Az Európai Unió alkotmánya a pénz, a piac, és a politikai alkuk szolgálatában

A különböző formában, és tagsági összetételben majdnem ötven éve létező Európai Uniónak, a Lisszaboni Szerződés formájában nagynehezen lesz „majdnem rendes” alkotmánya. Ez év október 29-én megszületett az alku. A Lisszaboni Szerződés érvénybelépéséhez szükséges cseh elnök aláírásáért Európa, a „kivétel” jogi köntösében megerősítette a már megerősített Bemes-dekrétumokat, vagyis felfüggesztette a Tízparancsolat VI, VIII, és X. számú kőtábláját. (6. Ne ölj. 8. Ne lopj. 10. Ne kívánd, ami embertársadé.) A cseh elnökkel kötött alkuval az Európai Unió szégyenletes példát szolgáltatott világ előtt, arról hogy a kollektív bűnösség elvének alkalmazása alku tárgyát képezheti, és arról, hogy egy ilyen alku ma törvényileg szentesíthető.

Az Európai Unió alkotmányaként beharangozott Lisszaboni Szerződés, az „Európai Unió 2004-ben közzé tett Alkotmányának (Treaty Establishing a Constitution for Europe (TCE) átfogalmazott változata, amely előzőleg majdnem életbelépett, de azt a francia, és a holland választópolgárok annak idején visszautasították. (A francia, és a holland állampolgárok által visszautasított fenti dokumentumot a magyarországi parlamenti pártok hatalmas többséggel megszavazták, és a magyar választópolgárok azt ratifikálták.)  A Lisszaboni Szerződés, és az előző Európai Alkotmány, a TCE között nincs lényeges tartalmi különbség. A Lisszaboni Szerződés nyelvezete azonban még burkoltabb és nehezebben érthető, mint a visszautasított Alkotmány rendelkezései.

A jelenlegi írás a továbbiakban Susan George: The Betrayal of Social Europe”(1) (A közjóra épülő  Európa elárulása), című tanulmánya, a Corbett Report,(2) valamint a Lisszaboni Szerződés, magyar(3), és angol(4) nyelvű szövegei alapján azt igyekszik bizonyítani, hogy Lisszaboni Szerződés a neoliberális gazdaságpolitika szolgálatába állítja az új Európát, s emiatt a jövő Európája nem vezet el a tagállamok társadalmainak általános felemelkedéséhez, hanem a meglevő viszonyok további romlását idézi elő. A Lisszaboni szerződés figyelmes olvasása alapján megállapítható, hogy a Lisszaboni szerződés következményei ugyanolyan előreláthatóak, mint amilyen veszélyesek.

Az írás második része a Benes-dekrétumoknak az Európai Unió keretei közötti megerősítését, és annak magyar vonatkozásait vizsgálja.
 
I. Neoliberális kiáltvány

„A tagállamok és az Unió a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban tevékenykednek…” (Lisszaboni Szerződés1. FEJEZET GAZDASÁGPOLITIKA 120. cikk, az EKSz. korábbi 98. cikke)

 - A Lisszaboni szerződés a másokból való élés elvének az állami erőszak eszközeivel való biztosítása. Az Európai Unió a „Nincs más választás” hangoztatásával tudományosság szintjére emelte a versenyre, és a piac önszabályozási elveinek feltételezésére alapuló gazdaságpolitikát. Az Unió a neoliberalizmus útját választotta, és ezzel automatikusan megtagadta a társadalom egészét kielégítő igazság elvét. A neoliberális gazdaságpolitika következményei ma már ugyanolyan előreláthatóak, mint amilyen súlyosak.

- A Lisszaboni Szerződés antidemokratikus, mert az mellőzi a népszuverenitás eszméjét, és helyette a tagországok vezetőinek egybehangzó akaratát jelöli meg a hatalom forrásaként – a népet csak negyedik, vagy az ötödik paragrafusban említi, azt is egy utógondolat formájában.

- A Lisszaboni Szerződés a neoliberális gazdaságpolitika kódexe. A lisszaboni Szerződés magyar nyelvű szövegében a pénz 222-szer, az áru 140-szer, a piac 122-szer, a verseny 49-szer, a kereskedelem 39-szer jelenik meg. Nem szorul külön bizonyításra, hogy a fenti szavak mindegyike a versennyel kapcsolatos. A fentiekkel ellentétben, a kultúra (kulturális) 29-szer, az emberi jogok 19-szer, a történelem, mint tőszó 4-szer, a kisebbség (kisebbségekhez tartozó személyek) 1-szer jelenik meg. A nemzet, nemzetiség, nemzetiségek, az anyanyelv, a nyelvhasználat szavak, a 479 oldalas dokumentumban egyetlen egyszer sem fordulnak elő. Ismeretes, hogy az Európai Unió alapító levelének számító dokumentumban az Isten, a keresztény, vagy a kereszténység szavak sem fordulnak elő.

Susan George szerint roppant veszélyes egy politikai okiratba a versenyt vezérelvként beiktatni. Ennél is veszélyesebb az, hogy a versenyre alapuló gazdaságpolitika nem is működik. Jacques Sapir, francia közgazdász szerint a versenynek a gazdaságpolitikai központjába helyezése ugyanolyan alapon téves, mint a történelem folyamán tévesnek bizonyult tudományos elméletek.(5) (Például a lapos föld elmélete. k.p)  Bíbó István: Az Európai társadalomfejlődés értelme című tanulmányában ugyanezt írja:

„Semmi sem veszélyesebb tehát a politikában, mint az, ha egy ilyen séma, egy ilyen koncepció egyszerűen tudományosnak deklarálja magát, és hívőit egy olyan, félrevezető és veszedelmes bizonyosságba ringatja, amilyen bizonyosságnak ezen a területen nincs meg a lehetősége. És, aki egy ilyen félrevezető bizonyosságban él, az szükségképpen hamis helyzetben él.” (6)

Fenti írásának további részében Bíbó is kiemeli annak a veszélyét, ha egy elmélet hívei azt hiszik magukról, hogy „egy tudományosan egzakt politikai program birtokában vannak, és ezt gondolkodás, felelősségtudat és töprengés nélkül az emberiség boldogítására fordíthatják, és erre nekik valamiféle kulcsuk van.” Mind az Alkotmány, mind a Lisszaboni Szerződés tele van tűzdelve részletes gazdasági jellegű rendelkezésekkel, amelyeknek nincs helye egy alkotmány jellegű okiratban. A Lisszaboni Szerződésen kívül csak Szovjetunió 1936-ban keletkezett alkotmánya tartalmaz hasonló rendelkezéseket.

A társadalomrombolás tervrajza

A Lisszaboni szerződésben az árú szabad mozgása, és a tőke szabad mozgása az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, és abszolút értékkel bír mind az uniós törvényhozásban, mind a tagállamok törvényhozása terén. Vagyis a tagállamok nem hozhatnak olyan belső rendelkezéseket, amelyek az árú és a tőke szabd mozgását bármilyen meggondolások alapján korlátoznák. Az Európai Unió előírásai ezzel összhangban csak a külföldi árúkra, és befektetésekre kivetett adó csökkentését (csökkenő irányú adóharmonizáció) teszi lehetővé, ami szükségszerűen a közpénzek további elapadásához vezet. A pénz, a piac, és a verseny szavaktól hemzsegő Lisszaboni Szerződés egyetlen rendelkezést sem tartalmaz a munkavállalók, azonos, vagy hasonló szabad mozgásáról, vagy tisztességes munkabérek biztosításáról. A Szerződés ugyan említi a munkakeresés jogát, de ez csak azt jelenti, hogy bárki szabadon kereshet munkát.  A munkakeresés joga nem egyenlő a munkához való joggal, mert az utóbbi esetben az államnak a munkahelyek megszüntetésének eseteiben kötelessége (lenne) munkanélküli segélyt biztosítani a munkanélküliek számára.

Az éhbérek vasszabálya: A tőke szabad áramlása, és a korlátok nélküli szabad kereskedelem elkerülhetetlen következménye az, amit David Ricardo 1817-ben a bérek vasszabályának nevezett. Ha a különböző fejlettségi fokon lévő társadalmak munkavállalói versenyhelyzetbe kerülnek egymással (versenyeznek ugyanazokért a munkákért), a bérek a létminimum szintjére csökkennek. Susan George szerint ezen a téren a korai tizenkilencedik század óta semmi sem változott. A nagyvállalatok ma az Európai Unió intézményeit a korlátlan haszon megvalósításának céljaira használják.

A tagállamok közszolgálati ágazatainak az ilyen alapon történő leépítése a társadalom összetartó szövetének a rombolását idézi elő. Hogy mindez mit jelent a valóságban, arról a magyarországi egészségügyi intézetek, és iskolák helyzetének látképe tanúskodik, de ez sem a teljes kép. Az „egészségügyi intézmények súlyos helyzete” beteg embereket jelent. Az iskolák leépítése, titkárnőket, övnőket, tanítókat, tanárokat, élő embereket, és főleg diákokat, gyerekeket - magyar gyerekeket jelent. Amint mondottuk, az Európai Unió célja nem is az embereket összetartó intézményrendszerek megerősítése, hanem annak az ellenkezője. Erre vonatkozólag érdemes a Lisszaboni Szerződés következő rendelkezését idézni:

A 28–32. cikk szerinti vámunió létrehozásával az Unió a közös érdeknek megfelelően hozzájárul a világkereskedelem harmonikus fejlődéséhez, a nemzetközi kereskedelemre és a külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó korlátozások fokozatos megszüntetéséhez és a vám - és egyéb akadályok csökkentéséhez. KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA 206. cikk (az EKSz. korábbi 131. cikke)

A magyar társadalom látképét tekintve, nyilvánvaló, hogy az Európai Unió nem valósította meg sem a vele kapcsolatos  ígéreteket, sem a hozzá fűzött jogos elvárásokat. Az Európai Unió ez idáig a magyarok minden fájó kérdésére elutasító, vagy nemleges választ adott, vagy az illetékesség hiányára hivatkozott. A határon túli magyarok kérdéseiben, a magyarországi hatalom az Európai Unióhoz utasítja a panaszokat, az Európai Unió pedig azokat a tagállamok illetékességére hivatkozva utasítja vissza és így nem oldódik meg semmi.

Az Európai Unióban való mélységes csalódás azonban nem annak az eredendő szerkezeti hibájából ered, hanem az Unió alapvető céljainak, és tényleges mibenlétének a mélységes félreismeréséből következik. Az Európai Uniót tényleges mibenlétét övező hazugság abban rejlik, amit az emberekkel elhitettek róla. A tagállamok politikusainak hazugságai, a nagyvállalati sajtó propaganda-hadjárata, és az elit árulása folytán az emberekkel sikerült elhitetni, hogy az Európai Unió az Európában való tényleges együttélés feltételeinek megteremtéséről szól. Az Európai Unió a mai formájában nem a tagországok, és polgárainak arányos és igazságos felemelkedéséről szól, és egyáltalán nem a kisebbségek védelméről, és megmaradásuk feltételeinek biztosításáról szól, és végképpen nem a tagállamokat ért történelmi igazságtalanságok orvoslásáról szól. A Lisszaboni Szerződés még csak nem is az emberi jogokról, tehát nem az emberi szabadságáról szól, hanem a piac, a pénz, és az áru korlátlan szabadságáról.

Alkotmány- e a Lisszaboni Szerződés?

A fenti kérdésre a rövid válasz az, hogy a Lisszaboni Szerződés nem alkotmány, mert az túl hosszú.

- Az alkotmánynak rövidnek kell lennie, és az csupán a hatalom forrását, a kormányzási alapelveket, és a hatalmi ágak és hatáskörök megjelölését kell tartalmaznia. A Lisszaboni Szerződés magyar és az angol szövege is az adalékokkal együtt majdnem 500 oldal. (A francia alkotmány mindössze 58. oldal) A Lisszaboni Szerződéshez több mint 30.000 törvény, 10.000 precedens erejű bírósági ítélet, és 40.000 egységesítõ szabvány kapcsolódik, amelyek mindegyike kötelező a tagországok számára. Ide sorolható a földieper nagyságát(7) meghatározó, 843/2002 számú, 2002. május 21-i Rendelet(8) is, amely szerint az Európai Unió tagországaiban tilos olyan földepret árulni, amelynek átmérője kevesebb, mint 18. mm. Az Extra nagyságú földieper átmérőjének pedig legkevesebb 25. mm-nek kell lennie. Elképzelhetetlen, hogy a fenti, önmagában is érthetetlen rendeltetésű, és nevetséges rendelet, hogyan egyeztethető össze a Lisszaboni Szerződés alapját képező szabad kereskedelem elveivel. Európai Uniónak 80.000 olyan kötelező törvényerejű rendelete van, amelyek a tagországok szavazataival nem változtathatóak meg.

- Az alkotmánynak egyértelműnek, és érthetőnek kell lennie azok számára, akiket az kormányozni szándékozik. A Lisszaboni Szerződés szövege csupán a tőke szabad mozgása, valamint a verseny és a piac feltétlen szabadságának kérdéseiben fogalmaz egyértelműen, és kivételeket meg nem engedő módon. A Szerződés többi előírásainak hatalmas többsége annyira nyitottak, és kétértelműek, hogy azok érvényesítése évekig elhúzódó jogi viták, és perek elkerülhetetlenségét helyezik kilátásba. A Lisszaboni szerződésnek az emberi jogokra, a kisebbségekre, a munkajogokra, és vonatkozó előírásai a kétértelműségek, és a „lehet is, meg nem is” és a „lehet így is, lehet úgyis” laza, és ellentmondásos megfogalmazások tárháza, ahol a tőke szabad mozgása, a piac szabadsága, és verseny mindenek felett áll. A franciák, és a hollandok által visszautasított, s ezáltal érvényét vesztett előzőleges „Alkotmány” alapján íródott Lisszaboni szerződés életbelépéséhez már nem volt szükség népszavazásra.  A Lisszaboni szerződés átdolgozott szövegét az Amato csoportnak nevezett tizenhat főből, köztük több volt államfőből álló informális csoport készítette elő. Valery Giscard önmaga bevallotta, hogy a változások inkább kozmetikus jellegűek, mint valódiak. Mit jelent ez? Miért volt szükség a meglevő dokumentum külső átformálására? A Lisszaboni Szerződést szerkesztői készakarva, bevallottan azért szerkesztették meg a Szerződést olyan érthetetlen, és bonyolult formában, hogy a választópolgárok azt ne érthessék, s így ne követelhessék, hogy arról népszavazás formájában döntsenek.  

- Az alkotmánynak demokratikusnak kell lennie. Akik a Lisszaboni Szerződést az Európai parlamentben jóváhagyták, azokat nem alkotmányhozó céllal választották meg. A megfelelő alkotmányhozó testület dokumentumát annak nyilvános megvitatása követte volna. A Lisszaboni szerződés megfogalmazása zárt ajtók mögött történt, és a nyilvánosságnak tudomása sem volt, hogy a Szerződés megfogalmazása folyamatban van. Az Európai Unió tényleges céljai megtalálhatóak, mind az Európai Alkotmányban, mind a Lisszaboni Szerződésben. A fenti dokumentumok átláthatatlan szövegei, és szerteágazó utalásainak útvesztői azt a célt szolgálják, hogy megakadályozzák az embereket abban, hogy érthető, és könnyen hozzáférhető értesülések alapján döntsenek a sorsukat meghatározó kérdésekben.

- Az alkotmánynak változtathatónak kell lennie. Egyetlen nemzedéknek sincs joga, hogy az elkövetkező nemzedékre vonatkozó törvényeket hozzon. A szabály az, hogy az alkotmányokat ne legyen sem túl könnyű, sem túl nehéz megváltoztatni.

- Az alkotmány nem tartalmazhat a saját alapelveit tagadó kivételeket. Az alkotmány az építő és megtartó jellegű társadalmak alapvető törvénye. Az tehát nem tartalmazhat olyan kivételeket, amelyek ellentmondanak azoknak az értékeknek, amelyeket az illető társadalom alkotmánya biztosítani hivatott, különben az egész kísérlet ellentmondásba, és bizonytalanságba fullad, holott az alkotmány rendeltetése éppen a biztonság, és az előreláthatóság biztosítása.

- Az alkotmány nem tartalmazhat politika érveken, vagy politikai erőviszonyoktól függő kivételeket. Európai Unió a kivételek jogi mechanizmusa alapján mentette fel a Cseh Köztársaságot a Charta előírásainak kötelezettsége alól. Az Alapvető Jogok Chartája, azonban természeténél fogva abszolút jellegű jogokat tartalmaz, amelyek bármelyikének törvényes felfüggesztése magát a törvényes rendet teszi értelmetlenné, és olyan helyzetet teremt, ahol a jog helyett az erőszak eszközeinek birtokában lévő emberek egyoldalú akarata uralkodik. A Cseh Köztársaság is egy ilyen kivételt alkudott ki a Cseh Köztársaság javára. A Cseh Köztársasággal, illetve annak elnökével kötött alku önmagában is több szempontból sérti a törvényesség elveit: A fellebbezés lehetőségének elvbeli megtagadása önmagában is sérti a beadványok, és az igazságszolgáltatás fórumaihoz való hozzáférés emberi jogait. A kivételek eleve magukban hordozzák a törvénytelenség csíráját, mert ha egyik esetben megengedett jogszerű kivételt alkalmazni, akkor az előző kivételeket későbbi kivételek alapján szintén meg lehet dönteni – csak hatalom kell hozzá. Ez az önkényuralom alapja, és a jogtalanság kezdete. Az alkotmánynak, azonban éppen az (lenne) a szerepe, hogy a társadalom tagjai ne az egyes emberek, vagy hatalmi csoportok uralma alatt éljenek, hanem a törvények uralma alatt. Az Alkotmány megjelenésében, sőt még nyomtatott formájában is magának a törvényességnek a jelképe, nem pedig a kivételek tárháza.

A Lisszaboni Szerződés, mint alkotmány a fenti szempontok mindegyike alapján elbukik, a kivételek elvének alkalmazásával pedig az önkényuralmi rendszerek jogrendszeréhez közelít. A Lisszaboni Szerződés úgy hangzik, mint egy meghódolt, vagy meghódított tartomány közigazgatását szabályozó dokumentum.

Hogyan sikerült mégis megszavaztatni egy ilyen dokumentumot?

A Lisszaboni szerződést bevallottan úgy fogalmazták meg, hogy azt az emberek ne értsék meg, nehogy annak elfogadtatásához népszavazást követeljek.

A tagállamok többségében, beleértve Magyarországot is, az Alkotmányról, illetve a Szerződésről nem volt demokratikusan megszervezett társadalmi vita.

A hatalmas túlsúlyban lévő neoliberális sajtó az Európai Unióra való szavazást a haladás, a felvilágosultság, az európai civilizáció kérdéseivel azonosította. Az Unió ellen való szavazást, pedig a maradiság, a nacionalizmus, a szélsőségesség mellet való állásfoglalással azonosította.

Az Európai Alkotmány ratifikálására buzdító kampány a következő szillogizmuson alapult:

1. Ez a dokumentum Európáról szól

2. Európa egy jó dolog

3. „Igennel” szavazok, vagy el sem megyek szavazni.
 
II. Piszkos Fred sakkot ad

„Autoritas non veritas facit legem” („A hatalom teszi a törvényt, nem az igazság.”) Thomas Hobbes

Mi volt a Cseh Köztársaság aláírása körüli bonyodalom lényege? Az Európai Unió jogszabályai alapján a Lisszaboni szerződés életbelépéséhez a tagállamok mindegyikének ratifikálása volt szükséges. Ezt az Európai Unió minden tagállama meg is tette kivéve a Cseh Köztársaságot, ahol a cseh törvények alapján a Szerződés ratifikálásához a parlament, a szenátus beleegyezés, és az államelnök aláírására van szükség. A cseh parlament jóváhagyta a Szerződét, a szenátus néhány, a köztársasági elnökhöz közelálló tagja, azonban a meglevő előírások alapján óvást intézett a Szerződés ellen a cseh alkotmánybírósághoz, amelyet a kétszer visszautasított, és valószínűleg harmadszorra is vissza fogja utasítani. A szerződés cseh részről való ratifikálása csupán Vaclav Klaus, a Cseh Köztársaság elnökének aláírásától függött. Ekkor az alkotmánybíróság végleges döntését megelőzően, Vaclav Klaus, a Cseh Köztársaság elnöke lépett, és azt mondta: sakk. A cseh köztársasági elnök kijelentette, hogy csak bizonyos feltételek mellet hajlandó megadni a Szerződés életbelépéséhez döntő aláírást. Amint a fentiekben láttuk, a Lisszaboni szerződés a jelenlegi formájában roppant káros az emberek többségének számára, s emiatt annak megszavazását, és ratifikálását valóban kétszer is meg kell gondolni. A cseh elnök álmát azonban nem a Lisszaboni Szerződés vadkapitalista rendelkezései vagy a kisebb tagországok további biztos elszegényedése, és nemzeti önállóságuk további korlátozása zavarta. Klaus nem a Lisszaboni Szerződés mindenestől való elutasítását helyezte kilátásba, hanem a csehek, és a szlovákok jogtalanul és igazságtalanul megszerzett vagyonát féltette. Vaclav Klaus kijelentette, hogy csak abban az esetben hajlandó aláírni a Lisszaboni Szerződést, ha az Európai Unió kifejezett biztosítékot nyújt a Cseh Köztársaság számára a Benes-dekrétumoknak az Európai Unió keretei közötti további érvényben maradására.  

Az Európai Unió bevett szokásaival ellentétben  meglepően rövid időn belül megtalálta a megfelelő megoldást: Beleegyezett abba, hogy a Cseh Köztársaságot a Benes-dekrétumok kérdéseiben Lisszaboni szerződés alapján a Cseh Köztársaságot nem kötelezi az Európai Unió Alapvető Jogok Chartája.(9) A cseh elnök nézete szerint, az Európai Unió keretein belül az Alapvető Jogok Chartája képezhette volna a Benes-dekrétumok rendelkezései ellen indítható esetleges utólagos perek jogi alapját.

Az Európai Unió, a cseheknek tett kivételt  megelőzően két másik kivételt is alkalmazott a Charta alkalmazásával kapcsolatosan (Anglia, és Lengyelország esetében), de egyik sem a kollektív bűnösség súlyos jogsértésének orvoslási lehetőségének megakadályozására irányul. Az Anglia kérésére engedélyezett kivétel az angol munkavállalók érdekeit hivatott védelmezni az  Angliába esetleg munkát vállalni igyekvő idegenekkel szemben. A fenti kivételt, illetve engedmény az angol szakszervezetek erejét bizonyítja. A Lengyelország kérésére engedélyezett engedmény, a lengyel közerkölcs védelmében engedélyezi Lengyelország számára a Charta előírásai alóli kivételt. Lengyelország ezt a kivételt az Európa szerte nagy felháborodást keltett homoszexuális felvonulások lengyelországi betiltásának lehetősége érdekében eszközölte ki. A fentiek alapján Magyarország kormánya is megtehette volna azt, amit a lengyelek, és az angolok a saját érdekeikben megtettek. Kivételeket eszközölhetett volna ki a magyar társadalom legsúlyosabb kérdéseinek eseteiben, vagy kérhette volna a határon túli magyar nemzeti közösségek megmaradását biztosító pozitív diszkrimináció alkalmazását. A magyar kormány ugyanezt megtehette volna… de nem tette meg.

“Mi voltunk a földnek bolondja,
Elhasznált, szegény magyarok,
És most jöjjetek, győztesek.
Üdvözlet a győzőnek.” (Ady Endre: Üdvözlet a győzőnek)  

Elnökök, vezérek – Vaclav Klaus

A csehek javára tett, s a kollektív bűnösség súlyos vétségét megerősítő kivétellel az Európai Unió súlyosan aláásta a saját hitelességét. Felmerül a kérdés, miért volt az Európai Unió számára olyan fontos, akadékoskodó kérelmének kielégítése?  Miért ez a magas ár a cseh aláírásért, és megérte-e? A fenti kérdésekre vonatkozólag vizsgáljuk meg a Cseh köztársasági elnök, Vaclav Klaus személyiségét, politikai életrajzát, és mai politikában betöltött szerepét. George Carlin, amerikai komikus géniusz szerint a politikusok az emberi viselkedés erkölcsi skáláján a gyermekeket szexuálisan bántalmazó egyének közvetlen közelségében helyezkednek el. Vaclav Klaus, a Cseh Köztársaság jelenlegi elnöke mindenképpen ide sorolható. Vaclav Klaus, ma Európa legveszélyesebb politikusa. A „gangszterkapitalizmus” csehországi levezénylője, az orosz mintára kiadott kötvényrendszer alapján kialakult oligarcha rendszer megteremtője. Klausnak már 1992-ben le kellet mondania miniszterelnöki tisztségéről, mert pártja pénzügyi botrányba keveredett. Klaus a klasszikus háborús uszító, aki a hidegháború korszakának a feszültségeit, és az atomháború veszélyeit növeli. Klaus a környezetvédelem tevékeny ellensége, és a globális felmelegedés veszélyének „tudományos eszközökkel” való világjáró tagadója.

Oroszországból szeretettel

Vaclav Klaus, ma az orosz nacionalista újságírók kedvence, mert oroszországi látogatásai kapcsán az Európában terjedő oroszgyűlöletről, és az Oroszországot fenyegető nyugati háborús veszélyről beszél. Klaus lényegében Benesnek a kelet, és nyugati ellentétekre épülő hintapolitikáját igyekszik folytatni, és ez a politikát az atomlövedékek hatalmas számának  korszakában  életveszélyes. Klaus, az Európai Unió, és az Orosz csúcstalálkozón arra figyelmeztette az Európai Uniót, hogy az olyan kis államok érdekeinek védelme helyett, mint Észtország, és Litvánia, az Európai Uniónak az oroszok érdekeit kell támogatnia.(10)

Klaus egyik oldalról az orosz nacionalistákat támogatja, a másik oldalról pedig az Amerikai Egyesült Államok Kelet Európában való katonai terjeszkedését pártfogolja. A cseh elnök ezt olyan otromba, és átlátható módon cselekszi, hogy amikor legutóbbi oroszországi látogatása alkalmából az orosz elnöknek, Putinnak azt bizonygatta, hogy a Cseh Köztársaságban, és Lengyelországban esetlegesen elhelyezett rakétapajzs, illetve rakéta állomások nem Oroszország ellen irányulnak, akkor a különben nyugodt Putin elveszette türelmét, és azt válaszolta, hogy minderről az amerikaiak nem Klausot fogják megkérdezni.(11)

A nyíltan antiintellektuális Vaclav Klaus tudományos könyvet írt arról, hogy a globális felmelegedésnek, és légszennyeződés veszélyének nincs tudományos alapja. Klaus írói mivolta a nagyhatalmi érdekek körülrajongásának kirívó példája. Klaus könyve egyrészt az orosz olajvállalatok érdekeit támogatja, és ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államok háborús politikáját is igazolni igyekszik. Klaus könyvét az orosz és az Európai Unió képviselőinek ingyen osztogatták. A könyv orosz nyelvű fordításának költségeit a hatalmas orosz olajvállalat, a Lukoil fizette.(12) Az európai olajpiacra betörni igyekvő Lukoil hírhedt a környezetvédelmi szabályok ellenes magatartásáról.

A Cseh Köztársaság kormánya a közelmúltban nemmel szavazott az Egyesült Nemzeteknek arra a határozatára, amely felhívja a figyelmet az uránium katonai célokra való használatának növekvő veszélyére, illetve az urániumnak a katonai célokra való korlátozására. 122 állam közül mindössze hat állam szavazott a fenti ENSZ határozat ellen, beleértve a Cseh Köztársaságot is.

Ismeretes, hogy az Amerikai Egyesült Államok háborús politikáját ellenző szervezett csoportosulást éppen a környezetvédő szervezetek képezik, akik igen meggyőzően érvelnek, és hatásos módon érvelnek az Amerikai Egyesült Államok háborús politikájának a környezetet végveszélybe sodorható veszélyeiről. Az Al Gore, volt amerikai alelnök köré csoportosuló környezetvédelmi csoportoknak sikerült a környezetvédelmet hivatalos szintre emelni. A fenti ellenállás olyan komolyan veszélyezteti az Amerikai Egyesült Államok háborús politikáját támogató érdekeket, hogy 2005-ben Donald Rumsfeld, az Amerikai Egyesült Államok volt honvédelmi államtitkára a következőképpen határozta meg az Amerikai Egyesült Államok védelmi stratégiáját:

„A mi erőnkkel, mint nemzeti állam erejével folytonosan olyan erők helyezkednek szembe, amelyek a gyengék stratégiáját alkalmazzák: a nemzetközi fórumokon való fellépést, jogi eszközök igénybevételét, és a terrorizmus módszereit alkalmaznak ellenünk.”(13)

A fenti megállapítás ma is az Amerikai Egyesült Államok védelmi stratégiáját meghatározó hivatalos dokumentum része. Vaclav Klaus könyve ezt a stratégiát igyekszik igazolni. Klaus könyvét ezidáig tíz nyelvre lefordították, beleértve a legújabb, albán fordítást is.
 
Keveri ez, vagy nem keveri?
A Benes-dekrétumok tegnap, és ma

Vaclav Klaus egy fajta diplomáciai sakkjátékot játszik Európai megoldatlan történelmi kérdéseinek sakktábláján. A felállítás a következő: Az amerikaiak, angolok, és az egykori Szovjetunió belegyezésével meghozott Benes-dekrétumok a második világháború befejeztével három és fél millió szudeta- németet, és több mint ötszázezer magyart fosztottak meg állampolgárságuktól, és vagyonuktól, s kitoloncolták őket az egykori Csehszlovákiából. A szudeta-németek több mint nyolcszáz éve éltek a Szudeta területeken, a magyarok pedig a Felvidék őshonos lakosságát képezték. Csehszlovákia természeti kincsei és ipari központjai, a bányák, a gyárak a szudeta területeken vannak. A felvidék gazdag termőföldje nélkül Csehszlovákia élelemellátása, tehát politikai önállósága nem biztosítható (Az élelem fegyver.)  A Benes-dekrétumok egyik következménye, hogy a szudeta-németek, és a felvidéki magyarok egykori számarányát tekintve, a mai Cseh Köztársaságban, és Szlovákiában, az ingatlanok nagy részének tulajdonjogi alapját a Benes-dekrétumok rendelkezései képezik. Ide tartoznak a gyárak, a bányák, termőföldek, a volt tulajdonosok üzlethelyiségei, lakóhelyei stb. A Benes-dekrétumok óta eltelt több mint ötven alatt, a lakosság között adásvételek útján, és a Klaus által levezényelt privatizáció alapján rengeteg ingatlan gazdát cserélt, úgyhogy a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában is nagyon sok olyan egyén van, akinek érdeke a Benes-dekrétumok megerősítése. Vaclav Klaus ezt a bizonytalanságot fűti a csehek között, és erre alapozza belső támogatottságát. Meglehet azonban, hogy fordítva van, és maguk az új tulajdonosok fenyegetik a cseh elnököt, hogy biztosítsa számukra, amit az megfizettetett velük.

A kelet európai politikusok közül valószínűleg Vaclav Klaus tanulmányozta át tüzetesebben a Lisszaboni szerződést, amely a tagországok szavazatainak arányszámát a tagországok lakosságának számától teszi függővé. A fentiek alapján a lisszaboni szerződés életbelépésével Németországnak az Európai Unióban való szavazatainak arányszáma a Lisszaboni szerződés életbelépésével a jelenlegi 8%-ról 17% százalékra emelkedik.(14)

Vaclav Klaus valószínűleg azt is tudja, hogy Németországban a Bajorországi Kereszténydemokrata Párt, a CSU(15) felkarolta, és életben tartja a szudeta németek követeléseit. A szudeta-németek követeléseit ugyan kétszer visszautasították, de a CSU azt igéi, hogy továbbra is pártfogolja a szudeta-németek ügyét. A CSU testvérpártja a Kereszténydemokrata Unió (CDU) Németország 15 államában működik, és feltételezhető, hogy Németországnak az Európai parlamentben való meg növekedett képviseletében ezek után több olyam német Európai uniós képviselő kerül az Európai parlamentben, akik támogatják a szudeta-németek követeléseit.

A fentiek alapján érthető, hogy miért volt fontos Vaclav Klaus számára, hogy a Benes-dekrétumok érvényességét megerősítő változtatások még a Lisszaboni Szerződés életbelépése előtt abban helyet kapjanak.

Miért engedett azonban az Európai Unió Vaclav Klaus zsarolásának? Vagyis, miért volt az Európai Unió hajlandó a saját hitelességét mélységesen sértő engedményt megtenni a Lisszaboni szerződés mielőbbi életbelépése érdekében. A cseheknek, kivétel formájában tett engedmény formálisan az Európai Unió alkotmányának tekintett dokumentumának a megváltoztatását jelenti.

Úgy tűnik, hogy a kelet európai politikusok közül csak Vaclav Klausnak volt tudomása arról, hogy a mélyen Európai Unió ellenes David Cameron, az angol konzervatív párt elnöke mit ígért, ha 2010. májusában megnyeri az angol választásokat. Cameronnek azzal sikerült egyesítenie pártjának két szárnyát, hogy ígéretet tett arra, hogy ha a jövő 2010 májusában tartandó angol választásokig Európa tagállamai nem ratifikálják a Lisszaboni szerződést, akkor az angol konzervatívok győzelme esetén, Cameron kormánya népszavazást rendel(16) el a Lisszaboni Szerződés ratifikálására. A kilátások szerint nagy az esélye, hogy a Lisszaboni szerződés az angol népszavazáson elbukna. A fenti helyzetet mérlegelve, a különben igen lassan működő Európai Unió rövid három hét után engedett  Klaus zsarolásának.
 
Zárószó

Vérszerződéstől a Lisszaboni Szerződésig
A Lisszaboni szerződés magyar vonatkozásai
 
Mondani sem kell, hogy a Benes-dekrétumok ismételt megerősítésének közvetlen vesztesei a kollektív bűnösség vádjával sújtott szudeta-németek, és a felvidéki magyarok. A magyar társadalom állapotát tekintve nyilvánvaló, hogy a Lisszaboni szerződés sem valósította meg hozzáfűzött reményeket. A Szerződés keretein belül, megerősített Benes-dekrétumok, pedig Európa szégyene. A magyar kormány egy fajta győzelemnek minősíti azt, hogy a Benes-dekrérumok tényleges megerősítését tartalmazó szöveg a „Benes-dekrétumok” megjelölés helyett más szavakkal mondja ugyanazt. Nem mondhatjuk még azt sem, hogy a magyar diplomácia ebben az ügyben vereséget szenvedett, mert az európai diplomácia magasiskolájának abba a felső osztályába, ahol mindez lejátszódott a jelenlegi magyar kormány diplomatái elégtelen osztályzatuk miatt be sem léphettek.

Az Európai Unió legfőbb dokumentumának ez a hanyagságon, és a tudatos félrevezetésen alapuló elfogadtatása, Magyarországon pedig a hatalmon lévő kormány, és az írástudók árulásának a kirívó példája.

A magyarokra, a külső hatalmak által  ráerőszakolt „szerződések” sorozatosan tragikusnak bizonyultak, (függetlenül attól, hogy azokat Párizsban, Varsóban, vagy éppen Lisszabonban íratták-e alá.) A Lisszaboni Szerződést a magyar parlamenti pártok szintén egybehangzóan, és hatalmas többséggel megszavazták.

A jelenlegi magyar kormánykoalíció liberális szárnya évtizedek óta azzal hivalkodik, hogy ők „vitték be Magyarországot Európa szívébe.” Elképzelhetetlen, hogy  Magyarország a maga 2 százaléknyi beleszólási jogával hogyan lenne benn Európa szívében. Arról nem is beszélve, hogy a fenti, a 2.01 százalékot kitevő európai magyar képviselet tagjai jelenleg három olyan magyarországi párt soraiból kerülnek ki, akik beszélő viszonyban sincsenek egymással. Hogyan képviselhetik Magyarország alapvető érdekeit egy olyan Európai parlamenti magyar képviselet, amely a több 700 tagú Európai parlament üléstermében nem is ül együtt, hanem szétszórtan a megfelelő, szintén egymástól elválasztott európai pártcsoportok számára kijelölt padsorokban foglal helyet. Az Európai Parlament látképe, tehát nem azonos, például az Egyesült Nemzetek ülésének megszokott képeivel, ahol a megfelelő országok küldöttségei a saját országuk nemzeti zászlója mögött ülnek. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy amikor az egyik hivatalosan megválasztott magyar párt európai képviselője szóra emelkedik, annak a magyarországi pártnak a képviselői, akik odahaza azzal hivalkodnak, hogy ők vitték be Magyarországot Európa szívébe, tüntetőleg kivonulnak az Európai parlament ülésterméből.

Érthetetlen az is, hogy több mint ezer évvel Szent István megkeresztelkedése óta, miért kellene Magyarországot ismét „bevinni” Európa szívébe. Európát nem a Lisszaboni Szerződés teremtette meg, Európának kétezer éves civilizációs múltja van. Európa nem a földieper, és az uborka nagyságát szabályozó rendeleteket jelenti, hanem elsősorban a szabadság eszményét, és európai szellemiségű kultúrát jelenti, amelynek a magyar kultúra is szerves része.

A magyarok első alkotmánya, az őshazában kötött vérszerződés volt, amely történészek egybehangzó véleménye szerint nomád népek általánosan elfogadott szabályait követi. A magyar vérszerződés többek között a következőket tartalmazza:  (Ha, a magyarok) „valami jót munkájokkal szerezhetnek, abból közülük senki se legyen kizárva.” A vérszerződés továbbá előrelátja az ország irányításában való részvétel elidegeníthetetlen jogát is. Biztosítja-e a Lisszaboni Szerződés legalább a fentieket a magyarok számára?

Illyés Gyula: Árpád” című versében, Árpád, a magyarok vezére hosszas, és fájdalmas töprengés után, inkább a megérzésre, mint a józan észre hallgatva úgy dönt, hogy Európában „legalább szabadok leszünk.” S nemzete áttódult Európába. Az egész nemzet, nem csak a kiváltságosak. Az „Árpád” című versben a nemzet megmaradásának reménye, a szabadsághoz fűződik. Ez a szabadság azonban sokkal több, mint a mamutbirodalom tartományain belüli közös fizetőeszköz, az áruforgalom, és a piac zabolátlan szabadsága. A magyarok megmaradását biztosító szabadsághoz egy olyan Európára van szükség, ahol a magyarok nem albérlőkként, hanem egyenrangú szomszédokként élnek.

Utógondolat

Amint mondottuk, a jelenlegi magyar kormány érdemben készségesen belegyezett a Bemes-dekrétumoknak az Európai Unió keretei közötti megerősítésébe.  Mi az, ami Magyarország egy estleges új kormány esetében még megtehet? A jelen esetben az Európai Unió bürokrácia bonyolultsága kedvezhet a magyaroknak. A Klausnak tett engedmény életbelépéséhez minden tagország formális belegyezése szükséges. Az uniós szabályok szerint, a  Klausnak engedélyezett kivétel formális ratifikálására akkor kerülhet sor, amikor a Lisszaboni Szerződést legközelebb érdemben megváltoztatják. A Lisszaboni Szerződés megváltoztatására valószínűleg Horvátország 2010, vagy 2011-re tervezett Uniós tagságának a megszavazásakor kerül sor. Surján László, Európai parlamenti képviselő szerint: "Mivel az Orbán kormány megalakulásáig nem jut el a cseh lábjegyzet a ratifikációig, ki kell tartani amellett, hogy Magyarország nem fogadja el a kivételezést." (17) Úgy legyen!

Lábjegyzetek

1. Susan George: The Betrayal of Social Europe
2. 13 Facts About the Lisbon Treaty
3. AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐ SZÓLÓ SZERZŐDÉS EGYSÉGES SZERKEZETBE FOGLALT VÁLTOZATA
4. CONSOLIDATED VERSIONS OF THE TREATY ON EUROPEAN UNION AND THE TREATY ON THE FUNCTIONING OF THE EUROPEAN UNION
5. Jacques Sapir, « La Fin de l’Euro-liberalisme”, Eds. Le Seuil, Paris, 2006, especially Chapter 1 and p. 55) (Susan George fenti tanulmányának idézete alapján)
6. Bíbó István: Az európai társadalomfejlődés értelme
Szilágyi Sándor: Bíbó istván Magyar panteon, Új mandátum könyvkiadó 2001 ISBN 963 9336327 328.o.
7. EUABC.com - Strawberries
8. EU Commission Regulation EC 843/2002 May 21
9. AZ EURÓPAI UNIÓ ALAPVETŐ JOGOK CHARTÁJA
10. The New York Times, November 3 2009 - Vaclav Klaus
11. Václav Klaus, from Russia with love
12. ibid
13. The National defence Strategy of the United States of America
14. 13 Facts About the Lisbon Treaty
(„The Lisbon Treaty would be a power-grab by the Big States for control of the EU by basing EU law-making post-Lisbon primarily on population size. This would double Germany’s voting power in making European laws from its present 8% to 17%, increase Britain’s, France’s and Italy’s from 8% to 12% each.”)
15. Bajorországi Kereszténydemokrata Párt, Christlich-Soziale Union in Bayern CSU
16. Czech delay could mean British referendum on Lisbon Treaty, Telegraph.co.uk
Lásd ugyanerről: Dr. Sean’s Diary Brittish Voters British voters: Václav Klaus needs you! 
17. Surján László: Klaus divatot teremt?