Paczolay tudna ugyan olyan határozatokat említeni, amelyek nem részesítik olyan védelemben az alapjogokat, amennyire szeretné, de ez természetes, hiszen a világon mindenütt lehet eltérő az alkotmánybírák véleménye. Hajrázik a Taláros Testület, bár eddig sem tétlenkedtek. Zúgva áradnak feléjük a panaszok, indítványok, csoda hogy nem fulladtak, fulladnak bele. Íme a két legfrissebb döntés, és a legközelebb tárgyalandók serege.
A jogállami alkotmányvédelemben nem lehet új lapot kezdeni, kívánom, hogy ez a jövőben is így legyen – hangsúlyozta Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság februárban leköszönő elnöke a Szabadság és felelősség elnevezésű, emberi jogok világnapja alkalmából rendezett konferencián Budapesten.
Hosszan sorolta azokat a területeket, ahol álláspontja szerint az Alkotmánybíróság elkötelezetten védte a polgárok jogait, így többek között a szólás- és sajtószabadság, az információszabadság, a vallásszabadság, a büntetőjog vagy éppen a családjog, családi kapcsolatok szférájában.
Kiemelte: az Alkotmánybíróság a legtöbb alapjog tekintetében az utóbbi időben megerősítette korábban lefektetett elveit. Hozzátette: persze tudna ugyan olyan határozatokat említeni, amelyek nem részesítik olyan védelemben az alapjogokat, amennyire szeretné, de ez természetes, hiszen a világon mindenütt lehet eltérő az alkotmánybírák véleménye. A határoztok és végzések első kritikája már a döntés pillanatában a párhuzamos és különvéleményekben megjelenik.
Legfrissebb döntések
Az országgyűlési képviselők választási kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló kezdeményezés.
A felperes országgyűlési képviselőjelöltjeként indult a 2014. évi általános választáson, ahol 185 érvényes szavazattal 0.43 %-os eredményt ért el. Jelölti minőségében megállapodást kötött a Magyar Államkincstárral, amelynek révén 1.000.000 Ft összegű támogatásban részesült. A választási kampánytevékenységére 999.656 Ft-ot költött, amelyből 844.167 Ft-ot az államkincstár elismert, míg 155.489 Ft-ot jogosulatlan támogatás-felhasználásnak minősített. Ezért az államkincstár arra kötelezte, hogy a szabályszerűen elköltött összeget egyszeres mértékben, a jogosulatlannak minősített összeget kétszeres mértékben fizesse vissza.
Az egykori jelölt kereseti kérelmében kérte a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, egyúttal indítványozta a kifogásolt rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását. Szerinte a kampányfinanszírozási támogatás visszafizetését előíró rendelkezés párthovatartozás, illetve párttámogatottság alapján diszkriminál, indokolatlan megkülönböztetést valósít meg azzal, hogy a 2 % alatti eredmény esetére anyagi hátrányt helyez kilátásba. Az ügyben eljáró bíró mindezekre tekintettel döntött úgy, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontjára – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – kezdeményezi az alaptörvény-ellenesség megállapítását, és az alkalmazás kizárását.
+
Az Alkotmánybíróság rámutatott: az országgyűlési képviselői választás minden parlamentáris berendezkedésű demokratikus jogállamban a politikai vélemények ütköztetésének és versengésének ad teret, ahol a választópolgárok szavazatukkal kifejezésre juttathatják értékítéletüket. Az egyéni jelöltség lényege pedig éppen az, hogy az eltérő vélemények más-más személyhez kötötten juthassanak kifejezésre. Nem a jogszabály, hanem a választópolgárok közössége tesz – egyébként szükségképpen – különbséget az egyes párttámogatott vagy éppenséggel ilyennel nem rendelkező jelöltek között a saját aktuális politikai véleményének megfelelően.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a sérelmezett törvény 8. § (4) bekezdés a) pontja nem a jelöltté válásról tartalmaz szabályozást, hanem a már jelöltté vált személlyel szemben határoz meg anyagi természetű kötelezettséget. Ezt akkor kell a jelölttel szemben alkalmazni, ha a választás során nem kapja meg a leadott érvényes szavazatok legalább 2 %-át. A támadott szabályozás és az Alaptörvény által tilalmazott hátrányos megkülönböztetés között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. A választások tisztaságának megőrzése és a választási eljárásnak a demokratikus legitimáció biztosításában megnyilvánuló funkciója olyan alkotmányos értékkel bírnak, amely korlátot állíthat a passzív választójog parttalan érvényesülésének. Parttalanná, mi több, akár üzletszerűvé is válhatna a jelöltállítás, ha a jelöltek anyagi támogatásához nem társulnának megszorító feltételek, amelyek érvényesítése a közpénzzel való gazdálkodás körében elengedhetetlen. Minden jelölt előre tudhatja, ha nem éri el a választók egy meghatározott részének támogatását, a kapott anyagi juttatást elveszíti. Az állam a támogatással azt kívánja elérni, hogy a jelöltek esélyt, és az állami támogatás szintjén egyenlő esélyt kapjanak a választók hatékony megszólítására és meggyőzésére. Ha ezzel az eséllyel valamely jelölt nem tud élni, a támogatást elveszíti ugyan, de passzív választójogát a választási eljárás során gyakorolhatta. A támadott szabály a passzív választójoggal összefüggésben tehát megfelel az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerinti követelménynek, az elérni kívánt céllal pedig arányos korlátozás keretein belül marad.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdés és a XXIII. cikk (1) bekezdés tekintetében – elutasította az országgyűlési képviselők választási kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló 2013. évi LXXXVII. törvény 8. § (4) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenessége megállapítására és alkalmazási tilalmának kimondására irányuló kezdeményezést. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról – III/1755/2014.)
+
A Kúria Kfv.III.35.046/2013/16. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - beruházási, támogatási ügy, megvalósítási határidő mulasztása.
Az indítványozó az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap állattartó telepek korszerűsítése jogcímére benyújtott támogatási kérelem alapján elnyert, két részletben összesen több mint 100 millió forint értékben felvett támogatásával összefüggő beruházása a megállapított határidőig, nem valósult meg.
A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a panaszos határidő hosszabbítási kérelmét a bejelentés megtételére megállapított jogvesztő határidőt elkésettség miatt elutasította. A határozat ellen az indítványozó által benyújtott fellebbezés alapján eljáró másodfokú közigazgatási hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt az indítványozó keresetet terjesztett elő a bíróságon, de keresetét az illetékes Szolnoki Törvényszék elutasította. A jogerős ítélettel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. Mindhiába, a Kúria
Szolnoki Törvényszék jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria eljárása és ítélete megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, melyet a jelen ügyben – az indítványban foglaltak szerint – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése második mondatára és 25. cikk (2) bekezdés b)pontjára tekintettel kell értelmezni.
+
Az Alkotmánybíróság megállapította: a benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az indítványozó számára kedvezőtlen bírósági megállapítás tartalmi, és nem alkotmányossági kritikája. A bizonyítási eljárás lefolytatása, a bizonyítékok mérlegelése, az alkalmazandó jogszabályok és ennek alapján a tényállás megállapítása a bíróságok feladata. Az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetettek nem minősülnek az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek.
Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozta: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor.”
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság, mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, ezért a kérelmet az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1102/2014.)
Legközelebb tárgyalandók
Az Alkotmánybíróság 2014. december 15-i teljes ülése
A Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzése, illetve a Szolnoki Törvényszék Pk.62.393/1998/31. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, - vallási szervezetek kényszer-végelszámolása.
Az indítványozó egyházi státuszát az Ehtv. alapján elveszítette, és a Szolnoki Törvényszék végzésével jogutód nélkül megszüntette, mivel 2012. február 29-ig nem tett olyan nyilatkozatot, hogy egyesületként kíván-e továbbműködni. A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú végzést helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság döntése sérti az Alaptörvény VII. cikkében, XIII. cikkében és VIII. cikkében biztosított jogait. (Indítvány)
+
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ Igazgatótanácsa közötti, a budapesti Regionális Központ jogállásáról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló 90/1996. (VI. 21.) Korm. rendelet, valamint a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. tvr. tárgyában benyújtott bírói kezdeményezés vizsgálata, - joghatóság alóli mentesség munkaügyi jogvitában.
A kormányrendelet által megteremtett általános joghatóság alóli mentesség kizárja, hogy a felperes a munkaviszony megszüntetése kapcsán jogorvoslatban részesüljön. Az indítványozó szerint ez sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot. A kormányrendelettel kihirdetett székhely-megállapodás pedig sérti a Római Egyezmény 6. cikkében rögzített tisztességes eljáráshoz való jogot. Az indítványozó szerint a tvr. támadott rendelkezése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát, és a 26. cikk (1) bekezdését is, amely szerint a bírák függetlenek, és csak a törvényeknek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. (Indítvány)
+
A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény elleni bírói kezdeményezések vizsgálata, - devizakölcsön-perek.
Az indítványozó bírói tanács kifejti, hogy a jogalkotás, végrehajtás és igazságszolgáltatás egyaránt az államot megillető közhatalmi jogosítvány, ezért külső polgári jogviszonyban a bíróságok előtti eljárásban egységesen fellépő és nem meghatározott közfeladatot teljesítő állam szerepvállalása sérti a hatalommegosztás elvét, így a Törvény 7. § (2) bekezdése ellentétes az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésével. Az ítéletek újabb jogvitákra adhatnak alapot, mivel nem teremtik meg azt a félreérthetetlen következtetési alapot, mely a fogyasztók és a pénzügyi intézmények kölcsönszerződéséből eredő jogokat és kötelezettségeket meghatározza. A Törvénynek a bírósági eljárásra vonatkozó valamennyi szabálya (6. §, 7-15. §) sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét (Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés.)
A bírói tanács álláspontja szerint az igazságszolgáltatás mint önálló hatalmi ág hatáskörébe tartozó polgári peres eljárás útján védett alanyi jogok fennállásába vetett bizalmat a jogerő áttörése olyan mértékben megrendíti, amelyek következtében a Törvény 4. § (2) és (3) bekezdései súlyosan sértik a jogállamiságból eredő jogbiztonság elvét, és a jogszabály értelmezésére egyedül hivatott bíróságok függetlenségét (Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés), illetve a hatalommegosztás elvét (Alaptörvény C) cikk (1) bekezdés). A rövid eljárási határidők és a halasztás lehetőségének szűkítése miatt a Törvény 7-15. §-ai sértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, a bírói függetlenség alkotmányos elvét, valamint a hatalommegosztás elvét. (Indítvány)
+
Az 1978. évi IV. törvény 47/A. § (1) bekezdés 2. fordulata és (3) bekezdése, valamint a 2012. évi C. törvény 42. § 2. fordulata és 44.§ (1) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, - tényleges életfogytiglani szabadságvesztés.
Az indítványozó bíró szerint lehetőséget kell biztosítania a nemzeti jognak arra, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés esetén legalább 25 év elteltével időszakonként felülvizsgálják a büntetést. A sérelmezett jogszabályok ugyanis kizárják meghatározott bűncselekmények esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint a vizsgálni kért jogszabályok az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkébe ütköznek. Emiatt sérül az Alaptörvény Q. cikk (2) és (3) bekezdésébe foglalt alapjog, mely szerint Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját, és elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. (Indítvány)
+
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CCXII. tv. 108. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, - haszonélvezeti jog.
Az indítványozó számos magyarországi földrészleten rendelkezik haszonbérlet jogcímén 2016. 08. 31. napjáig terjedő határozott idejű föld használati jogosultsággal. A támadott jogszabályi rendelkezése szerint a nem közeli hozzátartozók közötti szerződéssel alapított haszonélvezeti jog 2014. szeptember 1-jén megszűnik.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát, mivel a haszonélvezet vagyoni értékű jog, amely esetében is helye van tulajdonvédelemnek. Így - véleménye szerint - a kártalanítás elmaradása sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésében foglaltakat is. Állítja továbbá: az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint a tulajdonjog (valamint az indítványozó véleménye szerint a tulajdonjoggal azonos védelem alá eső haszonélvezeti jog) csak abban az esetben korlátozható, ha arra valamely másik alapvető jog, alkotmányos érték érvényesülése vagy a közérdek érdekében szükség van. Az indítványozó szerint ebben az esetben a korlátozás szükségtelen és aránytalan. (Indítvány)
+
A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.16/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, - rágalmazás közösségi oldalon.
Az indítványozó sérelmezi, hogy egy közösségi oldalon dehonesztáló kifejezéseket tettek róla közzé. Véleménye szerint a támadott ítélet sérti tisztességes eljáráshoz való jogát (Alaptörvény XXIV. cikk), mert nem részesült ugyanolyan elbánásban, mint bármely más személy, illetve azért is, mert a bíróság az egyszerű rágalmazási ügyet hat év alatt sem zárta le. (Indítvány)
+
A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.394/2012/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, - minősített adattá nyilvánítás per folyamán.
Az indítványozó Közhasznú Nonprofit Kft. a Külügyminisztérium állományába tartozó foglalkoztatottak adatainak megküldését kérte a Külügyminisztériumtól. Kérése elutasítását követően közérdekű adatok kiadása iránt keresetet nyújtott be. Az első fokon eljárt bíróság a keresetének helyt adott, és az adatok kiadására kötelezte az adatkezelőt. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatta.
Az indítványozó szerint a Fővárosi Ítélőtábla ítélete sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében biztosított, a közérdekű adatok megismeréséhez való jogát és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz fűződő jogát. Álláspontja szerint az ítélőtáblának vizsgálnia kellett volna, hogy a minősítés a jogszabályokban meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelelően jött-e létre. (Indítvány: pdf.)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának témái
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 40. § (1) bekezdése, 46. §-a, 47. § (1)-(3) bekezdései vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, -földművesek tulajdon- és használati joga.
A támadott törvény főszabályként a mezőgazdasági termelést folytató személyek, földművesek tulajdon- és használati jog szerzését teszi lehetővé.
Az indítványozó egyesület álláspontja szerint a támadott rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény P) cikk (1) és (2) bekezdéseivel, mert azok alapján az egyesület és az egyesületi tagok a termőföld használatából ki vannak zárva, és az egyesület haszonbérleti szerződést a jövőben nem köthet. Érvelése szerint a törvény támadott rendelkezései szükségtelenül és aránytalanul korlátozzák az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jogból eredő cselekvési autonómiát. A szabályozás a XV. cikkbe is ütközik, mert a földművesnek és termelőszövetkezetnek minősülő csoportokkal szemben az egyesület hátrányos megkülönböztetésben részesül. (Indítvány)
+
A Fővárosi Törvényszék 2.P.24.000/2010/19. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.091/2013/4. számú ítélete, valamint a Kúria Pkk.V.24.563/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, - közigazgatási jogkörben okozott kár.
Az indítványozó sérelmezi, hogy az eljáró tanácsok összetételéről nem tájékoztatták. Állítja: a bíróságok megsértették a szignálási rendre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, megfosztották attól a jogától, hogy az ügyben pártatlan bíróság járjon el, ezért megsértették a tisztességes bírósági eljáráshoz, valamint az EJEE 6. cikk (1) bekezdésében biztosított jogát. Álláspontja szerint az ügyben az Európai Unió Bíróságának eljárását kellett volna kezdeményezni, ennek elmulasztása miatt a bíróságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való, az EJEE 6. cikk (1) bekezdésében biztosított jogát, valamint a EU Alapszerződés 9f. cikk (3) bekezdés b) pontját, illetve az Alaptörvény E) cikkét is. (Indítvány)
+
A közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának részletes szabályairól szóló 24/2005. (IV. 21.) GKM rendelet 3. számú melléklete 3.1.5. pontja, valamint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.K.28.494/2013/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, -közlekedési igazgatási ügy.
Az ügy előzményeként az indítványozó rutinpálya létesítését követően járművezető-képzési engedélyének módosítását kérte a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól, amelyet a támadott jogszabályi rendelkezésre hivatkozással elutasított.
Az indítványozó szerint a támadott jogszabályi rendelkezés, illetve bírói döntés legitim cél hiányában, törvényi szint alatti szabályozás miatt sérti a vállalkozáshoz való jogát. A jogszabályi rendelkezés megvalósíthatatlan előírást tartalmaz, ezért sérti a jogállamiság elvét is. (Indítvány)
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának témái
A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény 6. § b)pontja, valamint az egyes helyi önkormányzatokkal kapcsolatos törvényeknek a választásokkal összefüggő módosításáról szóló 2014. évi XXIII. törvény 12. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a fővárosi közgyűlés tagjainak választásával összefüggő szabályozás sérti az Alaptörvény 35. cikk (1) bekezdését és a XV. cikk (2) bekezdését, mert a fővárosi közgyűlés tagjainak választása során az egyes kerületek választópolgárainak szavazata különböző súllyal esik latba. Nézete szerint a kompenzációs lista nem küszöböli ki az egyenlőtlenségeket, hanem tovább fokozza azt. (Indítvány)
+
A Balassagyarmati Törvényszék 2.Pf.20.031/2014/6. számú ítélete, valamint a Balassagyarmati Járásbíróság 9.P.20.728/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, - közérdekű adat kiadása.
Az indítványozó és kérelmezőtársa közérdekű adat kiadása iránti kérelmet terjesztettek elő a Székesfehérvári Törvényszék elnökéhez. A kérelem megtagadása miatt közérdekű adat kiadása iránti pert indítottak, keresetüket az első- és másodfokú bíróság elutasította.
Az indítványozók álláspontja szerint az ítéletek jogszabálysértők és alaptörvény-ellenesek. Érvelése szerint az ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot és a VI. cikk (2) bekezdésében foglalt közérdekű adatok megismeréséhez való jogot, mert a bíróság közérdekű adat kiadása iránti perben nem hivatkozhatott volna a Ptk. 5. §-ára (joggal való visszaélés), valamint sértik a VI. cikk (1) bekezdésében foglalt magánélethez való jogot és a XV. cikk (1)-(2) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát, mert adatigénylés nem utasítható el arra hivatkozással, hogy a kérelmezőnek egyéni érdeke is fűződik a kért adatok megismeréséhez. (Indítvány)
+
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.B.20.251/2013/15. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 25.Bf.10.748/2013/22. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, -bántalmazás büntetőügyben.
Az indítványozó bírósági ítéletek megsemmisítését szorgalmazza. Előadja, hogy a büntetőeljárás során bántalmazták, és kirendelt ügyvédjével sem tarthatta a kapcsolatot. Véleménye szerint a bírósági döntések sértik a tisztességes eljáráshoz való jogát [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés] valamint védelemhez való jogát [Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdés]. Hivatkozik továbbá a 8/2013. (III. 1.) AB határozatra is. (Indítvány)
+
A Kúria Mfv.I.10.089/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, - felmentés jogellenessége.
Az indítványozó előadja: kormánytisztviselői jogviszonyát a munkáltatója felmentéssel megszüntette. A felmentést kifejezett kérésre sem indokolták. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felmentés jogellenes volt. A Kúria a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint az indokolás nélküli felmondás alaptörvény-ellenes volt. Úgy véli sérült az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési követelmény elve, a B. cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elve, a XII. cikkben foglalt munkához való jog elve, és a közhivatal viseléséhez való jogot is sérti, amelyet az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdése tartalmaz. Végül az indokolás nélküli felmondás sérti az emberi méltósághoz való jogot is az Alaptörvény II. cikke alapján, mivel a sérelmet szenvedett fél teljességgel ki van szolgáltatva a munkáltató egyoldalú, önkényes döntésének, amely döntés alapvetően veszélyezteti a létfenntartását. (Inditvány)
+
A Fővárosi Törvényszék 51.Mf.635.811/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, - felmentés jogellenessége.
Az indítványozó kormánytisztviselői jogviszonyát a munkáltatója indokolás nélküli felmentéssel szüntette meg, Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felmentés jogellenes volt, és kártérítés megfizetésére kötelezte a munkáltatót. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, ítélete szerint a felmentés jogszerű volt.
Az indítványozó álláspontja szerint az indokolás nélküli felmondás alaptörvény-ellenes volt. Úgy véli sérült az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési követelmény elve, a B. cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elve, a XII. cikkben foglalt munkához való jog elve, Véleménye szerint az indokolás nélküli felmentés a közhivatal viseléséhez való jogot is sérti, amelyet az Alaptörvény XXIII. cikk (8) bekezdése tartalmaz. Ezen alapjog érvényesülése ugyanis kizárja, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója szabadon és korlátlanul dönthessen a felmentésről. Továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti bírói jogvédelemhez való jog is sérelmet szenved. Végül az indokolás nélküli felmondás sérti az emberi méltósághoz való jogot is az Alaptörvény II. cikke alapján, mivel a sérelmet szenvedett fél teljességgel ki van szolgáltatva a munkáltató egyoldalú, önkényes döntésének, amely döntés alapvetően veszélyezteti a létfenntartását. (Indítvány)
+
A Hegyközségről szóló 2012. évi CCXIX. törvény (Hktv.) 58. § (3) bekezdése és a Kaposvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság 3.Mf.20.225/2014/4. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, - hegybíró megbízatásának megszűnése.
Az indítványozó határozott időre, 2017 áprilisáig szóló hegybírói tisztsége és munkaviszonya a hegyközségekről szóló 2012. évi CCXIX. törvény bekezdése alapján 2013. június 15-én megszűnt. Az indítványozó pert indított a hegyközség ellen távolléti díj megfizetése iránt, keresetét az első- és másodfokú bíróság is elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a Hktv. 58. § (3) bekezdése azzal, hogy átmeneti rendelkezés nélkül megszüntette a határozott idejű munkaviszonyát, alaptörvény-ellenesen korlátozza a jogbiztonságot, a munkához való jogot, a tulajdonhoz való jogot, az emberi méltósághoz való jogot. Kifogásolja továbbá, hogy a munkaviszonya megszüntetése ellen nem tudott jogorvoslattal élni, ami sérti a jogorvoslathoz való jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogát is. Álláspontja szerint a bíróságok téves jogértelmezése vezetett a keresete elutasításához. (Indítvány)
+
A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.KpK.27.443/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, - eljárási költség megfizetése, közigazgatási ügy.
Az ügy előzményeként az indítványozót - közigazgatási határozatban - környezeti zajkibocsájtási vizsgálata során felmerült költségek megfizetésére kötelezték. A másodfokon hozott döntéssel szemben bírósághoz fordult azonban az keresetét ott is elutasították.
Az indítványozó szerint a támadott végzés sérti a jogorvoslathoz való jogát, mivel a bíróság jogalkotói feladatot vett át, az elutasítás hivatkozott okát egyetlen jogszabály sem tartalmazza. Vitatja a bíróság érvelését is: szerinte az ténybeli és jogi alapokat nélkülöz, ezért az arra alapított végzés sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát. (Indítvány)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának témái
A Fővárosi Törvényszék 4.P.23.616/2013/15. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.22.234/2013/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, - a Magyar Állam ellen indított kártérítési ügy.
Az indítványozó szerint az ítélet sérti az Alaptörvény T) cikk (1) bekezdését, mert a bíróság eljárása során eltért mind jogszabályi, mind közösségi jogi rendelkezésektől. A bíróság azzal, hogy egyes jogszabályi rendelkezéseket nem tartott be, megsértette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, illetve a 26. cikkét is. Sérti az ítélet továbbá az Alaptörvény E) cikk (2) és (3) bekezdését is, mivel nem alkalmazott az ügyben releváns közösségi jogi rendelkezést. Állítja továbbá: a bíróság indokolatlanul tagadta meg az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatalai eljárás kezdeményezését, így megsértette a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is.(Indítvány)
+
A Normafa Park történelmi sportterületről szóló 2013. évi CXLVIII. törvény 1. § (2) bekezdésének „a természet védelméről szóló törvény rendelkezéseit a 2. § (4)–(5) bekezdésében foglalt eltéréssel” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, - normafa Park történelmi sportterület.
Az indítványozók kifejtik: egyfelől az egészséges környezethez való jog védelme nem lehet alacsonyabb az Alaptörvény hatálybalépését követően, mint azt megelőzően, másfelől, hogy az egészséges környezethez való jog alanyi jogi jellegét az Alaptörvény megerősítette.
Előadják: a támadott rendelkezés által a beépítettség növelés, illetve a beépítettség kérdését kivonják a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény irányadó rendelkezései által vizsgálható kritériumok közül. Álláspontjuk szerint mindez, a Normafa tekintetében, a környezetvédelem már korábban elért szintjét csökkenti, hiszen hatósági eljárásban az esetleges környezetkárosítás nem vizsgálható, ezért az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdésének sérelme megállapítható. Ráadásul a támadott rendelkezés által megfogalmazott jogkorlátozás nem tekinthető szükségesnek, illetve arányosnak sem. (Indítvány)
+
A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 37. § (1) bekezdésének „vagy szerzői jogi oltalom alá eső más tevékenységért” szövegrésze és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló utólagos normakontroll vizsgálata -vállalkozáshoz való jog, jogerősen elítéltek vállalkozáshoz való joga.
Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdésével, mert nem határozzák meg egyértelműen, hogy mi minősül olyan tevékenységnek, amelyért a jogerősen elítélt nem részesülhet vagyoni előnyben. Aránytalanul korlátozzák az Alaptörvénybe foglalt vállalkozáshoz való jogot is, mert nem határozzák meg egyértelműen, hogy mely esetekben nem lehetséges a szerzői jogdíj kifizetése. (Indítvány)
+
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.III.21.228/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, - bérleti díj megfizetése iránti per.
Az indítványozó és a MÁV Zrt. között bérleti szerződés volt érvényben, amelyet a MÁV. a 15 napos felmondási idő be nem tartásával felmondott. Az ügy perré alakult, amelyben a bíróság megállapította, hogy a felmondás érvénytelen, a bérleti szerződés fennáll, és kötelezte a MÁV Zrt.-t, mint alperest az elmaradt bérleti díj megfizetésére. A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta, azonban a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte.
Az indítványozó a Kúria döntésével nem ért egyet, álláspontja szerint az sérti az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság elvét, mivel ítéletében, a felülvizsgálati eljárás törvényi keretein túlterjeszkedett. Sérti az Alaptörvény XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való jogát, sérült továbbá az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való joga, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga is, mivel a bíróság nem tartotta meg semleges pozícióját, hanem túlterjeszkedett a felülvizsgálati kérelem keretein. (Indítvány)
