Surján László: Kézcsók jár Clotilde Armand-nak

Az uniószerte általános szóhasználat szerint a tagállamok vagy befizetők, vagy kedvezményezettek. De már régen tudjuk, hogy ez erős túlzás. Lengyel kollégáink évekkel ezelőtt kiszámították, hogy minden hozzájuk érkezett eurónak az 1,4-szerese a német gazdaságot erősíti. Ennek a megtöbbszöröződésnek számos oka van. Például az önrész.

Surján László, a KDNP tiszteletbeli elnöke

De ezentúl, ha egy német cég egy komoly megrendeléssel bekerül a lengyel piacra, jó eséllyel juthat további megbízásokhoz. Az nem következik ebből, hogy az egész kohéziós politikát csalásnak tekintsük, hiszen, mondjuk, ha útépítésről volna szó, az út megépül, és a példánál maradva a lengyeleket gazdagítja. Mindenki jól jár, épp ezért nem indokolt, hogy az elmaradt régiók felzárkózását segítő akcióért a „kedvezményezetteknek” képletesen szólva kézcsókra kellene a befizetőkhöz járulniuk.

Hiába tudjuk ezt már a tizenöt évvel ezelőtti nagy bővítés óta, a befizetők erről mélyen hallgatnak. Mereven kötik az ebet a karóhoz, hogy nem bírnak el nagyobb terhet, nem lehet az unió költségvetését növelni. Ezért ha új feladat merül fel, azonnal azt keresik, hogy honnan csípjék le a hozzá való pénzt.

Évekig kínlódtak például a Galileo program finanszírozásával, holott nyilvánvaló, hogy Európa, ha komolyan vehető játékos akar maradni a világgazdaságban, nem szolgáltathatja ki magát pél­dául a közlekedésben kulcsfontosságú GPS-rendszerek terén Euró­pán kívüli űrhatalmaknak. Most, amikor fű-fa-virág a klímaváltozás réméről beszél, lelkesen hoznának olyan szabályokat, amelyek az európai termelés versenyképességét jelentősen rontják, de képtelenek ehhez annyi forrást rendelni, hogy legalább az ­unión belül ne tegyék egyik vagy másik ország gazdaságát életképtelenné.

Abban is kezd egyetértés kialakulni, hogy az európai határokat meg kell védeni, hiszen a folyamatos illegális migráció egyre kezelhetetlenebb helyzetet hoz létre, de ennek költségeire is csak az agrárkiadások és a kohéziós kiadások lefaragásával látnak lehetőséget.

Ebbe a vitába szólt most bele igen erősen és meggyőzően egy romániai liberális európai képviselő, Clotilde Armand. Véleménye a Politicóban jelent meg éppen Mikulás napján. Valóban Mikulás-ajándék számunkra. Nem azért, mert újat mond, hanem azért, mert ő mondja. Ha a néppártból hangzana el ez az elemzés, azonnal populizmust kiáltanának a baloldali pártok.

De Clotilde Armand az Európa Megújítása, azaz a liberális frakció tagja. Ő bátran a szemébe mondja a „gazdag” államoknak, hogy az új tagok belépésekor az volt a megegyezés, hogy mi megnyitjuk a piacainkat, ők pedig megfizetik az infrastruktúra modernizálásának költségeit. Ezt a megegyezést akarják most felrúgni, miközben véleményük Clotilde Armand megfogalmazásában hazugságra épül.

A pénz ugyanis nem nyugatról áramlik keletre, hanem keletről nyugatra. 2010 és 16 között a négy visegrádi ország a GDP 2-4 százalékát kapta a befizető országoktól, miközben a GDP 4-8 százaléka áramlott vissza a „befizetőknek”. És nemcsak a visegrádiakról van szó, hanem a baltiakról, a románokról, a bolgárokról éppúgy, mint a horvátokról és a szlovénekről.

Mégse fogalmazzunk úgy, hogy az unió­ban vannak befizető és ráfizető országok. Ebből ugyanis az következnék, hogy mihamarabb meg kell szabadulnunk ettől a gúzsbakötéstől. Clotilde Armand nem ezt javasolja. Az eredeti megegyezés megtartását akarja, de a szegényebb keleti tagállamok megalázkodási kényszere és hálára kötelezettsége nélkül.

Végül néhány szó arról, hogy ki is Clotilde Armand. Egy 1973-ban született francia asszony, aki román férjével költözött Bukarestbe, és ott kapcsolódott be a politikai életbe. Párizsban és a híres amerikai MIT-ben (Massachusetts Institute of Technology) végezte felsőfokú tanulmányait. 2019-ben lett európai képviselő és a költségvetési bizottság tagja.

Európa-politikáról van szó, s amint sokszor hangsúlyoztuk már, a román és magyar érdekek e téren egybeesnek. Tíz évig voltam az európai parlament költségvetési bizottságának tagja, öt évig a néppárt költségvetési munkacsoportjának vezetője, de közös érdekeinket ilyen világosan megfogalmazó és amellett bátran kiálló román képviselővel nem találkoztam.

De franciával sem. Kézcsók jár Clotilde Armand-nak! Van mit köszönni, mert érvei erősen indokolják, hogy régiónk egyik vagy másik országa vétózza meg a hibás megfontolásokra épülő uniós költségvetést.

A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke