Bevezetés

A Krisztus előtti III. században keletkezett Prédikátor könyve, a 12. fejezet 6. versében az emberi élet elmúlását a malom működéséhez hasonlítja, amikor így szól: „Elhalkul a malom zúgása… Mert elmegy az ember örök otthonába és az utcán körül járnak a sírók.” A több ezer évvel ezelőtti vers a Szentírásból, egy ipari képet használ arra, hogy hangsúlyozza az ember életének rövidségét, fájdalmát. József Attila egy ipari jelenséget megszemélyesítve, így ír versében:

„A gép megállt. Elfáradt por kering

fölötte, mint az őszi köd meg pára,

s rászáll az emberek hajlott nyakára…”

Az ipari tevékenység egységei mindig is fontosak voltak az ember életében. A költő megszemélyesíti a gépet, amivel az emberek dolgoznak, amikor azt mondja, hogy a gép elfáradt. A kérdés csupán az, hogy mennyiben tudja az emberek munkáját továbbra is végezni. Erre nem kapunk választ, bár a költő szerint, ez nem is lényeges…

Az eddig lezajlott három ipari forradalom jelentős változásokat hozott a társadalomban, de az egyes ember életében is. Ezek nem mindig voltak egyértelműen pozitív változások, hiszen sokat lehetne mesélni a géprombolás korszakáról is. Jól lehet, társadalmilag és gazdaságilag pozitív jelentőségű volt az ipari forradalmak megjelenése, ugyanakkor az egyének életében sokszor drámaivá változásokat idézett elő, elég csak a nagyvárosok kialakulására gondolni. Napjainkban jól érzékelhetjük, hogy a technológiai fejlődés megállíthatatlan, folyamatosan szembesülünk azzal, hogy mennyire megváltozott a bennünket körülvevő világ és ezekre a kihívásokra nekünk válaszokat kell adni. Ennek a fejlődésnek ma is vannak pozitív és negatív következményei. Feltétlenül arra kell törekednie az emberiségnek, hogy olyan irányba próbálja terelni a fejlődést, amely utódaink számára is biztosítja az életfeltételeket. Vitathatatlan, hogy a technológiai fejlődés miatt, ma már jobb életkörülmények között élünk, meghosszabbodott az élhető évek száma, de ehhez elengedhetetlenül hozzátartozik a jól működő szociális ellátórendszer működtetése is, így többek között mindenki számára elérhető és minőségi egészségügy, valamint olyan nyugdíjrendszer kialakítása, amely biztos megélhetést tud nyújtani az idősek számára. A rászorultakról a szociális ellátórendszeren keresztül szükséges gondoskodni, a gyermekes családokat támogatni kell, a foglalkoztatást magas szinten kell tartani. A foglalkoztatáspolitikát úgy kell kialakítani, hogy a modern technológiai kihívásoknak meg tudjon felelni. Az Ipar 4.0 hatásaként fontos, hogy a szükséges jogi biztosítékok kiépítésre kerüljenek.

A tudományos technológiai forradalom napjainkban olyan szintre jutott, hogy a Prédikátor könyvének írója feltehetően ma másképp fogalmazna a múlandó emberi élet felett merengve, s véletlenül sem a malom zúgása jutna eszébe. A költő sem írhatná talán, hogy „a gép megállt”, mert csupán a programoktól függ, hogy meddig működik, s ez talán a végtelenségig is eltarthat. A döntő azonban az, hogy a Gondviselés Istene előtt jó szívvel álljunk meg és jó akarattal végezzük a feladatainkat, megfogadva azt, amit a Heidelbergi Káté így fogalmaz meg: „Elfogadjuk mind azt a jót, amire mások bennünket tanítanak!”

A genetikai beavatkozás jelentősége és lehetősége az orvostudományban

A géntechnológia jogi szabályozásának vizsgálata során szükséges, hogy különbséget tegyünk a géntechnológia emberre történő alkalmazása (humángenetika) és a környezeti géntechnológia (zöld géntechnológia) között. Rögzíteni szükséges a jogi szabályok elemzésekor, hogy Magyarországon a humángenetikai kutatások szigorú jogszabályi előírásokhoz vannak kötve. A szigorú szabályozás oka, hogy az ember genetikai térképének ismerete olyan bizalmas információkat tartalmazhat, amely az egész életére kihatással lehet, így ezeknek az információknak a birtokában azt feltételezhetjük, hogy könnyen befolyásolni lehetne az egész életét, életmódját, szokásait. Adott esetben az egyén a genetikai térképének mások általi ismerete alapján rábírható lehet olyan magatartások tanúsítására, amelyekre ezen egészségügyi információk hiányában nem lehetne rábírni, az egyén genetikai adatainak birtoklása valószínűsíthetően kiszolgáltatottá tehetné őt. Az Alaptörvényünk rendelkezik azokról az alapvető előírásokról, amelyeket a humángenetikai alkalmazásakor figyelembe kell venni. Az Alaptörvény kimondja többek között, hogy tilos emberen tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni valamint, hogy tilos az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint az emberi egyedmásolás. Az Alaptörvény alapján így megállapítható, hogy Magyarországon tilos a leszármazottak genetikai állományának a megváltoztatása, valamint azonos genetikai állománnyal rendelkező egyedek létrehozása. Kiemelendő, hogy az Alaptörvény minden orvosi vagy tudományos kísérlet esetében kötelezően előírja, hogy abba az egyénnek bele kell egyezni, tájékoztatni minden olyan lényeges körülményről és feltételről, amelynek alkalmazására vele kapcsolatosan sor kerülne. A technológiai fejlődés feltehetően ma már lehetővé tenné az emberi egyedmásolást is, ugyanakkor nagyon súlyos etikai és társadalmi következményekkel kellene szembenéznie az emberiségnek, ha megvalósulhatna. Kérdésként merülne fel például, hogy ki lehetne jogosult arra, hogy az egyedmásolás révén vele azonos génállományú egyént hozzanak létre. Ha ez idővel csak megfelelő ellenérték megfizetésétől függene, akkor az tovább súlyosbíthatná a társadalmi egyenlőtlenségeket. Az emberi egyedmásolás a természet kialakult rendjébe való beavatkozást eredményezné, amely a természetes szelekció és egyben a sokszínűség és a változatosság megszűnésével járna együtt. Feltehetően számos ember olyan utódot szeretne magának, aki hozzá nagyon hasonló, erre pedig a klónozás egy megfelelő eszköz lehetne, az ennek következményeként előálló társadalmi változások azonban beláthatatlanok. Az továbbra is kérdésként merülne fel ebben az esetben is, hogy a férfi és a nő közös döntése alapján kinek a génállományát örökölné az utódjuk.  A jövőbe tekintve sem látszik elfogadhatónak az, hogy az emberiség számára lehetővé váljon az emberi egyedmásolás lehetősége, ez olyan súlyos beavatkozás lenne a természet rendjébe, amely visszafordíthatatlan társadalmi folyamatokat is elindítana, és valószínűsíthetően súlyos károkat okozna az emberiség jövőbeli fejlődése tekintetében. Látható miért kell nagyon óvatosan közelítenünk ehhez a témakörhöz, és a jogi szabályozásnak miért van meghatározó szerepe a géntechnológia alkalmazhatóságának lehetséges megengedhetőségénél. A tudomány fejlődésének és az ennek lekövetését szolgáló jogalkotói feladatoknak összhangban kell lenniük egymással, úgy hogy mindenkor a társadalom egészének érdekeit tartsák szem előtt. Az erkölcsi szabályoknak és a jogi szabályozásnak tehát mind az egyéni szempontok, mind a közösségi vagy társadalmi szempontok tekintetében érvényesülnie kell. A magyar jogalkotó az emberi génállományba való beavatkozás lehetőségét csak nagyon szűk körben engedi és szigorú törvényi garanciákkal védi, illetőleg a büntetőjog eszközeivel szankcionálja esetleges megsértésüket.

A DNS adatbázisok használathatósága az egészségbiztosításban, jogi és etikai kérdések

A jogszabályi hátteret vizsgálva kiemelendő, hogy tilos bármely személy jogait korlátozni DNS-struktúrája és az abból levezethető genetikai kockázatok miatt. Lényeges előírás, hogy nem szabható az érintett személyek egészségügyi ellátásának feltételéül a genetikai mintáik, illetve genetikai adataik kutatásban történő felhasználásához, archiválásához történő hozzájárulása. A genetikai adatot humángenetikai vizsgálat, illetve humángenetikai kutatás céljából lehet kezelni. Mindezen jogi előírások figyelembe vétele mellett álláspontom szerint elméleti megközelítésből az egészségbiztosításban a DNS adatbázisok használatára csak az állam által működtetett, kötelező egészségbiztosítási rendszerben lehet lehetőség. Ennek magyarázatát a magánbiztosítás és a társadalombiztosítás finanszírozási technikájának különbsége adja. A magánbiztosítás esetén a csatlakozás az egészségbiztosításhoz az egyén döntésén, valamint az egészségbiztosító által egyénileg meghatározott feltételek teljesítésének elfogadásán múlik. A genetikai adottságok fontos körülményként vehetők figyelembe egy magán egészségbiztosítási szerződés megkötése esetében. Nagymértékben befolyásolni tudja a genetikai adatok ismerete a magán egészségbiztosítási szerződés tartalmi feltételeit, így többek között azt a biztosítási díjat, amelyet az egyénnek kellene fizetnie az általa jelentett kockázat fedezeteként. Emiatt is lényeges szempontnak kell lennie, hogy a jogalkotó milyen mértékben avatkozik be, illetőleg avatkozhat be adott esetben egy magánbiztosítási szerződés esetében a szerződési követelményeknek a meghatározhatóságába. Ezzel összefüggésben ki kell emelni, hogy polgári jogi alapon a magyar egészségbiztosítási rendszerben is van lehetőség egészségbiztosítási szerződés megkötésére. A Polgári törvénykönyv alapján egészségbiztosítási szerződés alapján a biztosító a biztosított megbetegedése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatások teljesítésére vállal kötelezettséget. A biztosító szolgáltatása kiterjedhet a szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatások egészséges személy általi igénybe vételekor felmerülő költségek megtérítésére is. Az egészségbiztosítási szerződés tehát nem általános jelleggel határozza meg az egészségügyi szolgáltatások körét, hanem csak azokra a szolgáltatásokra vonatkozik, amelyeket az egészségbiztosítási szerződésben meghatároztak. Ez adott esetben lényegesen behatárolhatja az igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások körét, illetőleg a komoly költségigényekkel járó beavatkozásokat akár ki is zárhatja. Az egyén szempontjából ennek megkötésére a jól tervezhető, kisebb egészségügyi szolgáltatások igénybe vétele mellett lehet indokolt szerepe. A magyar szabályozás magában hordozza annak lehetőségét, hogy abban az esetben, ha a genetikai információk hozzáférhetőek lehetnének minden esetben valamennyi egészségügyi szolgáltatást nyújtó, valamint egészségbiztosítási pénztár számára, úgy az esetlegesen genetikai rendellenességekkel rendelkező egyénnel ne kössenek szerződést. Az egészségbiztosítási szerződésnél pedig továbbra is hangsúlyozni szükséges, hogy a szerződéskötési szabadság elvéből következik, hogy abban az esetben, ha egy biztosító nem akar (például mert előreláthatóan nem lenne anyagilag megtérülő a kockázat) szerződést kötni, akkor erre nem is kötelezhető.  Álláspontom szerint hosszabb távon nem lenne tiltható a magán-egészségpénztáraknak, hogy egyedi sajátosságait is figyelembe vegyék (ebbe beleértve a genetikai adottságokat is) az egyénnek, ami azonban befolyással lehet a biztosítási díj meghatározására is (a várható egészségügyi kockázatok függvényében kerül kialakításra a biztosítási díj). A jövőben abban az esetben, ha magán-egészségbiztosítási rendszer működtetésére kerülne sor, úgy ennek vonatkozásában szigorú előírásokra lenne szükség annak érdekében, hogy a biztosítás kötésének kötelezettség megmaradjon abban az esetben is, ha az egyénnek genetikai vagy egyéb egészségügyi jellemzői alapján csak nagyon magas biztosítási díj mellett lenne lehetősége biztosítást kötni. Szintén fontos szempontnak kellene lennie, hogy a biztosítási díj meghatározásakor ne lehessen figyelembe venni az egyén egészségügyi előzményeit, és ez alapján esetlegesen csak magasabb biztosítási díj mellett szerződést kötni vele.

Véleményem szerint a fenti problémák nem merülnek fel a kötelező társadalombiztosítási rendszerben. A kötelező társadalombiztosítási rendszerben a részvétel kötelező, ez a kötelezettség mind az egészségbiztosítót, mind pedig a biztosított személyt köti. A biztosítási jogviszony alapja pedig a jövedelem, ami után a biztosított járulékot fizet. A járulékfizetés a jövedelemmel arányos, az nincs összefüggésben a biztosított személy egészségügyi állapotával. Ebben a rendszerben lehetséges az, hogy a minimális jövedelemmel rendelkező egyén, akinek súlyos egészségügyi problémái vannak, megkapja a legmagasabb szintű egészségügyi ellátást is, ami az adott betegséggel összefüggésben indokolt, míg az, aki magas jövedelemmel rendelkezik, és nincsenek egészségügyi problémái ne vegye igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, annak ellenére, hogy nagyobb összegű járulékfizetésnek tesz eleget a jövedelme alapján. A társadalombiztosítási rendszerünk ugyanakkor ennél is tovább megy, és azok számára is biztosítja az egészségügyi szolgáltatások igénybe vételét, akik nem rendelkeznek biztosítási kötelezettséggel. A társadalombiztosítási rendszer alapja ugyanis a járulékfizetés, amely alapján a biztosított személy társadalombiztosítási ellátásokhoz jut. A klasszikus biztosítás elven működő biztosítás rendszerben védelemben ugyanazok a személyek részesülnek, akik az ezzel járó terheket is viselik. Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság esetében Magyarországon szélesebb lehetőség van arra, hogy olyanok is ellátásban részesüljenek, akik egyébként a rendszer fenntartásához nem járulnak hozzá. Így míg a biztosított személynek járulékot kell fizetnie jövedelme után, hogy egészségügyi szolgáltatást kapjon, addig a csak egészségügyi szolgáltatásra jogosultak törvény alapján jogosultak az ellátásra. Az egészségügyi szolgáltatások azonos szakmai tartalommal illetik meg az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira jogosult személyeket. Ez az alapelv az egyenlő bánásmódot testesíti meg, vagyis azonos szintű egészségügyi szolgáltatás nyújtását teszi kötelezővé valamennyi egészségügyi szolgáltató számára, függetlenül a beteg vagyoni, anyagi, vagy bármilyen más egészségügyi állapotától, fizikai adottságaitól, vagy helyzetétől függetlenül. Látható tehát, hogy a jelenlegi magyar egészségügyi rendszerben nem lehet jelentősége annak, hogy az egyén milyen genetikai adottságokkal rendelkezik, és ezt a jövőben is hasonlóan szükséges szabályozni. Álláspontom szerint az európai jóléti államok esetében fontos az egészségügyi ellátáshoz való jog biztosítása, és annak lehetővé tétele, hogy mindenki a szükségleteinek megfelelően, az élethelyzetének, az adottságainak megfelelően jusson hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz. A genetikai sajátosságok figyelembe vételét az egészségügyi ellátások nyújtása során, függetlenül attól, hogy magán-egészségbiztosítási, vagy társadalombiztosítási rendszer működik egy adott országban szigorúan tilalmazni kell. 

Összegzés

Az új technológiák megjelenése az egészségügyben, különösen a géntechnológia és az elektronikus egészségügy területén elvégzett kutatásaim alapján a géntechnológia tekintetében megállapítható, hogy a magyar jogalkotó a nemzetközi követelményeknek megfelelően szabályozta a géntechnológiára vonatkozó irányadó rendelkezéseket. A jövőben az orvostudomány fejlődésével a jogalkotónak komoly kihívásokkal kell majd szembenéznie, hiszen a géntechnológiai kutatások eredményeként lényeges előrelépés történhet az emberiség fejlődésének tekintetében. A tudomány rohamtempójú fejlődését a jogi szabályozásnak is le kell követnie. A jogalkotáson kívül azonban a jogalkalmazásnak is éberen kell őrködnie azon, hogy a jogi előírások, szabályok alkalmazására megfelelő módon kerüljön sor. A technológia lehetőségek azonban számos megoldandó jogi kérdést is felvetnek, amelyeknek a rendezésére a jogalkotónak a jövőben fokozottabb figyelmet kell majd fordítani, így a beteg egészségügyi adatai kezelésének a kérdésköre, vagy a beteg kötelezettségei tekintetében.

Írta: Homicskó Árpád Olivér

(A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának nemzetközi és tudományos dékánhelyettese, a Munkajogi és Szociális Jogi Tanszék tanszékvezető-helyettese.)