Tulajdonosi struktúra. A jelenlegi köztulajdon csak tulajdon lehet a későbbiekben is! A nagyobb állami befolyás biztonságosabb működtetést jelenthet. Ez megvalósulhat közös (állami-önkormányzati) tulajdonosi szerkezetben is, a jelenlegi leginkább önkormányzati tulajdonú intézményeknél.
 
E-alap. Egységes, egy nemzeti kockázat közösségen alapuló állami biztosító rendszer kell.
Működtetési jog. Akár közintézmény, akár gazdasági társaság üzemelteti az egészségügyi szervezetet egy nagyon lényeges kritérium, van: a köztulajdon. Nem lehet magántulajdonban, és nem kerülhet magántulajdonba az egészségügyi intézmény. A működtetési jog kérdéséhez tartozik az is, hogy melyik az a gazdaságilag leghatékonyabb méretarányos intézményi egység, amelyik jogot kap az üzemeltetésre. Földrajzi egységenként (megyénként?) lehetne egy működtetési joggal rendelkező szervezet, mely több intézmény üzemeltetési jogát bírja. Valahogy úgy, mint ahogy az országos kiskereskedelmi láncok pl. Unio Coop épül fel. Az üzemeltetési jog révén egységessé lehet tenni az intézmény csoport beszerzéseit (gyógyszer, energia…stb) háttérszolgáltatásait (műszaki ellátás, pénzügy, számvitel, könyvelés, informatika…stb) és a nagyobb méretarány miatt anyagilag kedvezőbb pozíciót lehet kiharcolni a piacon. Ugyanakkor az egészségügyi tevékenység, azaz a betegellátás során a résztvevő intézmények feladatait újra kell osztani. Az Unio Coop példájánál maradva: vannak kisebb falusi üzletei, kisebb árukínálattal, de a helyi igényeket kiszolgálva, vannak nagyobb városokban található egységei széles áruválasztékkal, speciális vásárlási igények kielégítésére. Az egészségügyben: a nagy betegségeket (szív-érrendszeri, daganatos megbetegedések, gyermekellátás, baleseti ellátás) centrumokba kell szervezni és ezen centrumokba kell koncentrálni a tudást, a gép-műszer állományt és a korszerű technikát-informatikát. Az ezen kívüli betegségek ellátását pedig az intézménycsoport területi perifériás intézményeibe kell áthelyezni, elsősorban minél közelebb a betegekhez. Fontos, hogy ezáltal kialakulna egy olyan egységes betegirányítási rendszer, amelyben mindenki tudja, hogy melyik betegséggel hova kell menni. Tehát egy koncentráció illetve dekoncentráció révén magasabb színvonalú ellátást lehet a nagy megbetegedések számára adni, illetve az egyéb betegségek ellátását betegek közelébe lehet vinni.
 
Szolgáltatási csomag. Meg kell határozni, hogy mi az, ami a befizetett TB járulékunkért jár, mit kaphatunk az ellátás során. Nem maradhat alapvető ellátás nélkül senki sem. A tudatos egészségromboló magatartást képviselő egyének járuljanak hozzá valamilyen formában majdani gyógyításukhoz. Példa: extrém sportokat művelő egyén baleseti ellátásából a sürgősségi rész természetesen TB kötelezett ellátás. A rekonstrukciós szakasz valamilyen külső, „öngondoskodást” feltételező kiegészítő biztosítás feladata legyen. Alkohol, dohány és egyéb nem egészséges táplálékok (hamburger) vásárlását terhelje egészségügyi hozzájárulás. Aki nem jár el szűrésekre, az miért tart igényt ugyan olyan összegű ellátásra a közös járulékalapból?
 
Szakmai struktúra. Itt mindenki az intézmény megszüntetéseket veti fel, valójában minden intézményre szükség van, de a feladatokat újra kell gondolni. A sürgősségi ellátás, a megelőzés, a szűrés és a rehabilitácó ne csak szavakban (mint az elmúlt 8 évben) legyen a nemzeti egészség stratégia része. A prevenció és a szűrés bizonyos részeit az alapellátás is elvégezheti, természetesen ebben preferálni kell a háziorvosokat. Tudomásul kell venni, olcsóbb megelőzni egy betegséget, mint gyógyítani. A megelőzéshez az egészséges életmód a fürdő kultúra és egyáltalán az egészségkultúra is hozzátartozik.
 
Jogok, érdekképviselet. Vissza kell állítani a Magyar Orvosi Kamara, Szakdolgozói Kamara és Gyógyszerész Kamara eredeti jogosítványait, így hatékony ellenőrzött érdekképviselet, etikai kontroll és a képzés-továbbképzés felügyelete szakmai kezekben lesz. Be kell vonni a döntéshozatal előkészítésébe az intézmények egyesületeit, szövetségeit. Felül kell vizsgálni a Szakmai Kollégiumokat és azok jogosítványait.
 
Intézményi struktúra. Vissza kell állítani a progresszivitást az ellátásban, amely nem az intézmények, hanem a betegségek progresszivitását jelenti. Azaz nem arról van szó, hogy vannak alsóbbrendű és felsőbbrendű kórházak, hanem vannak olyan betegségek, amelyek ellátását csak bizonyos intézményekben lehet megoldani, mert itt van a legtöbb szakember, a legmagasabb tudás és a megfelelő eszközpark. Rendezni kell az országos intézetek, egyetemi klinikák egymáshoz való viszonyát. A klinikák-egyetem és az egyetemi intézményeken belül pedig az oktatás, tudományos kutatás és a gyógyító munkát kell egyértelműen szabályozni. Az alapellátásban új feladatot csak megfelelő finanszírozás mellett szabad a háziorvosnak adni. Differenciált összegű kártyapénz révén meg lehet teremteni az érdekeltséget, hogy az ország jelenleg háziorvos hiányos körzeteiben is érdemes legyen letelepedni. Át kell gondolni – főleg az elmúlt időszakban – elindított „nem mindenütt átgondolt” kistérségi járóbeteg központok sorsát, illetve ezek csoportpraxissá alakítását, hogy az általuk ellátott terület alap és szakellátását el tudják végezni. A betegszállítás Horváth Ágnes miniszter asszony regnálása óta kialakult zűrzavarait meg kell szüntetni, az akkor bevezetett privatizált betegszállítást felül kell vizsgálni. A mentés, betegirányítás rendszerét össze kell hangolni a végleges ellátást végző intézményekkel, itt is előnyt jelent az egy földrajzi egységben, egy intézmény működtető elve.
 
Finanszírozás. Egyhavi ellátmány hiányzik a gyógyító-megelőző ellátásból. Ezt azért, hogy az átalakításig el tudjon „döcögni” a rendszer, vissza kell tenni. Ez nemzetgazdasági kérdés is, mert áprilistól elkezdődött az intézmények eladósodása. A januári előrehozott finanszírozás egy átmeneti egyensúlyt biztosított, arra jó volt az akkori kormánynak, hogy választások előtt az ágazatban csend legyen, jó volt arra, hogy bizonyos szintig (30%) az adósságot az intézmények rendezni tudják, de ez a pénz elfogyott! Szeptemberre ugyanolyan helyzet áll elő vagy még rosszabb lesz, mint 2009. decemberében. 24 milliárd forinttal kevesebb van a 2010-es költségvetésben, mint 2008-ban a gyógyításra, és ezt is megterhelték 10 milliárd forinttal, a bérkiegészítésnek nevezett voksvásárlással. Az 1 havi pénz rendszerbe juttatása nem csak azért fontos, hogy ki legyenek fizetve a számlák, hanem azért is, mert a kifizetett számlák révén a kórházakkal kapcsolatban álló vállalkozások, cégek tudnak ÁFA-t, adót fizetni, dolgozóik fizetését ki tudják gazdálkodni, ha ez nem történik meg ennek súlyos nemzetgazdasági hatása lesz. A 100 milliárdos adósságállomány többi részét nem lehet „csak úgy” konszolidálni. Ezt szerkezet átalakításhoz, hatékonyság növeléshez kell kötni. Szakítani kell azzal a szemlélettel, hogy az egészségügy „pénznyelő” ágazat. Tudomásul kell venni, hogy befizetéseivel a GDP-hez 6,3%-al járul hozzá az „egészségipar”, míg 4,9% kap csak.
 
Uniós források. Lehetőség, mellyel, ha rosszul élünk vagy nem igazítjuk egységes koncepcióhoz, engedünk a térségi lobbistáknak, akkor elúszik. A Bajnai kormány az utóbbi hetekben „szélvész” gyorsasággal írt ki döntött és ítélt meg pénzeket sokszor érvénytelen pályázatoknak is. Az az érzésünk, hogy ugyan azt a pénzforrást osztotta el többször. Feltűnő, hogy míg a pólus pályázatokat több éven keresztül bonyolították és megvalósításuk most is szinte áll, az úgynevezett struktúra átalakítási pályázatot (77 milliárd forint) 3 hónap alatt kiírták, elbírálták. Természetesen ügyeltek arra, hogy néhány jobboldali önkormányzat is kapjon belőle. Ezen döntéseket a koncepció és a pályázatok érvényessége tükrében felül kell vizsgálni.
 
Humánerőforrás. Az egészségügyi dolgozók különösen az orvosoknak olyan jogállását kell érvénybe léptetni, amely révén tudásuknak megfelelő megélhetést biztosító jövedelemhez jutnak. A képzés-továbbképzés rendszerét úgy kell kialakítani, hogy a frissen végzett orvosok ne külföldön találjanak megélhetést, a sokat emlegetett rezidens rendeletet vissza kell vonni. A minimum rendelet személyi részét, és egészét is a valósághoz kell alakítani, nem szabad álmokat kergetni. Az egészségügyi intézmény az önkormányzatok a MOK illetve más érdekképviseletek segítségével nem csak a jövedelmi viszonyok, hanem az egyéb körülmények lakhatás, házastársnak munkahely, képzés-továbbképzés támogatása tartozik ehhez a stratégiához, azért, hogy meg lehessen élni, és érdemes lehessen élni, dolgozni Magyarországon az egészségügyben.

A cikk megjelent a Magyar Nemzet 2010. május 25-i számában.