Mi, akik ma összegyűltünk, hogy civilként, keresztény társadalmi felelősséggel gondolkodjunk hitről, jövőről, együttműködésről, békéről és az oda vezető út lehetőségeiről, az élet számos területéről jöttünk – kezdte előadását Latorcai Csaba. Hozzátette, a közös bennünk az, hogy munkánkkal a közjót, ezáltal embertársaink szellemi, lelki, anyagi javát és jólétét szolgáljuk hosszú évek óta, és szolgálni kívánjuk a jövőben is.  

Latorcai Csaba kiemelte: együttgondolkodásunk egy értelmetlen háború kihívásokkal teli és fenyegető időszakára esik, amely tele van fájdalmakkal és segélykiáltások sokaságával, hozzátéve, másrészről viszont éppen a feltámadás reményét magában hordozó húsvéti időszakban vagyunk, haladva Pünkösd, a Szentlélek kiáradásának ünnepe felé.

Ezen időszak lélekerősítő, nagy pillanata volt a Szentatya apostoli látogatása, amelynek mottója így hangzott: „Krisztus a jövőnk”.

 

– húzta alá

Minden válság és háborús nehézség ellenére, lelkierőben és támogatásban gazdag időszakot élünk. Sokan vagyunk, és ez így jó, mert a tennivaló is sok. Hogy mennyire, azt maga Ferenc pápa fogalmazta meg legutóbb, amikor hazánkba érkezve, köszöntőjében arra buzdított mindnyájunkat, hogy „fedezzük fel újra Európa lelkét” – hangoztatta a kereszténydemokrata politikus.

Lássuk, hogyan áll a kontinens és ezen belül nyugat és kelet szénája, s hogyan tud Magyarország az egyre sürgetőbb lélekmentés szolgálatába állni – hívta fel a figyelmet latorcai Csaba.

Elmondta,

az Európai Unió válaszút előtt áll. Döntési helyzetben van. Dönteni kell a továbbhaladás irányáról. A baj ott kezdődik, ha eleve rossz a haladási irány. Hibás, ha hagyjuk.

 

Márpedig a közösség nyugati fele, mint valami esőtől átáztatott kabáttól, úgy akarja magáról levetni az évszázadok óta szellemét, lelkét erősítő, identitását meghatározó keresztény örökségét – húzta alá.

Kiemelte: ma az európai iránytűt neomarxista-balliberálisok, az eltörlés kultúrájának képviselői kezelik, akik figyelmen kívül hagyják a kontinens múltját. A szubszidiaritás elvének figyelembe vétele helyett a mindent és mindenkit gyarmatosító, identitásnélküli szuperállamról álmodoznak.

E káros törekvés mellett, azt is tapasztalnunk kell, hogy riasztó ütemben gyengülnek a keresztény hit védelmére és építésére irányuló törekvések. Egyfajta modern kori keresztényüldözésnek is tanúi vagyunk, és ha nem vigyázunk, elszenvedőivé is válhatunk – figyelmeztetett a politikus.

A globális világ, és annak elszánt hívei nem tűrik a helyi és nemzeti sajátosságok alapján szerveződő közösségek létét, relativizálják a vallási és az erkölcsi normákat, a család fogalmát. A kereszténység ma már nem alapvető érték Európában.

Az Európai Unió olyan téveszmék rabjává vált, amelytől nem tud egykönnyen szabadulni

 

– hangoztatta Latorcai Csaba, hozzátéve: aki pedig ebből a helyzetből kiutat keres, netán a szellemi, erkölcsi megújulás élére állna, azt a magukat haladó-progresszíveknek nevezők megbélyegzik: mindenféle jelzővel illetik, elutasítják és lehetetlenné teszik a párbeszéd lehetőségét.

Ma nem párbeszédről, hanem folyamatos és egyoldalú perbeszédek sorozatával kell szembesülnie azoknak, akik a józan emberi megfontolások, vagy éppen a keresztény hit és kultúra alapján állva kalibrálnák újra Európa jövőjének irányát – emelte ki.

Mindaz, amit mi magyarok az elmúlt bő tíz esztendőben felépítettünk és a jövőben fel kívánunk építeni, most azt próbálják szétrombolni a nyugati fősodorbeli, magukat haladónak tartó erők

 

–  hangsúlyozta a politikus.

Úgy a teremtett világ, mint az európai keresztény kultúra – benne többek között Magyarország is – ostrom alatt áll. A támadás pedig még soha nem volt ennyire veszélyes, mint napjainkban. Ebben a küzdelemben az is látszik, hogy az igazság a józanok oldalán áll, akik a többség által követelt béke szükségessége mellett, s a szellemi vasfüggöny helyett, hidakat kívánnak építeni – mondta latorcai Csaba.

Hozzátette, ez utóbbi tekintetben hatalmas lelki és szellemi támogatás számunkra, magyarok számára a Szentatya látogatásakor elhangzott mondat, amely így szólt: „Budapest a hidak, a szentek és a történelem fővárosa”.

A kontinens jövőjének új iránya e mondatban rejlik. Híd, (élet)szentség, történelem, vagy úgy is fogalmazhatunk, történelmi távlat.

 

Latorcai Csaba részletezte:

Híd, amely összeköti a kontinens népeit. Olyan híd, amely biztos pilléreken áll. Fő tartópillére pedig a Magyarországot is ezerszáz esztendőn át megtartó kereszténység, illetve a kulturált, párbeszéden alapuló együttműködés, amely az élet igenlésére, az egy férfi és egy nő szeretetkapcsolatára alapuló házasság szentségére, az egészséges családokra és egymás értékeinek kölcsönös elismerésére és tiszteletére építő nemzetek együttműködésére épít.

Élet, amely ellenáll a halál kultúrájának és a háborúpárti hisztériának. Mert az élet igenlése szolgálja egyedül a békét. Ezt csak azok nem hajlandók belátni, akik – választóik akarata ellenére is – hisznek a guruló dollárok mindenhatóságában, a külföldi érdekek mindenek felettiségében, ugyanakkor elvetik annak lehetőségét, hogy legalább a béke ügyében kialakulhasson egy minden érdeket áthidaló, nemzeti konszenzus.

Történelmi távlatokra van szükség. Európa megújulása nem válhat kicsinyes politikai célok áldozatává. Egy olyan jövőre van szükség, amely kulturális közösségként tekint az Európai Unióra.

A keresztény alapokon álló politika jövőbeni sikere azon áll, vagy bukik, hogyan sikerül a keresztény, civil közösségek megtartása, illetve azok tovább szervezése, bővítése

 

 – emelte ki.