Komoly problémát okozott, hogy az érintettek, több esetben egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak, vagy „a részletekre már nem emlékeztek.” MÁV: átláthatatlan. Cukorgyárak: egy maradt. Kolontár: „az ipari katasztrófa fő oka a társaság és a tulajdonosok szűklátókörű, a nyereséget előtérbe helyező stratégia.”
kdnp. hu – Bartha Szabó József
Parlamenti vizsgálóbizottságok. Közös ismérvük: ideiglenesek. Megbízatnak egy kényes feladattal, majd feltárva a feltárandókat jelentést készítenek, melyet az Országgyűlés mérlegel, megpróbálja hasznosítani a hasznosíthatókat, aztán történik, ami történik – ha történik. Régi vágy: a személyes felelősséget – legyen büntetőjogi vagy politikai – mihamarabb meg kell állapítani. Három bizottság készítette el a jelentését.
MÁV: átláthatatlan…
Letette jelentését az Országgyűlés asztalára a Latorcai János (KDNP) és Kovács Zoltán (Fidesz) szorgalmazására létrejött Magyar Államvasutak Zrt. áldatlan gazdasági helyzetéhez vezető, 2002–2010 közötti – kiemelten a MÁV Zrt. szerkezetátalakítására és a leánytársaságok privatizációjára vonatkozó – döntések átvilágítására létrehozott vizsgálóbizottság. Feladata volt megvizsgálni:
|
1. Hogyan alakult a MÁV-csoport gazdálkodása 2002-2010 között? (Gazdálkodás, létszám, forgalom, adósságállomány, költségvetési kapcsolatok.) 2. A MÁV Zrt. tevékenységeit leánytársaságokba kiszervező döntések előkészítése és tartalma. A döntésekben milyen szerepet játszott az a tény, hogy az állami tulajdonú társasági vagyonelemek és tevékenységek kiszervezésével kikerülhető az országgyűlési kontroll? 3. Hogy hat ki a MÁV Zrt. szerkezetátalakítása az állami vagyonra? 4. Milyen döntések előzték meg a MÁV-nál a leánytársaságok privatizációját, a leánytársaságoknál miért a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, és miért nem az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 2007. évi CVI. törvény - rendelkezéseit alkalmazták? 5. Megtörtént-e, és ha igen, hogyan, a leánytársaságok privatizációt megelőző vagyonértékelése, vagyonbecslése? 6. Készült-e hatástanulmány, elemzés, vizsgálat, és ha igen, milyen tartalommal arra vonatkozóan, hogy milyen hatással lesz a tartósan veszteséges állami társaságra a vagyonelemek kiszervezése, majd privatizációja? 7. Mi történt a privatizált leánytársaságokért kapott ellenértékkel? 8. Milyen hatása volt a MÁV Zrt. eredményére, a tartósan veszteséges gazdálkodásra a szerkezetátalakítás és a későbbi privatizáció? 9. A MÁV Zrt. szerkezetátalakítását követően kialakult szervezeti és működési rendszere biztosította-e a korábban kiszervezett feladatok ellátását? 10. Származott-e mérhető gazdasági előnye a MÁV Zrt.-nek a kiszervezésből? 11. Milyen a MÁV vagyonelemeinek a privatizációt követően kialakult tulajdonosi szerkezete és hogyan épül fel a jelenlegi tulajdonosi kör? 12. Minősíthető mindez privatizációs törvény megkerülésének az állami vagyon törvénytelen értékesítésének? |
A vizsgálóbizottság működésére biztosított 6 hónap nem volt elegendő idő ahhoz, hogy a MAV 2002 és 2010 közötti 8 éves működését teljes körűen áttekintse. A feladat elvégzésére biztosított határidő a rövidségén túl alapvető problémát jelentett, hogy – parlamenti bizottságként, megfelelő jogszabályi háttér hiányában – nem rendelkezett a szükséges jogosítványokkal ahhoz, hogy a vizsgálatát mindenre kiterjedően elvégezhesse.
Az értékesítési eljárások vizsgálatakor szembesült a bizottság az adott időszakra vonatkozóan a belső ellenőrzés gyengeségével. A feltárt anomáliákat sokszor a MÁV maga is észlelte, vagy észlelnie kellett volna, ám mindezek következmények nélkül maradtak, a felelősöket a belső ellenőrzés nem igyekezett megtalálni. Mindez komoly visszaélésekre adott lehetőséget.
A vizsgált eljárások többségében a bizottság nem tudta megállapítani, hogy pontos összegszerűségében mekkora kár érte MÁV-ot, és ez által a magyar államot. Példaként szükségesnek tartotta viszont összeállítani azt a táblázatot, mely alapján „objektíve kijelenthető, hogy nem történhetett volna meg egymilliárd-hatvankettőmillió-háromszázötvezernyolcszáz forint értékű állami vagyon értékesítése megfelelő állami kontroll nélkül.”
Szintén problémát okozott a helyzetértékelésben, hogy a bizottság által meghallgatott személyek – volt MÁV-os felsővezetők – azonos kérdéskörben több esetben egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak, vagy az eltelt idő okán a részletekre már nem „emlékeztek”. A bizottságnak azonban nem volt jogköre arra, hogy ezen személyeket egymással szembesítse, mélyebb nyomozást folytasson annak érdekében, hogy feltárja a mögöttes részleteket.
A bizottság megállapította: 2002-2010 közötti időszakban a MÁV-nak szinte minden teljesítménye romlott. Hibás politikai, stratégiai és szakmai döntések vezettek ehhez. A személyszállítási teljesítmény mintegy 30 százalékkal csökkent, miközben három és félszeresére emelkedett a késett vonatok száma. A pályára fordított felújítási és karbantartási összegek, voltak olyan évek, hogy a 2002-es évnek csak az egyharmadát, vagy csak a felét érték el.
A bizottság sorozatban állapított meg visszásságokat, szabálytalanságokat, melyeket semmilyen retorzió vagy számonkérés nem követett. Az igazgatási és egyéb általános költségek nagyarányúan növekedtek. 15 milliárd forintot költöttek például szervezet-korszerűsítésre és egyéb tanácsadókra.
A kiszervezések esetében több esetben megállapítható volt, hogy nem a megfelelő hatástanulmányok, nem a megfelelő előkészítés, hanem sok esetben a politikai vagy más „különös” érdekek alapján döntöttek. A létszámleépítések például formailag ugyan a „karcsúsítást” szolgálták, ugyanakkor összességében nem voltak előnyösek. A felsővezeték-karbantartásnál, ezt egyértelműen be is lehet bizonyítani.
A bizottság megvizsgálta a MÁV-Cargo eladását is, elsősorban vasút-stratégiai, nemzetstratégiai szempontból. Megállapították: számos olyan hatása volt ennek az eladásnak, amely hátrányosan érintette a MÁV-nál gazdálkodó más cégeket is, például a járműkarbantartókat, de az egyéb szolgáltatókat is. A szerződésben megfogalmazottak nem voltak előnyösek a magyar állam számára sem: a tőkeemelést például nem kötötték a magyar beszállítókhoz, így tulajdonképpen ilyen szempontból sem szolgálta a magyar nemzetgazdaság érdekeit.
A vizsgált időszakban a MÁV-csoport működésében riasztó és megdöbbentő adatok, trendek sora fedezhető fel. Árbevétele úgy stagnált, hogy anyagi és személyi jellegű ráfordításai 20-30 százalékkal nőttek. A hosszú lejáratú kölcsönök meghússzorozódtak. Az okok meglehetősen szerteágazók, tartósan jelen lévők és ismétlődők. Ilyenek például az állam által ki nem fizetett közszolgáltatások, a személyszállítások nem EU-konform árkiegészítése, az infrastrukturális fejlesztések elmaradása, valós megtakarítási, hatékonysági intézkedések hiánya, a MÁV szolgáltatási láncának szolgáltatásait figyelmen kívül hagyó, a politika által kezdeményezett kiszervezések.
A legszembetűnőbb, hogy a vizsgált nyolc év mindegyikében az értékesítés nettó árbevétele alatta maradt az anyagi jellegű ráfordítások és a személyi jellegű ráfordítások együttes összegének. Az eszközparkot vizsgálva megállapítható, hogy a személyszállítási járművek elavultak, átlagéletkoruk 33 év, közel felük 30 évesnél is öregebb.
A bizottság nem ment el szó nélkül a vasúti pálya állapotának romlása mellett sem. Feleannyit költöttek vasúti sínekre, mint az előző Orbán-kormány idején. 20 milliárd forintról reálértéken 10 milliárd forintra esett vissza a pályára fordított felújítási és karbantartási költségek összege, de akadt olyan év is, amikor ez az összeg alig haladta meg a 7 milliárd forintot.
A MÁV-csoport adósságállománya 2002 és 2010 között meredeken növekedett. Az elmúlt nyolc évben minden negyedik hitelből használt forintot kamatra költött, több mint 70 milliárdot. Ennél jóval nagyobb volt a kötelező tőketörlesztési kiadás. Csak 2011-ben 46,4 milliárd forint értékű lett a lejáró hitel.
+
A bizottság intézkedési javaslataiból kiemelhetők a komplex rendszerszemléletű, a versenyképességet szem előtt tartó ajánlások. Többek között:
|
– Az államnak a közforgalmú személy- és áruszállítás területén olyan szervezeti, finanszírozási szabályozási környezetet kell kialakítania, melynek révén 5-10 éven belül az egész országra kiterjedő, az egyéni közlekedéssel versenyképes, az egyéni és közösségi közlekedési eszközök használatát integráló személyközlekedési rendszer jöhet létre. – A magyar vasút pályahasználati díjainak kialakításánál ne a pályaüzemeltetés, karbantartás önköltségi szintje legyen a meghatározó szempont, hanem a környezetbarát és energiatakarékos vasúti versenyképességének a javítása. A támogatási struktúra megváltoztatásával ugyanis lehetőség nyílhat a közszolgáltatási feladatok finanszírozásának egyszerűsítésére, átláthatóbbá, tételére. – A kormány a MÁV-val együttműködve tekintse át a MÁV Csoport jelenlegi cégszervezeti struktúráját és cégformáit annak lehetőségét keresve, hogy hosszabb távon milyen egyszerűsítések (társaság-összevonások) révén javítható a belső együttműködés, és tehető átláthatóbbá, takarékosabbá a gazdálkodás, valamint szűrhetők ki a párhuzamosságok és az ellátatlan funkciók. – A kormányzat a MÁV stratégiai céljai között fogalmazza meg, hogy a további kiszervezés, privatizáció nem lehet cél. Csak kivételes esetben, a piaci helyzet alapos felmérésével, csakis olyan hatástanulmány ismeretében legyen lehetséges, amely a nemzetgazdasági érdekeket, a hazai vállalkozásokra, beszállítókra gyakorolt hatást, a munkahelyek teremtését és esetleges csökkentését is figyelembe veszi. További, kormány által elrendelt létszámleépítéseket nem javaslunk, azonban meg kell vizsgálni, mi okozta az igazgatási költségek nagy arányú növekedését. A túlzott szakági szétválasztások (HR. beszerzés) is felülvizsgálandók. – Javasoljuk, hogy a MÁV Csoport tagjai egymás közti megrendeléseinél ne kelljen közbeszerzést lefolytatni, és a helyi beszerzéseket ésszerűen biztosítani kell. – Javasoljuk, hogy a költséghatékony gazdálkodás érdekében megindított számos informatikai projektet, illetve a vonatkozó szerződéseket vizsgálják felül. Erre az Állami Számvevőszék figyelmét is felhívjuk, amennyiben a jövőbeni vizsgálatuk tárgyát érinti. – Tekintettel arra, hogy 2002. óta többszörösére emelkedtek a szakszervezeti juttatások, javasoljuk a 2002. szint megcélzását, valamint a munkavállalókra vonatkozó szerződések megváltoztatását oly módon, hogy az elősegítse a menetrend vezényelt gazdálkodást, illetve ahol célszerű, az ütemes menetrend bevezetését. – A bizottság szükségesnek tartja az ingatlangazdálkodás teljes átszervezését, egységes, elkülönült ingatlangazdálkodási szervezet megalakítását, a párhuzamosságok megszüntetését, a bérleti szerződések felülvizsgálatát, a továbbértékesítési lánc ésszerűsítését, a vasút érdekében a tényleges bérlők tevékenységének szabályozását. – Javasoljuk megvizsgálni annak lehetőségét, hogy milyen módon hozható létre Magyarországon újra magyar tulajdonú áruszállítói kapacitás. – Javasoljuk a kormányzat számára személyszállítási és a közúti fuvarozással szembeni versenyhelyzet javítására az uniós beruházások olyan szempontból történő felülvizsgálatát, hogy a rendkívül költséges 120 km/h feletti tervezési sebességű vasútvonal kialakítását csak igen indokok esetben végezzék el. Az uniós forrásokat elsősorban az európai átlag alatti menetidők megszüntetésére, a vasútvonalak jelent ős részére kiterjedő lassújelzések felszámolására, valamint az állomási, intermodális kapcsolatokat kiszolgáló jobb infrastruktúra megteremtésére fordítsák. – A bizottság javasolja a törvény módosítását oly módon, hogy az mondja ki: az állami tulajdonú gazdasági társaságok részesedése mellett a társaságok mérlegében szereplő vagyonelemek – a társasági részesedéseket ideértve - az állami vagyon részét képezik. A MÁV Zrt. esetében (a többi állami tulajdonú vállalatra is vonatkozóan) határozza meg azt a „törzsvagyont”, amelyre a törvény elidegenítési és terhelési tilalmat írna elő. – A bizottság szükségesnek tartja a MÁV eddiginél mélyre hatóbb átvilágítását a tulajdonosi jogokat gyakorló illetékes minisztérium eljárásainak vizsgálatát. Javasolja mindazon szerződések felülvizsgálatát, ahol az adott szolgáltatás nyújtása körében a szerződött partner monopol helyzetben van a MÁV-val szemben. – A bizottság javasolja a MÁV-nak a kulturális támogatási szerződéseinek felülvizsgálatát is, külön tekintettel az esetleges visszaélésekre, és indokolt esetekben ezen szerződések módosítását, megszüntetését, természetesen a felelősségre vonás kezdeményezését sem mellőzve. – A bizottság javasolja továbbá, hogy a MÁV vizsgálja felül, és szükség esetén kezdeményezze azon szerződések módosítását, megszüntetését, melyek a MÁV-ra nézve jelenleg – bármilyen szempontból – hátrányosak, pl. – a teljesség igénye nélkül – Multiszolg. Kft, Resti Zrt. Papírtekercs Kft, illetve a takarítási tevékenység, valamint a MÁV Zrt. vizsgáltassa át a belső ellenőrzési jelentéseket és ahol szükséges, végezze el a felelősség, adott esetben a büntetőjogi felelősség megállapítását. – A Bizottság a vizsgálat lefolytatása során felmerült ügyek közül javasolja a vizsgálatok kiterjesztését, és indokolt esetben büntetőeljárást kezdeményezésér a következő esetekben is: Pan-tel Rt., Eurometro Kft., Carpathian Cargo s .r.o., MÁV Jegynyomda Kft., Debreceni Járműjavító értékesítése, valamint a Multiszolg Kft elővásárlási joga és a társasági részesedés elidegenítése. |
Nyilvánvaló, hogy a bizottsági vizsgálattal nem ért, nem érhetett véget a MÁV átvilágítása. Nagy munka vár a jogászokra a szerződéses állomány átvizsgálásában, a MÁV-ra hátrányos szerződések átalakítási, megszüntetési feltételeinek feltérképezése. A terjedelmes, szabálytalanságok, visszaélések sorozatát feltáró 75 oldalas dokumentum (PDF) elfogadását követően – az MSZP „nem”-jei ellenére – az Országgyűlés (2011.06. 20.) fontosnak tartotta, hogy a feltárt hiányosságok és működési rendellenességek mihamarabb megoldásra kerüljenek, ezért felkérte a korrupcióellenes és elszámoltatási kormánybiztost is a jelentésben javasolt ügyek további vizsgálatára, a szükséges intézkedések megtételére.
Cukorgyárak privatizációja, uniós cukorreform és következményei
Fölöttébb nehéz föladatra vállalkozott a Tisztelt Ház, midőn Font Sándor és Ivanics Ferenc (Fidesz) szorgalmazására, létrehozta a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottságot.
1990-ben 12 cukorgyár működött Magyarországon: Ercsi (Fejér megye, alapítva 1910-ben), Mezőhegyes (Békés megye, alapítva l889-ben), Sarkad (Békés megye, alapítva 1912-ben), Selyp (Heves megye, alapítva 1889-ben), Sárvár (Vas megye, alapítva l895-ben), Ács (Komárom-Esztergom megye, alapítva: 1871-ben), Hatvan (Heves megye, alapítva l 889-ben), Kaba (Hajdú-Bihar megye, alapítva 1979-ben), Szolnok (Jász-Nagykun-Szolnok megye, alapítva1914-ben), Szerencs (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, alapítva l889-ben), Petőháza (Győr-Moson-Sopron megye, alapítva 1880-ban), Kaposvár (Somogy megye, alapítva 1894-ben). Cukorgyáraink műszaki színvonala és termelékenysége a nyugat-európai gyárakétól ugyan elmaradt, de az üzemek a kelet-közép-európai térséget (a volt szocialista országokat) alapul véve jó állapotúnak számítottak, répatermesztési adottságaink előnyösek, (egész Európával összehasonlítva is kitűnő cukortartalom), termelőink felkészültek, tapasztaltak voltak. – Egy maradt!
Az Országgyűlés – a magyar nép, a jelen és az eljövendő generációk egészséges és hazai élelmiszerhez való jogáért viselt felelősségére tekintettel – kinyilvánította: Magyarországon a cukoripar területén olyan intézkedések (privatizáció, kötelezettségvállalások, állami támogatások, gyárbezárások, cukorreform, diverzifikáció stb.) történtek az elmúlt több mint két évtizedben, amelyek erősen feltételezhetően, az eredeti szándékokkal ellentétesen, a nemzeti érdekeket súlyosan sértve, az ágazat katasztrofális leépüléséhez vezettek. Ezért a kedvezőtlen folyamatokért, cselekményekért viselt személyes – büntetőjogi vagy politikai – felelősséget is feltárva, a vizsgálóbizottság feladatul szabta az alábbi kérdések tisztázását:
|
– A cukoripar privatizációja során milyen mulasztások történtek, milyen privatizációs döntések, megállapodások születtek, azokhoz kapcsolódóan az új tulajdonosok felé milyen kikötések kapcsolódtak, betartották-e azokat? – Ki, mikor, és hogyan ellenőrizte az új tulajdonosok által vállalt kötelezettségek betartását? – milyen jogszabályi felhatalmazás, irányelvek és szakmai szempontok alapján születtek döntések a cukoripari privatizáció folyamatáról? – A koncepcióalkotásban, pályázati és döntéshozatali folyamatban mely állami és kormányzati szervek voltak érintettek (előkészítés, döntés, ellenőrzés)? – Milyen felelősség terheli ez ügyben a korábbi ciklusok - különös tekintettel a szocialista-szabad demokrata koalíciók - kormányzatát, mennyiben szolgálta a privatizáció a hozzájuk köthető gazdasági érdekkörök céljait? – Az egyes üzemek értékesítéséből befolyt vételár miként aránylott azok valós piaci értékéhez? – Milyen okra vezethető vissza, hogy az elidegenített üzemek jellemzően külföldi tulajdonba kerültek? – Az Európai Unió 2004. évi csatlakozásunkkor hatályban lévő cukorrendtartása, majd az azt követő több lépcsős cukorrendtartási reform előkészítési és döntési folyamatában milyen álláspontot, milyen szakmai alapon és milyen cél elérése érdekében képviselt Magyarország? – A 2004-től hivatalban lévő miniszterelnökökhöz és szaktárca-vezetőkhöz milyen döntések, milyen általuk képviselt magyar álláspont, adminisztratív intézkedések köthetők, amelyek lehetővé tették a jelenlegi helyzet kialakulását? – Az intézkedések milyen hatással voltak, vannak a hazai cukorrépa termesztésre, a cukorpiaci helyzetre és az árakra, a szakágazati foglalkoztatásra, továbbá a kapcsolódó műszaki fejlesztésre és kutatásra? |
Az MSZP tartózkodása ellenére, abszolút többséggel május 17.-én született országgyűlési határozatot egyedül az MSZP nem támogatta. A vizsgálóbizottság az év utolsó napjaiban (december 28.) nyújtotta be jelentését az Országgyűlésnek.
Megállapította: a privatizációs döntések zöld utat biztosítottak a magyarországi leépüléshez és a jelenlegi helyzet kialakulásához. Az értékesítésekből a Magyar Államnak vagy nem származott jelentős bevétele, vagy pedig a bevétellel majdnem azonos ellentételezést vállalt, melyet a vele szerződő külföldi befektető utóbb érvényesített. A külföldi befektetők 30-40 százalékos kisebbségi részesedés mellett mindenhol megkapták az elővásárlási jogot a többségi részesedés megszerzésére, továbbá a többségi vállalatirányítási jogokat is.
Az a privatizációs eljárások során tulajdont szerzett külföldi befektetők száz éves hagyományokra visszatekintő üzemeket is bezártak, a termelést megszüntették. Miután az agrárvezetés részéről semmilyen presszió nem érte őket, fizikailag is megsemmisítették (!), őket, hogy esély se maradjon arra, hogy valaha is újraindulhasson bennük a termelés. Mindeközben, a kapcsolódó, nagyjából 300 ezer tonna uniós kvóta visszaadásából, több tízmilliárd forintos bevételre tettek szert.
+
2006-ban az Európai Unió a termelés csökkentését célzó, azt ösztönző „cukorreformot" vezetett be, amelynek a magyar kormány önkéntes túlbuzgó felajánlása eredményeképpen a még meglévő 400 ezer tonnás kvóta is 105 ezer tonnára csökkent. Cukor-exportálóból importra szoruló kiszolgáltatott országgá vált Magyarország. Egyetlen működő - az is külföldi tulajdonban lévő - cukorgyárunk maradt, a kaposvári Magyar Cukor Zrt. melynek éves termelése a fennmaradt kvótának felel meg.
A vizsgálóbizottság megállapította: a magyar agrárvezetés és a kormányzat részéről teljesen elhibázott stratégia volt, hogy ahhoz a csoporthoz csatlakozott, akik tulajdonolták a magyarországi cukorgyárakat és ezáltal érdekeik ellentétesek voltak a magyar érdekekkel. Súlyos hiba volt, hogy pusztán az EU-s tárgyalási folyamatra koncentráltak (ahol biztosan tudható volt, hogy legfeljebb csak kisebb részsikereket lehet elérni), és ezzel párhuzamosan a külföldi gyárak tulajdonosaira kifejtett informális nyomásgyakorlástól teljes mértékben eltekintettek mind a cukorreform tárgyalásai alatt, mind pedig utána.
A jelenlegi európai uniós agrárpolitika 2014-ben változik, az uniós cukoripari rendtartás szabályozórendszere pedig 2015-ben jár le. A bizottság rendkívül fontosnak tartja, hogy ezek megújításakor a magyar kormányzat keményen és hatékonyan képviselje a hazai érdekeket. Azonban addig is szükséges és lehetséges számos fontos lépést megtenni. A vizsgálóbizottság konkrét javaslatai – többek között – a következők:
|
I. Fel kell készülni arra, hogy – többek között a cukorfelhasználó iparágak erős lobbi tevékenységének köszönhetően – az Európai Bizottság kísérletet fog tenni arra, hogy 2015-től teljes mértékben felszámolja a jelenlegi EU-s cukorrendtartást, azaz megszűnjenek a cukorkvóták és az uniós minimálár is, (ezt tartalmazza az a tervezet, amelyet 2011 októberében hoztak nyilvánosságra). A cukorrendtartás teljes megszűnése jelenleg még a leghatékonyabban termelő tagállamoknak sem áll igazán érdekében, a versenyhátrányban lévő magyar cukoripar számára pedig a teljes megszűnést hozhatja: az egyetlen megmaradt cukorgyárunk (Kaposvár) is bezárásra kerülhet. Minden eszközzel törekedni kell tehát arra, hogy a kvótarendszer 2020-ig meghosszabbításra kerüljön, és azon belül Magyarország minél előnyösebb pozíciókat harcoljon ki magának. A cukorrépa jelenlegi minimumára 26,29 euró melyet 0,84 eurócent termelési illeték sújt, valójában a répa nettó ára 25,45 euró tonnánként. Ehhez az árhoz prémiumokat ad a cukorgyár, az egyik évben többet, a másik évben kevesebbet, és valójában az az úgynevezett nemzeti támogatás teszi rentábilissá a magyar cukorrépa-termelést, amely 10,58 euró volt adható tonnánként 2008-ban, majd 2009-től ez 11,10 euró. Ennek az összetétele a következő: azokban a tagállamokban, ahol a kvóta 50 százalék alá csökkent, - így Magyarországon is - úgynevezett direkt termelési támogatást határozott el az Európai Unió és jogszabályban rögzítette öt éven keresztül. Ez 7,1 euró ma, 6,6 euró volt az induló évben, és ehhez az Európai Bizottság külön engedélye alapján lehet még 4 euró nemzeti támogatást kifizetni. A 2013-as termelés után ilyen támogatás a jelenlegi jogszabályok alapján nem adható, azaz intézkedés hiányában a cukorrépa termelés veszteségessé válik, ami nyilvánvalóan a termelés megszűnéséhez fog vezetni. II. Külön ki kell emelni az izoglükóz-gyártást. Jelenleg Magyarországon található Európa legnagyobb és leghatékonyabb izoglükóz-gyára, amely évente több mint 200 ezer tonnát állít elő (idehaza termelt kukoricából), de még így is csak kapacitásának 50 százalékát használja ki. Ezért az EU-val folytatott tárgyalások keretein belül külön hangsúlyt kell kapnia annak, hogy az izocukor-kvótánk jelentősen megemelkedjen. Ez elemi érdeke az Uniónak is, hiszen az izocukor jelentős részben nem is a répacukor-gyártással versenyezne, hanem az importot váltaná ki. |
A bizottság vizsgálta azt a lehetőséget is, hogy van-e mód, és ha igen miként új cukorgyár építésére Magyarországon. A jelenlegi globális viszonyok között a magyar cukoripar fenntartása, esetleges fejlesztése az élelmiszeripari önellátó képesség megóvása stratégiai kérdés lehet: a magyar mezőgazdaság, a vízkészlet, illetve a termőföldek minősége elvileg biztosítja a lehetőséget a magyar lakosság élelmiszeripari önellátására. Ezen túl a cukoripar és a hozzá kapcsolódó cukorrépa termesztésnek számos egyéb vonatkozásban is jelentősége van: a cukorgyártás melléktermékei az állatállomány takarmányozásának fontos elemei, a cukorrépa termesztés a vetésforgó szempontjából fontos és kiesése károsan befolyásolná a termőföldek termőképességének megóvását. A bizottság javasolja az Országgyűlésnek, hogy hozzon határozatot és írja elő a kormánynak feladatként ennek a stratégiának a kidolgozását is.
Az Országgyűlés az esztendő első üléseinek valamelyikén mérlegeli a Cukorgyárak privatizációját vizsgáló bizottság 72 oldalas jelentését, (PDF).
Vöröslött az iszap
A Kolontár melletti vörösiszap-tározó átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősség feltárását és a hasonló katasztrófák jövőbeni megakadályozását célzó vizsgálóbizottságot a Jobbik frakciójának kezdeményezésére hozta létre (2010.11.29.) a T. Ház. Feladatául tűzte:
|
A magyar nép, az eljövendő magyar generációk egészséges környezethez való jogáért viselt felelősségére tekintettel Magyarország történetének legnagyobb környezeti katasztrófáját okozó esetleges emberi mulasztások előfordulását a jövőben minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni. A Kolontár melletti gátszakadásért viselt személyes felelősséget - legyen büntetőjogi vagy politikai - mihamarabb meg kell állapítani. A vizsgálat tárgya annak feltárása: 1. Milyen mulasztások vezettek a Kolontár melletti vörösiszap-tározó gátjának átszakadásához, a tározó építése és fenntartása során milyen esetleges visszaéléseket követtek el? 2. Milyen felelősség terheli ez ügyben az előző ciklus kormányzatához, konkrétan Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnökhöz köthető érintett vállalatokat, vállalkozókat, illetve történtek-e a korábbi kormányzathoz, vagy a korábbi kormányzat által irányított egyes közigazgatási szervezetek által elkövetett olyan hatósági vagy egyéb adminisztratív visszaélések, amelyek e katasztrófa bekövetkezését lehetővé tették? 3. Tárgya továbbá annak megállapítása is, hogy hol találhatók még az országban környezetre veszélyes technológiát alkalmazó – működő, vagy bezárt - ipari létesítmények, és ezek milyen állapotban vannak? |
Az Országgyűlés kolontári katasztrófát vizsgáló bizottsága tíz hónapot meghaladó vizsgálata során majd félszáz szakértőt, a vélt vagy valós felelőst hallgatott meg Helyszíni szemlét is tartottak Mosonmagyaróvárott a MOTIM Zrt. vörösiszap-tározóinál, az Aloxid Kft. vörösiszap-tározóinál, a MAL Zrt. ajkai üzeme vörösiszap-tárolójánál és az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tárolóinál.
A 77 oldalas jelentése (PDF) – többek között – megállapítja: a 2010. október 4-én a MAL Zrt. ajkai vörösiszap tározó X. kazettájánál bekövetkezett ipari katasztrófáért döntően a MAL Zrt. a felelős. A vizsgálat során feltárt tények arra utalnak, hogy a társaság igazgatósága és menedzsmentje az üzem működése és az iszaptározó-tér üzemeltetése során gondatlanul járt el. A tározók különösen a X. kazetta esetében a társaság nem tett eleget az elővigyázatosság követelményének és nem alakított ki külső védelmi rendszereket, annak érdekében, hogy a térség települései kellő védelemben részesüljenek.
A társaság a kazettából vett minták alapján, az európai és hazai gyakorlattól eltérően az önbevallás során nem minősítette veszélyes hulladéknak a magas lúgtartalmú folyadékkal keveredett vörösiszapot. Technológia-közi anyagnak tekintették. Az ipari baleset okaként a talajtörést nevezték meg. Ennek tudományos igazolását azonban nem tudták hitelesen bizonyítani.
A megismert adatok, vallomások a helyszíni szemlén tapasztaltak, továbbá a felkért szakértők véleményei arra utaltak, hogy az ipari katasztrófa fő oka a társaság és a tulajdonosok szűklátókörű, a nyereséget előtérbe helyező és a biztonságos működést nem kellően biztosító vállalati stratégia, és az ezt szolgáló gazdasági és technológiai döntések sorozata. Mindezek következményeképpen az ipari katasztrófa által az emberéletekben, az anyagi javakban és más tényezőkben okozott károk mellett az általuk tulajdonolt és vezetett társaságnak is igen jelentős károkat okoztak.
A privatizáció során a szerződésbe foglalt környezetvédelmi kötelezettségek nem kellő körültekintéssel kerültek megállapításra, és így alkalmatlannak bizonyultak a bekövetkezett katasztrófa megelőzésére. A vizsgálóbizottság véleménye szerint felelősség terheli a tervezőt és a kivitelezőt is, a meglévő gátakat a többi kazettánál is haladéktalanul meg kell erősíteni. Felelősség terheli a MAL Zrt. tevékenységével kapcsolatban a környezetvédelmi hatóságokat is. Elsősorban a Középdunántúli Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség vezetőit és munkatársait is, akik a társaság részére kiadott egységes környezetvédelmi engedély, továbbá részengedélyek és mindezek végrehajtásának hatósági ellenőrzése során nem jártak el kellő körültekintéssel.
A vizsgálóbizottság a helyszíni tárgyalásai és szemléi alapján megállapította, hogy a kárt elszenvedett települések lakossága nem rendelkezett kellő információval a vörösiszapot tározóterek helyzetéről, az ott tárolt anyagokról, és azok veszélyes voltáról. Az érintett települések nem rendelkeztek olyan védelmi tervekkel, amelyek egy ilyen mértékű környezeti katasztrófa kezeléséhez szükséges. Ezen hiányosságokért döntő részben és elsősorban a MAL Zrt. okolható, amely a térség társadalmával nem tartott partneri kapcsolatot.
A jelentés utal a törvényi, jogi szabályozás meglévő hiányosságaira is, szükségesnek tartja a korábbi jogi és műszaki szabályozás módosítását, úja szabályozását, az engedélyező hatóságok és a hatáskörök tisztázatázását. Hangsúlyozza továbbá: az ipari katasztrófa által okozott károk jellege és mértéke és a társadalom jogos igazságérzete megköveteli, hogy a mulasztást, visszaélést, bűncselekményt elkövetők felelősségre vonása is mielőbb megtörténjen és ennek során feltétlenül érvényesüljön a tett súlyával kapcsolatban az arányosság elve illetve a környezetvédelmi jogban ismert elv, a „szennyező fizet” elve.
A vizsgáló bizottság jelentése nyomán készített országgyűlési határozati javaslat rögzíti:
|
Az Országgyűlés felkéri a MAL Zrt. tulajdonosait és menedzsmentjét, hogy a jövőben folytasson etikus, elővigyázatos, hozzáértő és felelősségteljes magatartást. Az Országgyűlés egyetért a vizsgálóbizottság végkövetkeztetésével, mely szerint az ipari katasztrófa elsődlegesen és döntően a MAL Zrt. ipari tevékenységével összefüggésben az ő felelősségi körében következett be. A felelősségben, ha nem is közvetlenül, de osztoznak a MAL Zrt. létesítését engedélyező hatóságok, továbbá az ellentmondásos szabályozást elfogadó jogalkotók, és a hatóságok működtetéséért felelős kormányok. Az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a jelentésben megfogalmazott javaslatokat vizsgálja meg és tegyen intézkedéseket a szükséges jogszabályok módosítására, megalkotására, a hatósági engedélyezés színvonalának emelése és a működés fokozott ellenőrzése érdekében. Kezdeményezze a hulladékok és a technológiai eljárást képező anyagok egyértelmű megkülönböztetését, a veszélyes hulladékká minősítés folyamatának felülvizsgálatát és pontosítását. Kezdeményezze a károkért való pénzügyi felelősség szabályozását, beleértve a magyar gazdaság versenyképességét is figyelembe vevő kötelező felelősségbiztosítást, és a pénzügyi biztosítékadásra vonatkozó előírásokat. Az Országgyűlés kéri a társadalom széleskörű együttműködését, hogy az elszenvedett ipari katasztrófához hasonló esemény a jövőben megelőzhető és elkerülhető legyen. Ennek megvalósítása érdekében számít a gazdasági társaságok, a civil szervezetek és a lakosság aktív és öntevékeny együttműködésére. |
A jelentést a vizsgálóbizottság a MAL Zrt. és a kormány illetékes felelős vezetőinek is megküldte. Az Országgyűlés várhatóan a tavasz első heteiben tűzi napirendre a jelentés, és a határozati javaslat együttes megvitatását.
