Semjén Zsolt beszéde:

„Előző ülés óta nagy veszteség érte közéletünket. Január 20-án váratlanul elhunyt kereszténydemokrata képviselőtársunk, Somogy megye küldötte, Kuzma László” – kezdte emlékező beszédét a KDNP elnöke.

„Kuzma László 1960. március 2-án született Nagykanizsán. 1978-ban a barcsi Vízépítési és Vízgazdálkodási Szakközépiskolában érettségizett, amelyet mindig alma materének vallott.
 
A Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán végzett, később pedig mérnök-tanári képesítést szerzett. Az építőmérnöki munka, a szakképzés és a környezetvédelem hárma vonzásában teljesítette ki szakmai pályafutását.

Tehetsége és tenni akarása a demokratikus átalakulás után közéleti pályára vezette. Helytállt választott tisztségeiben, előbb Barcson, azután a Somogy-megyei Közgyűlésben, és az Országgyűlésben 2002-től 2006-ig a nagyatádi választókerület, majd Somogy megye képviselőjeként. A törvényhozásban szakértelmével vállalt többletet, az oktatási és tudományos bizottság tagja volt.

Kuzma László országgyűlési képviselőként is gyakorolta hivatását, a szakképzést. A barcsi Dráva Völgye Szakközépiskola szakmai igazgatóhelyetteseként a közoktatás, a szakképzés minden részletével naprakészen tisztában volt.

Egyik pedagógus kollégája így búcsúzott tőle: „Elvesztettük azt az embert, aki talán a legtöbbet tette közülünk azért, hogy jobb, és szebb jövő várjon a megye tanuló ifjúságára”.

Kuzma László soha, egyetlen pillanatra sem szakadt el szeretett Somogyországától, amelynek érdekeit minden döntésénél szem előtt tartotta. Szűkebb pátriája Barcs és Nagyatád, a dél-somogyi térség minden gondjában és örömében osztozott.

Kuzma László halálával nagy veszteség érte a kereszténydemokráciát. Személyiségének három példamutató vonása különösen méltó arra, hogy megörökítsük az Országgyűlésben. Először is: a családja iránti mély szeretete. Harmonikus magánélete volt a fundamentum, amelyre közéleti munkássága épült. A politika igen sokszor jelent küzdelmet, amiben nem nélkülözhető a biztos hátország, a lelki támasz.

Kuzma László húsz esztendőt szolgált választott tisztségeiben a közélet kisebb és nagyobb fórumain, és meg tudott maradni annak az egyszerű, közvetlen, tiszta és őszinte embernek, aki húsz esztendővel ezelőtt volt. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mi a hobbija, azt válaszolta, hogy a felsége. És valóban így is volt. Ebből a forrásból táplálkozott Kuzma László képviselő úr, és Kuzma László tanár úr is.

Másodszor, szakmapolitikai felkészültsége. Meggyőződéssel vallotta, hogy felkészült szakmunkások nélkül az ország nem fejlődhet. A szakképzés Magyarország jövőjének egyik záloga – mondta a maga halk szavajárásával, mély elkötelezettséggel. Aligha okozok meglepetést azzal, hogy meghatározó szerepe lett volna a szakképzés irányításában.

A harmadik, amit Kuzma Lászlóra emlékezve sohasem felejthetünk el: a jámborsága, a szó bibliai értelmében. Élő hite minden gesztusát, megnyilatkozását átitatta. Hűsége Krisztushoz nem holmi divat, vagy a rendszerváltoztatáskor megtalált régi-új identitás volt. Lászlót, mint a szeretetkövetét a rendszerváltoztatás előtt többször érte hátrány a pedagógusi pályán, de ő nem tántorodott el az ifjúság szolgálatától, nem őrizte meg lelkében a sérelmeket, hanem hite természetes következményének tartotta Krisztus szavai szerint.

A hit, a szakmai professzionalitás, és a család iránti szeretet adta meg Kuzma László arcélét.

Képviselőtársunk, Kuzma László elfoglalta helyét a kereszténydemokrata égi frakcióban, és nagyon, de nagyon hiányzik nekünk idelent a földi frakcióból.

Ezekkel a gondolatokkal köszönöm meg a tisztelt képviselőcsoportok részvétnyilvánítását, az Országgyűlés elnökének emelkedett szavait, önöknek pedig megtisztelő figyelmüket” – fordult beszédének végén képviselőtársai felé Semjén Zsolt .

kdnp.hu