Az uniószerte általános szóhasználat szerint a tagállamok vagy befizetők, vagy kedvezményezettek. De már régen tudjuk, hogy ez erős túlzás. Lengyel kollégáink évekkel ezelőtt kiszámították, hogy minden hozzájuk érkezett eurónak az 1,4-szerese a német gazdaságot erősíti. Ennek a megtöbbszöröződésnek számos oka van. Például az önrész.
Surján László, a KDNP tiszteletbeli elnöke
De ezentúl, ha egy német cég egy komoly megrendeléssel bekerül a lengyel piacra, jó eséllyel juthat további megbízásokhoz. Az nem következik ebből, hogy az egész kohéziós politikát csalásnak tekintsük, hiszen, mondjuk, ha útépítésről volna szó, az út megépül, és a példánál maradva a lengyeleket gazdagítja. Mindenki jól jár, épp ezért nem indokolt, hogy az elmaradt régiók felzárkózását segítő akcióért a „kedvezményezetteknek” képletesen szólva kézcsókra kellene a befizetőkhöz járulniuk.
Hiába tudjuk ezt már a tizenöt évvel ezelőtti nagy bővítés óta, a befizetők erről mélyen hallgatnak. Mereven kötik az ebet a karóhoz, hogy nem bírnak el nagyobb terhet, nem lehet az unió költségvetését növelni. Ezért ha új feladat merül fel, azonnal azt keresik, hogy honnan csípjék le a hozzá való pénzt.
Évekig kínlódtak például a Galileo program finanszírozásával, holott nyilvánvaló, hogy Európa, ha komolyan vehető játékos akar maradni a világgazdaságban, nem szolgáltathatja ki magát például a közlekedésben kulcsfontosságú GPS-rendszerek terén Európán kívüli űrhatalmaknak. Most, amikor fű-fa-virág a klímaváltozás réméről beszél, lelkesen hoznának olyan szabályokat, amelyek az európai termelés versenyképességét jelentősen rontják, de képtelenek ehhez annyi forrást rendelni, hogy legalább az unión belül ne tegyék egyik vagy másik ország gazdaságát életképtelenné.
Abban is kezd egyetértés kialakulni, hogy az európai határokat meg kell védeni, hiszen a folyamatos illegális migráció egyre kezelhetetlenebb helyzetet hoz létre, de ennek költségeire is csak az agrárkiadások és a kohéziós kiadások lefaragásával látnak lehetőséget.
Ebbe a vitába szólt most bele igen erősen és meggyőzően egy romániai liberális európai képviselő, Clotilde Armand. Véleménye a Politicóban jelent meg éppen Mikulás napján. Valóban Mikulás-ajándék számunkra. Nem azért, mert újat mond, hanem azért, mert ő mondja. Ha a néppártból hangzana el ez az elemzés, azonnal populizmust kiáltanának a baloldali pártok.
De Clotilde Armand az Európa Megújítása, azaz a liberális frakció tagja. Ő bátran a szemébe mondja a „gazdag” államoknak, hogy az új tagok belépésekor az volt a megegyezés, hogy mi megnyitjuk a piacainkat, ők pedig megfizetik az infrastruktúra modernizálásának költségeit. Ezt a megegyezést akarják most felrúgni, miközben véleményük Clotilde Armand megfogalmazásában hazugságra épül.
A pénz ugyanis nem nyugatról áramlik keletre, hanem keletről nyugatra. 2010 és 16 között a négy visegrádi ország a GDP 2-4 százalékát kapta a befizető országoktól, miközben a GDP 4-8 százaléka áramlott vissza a „befizetőknek”. És nemcsak a visegrádiakról van szó, hanem a baltiakról, a románokról, a bolgárokról éppúgy, mint a horvátokról és a szlovénekről.
Mégse fogalmazzunk úgy, hogy az unióban vannak befizető és ráfizető országok. Ebből ugyanis az következnék, hogy mihamarabb meg kell szabadulnunk ettől a gúzsbakötéstől. Clotilde Armand nem ezt javasolja. Az eredeti megegyezés megtartását akarja, de a szegényebb keleti tagállamok megalázkodási kényszere és hálára kötelezettsége nélkül.
Végül néhány szó arról, hogy ki is Clotilde Armand. Egy 1973-ban született francia asszony, aki román férjével költözött Bukarestbe, és ott kapcsolódott be a politikai életbe. Párizsban és a híres amerikai MIT-ben (Massachusetts Institute of Technology) végezte felsőfokú tanulmányait. 2019-ben lett európai képviselő és a költségvetési bizottság tagja.
Európa-politikáról van szó, s amint sokszor hangsúlyoztuk már, a román és magyar érdekek e téren egybeesnek. Tíz évig voltam az európai parlament költségvetési bizottságának tagja, öt évig a néppárt költségvetési munkacsoportjának vezetője, de közös érdekeinket ilyen világosan megfogalmazó és amellett bátran kiálló román képviselővel nem találkoztam.
De franciával sem. Kézcsók jár Clotilde Armand-nak! Van mit köszönni, mert érvei erősen indokolják, hogy régiónk egyik vagy másik országa vétózza meg a hibás megfontolásokra épülő uniós költségvetést.
A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke
