Az ingatlanrendezési törvény végrehajtása jelentős szerepet játszott az egyházak rendszerváltozás utáni revitalizációjában mind a hitélet, mind a közfeladat – ellátás terén – értékelt.

Az ingatlanrendezési folyamat végére az egyházak volt iskoláik, szociális, karitatív és kulturális intézményeik egy részét visszakapták. A törvény végrehajtását követően azonban több esetben kiderült, hogy olyan, főként városi templomok, amelyeket az egyházak, akár még a kommunista diktatúra időszakában is folyamatosan használtak, ténylegesen nem egyházi tulajdonban, hanem jelentős részben a korábbi kegyúri jogviszony alapján önkormányzati, esetleg állami tulajdonban maradtak. Ezzel a jogi helyzettel több esetben maguk az egyházközségek, plébániák sem voltak tisztában. A törvényjavaslat ezért rögzíti, hogy kérésre a közvetlenül hitéleti, szakrális célokra épített, de állami vagy helyi önkormányzati tulajdonban álló ingatlan, ingatlanhányad, templom, kápolna – amennyiben azt a jelenlegi módosítás hatályba lépésekor, valamint az igénylés benyújtásának időpontjában is ilyen célokra használták és használják - ingyenesen és adómentesen egyházi tulajdonba kerül.

Leszögezte:

egy hitéleti célú ingatlannak, templomnak a legjobb helye az egyház tulajdonában van.

 

Soltész Miklós kitért arra is: az 1991. évi egyházi ingatlanrendezési törvény meghatározta azokat a hitéleti és közcélú feladatokat, amelyekre az egyház visszaigényelhette ingatlanait. Azóta e törvény keretein túl is jelentős hitéleti és közfeladat-ellátásra szolgáló ingatlanjuttatásban részesültek az egyházak, és a kapott ingatlanok rekonstrukciójára, fejlesztésére is komoly költségvetési támogatáshoz jutottak.

Figyelemmel arra, hogy a közérdekű célhoz kötődő ingatlanjuttatás és a költségvetési támogatások, az egyházi igény kielégítésén keresztül valójában fontos társadalmi szükséglet kielégítését is szolgálják, indokolt e társadalmi igény kielégítésének biztosítása arra az esetre is, ha az ingatlanjuttatásban részesült egyházi szerv megszünteti magyarországi működését. Hasonlóképpen a szakrális ingatlanok esetében is kiemelt érdek fűződik azok jellegének és szerepének megőrzéséhez. Ezért a javaslat ilyen esetekben - az érintett egyházakkal történt előzetes egyeztetés alapján - rendelkezik az egyházi jogutódlásról.

A javaslat továbbá az egyházfinanszírozási törvény módosításával az egyházi köznevelési szakképző intézményeket fenntartó egyházak számára biztosítani kívánja a feladatellátást szolgáló állami és önkormányzati tulajdonú épületek és az ezek tartozékát képező ingóságok tulajdonjogát mindaddig, amíg ezekben egyházi, köznevelési, szakképzési tevékenység folyik.

Amennyiben az egyházi közfeladat-ellátás megszűnik, a tulajdonjog az ingatlannal együtt ingyenesen visszaszáll az eredeti tulajdonosra - tette hozzá az államtitkár.

A javaslat módosítja a kulturális örökség védelméről szóló törvényt, amely szabályozza többek
között a történelmi és a nemzeti emlékhelyeket, rögzítve a történelmi és nemzeti emlékhelyül szolgáló ingatlanok jókarbantartási kötelezettségét. Emellett rendelkezik az esetleges tulajdonváltozással kapcsolatos kérdésekről is annak érdekében, hogy a nemzeti emlékhelyek ne kerülhessenek ki a magyarországi tulajdonosi körből.

Az indítvány ezenkívül a nemzeti emlékpont megnevezését magyar emlékpontra módosítja. Megjegyezte, a megjelölés a továbbiakban nemcsak magyar és angol nyelven, hanem ha az emlékpont valamelyik magyarországi nemzetiséghez kapcsolódik, az adott nemzetiség nyelvén is meg fog jelenni.