Egy gyűlöletes diktatúra bukása

2019-ben az Országgyűlés határozatot fogadott el, amelyben kinyilvánította, hogy tisztelettel adózik az 1989. december 15-én kezdődött, és az azt követő napokban kiteljesedett temesvári népfelkelés hőseinek és áldozatainak emléke előtt. A népfelkelésre emlékezett alábbi beszédében a mai ülésnapon dr. Latorcai János, az Országgyűlés kereszténydemokrata alelnöke.

Dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, a KDNP Országos Választmányának elnöke

Harmincegy évvel ezelőtt ezen a napon Temesváron, több száz magyar és román szabadságszerető polgár közös élőlánccal próbálta megakadályozni az emberi jogok megsértése és a falurombolás miatt szavát felemelő Tőkés László református lelkész kilakoltatását. Amikor a kilakoltatásra mégis sor került, és a lelkészt egy szilágysági kis faluba toloncolták, a tiltakozás Ceaușescu kommunista rezsimje elleni tömegtüntetéssé terebélyesedett. A hadsereg állig felfegyverzett katonái belelőttek a tömegbe, ám ezzel csak tovább szították a felkelők elszántságát, és a város nagyrésze néhány nap alatt a tüntetők kezére került.

A temesvári tüntetések és a diktatúra brutális fellépésének híre gyorsan elterjedt egész Romániában és a világban. Országszerte forradalmi megmozdulások kezdődtek, mindenütt a gyűlöletes diktatúra bukását követelték. Ceaușescu hasztalan hívott össze nagygyűlést december 21-re Bukarest központjába, hogy ígéretekkel próbálja lecsendesíteni a tömeget, az események már megállíthatatlanok voltak. Másnap a karhatalom is a felkelők oldalára állt és a forradalom elsöpörte a diktatúrát. A menekülő Ceaușescu-házaspárt elfogták, majd december 25-én halálra ítélték és kivégezték. A győzelem kétségbe vonhatatlanná vált, igaz ezért a győzelemért ezernél is többen áldozták életüket a forradalom eseményei során.

Tőkés László 1989-ben a kommunista diktatúra teljes erejével szállt szembe. Felemelte szavát a lelkiismereti- és vallásszabadságért, az emberi- és kisebbségi jogok semmibe vétele és a kíméletlen elnyomás ellen, és megtörtént az, amit korábban elképzelhetetlennek tartottunk: magyarok és románok életüket is kockáztatva egyként álltak mellé. Összefogásuk és szabadságszeretetük ma is példaként áll előttünk, hősiességükre büszkén emlékezünk.