LEGFRISSEBB DÖNTÉSEK 

Juttatás jogtalan szabadságelvonásért

Az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés a) pontjának „az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról rendelkező 1989. évi XXXVI. törvény, vagy az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések orvoslásáról rendelkező 1990. évi XXVI. törvény alapján” szövegrésze alaptörvény-ellenessége megállapítására és konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró szerint a támadott rendelkezés ésszerű indok nélkül különbözteti meg az egyes tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedett jogalanyokat, amikor a juttatást attól teszi függővé, hogy az érintett a szabadságelvonást mely időszakban szenvedte el, és mely semmisségi törvény hatálya alá tartozik. Állítja: a rendelkezés ezért sérti az Alaptörvény XV. cikkében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát, és a IV. cikk (4) bekezdésében foglalt, a jogtalan szabadságelvonáshoz kapcsolódó kártalanításhoz való jogot.

+ 

Az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a jogosultak kiválasztása és a szempontrendszer alkalmazása nem ütközik-e a hátrányos megkülönböztetés tilalmába. A határozat indokolása szerint a másokkal közösen elszenvedett valamilyen sérelem eredményeként jelentkező hátrányos szociális helyzet nem tekinthető olyan lényegi tulajdonságnak, amely az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése értelmében vett „egyéb helyzet” lehetne. Nem minősül ugyanis olyan megváltoztathatatlan tulajdonságnak, amely az egyén önazonosságának elválaszthatatlan részét képezné, és ami miatt a személyek érintett csoportjának társadalmi előítéletekkel, kirekesztéssel, más indokolatlan és folyamatos hátránnyal kellene szembe nézni. 

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján  a bírói kezdeményezést elutasította.(AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/1840/2014.)

A határozathoz Juhász Imre és Pokol Béla párhuzamos indokolást, Balsai István,Dienes-Oehm Egon, Salamon László, Szalay Péter és Varga Zs. András  pedig különvéleményt csatoltak. 

Véleménynyilvánítási szabadság

A Fidesz Ajkai Szervezete kérte alkotmányjogi panaszában, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria végzésének alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mert sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való jogát, valamint a B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvét.

Előzménye: a Fidesz Ajkai Szervezete videomegosztó oldalon tett közzé egy kisfilmet, amely az MSZP–DK közös jelöltjeként induló képviselő és az „ajkai vörösiszap-katasztrófaként” ismert esemény közötti összefüggéseket mutatatta be. A Nemzeti Választási Bizottság elutasította az MSZP–DK kisfilm elleni kifogását. Fellebbezés után a Kúria az NVB határozatát – az OEVB határozatra is kiterjedően – viszont megváltoztatta. Végzésében kimondta: alaptalanul állapította meg az NVB és az OEVB, hogy a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye nem sérült. A Kúria azonban megváltoztatta, állítván: a szervezet a videofilmben tett valótlan ténymegállapításokkal megsértette a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó választási eljárási alapelvet. A közzétett videó hamis tényállításokat tartalmaz, a véleménynyilvánítás szabadsága pedig nem adhat teret valótlan tényállításokon alapuló más személy súlyos bűncselekménnyel való megvádolásához. Indokolásában kifejtette: a kifogásolt videóban minősülő kijelentések nem állnak az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésben megfogalmazott véleménynyilvánítás szabadságának védelme alatt. A véleménynyilvánítás szabadsága ugyanis nem adhat teret valótlan tényállításokon alapuló, más személy súlyos bűncselekménnyel való megvádolásához. Erre tekintettel megállapította:  a vizsgált kijelentések alkalmasak a választói akarat befolyásolására, és sértik a Ve. 2. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt választási alapelvet. 

Az indítványozó szerint a Kúria ezzel a döntésével megsértette a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát. Panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria végzésének alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mert sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való jogát, valamint a B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvét. Arra is hivatkozott, hogy ha az Alkotmánybíróság nem állapítaná meg a Kúria döntése alaptörvény-ellenességét, az a politikai szereplőket jelentős öncenzúrára kényszerítené a jövőbeni kampányok során a véleménynyilvánítás leépülését eredményezné.

+ 

Az Alkotmánybíróság a panaszt megalapozottnak találta. Úgy ítélte meg, hogy a támadott végzésnek a véleménynyilvánítás szabadságát érintő jogértelmezése felveti a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét. Rámutatott: a választási kampányban a másik jelöltet negatív színben feltüntető kijelentések a véleménynyilvánítási szabadság körébe tartoznak, ha ezzel a választópolgárok döntési lehetőségét kívánják elősegíteni. A  választási kampányban tipikusan a közszereplők egymás közti kontextusában kell értelmezni és megítélni a véleménynyilvánítási szabadságot, illetve annak korlátait.  Ez mindenekelőtt annyit jelent, hogy az egymással versengő jelöltek igyekeznek előnyt szerezni, s ennek elérése érdekében nyíltan és akár kendőzetlenül is megnyilvánulhatnak.

Hangsúlyozta: a Kúria a döntése meghozatalakor nem volt tekintettel arra, hogy az  indítványozó által képviselt városi szervezet politikai véleményként tette közzé a videót egy választási kampány során. „A véleménynyilvánítás szabadsága az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra attól függetlenül kiterjed, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. A tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak.” Ezzel összefüggésben társadalmi érdek, hogy a kampányban nemcsak a közügyeket, hanem az egyes jelöltek alkalmasságát és a jelölő/támogató szervezet programját is megvitassák. Ez alkalmanként kemény verbális csatározásokat is jelenthet, de ez része a kampány során megvalósuló véleménynyilvánítási szabadságnak. 

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: a Kúria Kvk.II.37.345/2015/3. számú végzése sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, ezért a végzést megsemmisítette. (AB határozat a Kúria Kvk.II.37.345/2015/3. számú végzés  alaptörvény-ellenességéről: IV/1061/2015.)

Különadó visszatérítéséhez kapcsolódó késedelmi kamat

Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 12/D. § (7) bekezdése első mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó olyan magánszemély, aki jogosult a 98 %-os különadóval sújtott bevételének a törvényben meghatározott mértékét visszaigényelni. Az indítványozó szerint azonban az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogát, ezen belül a tulajdoni várományhoz való jogát indokolatlan mértékben korlátozza, hogy a visszaigényléssel kapcsolatban – a támadott törvényi rendelkezés értelmében – késedelmi kamatra nem jogosult. szerint a szabályozás kapcsán sérül az Alaptörvény XV. cikkében foglalt diszkrimináció tilalma, mert ésszerű indok nélkül tesz megkülönböztetést az adó visszafizetésére jogosultak között. Kifejti továbbá: a késedelmi kamat kifizetésének megtiltása törvényi szinten az emberi méltósághoz való jogát is sérti. 

+ 

Az Alkotmánybíróság megállapította: konkrét esetben a késedelmi kamatról szóló rendelkezés nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az emberi méltóság védelméhez való joggal kapcsolatban. Ezért az emberi méltóság védelméhez való jog sérelmére hivatkozó alkotmányjogi panaszokat – az Abtv. 56. § (2)–(3) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2398/2014.)

Az Alkotmánybíróság tanácsának végzéshez dr. Czine Ágnes és dr. Stumpf István különvéleményt csatolt. 

Építésügyi bírság

A Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.Kpk.50.109/2013/2. számú végzése, valamint a Győr-Moson Sopron Megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztálya GYD-03/266-6/2014. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

Az indítványozót, Rácalmás jegyzőjét, a kifogásolt hatósági döntés mint elsőfokú építésügyi hatóságot vagyis államigazgatási hatáskör gyakorlóját kötelezte a befizetett bírság visszatérítésére. E döntés ellen fellebbezésnek nem volt helye, azonban az indítványozó a döntés bírósági felülvizsgálatát kérte. Ezt a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasította azzal az indokolással, hogy a sérelmezett másodfokú közigazgatási végzés a bírság visszatérítéséről rendelkező „technikai” döntés, amely ellen fellebbezésnek, és ennek következtében írósági felülvizsgálatnak sincs helye. Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy a bíróság az általa támadott végzést meg nem fellebbezhetőnek nyilvánította, megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát. 

+ 

Alkotmánybíróság hangsúlyozta: alkotmányjogi panasz benyújtására az a személyi kör jogosult, akinek az Alkotmány a közhatalommal szembeni védelemképpen jogokat állapít meg. Ebből következően „közhatalmi jogosítvánnyal felruházott állami szervnek nincs az államhatalommal szemben garanciákat jelentő olyan alkotmányos alapjoga, amely feljogosítaná alkotmányjogi panasz előterjesztésére.” 

Végzésben megerősítve a korábbi gyakorlatát a konkrét ügyben kimondta: a helyi választási iroda vezetője az aláírásgyűjtő ív hitelesítésére vagy annak megtagadására vonatkozó döntése meghozatalakor közhatalmi jogosítványt gyakorol, ezért alapjogi sérelme nem merülhet fel. Mindezek alapján megállapította: az indítványozónak államigazgatási hatáskör gyakorlójaként nincs joga alkotmányjogi panasz benyújtására, ezért azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdése c)pontja alapján visszautasította.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/425/2015.)

Az Alkotmánybíróság tanácsának végzéshez dr. Pokol Béla párhuzamos indokolást csatolt. 

Büntetés kiszabásának szempontjai

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 83. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz. 

Az indítványozó álláspontja szerint a Btk. 83. § (1) bekezdése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, mert ezen jogszabályi rendelkezés alkalmazása során az eljáró bíróság a büntetés kiszabásánál nem veheti figyelembe, hogy a vádlott az okozott kárt a sértettnek megtérítette, a sértett a vádlottnak megbocsátott. 

+ 

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány azért nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott törvényi követelményeknek, mert nem tartalmaz alkotmányossági szempontból értékelhető indokolást. Teljes mértékben a büntetéskiszabással kapcsolatos szakjogi dogmatika körében marad, és nem mutatja be azt, hogy álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében megfogalmazott elvrendszer melyik elemével (pl. a bírói függetlenséggel, a pártatlansággal, az ésszerű időn belüli eljárással) összevetve tekinthető aggályosnak, illetve milyen egyéb alkotmányos körülmények következtében ütközik az Alaptörvénybe.  

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére tekintettel, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1427/2014.)

Biztosítási jogviszony

A Kúria Mfv.III.10.011/2014/6. számú ítélete, valamint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.M.227/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó előadja, hogy az első fokon eljárt közigazgatási hatóság az egyesület egyik munkavállalójának biztosítási jogviszonyát az egyesületnél betöltött munkaviszonya első napjára visszamenőleg törölte a hatósági nyilvántartásból, azzal az indokkal, hogy a munkavállaló nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ténylegesen kifejtett-e munkatevékenységet, mivel veszélyeztetett terhessége idején jött létre a munkaviszonya. Az OEP az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az egyesület keresetet nyújtott be a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, amely ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság megállapítása szerint az egyesület, és a munkavállalója között létrejött szerződés színlelt szerződésnek minősül, így társadalombiztosítási jogviszonyt sem hozott létre érvényesen.  Az egyesület felülvizsgálati kérelmét a Kúria fenti számú ítélete hatályában fenntartotta. 

Az indítványozó szerint a közigazgatási szervek eljárása azért sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, mert olyan indokok alapján határoztak, amilyen indokokra törvényes lehetőségük nincsen. Továbbá:  a Kúria a határozatával megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését is, mert figyelmen kívül hagyta, hogy az elsőfokú bíróság kereseti kérelem hiányában állapította meg a szerződés színleltségét.  

Állítja: azzal. hogy munkaviszonyt utólag semmisé nyilvánították az ítéletek, megsértették a jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való jogot, valamint az anya és újszülött gyermek vonatkozásában a szociális biztonsághoz való jogot. Megsértették továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, az R) cikk (2) bekezdésébe foglalt alapelvet, mely szerint az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek, a XII. cikk (1) bekezdésébe foglalt munka szabad megválasztásának jogát, a XV. cikk (5) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőséghez való jogát, a XVI. cikk (1) bekezdésébe foglalt gyermekek jogát, és a XIX. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt szociális biztonsághoz való jogát is. 

+ 

Az Alkotmánybíróság sokadszor megerősítette: alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban azonban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak, különben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében a támadott bírósági határozatokkal, az azokban foglalt mérlegelési és jogértelmezési kérdésekkel kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel. Erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján ebben a részében visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/607/2015.)

Szerződés érvénytelenségének megállapítása

A Kúria Pfv.VI.21.707/2013/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz. 

Az első- és másodfokon eljárt bíróságok az indítványozó (felperes) szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét elutasították, mivel nem rendelkezett az ügyben perbeli legitimációval. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. 

Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt, tulajdonhoz való jogát azáltal, hogy a tulajdonjog védelmébe ütköző módon korlátozták a jogi érdek fogalmát, amelynek következtében perbeli legitimációjának hiányát állapították meg.

+ 

Az Alkotmánybíróság  megállapította: a Kúria döntése egy egyszerű, az indítványozó által sem vitatott tényen alapult, nevezetesen, hogy az érvénytelenség megállapítása iránti per megindításakor az ajándékozási szerződés tárgyát képező ingatlan már nem létezett. Ennek következtében az indítványozó a szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén sem tarthatna igényt a (nem létező) ingatlanra. Azaz az indítványozó tulajdonjogát, illetve pontosabban tulajdonjog megszerzése iránti kötelmi jogosultságát a Kúria döntése nem befolyásolta.  Ítélete alaptörvény-ellenességet nem valósíthatott meg, hiszen az indítványozó sérelme az ítélet tartalmától független ténykörülmény eredményeképpen következett be. Másrészről a támadott bírósági döntés tartalma és az alkotmányosan védett tulajdonhoz való alapjog tartalma között – az indítványozó érvei alapján – nincs alkotmányosan értékelhető kapcsolat. Az indítványozó az ajándékozási szerződés alapján nem szerzett és – további jogügylet hiányában – már nem is szerezhet polgári jogi értelemben tulajdonjogot, ezért az eljáró bíróságok kereshetőségi jogát sem állapították meg. A Kúria kifogásolt döntése is a kereshetőségi jog hiányára alapítottan utasította el az indítványozó keresetét. A kereshetőségi jog pedig nem az alkotmányos tulajdonvédelem körébe tartozó kérdés. Mindebből következően az indítványozó alkotmányjogi panasza alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vet fel. 

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VI.21.707/2013/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1951/2014.)

Kisajátítás, használati díj megfizetése

A Debreceni Törvényszék 1.Pf.21.238/2013/10. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

Az indítványozók - mint kisajátítottak - álláspontja szerint a tulajdonhoz való jogukat sérti, hogy a bíróság a kisajátítást kérő mulasztásának figyelmen kívül hagyása mellett kötelezte őket használati díj megfizetésére. Állítják: a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ezért a támadott ítélet sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz, valamint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogukat.

+ 

Az Alkotmánybíróság  megállapította: tekintettel arra, hogy Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Debreceni Törvényszék 1.Pf.21.238/2013/10. számú jogerős közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte, az ügy nyilvánvalóan okafogyottá vált. Ezért az Abtv. 59. §-a, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendje 67. § (1) bekezdése és (2) bekezdésének d) pontja alapján a folyamatban lévő eljárást megszüntette.  (AB végzés alkotmányjogi panasz eljárás megszüntetéséről: IV/586/2014.)

Kártérítés

A Kúria Pfv.IV.20.502/2014/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

Az indítványozók kártérítés iránti pert indítottak korábbi ügyükben eljárt jogi képviselőjük ellen. A keresetet első- és másodfokon a bíróság elutasította, a felülvizsgálati kérelmet a Kúria szintén elutasította. 

Állítják: az igazságszolgáltatás nem biztosított jogvédelmet számukra, továbbá a rendeltetésszerű joggyakorlással és a jogbiztonsággal nem egyeztethető össze a sérelmezett bírósági határozat, „amely tényekkel ellentétes, valótlansággal indokolt döntésen alapszik”.  Sérti az Alaptörvény Nemzeti Hitvallását, az R) cikket, a B) cikk (1) bekezdését, sérti a XIII. cikkben foglalt tulajdonhoz való jogot is, mert a bíróság nem biztosította számukra a kártérítést, ezáltal vagyoni hátrányuk keletkezett.

+ 

Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozók a felülvizsgálati eljárás során hozott döntéssel kapcsolatosan nem állítottak olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.  

Mindezeket figyelembe véve megállapította: az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában szabályozott befogadási feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint Ügyrendjének 30. § (2) bekezdése a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1714/2014.)

DÖNTÉSRE VÁRVA 

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének tárgyalandó témái

A 2003. évi C. törvény 96. § (4) bekezdésével, valamint a 163/F. § alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, – átjátszó-antenna létesítése.

Az indítványozó bíró szerint a mobil rádiótelefon szolgáltatás nyújtásához szükséges antennák, antennatartószerkezetek és az azokhoz tartozó műtárgyak elhelyezése és működtetése során bekövetkező zavarás a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek betartása esetén nem minősül a Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak. 

Állítja: az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény támadott rendelkezései - az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdése mellett, az I. cikk (3) bekezdésében meghatározottakon túl – sérti a tulajdonhoz való jogot. A rendelkezések – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében meghatározottakon túl - sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát is, kiüresíti azt, mivel nem nyújt lehetőséget a bírói mérlegelésre. Végül, sérti a jogállamiság elvét is, mivel a tulajdonjogot aránytalanul korlátozó bekezdését visszamenőlegesen – a 2013. július 1-jét megelőzően létrejött jogviszonyokban is – alkalmazni rendeli. (Indítvány: anonim.pdf.)

+ 

A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.Kpk.50100/2012/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, – építési ügy.

Az indítványozó előadja, hogy az ingatlanával szomszédos telek vonatkozásában a telekalakítási hatóság telekalakítási engedély megadásáról határozatot hozott, amelyet nem kézbesítettek az indítványozónak. A határozat kézbesítése iránt kérelmet terjesztett elő, majd felhívták a jogos érdeke igazolására. Érdekeltségét arra alapította, hogy a kertes ingatlanát hátrányos következmények érték (értékcsökkenés), illetve a telekalakítási eljárásba bevont szakhatóságok - véleménye szerint - jogszabálysértést követtek el. A hatóság elutasította kérelmét arra hivatkozással, hogy a telekalakítási engedély az indítványozó saját ingatlanával kapcsolatos helyzetét közvetlenül – sem előnyére, sem hátrányára – nem változtatta meg. A döntést megfellebbezte, amelyet szintén elutasítottak, mivel a határozatnak a szomszédos ingatlanok tulajdonosai részére történő kézbesítését jogszabály nem írja elő. Az indítványozó kezdeményezte a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát, amelynek során az eljáró bíróság helybenhagyta a korábbi döntést, mivel osztotta a földhivatalok korábbi elutasító álláspontját. 

Az indítványozó álláspontja szerint „az eljáró bíróság azzal, hogy az ügyféli jogállás értelmezésére nem tartja alkalmazhatónak sem a Ket. 15. § (1) bekezdését (általános szabály), sem a 338/2006. (XII. 23.) Korm. rend. érdekelt fellebbezését szabályozó 9. § (2) bekezdését (speciális szabály), ezáltal kizárja a telekalakítási eljártásban a szomszédos ügyfél fellebbezéshez való jogát, sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát. Mindezzel összefüggésben – véleménye szerint – sérül az Alaptörvény B. cikk (1) bek. szerinti jogállamiság elve, az R. cikk (1)-(2) bek. szerinti jogszabályok kötelező erejére vonatkozó alapelv, a T. cikk (3) bek. szerinti normavilágosság követelménye, az I. cikk (1) és (3) bek. szerinti alapvető jogok tiszteletben tartásához fűződő elv, a XV. cikk (1)-(2) bek. szerinti diszkrimináció tilalmának elve, valamint a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog (XXIV. cikk (1)”.(Indítvány:_anonim.pdf.)

+ 

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény egyes rendelkezései, valamint a 2013. évi CCXII. törvény 103/A. § alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, – földbizottság állásfoglalása, jogorvoslat.

Az indítványozó bíró szerint a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való alapjogot sérti az, hogy a földbizottság állásfoglalásával szemben – sem közvetlenül, sem az érdemi döntés felülvizsgálatának keretein belül – a bírósági jogorvoslati út nem biztosított, mivel a földbizottság állásfoglalása hatását tekintve érdemében eldöntheti az ügyet (kötelező előírás okán elutasító határozathoz vezet). 

Állítja: Ugyanezeket az alapjogokat sérti az is, hogy a földbizottság állásfoglalásával szemben biztosított egyetlen jogorvoslat, a kifogás előterjesztésére is rövid határidő alatt van lehetőség.Az indítványozó szerint Alaptörvény-ellenesség mutatkozik abban, hogy a földbizottság a hallgatásával is előidézheti ugyanezt a hatást: érdemben a szerződés hatósági jóváhagyásának megtagadását eredményezi állásfoglalásának ki nem adása. Ebben az esetben még az egyetlen, közigazgatási jogorvoslati lehetőség, az 5 napon belüli kifogás lehetőség sincs biztosítva. (Indítvány:_anonim.pdf.)

+ 

A Kúria 2/2014. számú PJE határozata rendelkező részének 1. pontja, indokolásának III/1. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, – devizahitel.

Az indítványozó bíró  álláspontja szerint a PJE rendelkező részének 1. pontja és ez e ponthoz tartozó indokolás sérti az alaptörvény C. cikkének (1) bekezdésében foglalt hatalommegosztás alkotmányos elvét, valamint a 25. cikk (1) bekezdésének első mondatát, mert tartalma szerint nem az igazságszolgáltatási tevékenység keretébe tartozó, a joggyakorlat továbbfejlesztése, a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében hozott jogértelmezés, iránymutatás, hanem az elbírálandó elvi kérdésre vonatkozó norma tartalmának módosítása jogértelmezés útján. (Indítvány.pdf.)

+ 

6/2013. PJE határozat, a 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-a, és a 2014. évi XL. törvény 37-38. §-ai alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, – devizahitel. 

Az indítványozó  álláspontja szerint a PJE a közösségi joggal és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával is ellentétes. A Kúria nem vette ugyanis figyelembe, hogy a deviza alapú szerződések olyan hibrid szerződések, melyek magukban foglalnak egy kölcsön nyújtása érdekében létrehozott hiteljogviszonyt és egy – a fogyasztó előtt eltitkolt – befektetési szerződést. 

Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény 16. §-át, valamint a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 38. §-át, mert azok sértik a per ésszerű időn belül való elbírálásának követelményét. 

Indítványa kiegészítésében kérte továbbá a 2014. évi XL. törvény 37. §-a megsemmisítését, mert az nézete szerint visszamenőleges hatályú jogalkotást valósít meg, sérti a jogbiztonságot, új anyagi jogszabályt alkot a devizahitelekkel kapcsolatos érvénytelenségi perekben, ugyanis kizárja az eredeti állapot helyreállítását és az érvénytelenség jogkövetkezmények nélküli megállapítását. (Indítvány.pdf.)

+ 

A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 266. § (2) bekezdésével szemben az Abtv. 26. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, – szavazás levélben.

Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy számára, mint magyarországi lakcímmel rendelkező, de a választás napján külföldön tartózkodó választópolgár számára csak a külképviseleti szavazás lehetőségét biztosítja, és elzárja a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, de hozzá hasonlóan a választás napján külföldön tartózkodó választópolgárok számára lehetőségként biztosított levélben szavazástól, az Alaptörvény XXIII. cikkében biztosított jogát sérti.  

Kifejti továbbá, hogy ez ellentétes az Alaptörvény XV. cikkében biztosított jogegyenlőséggel is, amennyiben a választójog gyakorolhatósága szempontjából nem kezeli egyenlőként a más, vele az összehasonlítható helyzetben lévő személyekkel. (Indítvány:_anonim.pdf.)

+ 

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 36.Kpk.46.387/2013/9. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, – versenyjog, késedelmi pótlék.

Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz és hatékony jogorvoslathoz fűződő jogot, mert helyben hagyta a GVH késedelmi pótlék végrehajtásával kapcsolatos határozatát, és úgy értelmezte az alkalmazandó jogot, hogy az a  kötelezett a végrehajtás felfüggesztésének időtartama alatt késedelembe eshet . A támadott rendelkezések kapcsán kifejti, hogy azok a B) cikk (1) bekezdéséből eredő visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütköznek. (Indítvány:_anonim.pdf.)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának tárgyalandó témái

Az Alkotmánybíróság az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 159/A. § alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, – egyedi normakontroll eljárás.

Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény támadott rendelkezése „Bűnüldözési, nemzetbiztonsági és honvédelmi célú adatmegőrzési kötelezettség” cím alatt arra kötelezi az elektronikus hírközlési szolgáltatót, hogy személyes adatnak minősülő adatot őrizzen meg és adjon át adatkérésre külön törvény szerint jogosult nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, valamint nemzetbiztonsági szolgálat törvényben meghatározott feladatai ellátása céljából. Az indítványozó bíró szerint a támadott rendelkezés úgy korlátozza a közbiztonság védelme céljából a magánszféra tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez fűződő alapjogokat, hogy azt nem kísérik a megőrzött adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó részletes garanciák. Ezért az alapjog-korlátozás nem felel meg a szükségesség-arányosság követelményeinek. 

Az indítványozó bíró kifogásolja, hogy az adatmegőrzéssel érintett személyek nem tudnak élni az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényben  biztosított tájékoztatás-kérési/helyesbítési/töröltetési jogukkal. E joguk gyakorlásától úgy vannak megfosztva, hogy megőrzendő adataik és a közbiztonság elleni fenyegetés közötti kapcsolat meglétét az elektronikus hírközlésről szóló  törvénytámadott rendelkezése nem követeli meg. Az adatszolgáltatásról tájékoztatást sem kapnak, így jogorvoslati lehetőséggel sem tudnak élni az – esetlegesen – indokolatlan adatszolgáltatás ellen.

Az indítványozó hivatkozik arra is, hogy az Európai Unió Bírósága 2014. április 8-i ítéletében érvénytelennek mondta ki (de nem nyilvánította semmisnek) a 2006/24/EK irányelvet azzal az indokolással, hogy az irányelv szabályai szükségetlen és aránytalan módon rendelte korlátozni az Alapjogi Charta szerint biztosítandó magánélethez és személyes adatok védelméhez való alapvető jogokat. (Indítvány:_anonim.pdf.)

+ 

A Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.22.312/2012/3. számú ítélete, valamint a Fővárosi Törvényszék 4.P.21.677/2012/2. számú ítélete alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, – kerékbilincs.

 Az indítványozót gépkocsijára szabálytalan parkolás miatt kerékbilincset helyezett a közterület-felügyelet. A kerékbilincs eltávolításának díját megfizette, de a kiszabott helyszíni bíróságot nem ismerte el, és másnap e-mailben panaszt nyújtott be az illetékes jegyzőhöz. 

Az indítványozót szerint a közterület-felügyelet eljárása a tisztességes eljárás követelményét sérti, mert a felügyelet intézkedésének hiányában nem indult szabálysértési eljárás, így a megadott tájékoztatás szerinti jogorvoslati lehetőségeivel nem tudott élni. Állítja: a bíróságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát, mivel nem vették figyelembe, hogy az indítványozó jogorvoslati jogával azért nem élt, mert nem kapott pontos tájékoztatást a jogorvoslati lehetőségekről. A tisztességes eljáráshoz való jogát sérti továbbá, hogy a bírósági döntések nem tartalmaznak kellő indokolást.(Indítvány:_anonim.pdf.)

+ 

A pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 326/2013 (VIII. 30.) Korm. rendelet 2014. november 3. napjáig hatályban volt 30. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, -szakszolgálati pedagógus pótszabadsága.

Az indítványozó pedagógiai szakszolgálatban dolgozó pedagógus, akit – álláspontja szerint – a jogalkotó diszkriminatív módon zár ki a pedagógus pótszabadságra jogosultak köréből. A kormányrendelet az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését sértve hátrányosan megkülönbözteti a szakszolgálatban dolgozó pedagógusokat az azonos végzettségű, azonos munkakörben, de oktatási-nevelési intézményben dolgozó pedagógusokkal összehasonlítva. 

Állítja: mindezek következtében sérülnek az Alaptörvény XVII. cikk (3) és (4) bekezdésében biztosított, egészséges munkafeltételekhez és éves fizetett szabadsághoz való munkavállalói jogai. (Indítvány:_anonim.pdf.)

+ 

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 130. § (1) bekezdés g) pontja, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2013. évi LXIX. törvény 9. § (2) bekezdése, valamint a Kúria Pkf.IV.24.622/2014/2. számú végzése Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, –  per megszüntetése eljárás alatt.

Az indítványozó álláspontja szerint több alapvető jogát megsértették a támadott határozatok, többek között sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elve, a II. cikkébe foglalt emberi méltósághoz való joga, az I. cikk (1) bekezdése szerinti alapvető jogok tiszteletben tartásához való elv, a VI. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt jóhírnév védelméhez és a személyes adatai védelméhez való joga, a XV. cikk (1) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséghez való joga, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes a  eljáráshoz való joga, és a (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga. (Indítvány: anonim.pdf.)