Egy romba döntött hazát kell újra építeni!

LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP):

Mit remélt év-, és a mostani ciklus elején?

Év elején – miközben az egész országot „bebarangoltam” a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége győri tiszteletbeli elnökeként szervezett kerekasztal-beszélgetésekkel – bíztam abban, hogy a Gyurcsány-Bajnai-kormány által végsőkig kivéreztetett magyar emberek a szavazóurnáknál kimondják az ítéletet a szocialistákra, és messze, nagyon messze küldik őket a hatalomtól, amellyel visszaéltek. A hatalom ugyanis ab ovo nem ördögtől való! Hogy áldásként  vagy átokként élik-e meg az emberek, az attól  függ, hogy a hatalom gyakorlói mire használják. Áldás, ha embereket szolgál, átok, ha öncélúan az embereken uralkodik! Ez utóbbi jellemezte a szocialista-szabaddemokrata kormányzás nyolc évét. Számukra a közérdek ismeretlen fogalom volt; az egyéni - törvénytelen - érdekérvényesítés olyan méreteket öltött, melynek eredményeképpen - hogy Soltész Miklós államtitkár urat idézzem - lassan nagyobb lesz a szocialisták  börtön-frakciója, mint a parlamenti.

A ciklus elején erősen bíztam abban, hogy megkezdődik egy erkölcseiben megújuló Magyarország felépítése! Kereszténydemokrataként vallom és tudom, hogy sem a hit, sem az erkölcs nem kényszeríthető ki. De kikényszeríthető – mint Barankovics István megfogalmazta – a jognak megfelelő külső magatartás. Erkölcsös törvényekre van szükség, mert „Minden ország támasza,  talpköve a tiszta erkölcs..!”

Mivel elégedett, mivel nem?

Tévednek azok, akik úgy gondolják, hogy egy kormánynak  csak fiskális szempontok szerint kell működnie! Tévúton járnak azok, akik nem tartják fontosnak a létező nemzeti lélek ápolását. Miként az egyén, úgy a nemzet is csak erős lélekkel  képes az elmúlt nyolc év pusztítása után felállni és újra kezdeni! Ezért különösen nagy örömömre szolgált, hogy a parlament által elfogadott első törvények a nemzet lelkiekben való megerősödését  szolgálták, szolgálják. Még  meg sem alakult a kormány, az Országgyűlés máris elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, ami  2004. december 5-én a határainkon kívül élő magyar testvéreinken ejtett sebekre szolgáló gyógyír volt. Lélekemelőnek tartom a  „A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről" úgynevezett Trianon-törvény is. Ezek után biztos voltam abban, hogy a Fidesz-KDNP kormány nem tévesztett célt és sorrendet, megtette, „amit megkövetelt a haza"!

Mivel nem vagyok elégedett? Azzal, hogy fontos értékekre való figyelem felkeltésben restanciám van. Szeretnék egy parányi mustármag lenni a kereszténydemokrácia értékeinek terjesztésében. Hiszem ugyanis, hogy a kereszténység, mint egyetemes emberi értékrend a hívők számára hit is, de a nem hívők számára is vállalható erkölcsi és kulturális érték – a maga gyakorlati társadalmi és gazdasági következményeivel. Ennek tudatosításában van mit tennem.

Mi tetszett legjobban, s mi riasztotta leginkább?

A magyar kormányfő és kormány kemény jellemessége az IMF-fel és az EU-val történt tárgyalásokon. Végre minden magyar ember megtapasztalhatta fehéren-feketén, hogy a második Orbán-kormány érte van. Egyetlenegy szempont vezérli a Fidesz–KDNP-kormányt: a magyar emberek érdeke! Ezért  az IMF javaslataival ellentétben, az Orbán-kormány nem hajlandó az embereket újra megsarcolni, hanem – ahogy a 29 pontos első akciótervben szerepel – bevezeti a bankadót. A társadalmi igazságosság is ezt követeli meg!

Riasztott ugyanakkor annak a  szocialista ellenzéknek a  rikoltozása, akinek nyolc éves kormányzati ámokfutása miatt kényszerültünk tárgyalóasztalhoz ülni a hitelező IMF és az EU képviselővel. Elvárható lenne egy kissé önkritikusabb szocialista visszafogottság!

Egyéni legnagyobb sikere, s bánata?

Nem volt ilyen.

Mit vár az ősztől: szebb, avagy borúsabb napok köszöntenek ránk?

Sok munka vár ránk az ősszel, hiszen egy romba döntött hazát kell újra építeni, amihez stabil, szakmailag megalapozott törvényhozásra van szükség. Biztosan lesznek szebb és biztosan lesznek borúsabb napok egyaránt. És lesznek önkormányzati választások is. Bízom abban, hogy a magyar embereknek a  Fidesz-KDNP kormány iránti bizalma töretlen marad. Hívő emberként pedig tudom, hogy „Hiába az ember iparkodása, ha nincs rajta Isten áldása." Ezért Füst Milánnal könyörgök:„Emeld fel még egyszer a főnket, /Gyűjtsd össze megtört kis erőnket!”

Leginkább az MSZP álszent és hihetetlenül romboló demagógiája riaszt!

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik):

Mit remélt az év-, és a mostani ciklus elején?

Bizakodtam, hogy végleg kibukik a parlamentből a világ egyik legkártékonyabb, magyart-gyűlölő együttese, az SZDSZ és az MSZP. Ez azonban csak félig valósult meg. Vigaszt nyújtott azonban, hogy kívülről sikerült áttörni a paktumos pártok alkotta falat, és a Jobbik bekerült a törvényhozásba. Némileg nyugtalanított a FIDESZ–KDNP pártszövetség kétharmados győzelme, hiszen ezzel az erőfölénnyel sokféle módon lehet élni, meg visszaélni is. Ezért a ciklus elején a reménykedés helyett kíváncsian figyeltem, hogy milyen irányba és milyen módszerekkel dolgozik ez a pártszövetség. Érdekelt az is, hogy hogyan viszonyulnak a két bejutott újonchoz. Persze reménykedtem is. Miben? Hát abban, hogy Orbán Viktor választások előtti megnyilatkozásai talán nem csak propaganda célokat szolgáltak. Megjegyzem, hogy Orbán Viktor rengeteget változott az elmúlt 8 év alatt. A konkrét tettek fogják azonban eldönteni, hogy előnyére, vagy hátrányára. Mindnyájunk előnyére, vagy hátrányára.

Mivel elégedett, mivel nem?

Az ember sose legyen elégedett, mert eltunyul! Mindenesetre megnyugtató volt látni és tapasztalni azt, hogy a Jobbik-frakció tagjainak túlnyomó többsége igyekvő, szorgalmas, és hazájáért őszintén tenni akaró. Ehhez megfelelő képességekkel is rendelkeznek.

Nem tetszik, a parlamenti többség mindenkit egyformán lehengerlő semmibevétele. A fejükbe szállt a hatalmi arrogancia! Valamiféle szelektivitást elvártam volna tőlük, ha már forradalomról, nemzeti összefogásról és radikális változásról beszélnek. Elvégre ez a mi törekvéseinkkel nagyrészt egybevág. A módszertani különbségek miatt pedig nem kellene így viselkedni. Ez a jelenség, bennem és társaimban kételyeket ébreszt a kétharmados többség őszinteségét illetően.

Persze értem én a többféle megfelelési kényszert és elkötelezettséget. Elismerem: más feladata van a kormányzás kapcsán a pártszövetségnek, mint az ellenzékben, és ennek a megnyilvánulásaiban is jelentős szerepe van. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a pártszövetség számára sem mindegy, hogy konstruktív ellenzékről, vagy mindent tagadó, romboló ellenzékről van szó.

Elégedetlen vagyok azért is, mert nem látom azt a szándékot, hogy nem csak az elmúlt 8 év, hanem a 20 év, az 55 év nemzetnyomorító, aljas pribékeit is számon kívánná kérni a „Nemzeti Együttműködés Kormánya"! Pedig itt egyszer rendet és igazságot kell tenni! Enélkül minden hiteltelen!

Mi tetszett legjobban, s mi riasztotta leginkább?

Leginkább azt a közhelyet mondanám, amit ilyenkor szoktak elsütni: tetszik, nem tetszik, ez van! Mert valóban, nagy bajban van Magyarország és a magyarság! Mivel én szenvedélyesen szeretem a hazámat, tetszik, ami arra utal, hogy a kormányzó pártokban van némi komolyan veendő elszántság arra nézve, hogy megállítsák a süllyedést és elindulhassunk egy felfelé ívelő pályán.  Úgy gondolom azonban, hogy éppen ez az, amihez feltétlenül szükséges a Jobbik programjának markáns és manifesztált jelenléte.  Ugyanis, ha valóban a nemzeti érdekek kerülnek a kormányzási törekvések élére, akkor mi vagyunk a katalizátor, ha nem, akkor viszont csak a Jobbik tudja a tiltakozást hitelesen képviselni.

Riasztó jelenségek is vannak, és sajnos lesznek is! Engem személyesen leginkább az MSZP álszent és hihetetlenül romboló demagógiája riaszt.  Ez rendkívül kártékony, társadalmi tudatot mérgező, amivel szemben keményen fel kell lépni. Egyelőre nem tudom pontosan hová tenni az LMP-t, de vannak arra utaló jelek, hogy az SZDSZ jól álcázott szellemisége tért vissza velük és, ha ez valóban beigazolódik, úgy ez is riasztó számomra.

Egyéni legnagyobb sikere, s bánata?

Egyénileg számomra önmagában az nagy siker, hogy 8 év után újból országgyűlési képviselő lettem, noha tudom, ez elsősorban nem rajtam múlott, hanem az önzetlen segítők seregének áldozatos munkáján. A feladat, amit kaptam, nem csak megtisztelő, nem pusztán eddigi munkásságom elismerése, hanem szigorú kötelezettség is. Igyekszem ennek eleget tenni.

A bánatom az, hogy ez - hol külső, hol belső okokból- nem mindig sikerül. Rá kellett volna jönnöm idejében, hogy az említett egyéni siker nem mindenkinek tetszik, hogy nyílt és burkolt támadások érnek azoktól, akik állítólag ugyanazt az ügyet szolgálják, mint én. Ez bizony nyomaszt és bánt. Nem tudom kezelni...

Mit vár az ősztől: szebb, avagy borúsabb napok köszöntenek ránk?

Súlyos és terhes időszak áll mögöttünk. Hazánk és az isten-adta nép hihetetlen mélyre süllyedt. A külső és belső uralmi erők együttesen, szinte egy vesztett háború utáni letarolt országgá tettek bennünket, és olyan súlyokat aggattak ránk, hogy innen bizony nehéz lesz felállni. Mivel csodák pedig nincsenek, ezért előttünk is nehéz időszak áll, amit azonban talán mégis könnyebb lesz elviselni, ha tudjuk, látjuk, hogy van kiút, ha meglátjuk a végtelennek hitt alagút végén a fényt. Ha valóban elindulunk – minden terhünkkel a nyakunkon – a felfelé vezető ösvényen, akkor ezért érdemes és kötelező dolgozni minden tisztességes magyar embernek!

Hiszek abban, hogy ez sikerülhet! Hiszem azt, hogy Istenünk is megsegít, ha kemény akarattal neki feszülünk ennek! Lesznek persze politika viták, összecsapások, de ezek eredője lehet nagyon hasznos is. Higgyünk és dolgozzunk!

A kormány meghallotta a vidék Magyarországának segélykiáltásait!

BALOGH JÓZSEF (Fidesz):

Mit remélt év-, és a mostani ciklus elején?

Nagyon bíztam abban, hogy a választók akaratából tavasszal le tudjuk zárni a Gyurcsány-Bajnai korszakot, és megkezdődhet az ország, azon belül is a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság talpra állítása. Nem csak hogy teljesült ez a sokakkal közös vágyam, de ráadásul még a reméltnél is nagyobb arányban álltak ki a magyar emberek a változás mellett.

Mivel elégedett, mivel nem?

Az áprilisi választási győzelem a konzervatív oldal valaha volt legnagyobb győzelme, örülök annak, hogy a választók ilyen erős felhatalmazást adtak a Fidesz-KDNP szövetségnek. Úgy gondolom, a Nemzeti Ügyek Kormánya roppant gyorsan és hatékonyan végezte munkáját az Országgyűlés tavaszi ülésszaka alatt. Még jóval a magyar politikai életben bevettnek számító száz napos türelmi idő lejárta előtt érdemi lépéseket tett számos szimbolikus és gyakorlati kérdésben egyaránt, például a határon túli magyarok kettős állampolgárságának megadásával vagy éppen a 29 pontos akcióterv meghirdetésével.

Mi tetszett legjobban, s mi riasztotta leginkább?

Számomra riasztó, ahogy az ellenzéki pártok a konstruktivitás teljes hiányáról tesznek tanúbizonyságot. Minden létező módon akadályozni próbálják a Nemzeti Ügyek Kormányát programja végrehajtásában! Hol szegény-elleneséggel, hol bankellenességekkel, hol nacionalizmussal vagy éppen hazafiatlansággal vádolnak bennünket. Szeretnék hinni abban, hogy ősztől a parlament kevésbé a pártpolitikai csatározások, sokkal inkább a szakpolitikai kérdésekben való konstruktív együttműködés helyszíne lesz.

Egyéni legnagyobb sikere, s bánata?

Büszkeséggel tölt el, hogy 1998 óta negyedszer tiszteltek meg bizalmukkal Bács-Kiskun megye 4. számú választókerületének állampolgárai. Kunszentmiklós és térsége lakói a jövőben is számíthatnak rám, ahogy az elmúlt tizenkét esztendőben, úgy a mostani ciklus során is állok rendelkezésükre bármilyen felmerülő kérdésben.

Külön öröm számomra, hogy kezdeményezésemre májusban megalakult a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség Tanyaügyi Munkacsoportja. A Magyarországi Tanyákon Élők Egyesületével szoros együttműködésben a tanyán élő családok életminőségének javítását, élet- és vagyonbiztonságának garantálását, a tanyán élők valódi esélyegyenlőségének megteremtését, a tanyasi gazdálkodási forma támogatását, a tanyasi élelmiszerek piacra jutásának elősegítését, a tanyák és tanyás térségek infrastrukturális fejlődését valamint természeti környezetének védelmét kívánja szolgálni. Nekem ez a kérdéskör a szívügyem, mert magam is tanyán élek, Fülöpháza mellett. Képviselői munkám mellett sem hagytam fel a gazdálkodással, így pontosan ismerem a tanyasi emberek mindennapi problémáit. A több mint háromszázezer tanyán élő honfitársunkon igyekszünk segíteni a Tanyaügyi Munkacsoport által, amelyben kilenc képviselőtársam, köztük négy államtitkár tevékenykedik. A kormány többek közt olyan javaslatainkat építette bele a kormányprogramba, mint például a vízgazdálkodási érdekeltségi hozzájárulás eltörlése, a kistermelők élelmiszertermelési, feldolgozási és értékesítési feltételeinek könnyítése, valamint az alkalmi munkavállalás egyszerűsítése.

Bár a kormányváltás óta nem a szomorúság és a bánat, hanem a remény és a cselekvés időszakát éljük, be kell vallanom: elszomorít az a mérhetetlen pusztítás, amit a szocialista kormányok az elmúlt nyolc évben véghezvittek, különösen a mezőgazdaság, a magyar vidék területén. Sok munka vár még ránk, amíg a károkat maradéktalanul orvosolni tudjuk.

Mit vár az ősztől: szebb, avagy borúsabb napok köszöntenek ránk?

A Nemzeti Centrumot balról is, jobbról is támadják politikai ellenfelei, miközben az elmúlt nyolc év okozta károkkal és a nemzetközi pénzvilággal is meg kell küzdenünk. Mégis hiszem, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya az eddigi eredményességgel folytatja a megkezdett munkát, és a hétköznapokban is egyre inkább érezni fogjuk azoknak a változásoknak a hatásait, amelyeket Orbán Viktor miniszterelnök úr kormánya bevezetett.

A Magyarországi Tanyákon Élők Egyesülete illetve a Fidesz–MPSZ Tanyaügyi Munkacsoportja nevében ezúton is szeretnék köszönetet mondani Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya meghallotta a vidék Magyarországának segélykiáltásait és érdemi lépéseket tesz a magyar vidék és azon belül a magyar tanyavilág problémáinak gyors és hatékony megoldására. Hiszem, hogy ezek a törekvések ősszel is folytatódni fognak!

Bartha Szabó József