika professzorát, az üzleti etika tanárát, Yahya Wijaya-t arról, miért annyira aktív Indonéziában is az érdeklődés Max Weber felismerései iránt. „Azt gondolom, egyre nő a kultúra szerepe és a kulturáltság szerepe a gazdaság erősítésében. Az indonéziai befektetők arra fele húznak, hazájukban és külföldön is, ahol látják a cégeknél a munkaetika nyilvánvaló jeleit és gyümölcseit. Ebben a tekintetben Kína példaadó szuperhatalom szemünkben”.
Az egész kelet-ázsiai térségben mára már evidencia, nyilvánvaló tény: a gazdasági fejlődést nem lehet megértetni, még kevésbé jól működtetni pusztán gazdasági és politikai tényelemzések és komponensek alapján. Legalább ennyire fontos a vallási és a kulturális tényezők szerepe és beható elemzése, stratégiai tekintetbe vétele, valamint a komplex gazdasági-politikai-vallási-kulturális-erkölcsi összefüggések egyértelművé tétele a széles közvélemény előtt. Úgy látszik, kínai és távol-keleti barátaink, nem csak a Kis Tigrisek, nagy ugrást tettek a gazdaság és a vallási, erkölcsi komponensek hatékony és mély összefüggéseinek a feltárásában, eredményes, jól mérhető működtetésében. Ex oriente lux – ismét? Úgy látszik, a kínai nagy fal még sem annyira átjárhatatlan!
És nálunk? Kína már ebben is előttünk?!
De itt nálunk kis hazánkban újra épülnek láthatatlan falak, amelyek egyre átjárhatatlanabbak. Sajnos sem egyházi, sem nem egyházi, közéleti részről nyomát sem látom a max weberi, maddisoni, troeltschi, richi ébredésnek, vallás-gazdaság-etika egymásra utaltságának, a racionalitás és a mély vallásosság, hit összefüggéseinek tudatossá tételének. (A feljebb utalásszerűen felsorolt kiváló protestáns tudósok a protestáns etika gazdasági hatékonyságával foglalkozó német, skót, svájci múlt századi kutatók voltak). Ebben még Kínát sem értük utol! Elképesztő! Nem a selyemcipők hazai luxusával, vagy a „kimonók” magyar viselőivel, s végképpen nem a Made in Hungary virtuális selyemzsinórok, a lejáratás, gáncsoskodás, betartás és kitartás technikáival és hazai „technikusaival” kellene annyit foglalkozni idehaza, a lényeg helyett az értelmetlen látszatokkal, hanem az erkölcsi értékek gazdasági hasznosíthatóságával, az ország morális emelésével! S akkor a ma jobbára negatív mutatókban is előbbre léphetnénk... Különben aligha. Enélkül saját magunk kínai nagy falaivá válunk, saját tehetetlenségünk, moráltalanságunk, hitetlenségünk bekerített zárványaivá. A kihívás óriási...
Akinek van füle a hallásra, érti mit és miért írok! Az Igével szólok Károli szép fordításában: „Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra? Azonképpen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mi módon értik meg, amit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni” (1Kor 14,8-9). Hittem, azért szóltam! (2Kor 4,13).
Írja: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
(Budapest, 2017.06.25. - gratisnews.hu)
