Latorcai János, az Országgyűlés Gazdasági- és Informatikai Bizottságának kereszténydemokrata alelnöke, az Antall-, és a Boross-kormány ipari és kereskedelmi minisztere hozzászólásának elején kijelentette, a bizalomvesztést nem lehet újabb bizalmatlansággal tetézni, különösen egy olyan országban, ahol a világválságon túl, politikai válság és a közbizalom hiánya mélyíti a rossz kormányzati döntések miatt előállt gazdasági-, foglalkoztatási válságot.

A Kereszténydemokrata Néppárt úgy látja, hogy az elmúlt másfél év viharjelzéseit a kormány nem volt képes időben értékelni, nem ismerte fel a halaszthatatlan lépéseket, nem tudott társadalmi vita lefolytatásával, a konszenzus keresésével kiutat jelentő programot felvázolni – hangsúlyozta a politikus. Hozzátéve, felelős kormány ilyen helyzetekben cselekszik, és vállalja a felelősséget döntéseiért.

„Ma a kormányok világszerte még a bankrendszer részbeni államosításától sem visszariadva, gazdaságélénkítő cselekvési programokkal próbálnak a gazdasági válságból kikerülni. Tartalékaikat a gazdasági teljesítmény növelésére, elsősorban a foglalkoztatás bővítésére – azon belül is főleg a nemzeti foglalkoztatás fő ágazatára, a kis-, és középvállalkozások fejlesztésére, támogatására fordítják” – jelentette ki az alelnök. S emlékeztetett arra, hogy Magyarországnak ezzel szemben még mindig nincs elfogadott cselekvési programja, mi több, a kormány részéről a nyilvánosság előtt korrektnek tekinthető helyzetértékelés is ma hangzott el először.

Különböző országok kilábalási stratégiáját tanulmányozva nagyon összehangolt és gyors cselekvéseknek lehetünk szemtanúi, azt láthatjuk, hogy a kormányok a gazdaság számára a megfelelő áthidaló hitelek biztosítása érdekében igyekeznek növelni a befolyásukat a bankokban, és a szociális piacgazdaság elemeit ötvözik a régi konzervatív politikával, a jelek szerint egy új világ kialakítására törekszenek – hangsúlyozta a politikus.

Mint mondta, a kereszténydemokraták a válság legyőzésének útját, a jövőben remélt sikereket a foglalkoztatást biztosító, a gazdaságot kifehérítő, adó-, és járulékcsökkentésben, más szemléletű személyi jövedelemadó-rendszerben, az áfa kulcsok megváltoztatásában, az adórendszeren belüli átcsoportosításokban látják. Latorcai János nem titkolta, a kereszténydemokraták elkötelezettek a nagy vagyonok megadóztatását illetően, s felhívta a figyelmet arra, hogy a KDNP részletesen kidolgozta, s pontos számításokkal és hatástanulmányokkal együtt benyújtotta az Országgyűlésnek a családi adózás, és a nyugdíjrendszer elodázhatatlan átalakításához szükséges törvényjavaslatokat. Sajnálattal jegyezte meg, hogy eddig a kormány a beadványokat nem sok figyelemre méltatta.

Latorcai János hangsúlyozta, nélkülözhetetlen az adósságállomány növekedésének megállítása, ám ezt csak új forráslehetőségek előteremtésével lehet megvalósítani. Nyomatékosan közölte, adócsökkentés nélkül „megfulladnak” a magyar vállalkozások. A képviselő szerint ki kell mondani: a béreket terhelő elviselhetetlen mértékű adó-, és járulékterhek miatt Magyarországon egy kétutas bérrendszer alakult ki, a munkáltatók jelentős hányada hivatalosan minimálbért fizet dolgozóinak, s azt az adófizetést elkerülve „schwarzban” egészíti ki. „A kormánynak be kell látnia, hogy ezt egyszerű adó szigorító intézkedésekkel, a behajtás szigorításával nem lehet megváltoztatni” – jelentette ki. Hozzáfűzte: a változáshoz adócsökkentés kell, amely arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy elkerüljék az adócsalást.

A politikus úgy fogalmazott, a KDNP örömmel támogatja, a Bajnai Gordon által beígért technológiai fejlesztést, megítélése szerint a kormány új beruházások elindításával olyan szolgálatot tehet a gazdaságnak, ami nélkülözhetetlen alapja lehet a foglalkoztatáspolitikának.

„Eretnek gondolatnak” tűnhet, de a Kereszténydemokrata Néppárt elkötelezett az egyes cégeknek juttattatott adókedvezmények felülvizsgálata ügyében, szakértők állítása szerint ugyanis e kedvezmények realitáshoz történő igazításával több milliárd forintot lehetne biztosítani a gazdaság számára – mondta az alelnök.

Latorcai János megerősítette, az új jövedelemadó politikával a KDNP hitet tett a családi típusú jövedelemadózás mellett, ennek révén több pénz maradhatna az embereknél, ez mind megtakarítási, mind fogyasztásélénkítési szempontból előnyt jelentene. Magasabb adóval csak a havi 700 ezer forintot meghaladó jövedelemmel rendelkezőknek, és a gyermektelen egyedülállóknak kellene számolniuk, az igazságosabb rendszer bevezetésével a költségvetést nem érné veszteség, mert a családoknak nyújtott adócsökkentés és az említett körben a többletbefizetés kiegyenlítené egymást. 

A Kereszténydemokrata Néppárt az áfa kulcs változtatása mellett is elkötelezte magát, az egyre terjedő szegénység, a családok súlyosbodó helyzete megköveteli egy szociálisnak tekinthető, mérsékeltebb áfa kulcs bevezetését a létfenntartáshoz és a gyermekneveléshez kötődő áruk esetében, amit a luxuscikkek áfa emelésével lehetne kompenzálni – mondta az alelnök.

Latorcai János szólt arról is, hogy – a legutóbbi hónapoktól eltekintve – az elmúlt időszak legnagyobb haszonélvezői a bankok voltak, mint mondta, a kereszténydemokraták megítélése szerint a társadalmi igazságosságot szolgálná, így örömmel látnák, ha a bankok az elkövetkező időszakban a válságból kivezető megoldások finanszírozásában nagyobb részt vállalnának.

A politikus óriási problémának nevezte az elmúlt hat év során bekövetkezett tízezer-milliárdos adósságállomány növekedést. A KDNP megítélése szerint ezzel a teherrel a gazdaság nem képes tovább haladni, mint mondta, meg kell találni azokat az adósságkönnyítő megoldásokat, amelyek révén lélegzetvételhez juthat a gazdaság, s megteremtik az esélyt arra, hogy kedvezőbb kondíciókkal lehessen az adósságterhet finanszírozni.

Végezetül Latorcai János kijelentette, a Kereszténydemokrata Néppárt kidolgozta javaslatait, letette a nemzet asztalára. Megvalósításukban a párt bárkivel hajlandó együttműködni, aki vele megegyezően a holnap jobbítására törekszik.

+

Sajnos a gazdasági csúcs sajátos időbeosztási szabályai nem tették lehetővé az érdemi párbeszéd kialakulását, sőt arra sem teremtett lehetőséget, hogy a résztvevők érdemben kifejthessék véleményüket, valamint javaslataikat. 

A Kereszténydemokrata Néppárt részletesebb álláspontját, amelyek megítélésünk szerint alkalmasak a válságból való kilábalásra itt olvashatják.

A Kereszténydemokrata Néppárt szerint hazánknak az utóbbi években kettős válsággal kellett (és kell a mai napon is) megküzdenie, azért süllyedt ilyen mélyre a bajban. Az országot évek óta húzódó, tartós politikai válság, a közbizalom hiánya jellemzi, melyet rendkívüli módon felerősített az országban a felszín alatt több éve lappangó gazdasági, foglalkoztatási válság, amelyet a kormány nem ismert fel, vagy nem akart felismerni, sőt a „pannon-puma” és más hasonló ilyen típusú minősítő fogalmak bedobásával a társadalmat még meg is tévesztette, becsapta!. Így, magától értetődően, ennek a válságnak az orvoslását nem volt képes megtalálni, ugyanakkor azt a ránk szakadt pénzügyi világválság elemi erővel szította fel.

Visszatekintve a tavalyi és az idén tavaszi gazdasági viharjelzések idejére, keserűen állapíthatjuk meg, hogy a kormány nem mutatott hajlandóságot arra, hogy – elismerve a helyzet súlyosságát és az úttévesztést -, egy kiérlelt társadalmi vitában kivezető utat keressen a válságból. Az eredmény a lakosság részéről tapasztalható gyors bizalomvesztés volt, ami a kormányzati politika merev elutasításához, és sajnos részben apátiához, részben pedig a társadalom radikalizálódásához vezetett. A Die Presse elemzőjét idézem, aki  úgy látja, hogy ma Magyarország gazdaságilag a padlón, politikailag pedig szétzilált állapotban van! Egy ilyen helyzetben a kormánynak cselekednie, dolgoznia kell, a felelősséget vállalva, nem pedig megpróbálni azt szétteríteni a társadalom egészére!

A világ országainak kormányai a mai helyzetben válságkezelő stratégiákat, cselekvési programokat  dolgoztak ki és fogadtak el, nem visszariadva a bankrendszer részbeni államosításától sem, s tartalékaikat a gazdaság teljesítményének a növelésére, s azon belül is elsősorban a foglalkoztatás bővítésére, legalább megtartására, a nemzeti gazdaságok húzóágazatának, a kis- és középvállalkozásoknak a fejlesztésre fordítják.

És mi jellemzi hazánkat? Az, hogy a kormánynak nincs átfogó, a gazdasági és pénzügyi válságból kivezető programja. Márpedig e nélkül talpra állásunk csak nagy áldozatokkal és csak hosszú idő után oldható meg. A kormány nem törekszik a közbizalom hiányának megszüntetésére, a helyzet tisztességes elemzésére, az elkövetett hibák bevallására, hanem elsősorban piár-rendezvények keretében próbál olyan színben feltűnni, mintha ura lenne a helyzetnek, és ennek során még a társadalmi békét is meg szeretné teremteni. Csak egy példát ennek alátámasztására: A mai napig nem kaptunk korrekt tájékoztatást az IMF-hitellel kapcsolatban! Nem tudjuk mikor, milyen feltételekkel kötött szerződés formájában áll rendelkezésünkre ez a hitel, hiszen elhangzottak olyan nyilatkozatok is kormánytagok szájából, hogy nem kellett szerződés sem a hitel megítéléséhez, a rendelkezésre állás biztosításához. Igazából azt sem tudjuk, hogy mire használhatjuk fel, és milyen kondíciókkal. Bizonyára nem 2,7 százalékos kamat mellett, mely kamatok általában az ilyen hiteleket jellemzik, hanem ismerve adósmegítélésünket, vélhetőleg ennél lényegesen rosszabb kondícióban. Az sem ismert, hogy mekkora rendelkezésre állási összeget kell majd fizetnünk, és sorolhatnánk még tovább, főleg hogyan kell érteni, hogy a 4,9 milliárd EUR nagyságú hitelrész lehívására az IMF kérésére került sor. Ilyen helyzetben nem lehet csodálkozni azon, ha az emberek azt kérdezik, az országot már nem a kormány, hanem az IMF irányítja?

Az elmúlt napokban alaposan tanulmányoztuk, hogy milyen kilábalási stratégiát alkalmaznak az Egyesült Államoktól a Kínai Népköztársaságig a világ, s azon belül az Európai Unió országai, és azok közül is mit alkalmaznak a  szomszédjaink. Nagyon összehangoltnak és gyorsnak tűnnek a cselekvések! A kormányok mindenütt a bankokban való befolyás növelésére törekszenek, elsősorban a a gazdaság áthidaló hitelekkel való ellátása érdekében, a gazdaságpolitikában pedig jóformán mindenütt a foglalkoztatás bővítésére, legalább megtartására, a kis- és közepes vállalkozások támogatására, a belpiaci kereslet, a fogyasztás növelésére koncentrálnak. A Kereszténydemokrata Néppárt úgy látja, hogy a gazdaság neoliberális korszaka megbukott! A világ egy új, az állami beavatkozásokat is bátrabban felvállaló, a szociális piacgazdaság elemeit és a hagyományos konzervatív gazdaságpolitikát elegyítő új gazdaságpolitikára, fogalmazhatunk úgy, hogy egy új világgazdasági politikára készül, azonban sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a kormánynak, a 2009-ben ránk váró új helyzetre vonatkozóan használható stratégiája nincsen.

Mi kereszténydemokraták úgy látjuk, hogy a válság legyőzésének útját, az új-jövőben remélt sikereket csak
- adó- és járulékcsökkentéssel, 
- új személyi jövedelemadó politikával, az általunk törvényjavaslati szinten kidolgozott és az Országgyűlésnek benyújtott családi adózással,
- az ÁFA-kulcs megváltoztatásával,
- az adórendszeren belüli átcsoportosításokkal,
- a nyugdíjrendszer gyökeres átalakításával, melyet törvényjavaslati szinten szintés benyújtottunk az Országgyűlésnek és
- az adósságállomány további növekedésének megállításával
- valamint új források kimunkálásával lehet csak sikeresen bejárni.

Ugyanis adócsökkentés nélkül megfulladnak a magyar vállalkozások. Közismert, hogy az országban a bérek elviselhetetlenül magas adóértéke (56 százalék) miatt kétcsatornás bérezési rendszer alakult ki: a vállalkozók egy jelentős része alkalmazottaiknak hivatalosan a minimálbérhez közeli bruttó bért fizeti, amit aztán feketén, zsebbe adott pénzekkel egészítenek ki.  Ennek az adóelkerülő gyakorlatnak a megszüntetése elemi érdek, de azt a beszedési szigor növelésével, adórendőrséggel elérni nem lehet! A kormánynak be kell látnia, hogy a kis- és közepes vállalkozásoktól az adóhatóságnak a jelenleginél is szigorúbb fellépésével sem tud alapvetően több adót beszedni. A magyar tulajdonú kis- és közepes vállalkozások ugyanis nem képesek az adók és járulékok maradéktalan befizetését biztosító jövedelmet előállítani – így mintegy rákényszerülnek az adóelkerülésre, a csalásra. Ezt a kétcsatornás bérezést meg lehet szüntetni, ha 40 százalékosra csökkennének a béreket terhelő adók és járulékok! A munkaadóknak így megérné elkerülni az adócsalást, mivel e rendszerben az adók megfizetésével nem nőnének befizetési terheik.
Ha mindez mellé még vissza nem térítendő technológiafejlesztő támogatásokban is részesülhetnének, az lökést adna új beruházások megvalósítására, a foglalkoztatás bővítésére is. Persze, vannak a gazdaságnak olyan szereplői, és nem is kevesen, amelyek minden további nélkül képesek lennének megfizetni a magas kulcsú adókat is, de az általuk élvezett kedvezmények miatt csak igen keveset adóznak. Ezért szükségesnek tartjuk jelzni, hogy a hazánkban ma alkalmazott 16 százalékos társasági adó-kulcs, a megítélésünk szerint pillanatnyilag nem szorul változtatásra, ám bizonyos, elsősorban multinacionális gazdasági társaságok esetében ez az érték még az 5 százalékot sem éri el, ami a jövőben megengedhetetlen! Megítélésünk szerint ez az egyik olyan terület, ahol több milliárd forint megtakarítására látunk lehetőséget!

Az elmúlt időszakban részletes vizsgálatok és elemzések után, hatástanulmánnyal alátámasztottan elkészítettük és benyújtottuk az Országgyűlésnek a választható családi típusú adózásra vonatkozó törvényjavaslatunkat, melynek értelmében a családtagok összevont adóalapba tartozó jövedelmeit együttesen javasoltuk figyelembe venni, úgy, hogy azt a családtagok számától függő számmal elosztva kapnánk meg az adózás alapját képező jövedelmet. Ez, a családtagokat együttesen terhelő jövedelemadó - még a jelenlegi adókulcsok alkalmazása esetén is - lényegesen kedvezőbb lenne a most hatályosnál,  azaz több pénz maradna az embereknél, ami a hétköznapok biztonságát erősítené, s ugyanakkor alapvető változást jelentene az adózás szociális igazságossága terén is. Mivel ez az adózási forma egyszerű és rövid szabályozás keretében bevezethető, így lényegesen csökkennének az adózással összefüggő adminisztrációs terhek és költségek is. Javaslatunk a havi 700 ezer forintnál nagyobb keresetűeknél és a gyermektelen egyedülállók esetében adónövekedést eredményezne, így az össz adóbevétel érdemileg nem változna. Sajnáljuk, hogy a kormány nem mutatott fogékonyságot a javaslatunkkal kapcsolatban.

A hazai gazdaság versenyképességének egyik legnagyobb akadályát az élőmunka terhei, a járulékok jelentik, amelyek a környezetünk országaiban alkalmazottaknál lényegesen nagyobbak, így kézenfekvő megállapítás, hogy a járulékterhek csökkentése nélkül a versenyben lemaradunk. Szakértőink szerint a versenyképesség biztosításához legalább 8-10 százalékos járulékcsökkentésre lenne szükség! Az így végrehajtott adó- és járulékcsökkentés alapvetően javítaná a hazai gazdaság lehetőségeit, annak nettó befizető képességét, s ha visszaemlékezünk az 1995-ös társasági adókulcs-csökkentésre, még azt a prognózist is meg lehetne kockáztatni, hogy mindez lényeges költségvetési bevételkiesést nem is jelentene.

A jelenlegi ÁFA-kulcs megtartása mellett egy kisebb, mondhatjuk úgy, hogy szociális, és egy nagyobb, nevezzük azt mondjuk luxus-kulcsnak, a bevezetését támogatnánk. Az egyre szélesedő szegény néprétegek és a családok egyre rosszabbodó, nehezedő helyzete feltétlenül indokolja egy szociális jellegű ÁFA-kulcs bevezetését elsősorban a mindennapi élelmiszerek, az energiaszolgáltatás és a gyermekneveléssel kapcsolatos szolgáltatások áraiban. Ugyanakkor az így kiesett költségvetési bevétel pótlására nem zárkóznánk el a kevesebbek által vásárolt luxus-termékek, az élvezeti termékek és ilyen típusú szolgáltatások esetében akár a 25%-os ÁFA-kulcs visszaállításától sem!

Az egyes adónemeken belüli finomításokkal és átcsoportosításokkal tartalékok tárhatók fel, melyekkel végül is bevételi forrásnövekedés biztosítható. A rendszerváltás korábbi időszakában túl sokan nem fizettek, vagy nem a jövedelmüknek megfelelő nagyságú adót fizették, így, értelemszerűen meggazdagodtak, nagy vagyonokat halmoztak fel. Hogy ennek milyen nagy a valóságtartalma, azt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a szakértők egy csoportja úgy ítéli, részben ezért is ilyen nagy a költségvetési hiány és az adósságállomány. Egy, ezekre a felhalmozott nagy vagyonokra – és nemcsak az ingatlanokra – kivetett különadó jelentősen növelhetné a költségvetés bevételét. Az elmúlt évek legnagyobb nyertesei a bankok és a biztosítótársaságok voltak. Szerencsés lenne, ha kivennék részüket a válságból kivezető út finanszírozásában. A Kereszténydemokrata Néppárt támogatná egy ilyen, közreműködői típusú típusú különadó bevezetését.

A hazai gazdaság és a magyar társadalom egyik legnagyobb terhe az a 10 ezer milliárd forintot meghaladó nagyságú államadósság-növekedés, amit a jelenlegi és az azt megelőző kormányok a 2002-es országgyűlési képviselői választások óta felhalmoztak.  Ez a határainkon belül élő minden személyre vetítve  - a csecsemőtől az aggastyánig – 1 millió forintos fejenkénti adósságnövekedés sokak számára megmagyarázhatatlan. Nem értik, hogy ez a pénz hová lett. Az pedig, hogy erre vonatkozóan részletes vagyonmérleg nem áll rendelkezésre, a kormány hitelességét alapjaiban kérdőjelezi meg. Az is a hitelesség problémája, hogy még nekünk, országgyűlési képviselőknek sem áll rendelkezésünkre pontos adat az államadósság  nagyságáról, hiszen a Magyarországon elérhető hivatalos, közzétett számok többnyire nem egyeznek meg a nemzetközi fórumokon megjelentetett adatokkal. Csak remélni lehet, hogy az itthoni források a hitelesek. A tisztánlátás érdekében fontosnak tartjuk elmondani, hogy a költségvetés finanszírozásához jövőre hetente 400-500 millió euró hitelt kell felvenni, vélhetően 5-6 százalékot meghaladó kamattal, márpedig ilyen teherrel versenyképes gazdaságot teremteni nem lehet! Ezért úgy kell fogalmaznunk,  és szeretném, ha nem értené félre és főleg nem akarná félremagyarázni senki sem, hogy a lehető legsürgősebben részletesen elemezni kell a hazai adósságállomány szerkezetét, ki kell dolgozni az adósságnövekedés lefékezésének gyakorlati útját, meg kell találni azokat a technikákat, melyek a gazdaság számára egy teljesíthetőbb, kiegyensúlyozottabb adósságszolgálati eljárást tesznek lehetővé!

Átfogó, új nyugdíjrendszerre van szükség, ha el akarjuk kerülni, hogy egy-két évtizeden belül tömegek kerüljenek ki az ellátásból, és a bennmaradók ellátása emberi életet biztosítson számukra. Ezzel kapcsolatos törvényjavaslatunkat és a hatástanulmányt könyv formájában készséggel és ismételten a rendelkezésükre bocsátjuk.