Az Alkotmánybíróság teljes ülésének legfrissebb határozatai

A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – devizakölcsön-perek.

Vizsgálatát három, első fokon eljáró, fővárosi törvényszéki bíró kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján elsősorban azt vizsgálta, hogy a törvény rendelkezései sértik-e a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, továbbá, hogy a bírósági eljárások szabályai megfelelnek-e a tisztességes eljárás követelményeinek.

Az Alkotmánybíróság a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával összefüggésben azt állapította meg, hogy az egyoldalú szerződésmódosításoknak a kezdetektől fogva mindvégig korlátját képezte a jóhiszeműség és tisztesség általános törvényi követelménye. A hitelpiaci törvény speciális felhatalmazó rendelkezése nem helyezte hatályon kívül és nem is függesztette fel a tisztesség követelményét. Az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességességének a konkrét feltételeivel kapcsolatos jogértelmezést ugyan utólag foglalták polgári kollégiumi véleménybe, kúriai jogegységi határozatba, majd végül törvénybe, de ezek a követelmények kezdettől fogva levezethetők voltak az általános háttér-jogszabályi rendelkezésekből. A tisztességesség mércéje nem változott, pusztán a vizsgált törvényben rögzítésre került az, ami korábban is (a régi Ptk. és a bírói gyakorlat alapján) eleve követelmény volt. A régi (és az új) Ptk. rendelkezései, valamint a Kúria által kialakított elvek alapján a kérdéses szerződési kikötések tisztességességének a jogi megítélésén a támadott törvény nem változtatott, hanem csak annak meglevő helyes tartalmát rögzítette.

A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította: a deviza- és forinthitelezésből eredő vitás kérdések nem csupán az érintett adósok problémái, hanem azok nemzetgazdasági és így össztársadalmi jelentőségűek. Ebből kifolyólag nem oldhatók meg hatékonyan kizárólag a hagyományos, kétpólusú polgári perekben. A pénzügyi intézmények számára a keresetindításra adott 30 napos határidő nem tekinthető sem szükségtelen, sem aránytalan alapjog-korlátozásnak. Ez az idő elegendő volt arra, hogy a pénzügyi intézmények reálisan mérlegelhessék és elhatározhassák, hogy meg kívánják-e dönteni a tisztességtelenség törvényi vélelmét. A felkészüléshez a felperesek felhasználhatták a korábban ellenük indított perekben rendelkezésre álló érveket és bizonyítékokat is.

Az eljárásban alkalmazott egyéb, szintén viszonylag rövid határidőkkel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok sem tekinthetők a felek által teljesíthetetlennek, vagy olyannak, melyek eleve kizárnák a megalapozott döntés meghozatalát.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseket teljes egészében elutasította. (AB határozat a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatos bírói kezdeményezések egy részének vizsgálatáról – III/1522/2014.)

A határozathoz Juhász Imre, Salamon László és Sulyok Tamás párhuzamos indoklást, Kiss László, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Pokol Béla alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak.

Az ügyben lefolytatott alkotmánybírósági vizsgálatnak nem volt tárgya a deviza alapú hitelszerződéseket illetően sem az árfolyamkockázat, sem pedig az árfolyamrés alkotmányossága. Ugyancsak nem volt tárgya a most meghozott határozatnak a Fővárosi Ítélőtábla által benyújtott bírói kezdeményezések, valamint az érintettek által benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálása. Ezekben a még folyamatban lévő ügyekben az Alkotmánybíróság folytatja a vizsgálatot, és hamarosan döntést fog hozni.

Az Alkotmánybíróság előtt a most vizsgált tárgykörrel kapcsolatosan továbbra is folyamatban vannak a következő (előadó alkotmánybíróra kiszignált) ügyek: IV/1536/2014. számú ügy, IV/1681/2014. számú ügy, III/1692/2014. számú ügy, IV/1720/2014. számú ügy, III/1725/2014. számú ügy, III/1729/2014. számú ügy, IV/1764/2014. számú ügy, III/1770/2014. számú ügy, IV/1785/2014. számú ügy.

+

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 89. § (11) bekezdésének 2012. január 1-től 2013. december 31-ig hatályos szövege alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

A szerzői jogról szóló törvény 2012. január 1-je óta tartalmazza azt a szabályt, hogy a közös jogkezelő által felosztható jogdíjak 10 %-át a közös jogkezelő saját döntése alapján használja fel a jogosultak érdekében szociális és kulturális célra. 2014. január 1-jétől a jogszabály részben megváltozott: a felhasználható összegek százalékos mértéke nem módosult, ugyanakkor a döntéshez már nem kellenek a hivatali és a miniszteri jóváhagyások, a jogszabály csak annyit tartalmaz, hogy a közös jogkezelő kulturális célra az NKA-ról szóló törvénnyel összhangban, a támogatási politika figyelembevételével használja fel a bevételeit. Az indítványozók ezen új szabályok alkotmányosságát vitatták.

Az Alkotmánybíróság szerint a támadott jogintézmény egyfelől olyan, a jogosultak jogdíjbevételét csökkentő törvényi rendelkezés, amely nem minősíthető ugyan a hatásköri korlátozás értelmében központi adónak, ugyanis nem a központi költségvetés adókból származó bevételei között kerül elszámolásra. Másfelől a jogosultak bevételét terhelő olyan járulék-jellegű elvonásról van szó, mely a kulturális szektoron belül marad, itt kerül újrafelosztásra, és amelyhez a jogosultak egyedileg, pályázatok útján juthatnak hozzá. A közös jogkezelő szervezetek által befizetendő összeg közfeladat finanszírozására szolgál, jellemzői alapján járulék-jellegű közteher, amely közvetve a járulékokra vonatkozó szabályozáson belül helyezkedik el, és közvetlenül a központi költségvetés bevételei közé tartozik, annak szerves része. Ezért az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az alkotmányossági vizsgálat közvetve a központi költségvetésről szóló törvény vizsgálatát eredményezné, amely a hatáskör-korlátozó szabály érelmében kizárt.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 89. § (11) bekezdésének 2012. január 1-től 2013. december 31-ig hatályos szövege alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasította, a 2014. január 1-jétől hatályos szövege tekintetében pedig az alkotmányjogi panaszokat részben elutasította, részben visszautasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról és visszautasításáról – IV/271/2014.)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának legfrissebb végzései

A Debreceni Törvényszék 6.P.20.117/2013/50. számú határozata és a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.580/2013/17. számú határozata elleni alkotmányjogi panasz – tulajdonjog.

Az indítványozóa bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Az alkotmányjogi panaszra okot adó eljárásban megállapított tényállás szerint 1952-ben a panaszos apai nagymamájának a tulajdonát képezte azok az ingatlanok, amelyeket a Debreceni Földhivatal az egyes házingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló 1952. évi 4. tvr. alapján 1952. május.12. napján az állam kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett.

A panaszos édesapja 1991. december 16-án a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény alapján kárpótlás iránti kérelmet terjesztett elő leszármazói jogon. A kérelemnek a Hajdú-Bihar Megyei Kárrendezési Hivatal 1992. november 10. napján kelt határozatával helyt adott, és 488 000 Ft összegű kárpótlási jegyben fizetendő kárpótlást állapított meg. A megállapított összegszerűségű kárpótlási jegyeket a felperes édesapja, mint a panaszos jogelődje, megkapta.

A perbeli ingatlanok jelenleg egy természetes személy tulajdonaként, a további ingatlanok pedig a Nyíradony Önkormányzat tulajdonaként szerepelnek az ingatlan-nyilvántartásban.

Az indítványozó keresetében elsődlegesen a tulajdonjoga megállapítását és bejegyzését kérte a nyilvántartott ingatlanokra, másodlagosan pedig – jogalkotással okozott kár jogcímén – a Magyar Államot kérte kártérítés fizetésére kötelezni a jogelődeivel szemben elkövetett törvénysértések és azok következményei miatt, és ezzel összefüggésben annak megállapítását is, hogy az állami és az önkormányzati tulajdonszerzés jogsértő volt.

A Debreceni Törvényszék és a Debreceni Ítélőtábla alapvetően azonos indoklással elutasította a panaszos keresetét. Az indítványozó szerint az ítéletek elsődlegesen a tulajdonhoz és az örökléshez való jogát sértik, ellentétesek a kártalanítási klauzulával, továbbá a jogegyenlőség és a diszkrimináció-tilalom követelményét sem elégítik ki.

Az Alkotmánybíróság a panasz mérlegelésekor megállapította: az alkotmányjogi panasz tartalmából megállapítható, hogy annak elsődleges célja mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása, és így a törvényhozó arra való kötelezése, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárásban vitatott tulajdonjogi sérelmek orvoslását lehetővé tevő normát (adott esetben reprivatizáció keretében) megalkossa. Érvként az Alaptörvény U) cikk (9) bekezdését idézte, mely szerint „az 1990. május 2-át megelőzően az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak és az állam által a tulajdonukban igazságtalanul okozott károk folytán károsodottak számára pénzbeli vagy más vagyoni juttatást biztosító új kárpótlási jogcím jogszabályban nem állapítható meg.” Rámutatott: e rendelkezés alapján elsősorban a törvényhozó hatalom hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben és ahhoz hasonló esetekben gondoskodik-e a jogsértések reparálásáról, a kárpótlás jogcímén kívül más jogcímen.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján a benyújtott panaszt az Abtv. 56. §-a, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja értelmében, mivel a panaszosnak nincs indítványozási joga a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/753/2014.)

+

A Kúria Pfv.V.21.887/2012/10. számú ítélete, a Kúria Pfv.V.21.887/2012/9. számú végzése, a Győri Ítélőtábla Pf.V.20.345/2010/20. számú ítélete, valamint a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 31.P.20.072/2010/9. számú ítélete, továbbá az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 51. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítvány alapjául szolgáló perben – a bíróság által megállapított tényállás szerint – az I. rendű felperes az alperessel szóban létrejött megállapodás alapján látott el állatorvosi tevékenységet az alperes gazdasági társaság javára. E jogviszony megszűnésekor a felek között elszámolási jogvita keletkezett a megbízási díj mértéke és valójában kiszámlázott díj tekintetében. Az első- és másodfokú, valamint a felülvizsgálati ítélet a felperes által követelt díj töredékét állapította meg, azt meghaladóan a keresetet elutasította és a pernyertesség-pervesztesség arányában döntött a feljegyzett illeték viseléséről és perköltség megfizetésére kötelezte a felperest az alperes javára. Az indítványozó szerint a bírói ítélet  sérti a jogállamiság elvét, a törvény előtti egyenlőség elvét, a diszkrimináció tilalmát és a tisztességes eljáráshoz való jogot.

Az indítvány befogadhatóságának tartalmi feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság megállapította:  mivel a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányossági kérdés, alaptörvényben biztosított jog sérelme, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/99/2014.)

+

A Kúria Kfv.VI.35.038/2013/7. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz.

Az indítványozó (az alapügy felperese) alkotmányjogi panasz beadványában előadta, hogy az adóhatóság a szerződéses partnere által elkövetni vélt adókijátszás következtében adólevonási jogát megtagadta, és adókülönbözetet, adóbírságot, valamint késedelmi pótlékot állapított meg terhére. Álláspontja szerint az eljárás során az adóhatóság nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének, az ügy szempontjából szükséges – a számlakibocsátó által igénybevett alvállalkozóknál – kapcsolódó ellenőrzéseket nem folytatta le, nem tárta fel a felperes javára szolgáló körülményeket. Az indítványozó – állítása szerint – folyamatosan ellenőrizte alvállalkozóját, akivel szerződést kötött, teljesítési igazolásokkal is igazoltan a munka elvégzésre került, a gazdasági események megvalósultak, ennek ellenére az adóhatóság mégis megtagadta az adólevonási jogot. Az indítványozó szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az E) cikk (3) bekezdését. Ezen túlmenően sérültek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1)–(7) bekezdései, és a XV. cikk (2) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk, és a 28. cikk is.

Az Alkotmánybíróság tekintettel arra, hogy az indítvány nem tartalmazott olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (2) bekezdésére tekintettel, az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés a) pontja, valamint a nem jogosulttól származó indítvány-rész tekintetében c) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – (IV/1106/2014.)

+

A Fővárosi Törvényszék 53.Pkf.639.059/2013/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz, - önálló bírósági végrehajtó anyagi felelőssége.

Az önálló bírósági végrehajtó indítványozó jogi képviselője útján terjesztette elő alkotmányjogi panaszát. Előzménye: a  végrehajtó indítványozó az eljárás kezdetén megfizetendő költség címén 234 553 Ft, megfizetésére kötelezte a végrehajtást kérőt, aki  viszont kifogással élve, arra hivatkozott, hogy a  jogszabály szerint a munkadíj és költségátalány nem vonatkozhat nagyobb összegre, mint 75 000 Ft. A bíróságok a végrehajtást kérő kifogásának helyt adva megállapították: a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 17. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezése egyértelművé teszi, hogy az eljárás kezdetén, a 75 000 Ft-os maximum a munkadíj és költségátalány teljes összegére vonatkozik.

A panaszos, az önálló bírósági végrehajtó szerint a bírósági ítéletek, végzések sérti k az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltósághoz, valamint a XIII. cikke szerinti tulajdonhoz való jogát, sérti az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdését (diszkrimináció tilalma) és XXIV. cikkének (2) bekezdését (hatóság által jogellenesen okozott kár megtérítése), valamint a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz fűződő jogot.

Az Alkotmánybíróság, érdemi vizsgálatot követően, megállapította: az alkotmányjogi panasz nem megalapozott. A végrehajtás szabályainak megsértését és a végrehajtási kifogást előterjesztő jogának, vagy jogos érdekének sérelmét mérlegelő bírói döntést követően a törvényes mérték szerinti szankció sem az emberi méltósághoz-, sem a tulajdonhoz való joggal összefüggésbe nem hozható. Továbbá a végrehajtó személyében való – a panaszos által állított – tévedés nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdés, ezért az Alkotmánybíróság a panaszt az Abtv. 64. § d) pontja alapján e vonatkozásban is visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/585/2014.)

Az Alkotmánybíróság 2014. november 17-i teljes ülése által tárgyalandók

A Magyar Köztársaság Kormánya és a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ Igazgatótanácsa közötti, a budapesti Regionális Központ jogállásáról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló 90/1996. (VI. 21.) kormányrendelet, valamint a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. tvr. tárgyában benyújtott bírói kezdeményezés vizsgálata, - joghatóság alóli mentesség munkaügyi jogvitában.

Az indítványozó bíró, a Kúria tanácsa az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett állítja: a kormányrendelet által megteremtett általános joghatóság alóli mentesség kizárja, hogy – a Regionális Környezetvédelmi Központ környezetvédelmi küldetésével összefüggésben nem álló munkaügyi jogvitában – a felperes a munkaviszony megszüntetése kapcsán jogorvoslatban részesüljön, ami sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot.

A kifejti továbbá: a kormányrendelettel kihirdetett székhely-megállapodás sérti a Római Egyezmény 6. cikkében rögzített tisztességes eljáráshoz való jogot.

Állítja: a tvr. támadott rendelkezése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát, és a 26. cikk (1) bekezdését is, amely szerint a bírák függetlenek, és csak a törvényeknek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. (Indítvány)

+

A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 3.Bhar.16/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – rágalmazás közösségi oldalon.

Az indítványozó az alapügyben azt sérelmezte, hogy egy közösségi oldalon dehonesztáló kifejezéseket tettek róla közzé. Véleménye szerint a támadott ítélet sérti tisztességes eljáráshoz való jogát, mert nem részesült ugyanolyan elbánásban, mint bármely más személy, illetve azért, mert a bíróság az egyszerű rágalmazási ügyet hat év alatt sem zárta le. (Indítvány)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának legközelebbi témái

A Szegedi Ítélőtábla Pk.I.20.959/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – választás tisztasága, Kétegyháza.

Az indítványozó álláspontja szerint a kétegyházi polgármester-választás során sérült a választás tisztaságának elve, valamint a jóhiszemű és a rendeltetésszerű joggyakorlás elve. (Indítvány)

+

A Kúria Kvk.IV.38.089/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata,  a választási alapelvek megsértése – Balkány.

Az indítványozó – mint az önkormányzati választásokon induló polgármester-jelölt – összeférhetetlenséget észlelt Balkány Város választási eredményei kapcsán. Kifogást nyújtott be, amelyet a TVB 108/2014. (X.27.) számú határozatával érdemi vizsgálat – elkésettség okán – nélkül elutasított. Fellebbezést nyújtott be, azonban az NVB 1447/2014. számú határozatával helybenhagyta a korábbi döntést. A Kúria úgyszintén helybenhagyta a döntést a felülvizsgálati eljárás keretében. 

Az indítványozó véleménye szerint azzal, hogy az eljáró bíróságok fiygelmen kívül hagyták az általa közölt összeférhetetlenség vizsgálatát, sérült az Alaptörvény IX. cikke szerinti véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a 28. cikk szerinti józan és közjónak megfelelő bírói döntéshez való joga. (Indítvány)