A jövendőbeli kormányfő oly széles körű összefogást szeretne létrehozni, melyről szép hazánkban az elmúlt húsz esztendőben még a mesék sem szóltak. Úgy vélte, véli, álmodta, álmodja: elfogadása, betartása az egyik legfontosabb és legalapvetőbb lépés lesz „az emberek által megbuktatott rendszer lezárásához." Parlamenti menetrend.
A hagyományokhoz híven, hétfőn is ebéd után kezdi ülését a Tisztelt Ház, s feltehetően késő este lesz, mire érdemben megállapodnak. Kedden a folytatásban rövidebb, ám aligha mérsékeltebb vita ígérkezik. Elmaradnak viszont a legszínesebb műfajok. A régiekhez már nincs értelme szólni, az újak pedig még nincsenek hivatalban. A Házbizottság ülésén a frakciók mindezt belátva, megállapodtak abban, hogy a kormányalakításig a napirend előtti felszólalásokat, interpellációkat, kérdéseket, azonnali kérdéseket mellőzik.
Tárgyalandók
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szól az első törvényjavaslat, (Navracsics Tibor, Répássy Róbert (Fidesz), Rétváry Bence (KDNP) képviselők önálló indítványa). Tartalmát tekintve nem új: az elmúlt ciklusban az SZDSZ-MSZP duó „csak" 73 alkalommal száműzte. (Rubovszky György, Salamon László (KDNP) és dr. Répássy Róbert (Fidesz) jegyezte). A lényege: túl nagy a parlament, - de nem az épület! A mostani javaslat szintén korlátozni kívánja a képviselők létszámát, melynek alapján sor kerülhet az új választójogi törvény kidolgozására is.
Hangsúlyozza: a jelenlegi képviselői létszám rontja a képviselői munka hatékonyságát, lassítja és drágítja a törvényhozást, továbbá aránytalanul magas más országokhoz képest is. Egyúttal egy 1992 óta húzódó alkotmányos mulasztást kíván pótolni azzal, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletének szabályozására is irányt szab, számukra a további országgyűlési képviselők választásra biztosít lehetőséget.
| „Az országgyűlési képviselők száma legfeljebb kettőszáz. A nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletére további, legfeljebb tizenhárom országgyűlési képviselő választható." |
A törvényjavaslat elfogadásához (az Alkotmány 24. § (3) bekezdése alapján) az országgyűlési képviselők 2/3-ának igen szavazata szükséges.
+
A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat Navracsics Tibor, Répássy Róbert (Fidesz), Rétváry Bence (KDNP) képviselők önálló indítványa. A javaslat kifejezetten nevesíti a miniszterelnök-helyettes intézményét, továbbá a kormány szervezetalakítási szabadságának részeként, külön törvényi szabályozás körébe utalja a kormányzati szervek alkalmazottainak jogállására vonatkozó rendelkezéseket. Címéhez igazodva felsorolja az új kormány által létrehozandó minisztériumokat. A törvény célja a minisztériumi struktúra egyszerűsítése, a minisztériumok számának csökkentése és az új kormány megalakulásának előkészítése érdekében az Alkotmány ezen felhatalmazásának megfelelő új törvény megalkotása. Tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek nélkülözhetetlenek a kormány megalakulásához: a minisztériumok felsorolását, valamint egyes, az átalakulással érintett feladatkörök minisztériumok közötti átcsoportosításának alapvető szabályait. A szervezeti változásokon túl az átcsoportosított feladatkörök tekintetében rendezni kívánja jogutódlás kérdését is. Hiányosságot pótol azzal, hogy szabályozza a kormányzati jogutódlás eddig szokásjogon alapuló, de annak kiemelten fontos, szerves részét képező átadás-átvételi eljárást.
| A törvény szerinti, a Magyar Köztársaság minisztériumainak számát tizenháromról nyolcra csökkentő szervezeti változások a következők: - az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, az Önkormányzati Minisztérium valamint a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium egyes feladatainak illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter feladatainak ellátására létrejön a Belügyminisztérium; - a Miniszterelnöki Hivatal, valamint a társadalompolitika összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter feladatainak, illetve az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, az Önkormányzati Minisztérium egyes feladatainak ellátására létrejön a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium; - a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, az Önkormányzati Minisztérium, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium egyes feladatainak, illetve a Pénzügyminisztérium feladatainak ellátására létrejön a Nemzetgazdasági Minisztérium - a korábbi Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium a továbbiakban Nemzeti Fejlesztési Minisztérium néven működik tovább; - Nemzeti Erőforrás Minisztérium néven egyesül az Oktatási és Kulturális Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium; - Vidékfejlesztési Minisztérium néven egyesül a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. A törvény a kialakult gyakorlatnak megfelelően rendezi a megszűnő, illetve az átszervezett minisztérium által ellátott feladatköröknek az új minisztériumi struktúrába való beillesztésének kérdését, amely egyben a minisztériumok közötti jogutódlás alapját is jelenti. Az új minisztériumi struktúrából közvetlenül következő módosítások mellett a törvény a feladatkör-átcsoportosításokat is tartalmazza. A törvény rendelkezik az új miniszterelnök megválasztásával egyidejűleg történő, a minisztereknek már az új megbízatásokra való kinevezését lehetővé tevő hatályba lépéséről is. Emellett felhatalmazza a kormányt a minisztériumok új szervezetével összefüggő költségvetési előirányzat-átcsoportosítások végrehajtására. Rögzíti, hogy az új minisztériumok a korábban működőknek az általuk ellátott feladatkörök vonatkozásában - közjogi és magánjogi értelemben egyaránt - jogutódjai lesznek, ideérve a foglalkoztatott köztisztviselők közszolgálati jogviszonya tekintetében beálló munkáltatói jogutódlást is. |
A törvényjavaslat egyes szakaszainak elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők 2/3-ának igen szavazata szükséges.
+
Értelemszerűen kapcsolódik az új kormány alakulásához a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjairól és az államtitkárok jogállásáról szóló törvényjavaslat is, (Navracsics Tibor, Répássy Róbert (Fidesz), Rétvári Bence (KDNP) képviselők önálló indítványa.). Hogy szükséges, az aligha vitatható. A magyar közigazgatás olyan állapotban van, mint az ország - elvész a felelősség, a teljesítményt nem ismerik el, a közérdeket a magánérdek váltja fel. A politika, ahelyett, hogy a működést segítő környezetet biztosított volna a közigazgatás számára, a saját érdekeit szem előtt tartva gátolta, rontotta hatékonyságát. A magyar közigazgatás ma súlyos funkciózavaroktól szenved, nem tudja ellátni feladatát, koordinációs zavarai miatt pedig az állampolgárok joggal érzékelik úgy: az általuk fizetett adóból fenntartott rendszer képtelen legalapvetőbb feladatainak ellátására. A rendszerből eltűnt a teljesítményelv, a szakmai munkát háttérbe szorították a magánérdekek, nyoma sincs a kiszámíthatóságnak, stabilitásnak és életpálya-lehetőségnek. Ezek híján a magyar közigazgatás működésképtelenségre van ítélve: egy átláthatatlan, drága, alacsony hatékonysággal működő tehertétel az állam és polgárai számára. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy kifejezetten és minden szempontból árt a közigazgatásnak, ha politikai célok kiszolgálójává züllesztik. Az indítvány célja:
| „Fel kell szabadítani a magyar közigazgatást a politika közvetlen érdekeinek szolgálata alól, vissza kell adni a szakmai irányítást, és fordítva: a közigazgatásban dolgozókat sem lehet a politika térfelére kényszeríteni. Az Alkotmány 35. § (1) bekezdése, valamint 40 . § (3) bekezdése biztosítja a kormány szervezetalakítási szabadságát. Az Alkotmánybíróság számos határozatában, így például az 50/1998. (XI. 27.) AB határozatban is megerősítette, hogy az Alkotmány rendelkezései szerint a kormányzati struktúra kialakításában a kormányzat nagyfokú szabadsággal rendelkezik. [ABH 1998, 387., 405.] Jelen javaslat egyrészről az új, hatékonyabb kormányzati struktúra kialakításának érdekében, másrészről pedig a közigazgatás szakmai vezetésének visszaállítása érdekében alakítja át a minisztériumok rendszerét, szervezetét, valamint az állami vezet ők jogállását. Az egyik legjelentősebb változást a szakmai alapon működő közigazgatási államtitkári tisztség visszaállítása jelenti, amely lehetővé teszi, hogy professzionális köztisztviselők vezessék a minisztériumok szakmai igazgatását, következetesen elválasztva őket a politikai vezetéstől. A javaslat a korábban óriásira duzzasztott Miniszterelnöki Hivatal helyett egy kisebb, de hatékonyabb Miniszterelnökség létrehozását teszi lehetővé. A közigazgatási szféra nyitottságának, dinamikájának biztosítása érdekében megszünteti a jövőre nézve a vezetői megbízások hitbizományát is. Csaknem négy éves alkotmányos mulasztást is pótolhat a jogalkotó a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok visszaállításával." |
A törvényjavaslat egyes szakaszainak elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők 2/3-ának igen szavazata szükséges.
„Legyen béke, szabadság és egyetértés!"
Sem alkotmánymódosítást, sem törvényt nem igényel Orbán Viktor Nemzeti Együttműködésre szólító politikai nyilatkozattervezete. Az álomnál is szebb! A jövendőbeli kormányfő oly széles körű összefogást szeretne létrehozni Magyarországon, melyről szép hazánkban az elmúlt húsz esztendőben még a mesék sem szóltak. Úgy vélte, véli, álmodta, álmodja: elfogadása, betartása az egyik legfontosabb és legalapvetőbb lépés lesz „az emberek által megbuktatott rendszer lezárásához." Szilárd meggyőződése, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk erőssé tenni, s megváltoztatni, szebbé-jobbá tenni Magyarország jövőjét.
| „A XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét. A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött. A küzdelem a rendszerváltás politikai paktumaival folytatódott, és végül szabadság helyett kiszolgáltatottságba, önállóság helyett eladósodásba, felemelkedés helyett szegénységbe, remény, bizakodás és testvériség helyett mély lelki, politikai és gazdasági válságba torkollott. A magyar nemzet 2010 tavaszán még egyszer összegyűjtötte maradék életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai. A Nemzeti Együttműködés Rendszere minden magyar számára nyitott, egyaránt részesei a határon innen és túl élő magyarok. Lehetőség mindenki számára és elvárás mindenki felé, aki Magyarországon él, dolgozik és vállalkozik. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében megtestesülő összefogással képesek leszünk megváltoztatni Magyarország jövőjét, erőssé és sikeressé tenni hazánkat. Ez a roppant erőket felszabadító összefogás minden magyar embert, legyen bármilyen korú, nemű, vallású, politikai nézetű, éljen bármely pontján a világnak, nagy reményekre jogosít, és hosszú évtizedek után megadja a lehetőséget, hogy a magyarok végre megvalósíthassák saját céljaikat. Erre tesszük fel életünk most következő éveit. |
Ateista ismerősöm mondotta: „Adná Isten!"
Bartha Szabó József
