Azbej Tristan helyettes államtitkár

– Különös hangzású név, három földrészen átívelő életút – miközben felvállaltan kereszténydemokrata érzelmű, magyar állami vezető. Mi ennek a talánynak a feloldása?

– Az Azbej család egy magyarországi örmény család, amely több mint 350 éve él a Kárpát-medencében, inkább értékeket teremtve az itt élő közösségeknek, mint felélve azokat. Kereskedő, birtokos, Ybl-díjas építész, pop art művész felmenőkkel büszkélkedhetek, de a családban tudtommal én vagyok az első mozgalmár lelkületű közszereplő. A keresztnevem francia édesanyám választása, és bár ez az örökségem is identitásképző, de a gyerekkorom, az életem nagy része, a családom, a lojalitásom, és – ha nem is a szó legszorosabb értelmében – az anyanyelvem is Magyarországhoz köt.

– Hogyan került kapcsolatba az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetséggel és a KDNP-vel?

– Mint sokakat a generációmban, engem is a 2002-es és 2006-os Kossuth téri katarzisok aktivizáltak. Azt lehet mondani, hogy ezek előtt is „jó alapanyag” voltam ahhoz, hogy egy napon kereszténydemokrata közszereplő legyek. A világnézetem katolikus hitemen alapszik, a közösségközpontúságom a cserkészmozgalomban, tettvágyam pedig az USA-ban töltött 4 egyetemi diákévem alatt erősödött meg. Sorsszerű volt, vagy inkább a Gondviselés műve, hogy 2006-ban rátaláltam az IKSZ-re, hazafias, konzervatív elköteleződésű fiataloknak egy olyan közösségére, amelyet nem is ifjúsági partnerszervezetként, hanem inkább ütőképes, politizáló baráti társaságként jellemezhetnék. Az IKSZ-nek idővel budapesti elnöke, majd országos alelnöke lettem, majd elhagyva az ifjúsági korosztályt, a KDNP-nek lettem tagja. Közben útjára indítottam a Gyere Haza mozgalmat, amely 2011 óta nyújt segítséget a külföldről hazatérő magyar fiataloknak.

– A közelmúltban Izraelben dolgozott. Mi volt a feladata tel-avivi nagykövetségünkön, és hogyan érezte magát családjával a közel-keleti országban?

– Az elmúlt éveket a korábbi kereszténydemokrata parlamenti képviselő, Nagy Andor nagykövet úr vezette izraeli magyar külképviseleten töltöttem tudományos szakdiplomataként. Túlzásnak tűnhet, de állítom, hogy Izrael a világ legérdekesebb országa, ahol rengeteget tanultam az ember és az emberiség természetéről, történelemről, vallásról, világpolitikáról, innovációról, saját magamról és a családomról. Lenyűgöztek a szélsőségek Tel-Aviv ultraliberális metropoliszától Jeruzsálemig, a világ spirituális központjáig. A 2014-es gázai konfliktus alatti mindennapjaink egy háborús hátországban megtanították a béke értékét. Izgalmas volt a keresztény–zsidó kultúrális találkozás is, aminek a fő színtere számunkra a gyermekeink héber nyelvű óvódája volt.

Azbej Tristan két, magyar állampolgárságot kapott szír atyával

– Mi az a kapcsolódási pont, amelyen keresztül az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárság vezetésével bízták meg?

– Ez az ügy számomra egy mélyen átérzett, személyes ügy. Egyrészt az örökségem okán foglalkoztam az örménységgel, amely a világ első keresztény nemzete, és amely világvallások ütközési zónájában több mint egy évezrede szenved el üldöztetést, elnyomást, népirtásokat. Másrészt attól fogva, hogy testközelből tapasztalhattam meg a gyilkos konfliktusok brutális valóságát, a Közel-Kelet megismerése, megértése már nem csupán szakmai kötelesség volt, hanem tudásszomj, elemi érdeklődés. Harmadrészt pedig az élet megajándékozott azzal, hogy megismerkedhettem szentföldi keresztényekkel, megismertem a gondjaikat, az örömeiket, a példás, hitvalló életüket, fontossá váltak számomra, a szívemen kezdtem viselni a sorsukat.

– Teljesen unikális ez a kormányzati szerv. Melyek azok az irányok, amelyek mentén nekifog majd a szakmai vezetéshez? Melyek azok a közeli és távlati célok, amelyeket el szeretne érni a helyettes államtitkárság irányításával?

– Valóban, az EMMI Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Helyettes Államtitkársága egy úttörő, a világon egyedülálló kezdeményezés. Hasonló küldetésű civil és egyházi szervezetek léteznek; kormányzati egy sem. A helyettes államtitkárság első közel egy éve alatt hatalmas munkát végzett el: kialakította a működési kereteit, erős és kiterjedt egyházi kapcsolatrendszert épített ki, ötpárti konszenzust ért el egy parlamenti határozat kapcsán, keleti egyházi vezetőket és agytrösztöket hozott Magyarországra, felállt menekültügyi társ-szakhatóságként és elindította az első támogatási programjait. Észak-Irakban középiskola épül, és egy kórház gyógyszerellátását fedezik magyar támogatásból. Robbantásos merényletek kopt áldozatai magyar kórházban kapnak ellátást, Libanonban templom-rekonstrukciós projektet indítunk, a szír keresztény egyházak humanitárius felhasználásra is kaptak Magyarországtól több millió eurót. Szeptemberben közel száz hite miatt diszkriminációt szenvedő fiatal kezdi meg tanulmányait Magyarországon egy ösztöndíjprogram keretében.

A célkitűzésem, hogy bővítsük azokat a programokat, amelyek hozzájárulnak, hogy az üldözött keresztények őseik földjén, biztonságban, szabadon és gyarapodva éljenek és gyakorolják vallásukat. Ez nem kegygyakorlás, ez felelősségünk és kötelességünk a legősibb keresztény testvéreink irányába.

Másik küldetésünk, hogy hangja legyünk azoknak, akiknek a kiáltását nem akarják meghallani. A több millió hívőt érintő üldöztetés tényét elhallgatják a világon, annak felemlegetése tabudöntésnek számít, a „bűnös kereszténységgel” kapcsolatos hazug, „polkorrekt tétel” tagadásának. Azt szeretnénk, ha idővel elveszítenénk egyedi jellegünket, és egyre több ország foglalkozna ezzel a jelenséggel úgy, mint a Magyar Kormány és a szolidáris magyar emberek.