Soltész Miklós: Egy hitéleti célú ingatlannak, templomnak a legjobb helye az egyház tulajdonában van

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, a KDNP politikusa az egyházakat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat expozéjában szerdán a parlamentben felidézte: az 1991. évi egyházi ingatlanrendezési törvény rendelkezett az 1948. január elseje után államosított hitéleti és közcélú feladatokat ellátó ingatlanok visszaadásáról.

Az ingatlanrendezési törvény végrehajtása jelentős szerepet játszott az egyházak rendszerváltozás utáni revitalizációjában mind a hitélet, mind a közfeladat – ellátás terén – értékelt.

Az ingatlanrendezési folyamat végére az egyházak volt iskoláik, szociális, karitatív és kulturális intézményeik egy részét visszakapták. A törvény végrehajtását követően azonban több esetben kiderült, hogy olyan, főként városi templomok, amelyeket az egyházak, akár még a kommunista diktatúra időszakában is folyamatosan használtak, ténylegesen nem egyházi tulajdonban, hanem jelentős részben a korábbi kegyúri jogviszony alapján önkormányzati, esetleg állami tulajdonban maradtak. Ezzel a jogi helyzettel több esetben maguk az egyházközségek, plébániák sem voltak tisztában. A törvényjavaslat ezért rögzíti, hogy kérésre a közvetlenül hitéleti, szakrális célokra épített, de állami vagy helyi önkormányzati tulajdonban álló ingatlan, ingatlanhányad, templom, kápolna – amennyiben azt a jelenlegi módosítás hatályba lépésekor, valamint az igénylés benyújtásának időpontjában is ilyen célokra használták és használják - ingyenesen és adómentesen egyházi tulajdonba kerül.

Leszögezte:

egy hitéleti célú ingatlannak, templomnak a legjobb helye az egyház tulajdonában van.

 

Soltész Miklós kitért arra is: az 1991. évi egyházi ingatlanrendezési törvény meghatározta azokat a hitéleti és közcélú feladatokat, amelyekre az egyház visszaigényelhette ingatlanait. Azóta e törvény keretein túl is jelentős hitéleti és közfeladat-ellátásra szolgáló ingatlanjuttatásban részesültek az egyházak, és a kapott ingatlanok rekonstrukciójára, fejlesztésére is komoly költségvetési támogatáshoz jutottak.

Figyelemmel arra, hogy a közérdekű célhoz kötődő ingatlanjuttatás és a költségvetési támogatások, az egyházi igény kielégítésén keresztül valójában fontos társadalmi szükséglet kielégítését is szolgálják, indokolt e társadalmi igény kielégítésének biztosítása arra az esetre is, ha az ingatlanjuttatásban részesült egyházi szerv megszünteti magyarországi működését. Hasonlóképpen a szakrális ingatlanok esetében is kiemelt érdek fűződik azok jellegének és szerepének megőrzéséhez. Ezért a javaslat ilyen esetekben - az érintett egyházakkal történt előzetes egyeztetés alapján - rendelkezik az egyházi jogutódlásról.

A javaslat továbbá az egyházfinanszírozási törvény módosításával az egyházi köznevelési szakképző intézményeket fenntartó egyházak számára biztosítani kívánja a feladatellátást szolgáló állami és önkormányzati tulajdonú épületek és az ezek tartozékát képező ingóságok tulajdonjogát mindaddig, amíg ezekben egyházi, köznevelési, szakképzési tevékenység folyik.

Amennyiben az egyházi közfeladat-ellátás megszűnik, a tulajdonjog az ingatlannal együtt ingyenesen visszaszáll az eredeti tulajdonosra - tette hozzá az államtitkár.

A javaslat módosítja a kulturális örökség védelméről szóló törvényt, amely szabályozza többek
között a történelmi és a nemzeti emlékhelyeket, rögzítve a történelmi és nemzeti emlékhelyül szolgáló ingatlanok jókarbantartási kötelezettségét. Emellett rendelkezik az esetleges tulajdonváltozással kapcsolatos kérdésekről is annak érdekében, hogy a nemzeti emlékhelyek ne kerülhessenek ki a magyarországi tulajdonosi körből.

Az indítvány ezenkívül a nemzeti emlékpont megnevezését magyar emlékpontra módosítja. Megjegyezte, a megjelölés a továbbiakban nemcsak magyar és angol nyelven, hanem ha az emlékpont valamelyik magyarországi nemzetiséghez kapcsolódik, az adott nemzetiség nyelvén is meg fog jelenni.