Hosszú előkészítés, szakmai és társadalmi egyeztetés után elkészült és parlamenti zárószavazáshoz érkezik a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítása, mely rendezni kívánja a nemzeti és a történelmi és nemzeti emlékhelyek sorsát.  Az indítvány elfogadását követően  történelmi emlékhelynek lesz tekinthető, a nemzet vagy valamely velünk élő nemzetiség történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amelyet a kormány rendelettel történelmi emlékhellyé nyilvánít. Nemzeti emlékhely lesz a nemzet történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszín, amely a magyar, illetve a magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozását erősítő és identitásképző jellegénél fogva a nemzet önképében kiemelkedő fontossággal bír, továbbá amely országos jelentőségű állami megemlékezés színhelye lehet, és amelyet az Országgyűlés törvénnyel nemzeti emlékhellyé nyilvánít. Az állam a nemzeti emlékhelyeknek feladatai ellátásához a központi költségvetésből forrást biztosít.

Nemzeti emlékhelyek Várnegyed, (Budapest I. kerület)

A várfalon belüli összes közterület, Budai Vár, Királyi-palota, (Szent György tér 2.), Sándor-palota (Szent György tér 1.), Mátyás templom (Szentháromság tér 2.), volt József kaszárnya (Táncsics Mihály utca 9.), Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Kapisztrán tér 2-4.), Halászbástya.

A Budai Várat több mint 750 éve, 1247-ben tette meg IV. Béla királyi székhellyé. A török kiűzése után a budai várnegyed lett az ország igazgatásának központja: nemcsak az uralkodó palotája volt itt, hanem a helytartótanács, majd a miniszterelnökség, a külügyminisztérium, a belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium is. A Mátyás-templom az utolsó két királykoronázás színhelye. A Bécsi kapu és környéke Buda 1686. évi visszafoglalásának számos emlékével-emlékhelyével gazdag. A Táncsics Mihály utcában lévő hajdani József kaszárnya régészeti feltárása valószínűleg szintén sok érdekességet fog napvilágra hozni, hiszen ott volt a hajdani királyi kúria és a pénzverde épülete is. A Királyi palotában ma hatalmas múzeumi együttes található. A Sándor-palotában van a köztársaság elnökének hivatala. Hivatalos látogatásokon az épület, valamint az előtte lévő Szent György tér is komoly szerephez jut. A Magyar Honvédelem napján a Fehérvári rondellán lévő Görgey-szobor és a Dísz téren lévő Zala György-féle honvédszobor is megemlékezések színhelye. A Dísz teret az is emlékezetessé teszi, hogy ott végezték ki Hunyadi Lászlót. A rendszerváltás után a Dísz tér volt a budai kerületek hagyományos és nagyszabású március 15-ei ünnepségének színhelye, a Szentháromság tér pedig az augusztus 20-ai megemlékezéseké. A Várnegyedben található a Hadtörténeti Intézet és Múzeum is, az ő felügyeletük alatt lehetne a későbbiekben megvalósítani a hajdan idegenforgalmi nevezetességnek számító őrségváltást a Sándor-palotánál.

Kossuth Lajos tér (Budapest V. kerület)

Már a XIX. század végén úgy tekintettek erre a térre, mint amely szépen példázza a törvényhozás, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás elválasztásának szükséges voltát. Itt épült az Országháza, itt volt a legfelsőbb bíróság, a Kúria (ma Néprajzi Múzeum), mellette pedig egy kormányzati épület, a Földművelésügyi Minisztérium (ma Vidékfejlesztési Minisztérium). A téren Rákóczi és Kossuth szobra, valamint az 1956-os forradalomra emlékező láng a magyar függetlenségi törekvésekre emlékeztetnek. Itt van a Magyar Köztársaság lobogója, a III. Magyar Köztársaságot is itt kiáltották ki 1989. október 23-án. A nemzeti emlékhellyé nyilvánítása tehát a már kialakult hagyományt szentesíti.

Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest VIII. kerület, Múzeum krt. 14-16.)

Az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeum ma is álló klasszicista épülete, Pest városának egyik legszebb építészeti alkotása, 1847-re készült el. Szinte azonnal jelentős társadalmi és politikai szerepet kapott. 1848 március 15-én a múzeum előtti téren (ma múzeumkert) volt az a tömeggyűlés, amelyre ma az első forradalmi eseményként tekintünk. A későbbi emlékezetben is annyira intenzíven élt ez az esemény, hogy kialakult egy legenda, amely szerint Petőfi a lépcső északi záró faláról szavalta el a Nemzeti dalt. A XX. század közepére visszavonhatatlanul kialakult itt egy 1848. március 15-ét jelképező kultuszhely, mely a márciusi megemlékezések emblematikus helyszíne lett. A politikai életnek más szinten is helyet adott a múzeum épülete. A kiegyezés és az új Országház elkészülte közötti időben a Nemzeti Múzeum dísztermében ülésezett a felsőház, míg a képviselőház a múzeum melletti épületben (Bródy S. u. 8., ma az Olasz Kulturális Intézet).

Rákoskeresztúri Újköztemető (Budapest, Kozma u. 8-10. - 298., 300. és 301. parcella)

A kommunista diktatúra kivégzett áldozatait a Rákoskeresztúri Újköztemetőbe, főleg a 298., 300. és 301. parcellába temették el. Bár más parcellába is temettek politikai okból kivégzetteket, mégis e három parcella vált szimbolikus jelentőségűvé. E parcellák együttesen alkotják a Nemzeti Gyászkertet, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság közbenjárása által a legtöbb sír a Nemzeti Sírkert részévé nyilváníttatott, amely az 1956-os megemlékezések legfontosabb kegyeleti helye. A 300-as parcellában található jelképes, ún. „nyitott sír” a koszorúzások legfontosabb helyszíne.

Hősök tere (Budapest XIV. kerület)

A Hősök terén található millenniumi emlékművet és a hősök emlékkövét az Országgyűlés a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló 2001. évi törvény megerősítésével jelen törvényjavaslat az Országgyűlés a Hősök terét nemzeti emlékhellyé nyilvánítja. (A Hősök terének az Állatkerti út tengelye, az Állatkerti körút tengelye, a Millenniumi emlékmű mögött vezető út tengelye, az Olof Palme sétány tengelye, valamint a Dózsa György út tengelye által lehatárolt része a nemzeti emlékhely.)

Református Nagytemplom és Kollégium (Debrecen)

A szabadságharc idején nem csak a magyarországi reformáció fővárosa volt Debrecen, hanem 1849 januárjától júniusáig az egész országé, a magyar ellenállásé. Az ország, a nemzet innen védte Isten és természet adta jogait, az uralkodó által is szentesített márciusi-áprilisi törvényeket, amelyek Magyarországot az akkori Európa példamutató polgári demokráciájává tették. Az ország önállóságát megsemmisíteni akaró olmützi oktrojált alkotmányra a magyar országgyűlés – amely a debreceni Református Kollégiumban tartotta üléseit – válaszolni akart, ezért 1849. április 14-én elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ez az amerikai Függetlenségi Nyilatkozathoz hasonlóan hitet tett a független Magyarország gondolata mellett. 1944. december 21-én nem véletlenül ült össze az ideiglenes magyar nemzetgyűlés szintén Debrecenben: vonzóbbnak találták ezt az előképet, mint az 1919-es szegedi gondolatét.

Mohács, (Történelmi Emlékhely)

Mohács a magyar történelem legtragikusabb emlékhelye. 1526. augusztus 29-e délutánján mintegy két óra alatt a többszörös túlerőben lévő török hadak megsemmisítették II. Lajos magyar király seregét. 500 év távlatából ez azt jelentette, hogy megszűnt a középkori magyar királyság, mint európai birodalom. Nyugat- és Északnyugat-Magyarországot Habsburg királyok uralták, gyakorlatilag ez a csonka országrész a Habsburg birodalom védelmi vonalává vált. Erdély pedig formailag önálló magyar fejedelemség lett, de szinte mindenkor a török szultántól függött. A mohácsi vereség következményeként beköszöntő 150 éves török megszállás évtizedekre hadszíntérré tette hazánkat, és Magyarország számára tragikus etnikai átrendeződést eredményezett.  Mohács, a csatatér tömegsírjaival gyászos kegyeleti hely, történeti emlékhely, de – éppen a tragédia nagysága miatt – méltó a nemzeti emlékhellyé nyilvánításra.

Ópusztaszer, (Történelmi Emlékpark)

Anonymus gesztájának értelmezése szerint Árpád fejedelem vezértársaival Pusztaszer területén 34 napra megálltak és együtt törvényeket hoztak. A geszta ismertté válása után elterjedt az a nézet, hogy Pusztaszeren azok a törvények születtek, amelyek a magyar királyság alapjait képezték. A millenniumi ünnepségek sorában kiemelt szerepet kapott e terület, és az Árpád-emlékmű, mely felállítása után, gyakorlatilag emlékhellyé vált.

Az 1970-es években folytatott ásatások során feltárt templom és kolostor romjai tovább erősítették Pusztaszer jelentőségét. A restaurált Feszty-körkép pusztaszeri elhelyezése, valamint e területen létesített többi épület napjainkra valódi, országos látogatottságú emlékhellyé emelték a parkot.

Székesfehérvár, (Romkert)

A középkori magyar királyság szakrális központja. 526-ig a király legitimációjának feltétele volt a székesfehérvári koronázás. Itt őrizték a koronázási jelvényeket, itt volt a királyi kincstár, a levéltár, valamint a királyi temetkezőhely is. Szent István halálának 900. évfordulójára (1938) bemutathatóvá tették a romokat, Szent István kőkoporsójának mauzóleumot építettek és hagyománnyá tették az augusztus 20-i állami megemlékezéseket. Nemzeti, történeti, kegyeleti megemlékezések színhelyét szentesíti.

+

Móring József Attila (KDNP), és Gelencsér Attila (Fidesz) módosító indítványa Somogyvár felvételét szorgalmazza a történelmi emlékhelyek sorába. Indoklásuk szerint: Somogyvár az ősi magyar, ha úgy tetszik, pogány magyarság és a keresztény magyarság találkozási pontja, hiszen ott volt Koppány vezér szálláshelye, és az ő legyőzése után István király templomot építtetett. És nem véletlenül alapíttatta Szent László király sem azt a monumentális bazilikát és kolostort, amely romjaiban is lenyűgöző, amelyben 1095-ben eltemették.  Somogyváron a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki. Az 1220-as évektől már a vármegye okiratainak első letéteményeseként, vám-, vásár- és hiteles helyként működött. A magyar és az európai szellem találkozásának köszönhetően ötszáz éven át Somogyvár az országrész szellemi - közigazgatási központja volt. A levert Koppány vezér ma élő utódai büszkék arra, hogy a szülőfalujuk egykor - nemes egyszerűséggel mondva - Somogyország közepének számított. A Szent István és Szent László korából örökölt országos politika Somogyvárt - mai fogalmaink szerint fél országrészt irányító - megyeközponttá tette. Méltán lett a feltárt rom – Pusztaszer és Mohács után – nemzetünk harmadik történelmi emlékhelye.

+

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik) szerint a Corvin köz is méltó helye lenne az 1956-os szabadságharc nemzeti emlékhelyére. A Jobbik másik módosító javaslata - és ezt talán kevésbé ismeri a magyar közvélemény - Ágfalva lenne. Ágfalva, ahol a Rongyos Gárda az első csatáját vívta a trianoni békediktátumnak érvényt szerezni akaró osztrák csendőri alakulatokkal szemben. Véleményük szerint a Rongyos Gárda küzdelme a magyar történelem egyik legfényesebb epizódja volt. Amennyiben a Rongyos Gárda küzdelmei nem lettek volna, akkor nem lett volna a soproni népszavazás sem, amelynek értelmében Sopron és még nyolc falu Magyarország része maradhatott. Különösen szeretnék, hogy annak a közel száz halottnak, de még inkább annak a 2500 igaz magyar hazafinak emléket állítanának, akik egy olyan helyzetben fogtak fegyvert és mondtak megálljt az országba bevonulni akaró reguláris alakulatoknak.  „A nemzeti kiállás legfényesebb példái, mindenképpen érdemesek arra, hogy emléküket Baracsi László emlékművénél örökre nemzeti vagy akár történeti emlékhelyként Magyarország megőrizze.”

+

L. Simon László (Fidesz) szerint Pákozd is méltó a Nemzeti Emlékhely minősítésre. Érvelésként sorolja: az 1848-as polgári forradalom vívmányainak védelmében, önkéntesek toborzását követően megalakult honvédsereg 1848. szeptember 29-én a Pákozd-Sukoró közötti területen vívta meg első és győztes csatáját a forradalom leverésére törekvő császári csapatokkal. A csata katonai jelentősége mellett óriási szimbolikus erőt adott a szabadságharc folytatásához. Helyszíne egybeforrott a hazafiság és a hősi helytállás eszméjével, példát adott a hazájáért küzdő, és ha kellett, életét áldozó magyar honvédeknek. Az emlékhely a rendszerváltást követő évek civil összefogásának eredményeként méltó színvonalon mutatja be a szabadságharc óta eltelt 160 évben a magyar katona küzdelmeit és helytállását. Része a csata emlékműve és múzeuma mellett a doni kápolna is, mely a magyar honvédség történetének legnagyobb emberveszteséggel járó csatájára emlékeztet. Az Oroszországban a Don-kanyarban exhumált magyar honvéd sírja is itt került elhelyezésre. Itt található a Magyar Békefenntartók emlékműve, mely megörökíti a békefenntartás során egykoron és napjainkban életüket áldozott polgártársaink névsorát. A közel 2 hektár területű parkosított emlékhelyen 600 négyzetméternyi kiállító térben négy kiállítás számos művészeti alkotása idézi katonáink áldozatvállalását. Az emlékhely, amely hazánkban egyedüliként az eredeti csatatéren áll, szellemiségében és építészeti megjelenítésében is méltó a Nemzeti Emlékhely minősítésre.

+

Gyimesi Endre (Fidesz) a Kehidakustányban lévő Deák-kúriát javasolja felvenni a Nemzeti Emlékhelyek listájára. Érvelése: a kúria 1740-ben épült, 1804-1854 között volt a Deák család birtokában. Deák Ferenc több mint négy és fél évtizedig élt ott. Megfordult nála a reformkor valamennyi haladó értelmiségi politikusa és művésze Vörösmartytól Csány Lászlón át Széchenyiig. 1854-ben a Széchényi család vette meg Deák Ferenctől, hogy a "haza bölcsét" hozzásegítse a Pestre költözéshez. Az épület ma emlékmúzeum.

+

Babák Mihály (Fidesz) javaslata: Szarvas Történelmi Magyarország és a Kárpát-medence mértani közepe, Trianoni békediktátumi emlék- és zarándokhely, benne szélmalom áll, a nagy Magyarország bronztérképével. Méltó az emlékezésre, és az emlékeztetésre.

+

A törvényjavaslatot előzetesen mérlegelő, parlamenti vitára javasló kulturális és sajtóbizottság egyetlen ülésén sem vettek részt az ellenzék képviselői. A parlamenti általános és részletes vita során kerestek, s találtak is kifogásokat, de összességében támogatásra méltónak mondották. A módosító javaslatokról is, - a tervek szerint – a hétfői zárszavazáson döntenek.