Az Alkotmánybíróság 2013. december 23-tól 2014. január 10-ig ítélkezési szünetet tart. Addig viszont bőségesen tárgyalhatnak az asztalukon tornyosuló indítványokról.

A kormány negyedik indítványa

A kormány az Alaptörvény értelmezését kéri a devizahitelekkel kapcsolatban a Taláros Testülettől. Indítványa lényegében a devizahiteles szerződések alkotmányellenességének és utólagos, jogalkotási úton történő megváltozatásának kérdését veti fel. Egyebek mellett az árfolyamkockázat adósokra hárítása, az egyoldalú hitelezői kamatemelés és az árfolyamrés miatt, továbbá, mert a devizaalapú kölcsönök törlesztő részleteinek növekedése a társadalom széles rétegei számára nehézséget okoz, ami elengedhetetlenné teszi a devizahitelezésből adódó problémák végleges rendezését. Kitér arra is: a helyzetet bonyolítja, hogy a devizahitelezés, illetve a devizahitel-szerződések bíróságok általi megítélése sem egységes.

A kormány az Alaptörvény azon rendelkezésének értelmezését kérte, amely szerint „Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”

Ezzel kapcsolatban az indítvány azt veti fel, hogy a vizsgált alkotmányos rendelkezésből közvetlenül levezethető-e valamely tömegesen alkalmazott, a fogyasztók számára egyoldalúan és jelentős hátrányt okozó módon meghatározott szerződési feltételnek, illetve azt megerősítő bírósági döntésnek az alaptörvény-ellenessége. A kérdés különösen a devizahitel-szerződések esetében az árfolyamkockázatnak kizárólag az adósra hárítását rögzítő, a hitelező számára az egyoldalú kamatemelés lehetőségét viszonylag szabad mérlegelés alapján és széles körben biztosító, valamint az árfolyamrés alkalmazását előíró szerződési feltételnek az alkotmányellenességére vonatkozik.

Az indítvány szerint kérdés, hogy az alaptörvény rendelkezéséből közvetlenül is levezethető-e az erőfölénnyel visszaélés, illetve a fogyasztói jogok megsértésének olyan formája, mértéke, amely – akár külön jogszabályi tiltó vagy korlátozó rendelkezés nélkül is – alaptörvény-ellenes lehet. Továbbá kérdés az is, hogy alkalmazható-e az alaptörvény gazdasági erőfölényre és fogyasztói jogok védelmére vonatkozó rendelkezése közvetlenül olyan esetben, amikor a fogyasztók széles tömege kerül súlyos helyzetbe valamilyen szerződéstípus miatt, és a bíróságok következetlenek annak megítélésében, hogy e szerződéstípus megfelel-e a jogszabályi feltételeknek – olvasható a dokumentumban.

Az Alaptörvény két másik passzusának értelmezését is kéri a kormány az Alkotmánybíróságtól. Az egyik azt mondja ki, hogy Magyarország demokratikus jogállam, a másik pedig, hogy az emberi méltóság sérthetetlen. Ezzel kapcsolatban a kormány Ab-hez intézett beadványa azt veti fel, hogy „milyen – az alkotmányhoz képest mennyiben eltérő – alkotmányossági feltételekkel kerülhet sor fennálló szerződéseknek jogszabály útján történő módosítására”. Emlékeztet arra, hogy Alkotmánybíróság már egy 1991-es határozatában megállapította: kivételes esetben az állam már megkötött szerződések tartalmát is meghatározhatja. Erre különösen a hosszú távú szerződések esetén kerülhet sor, ahol fennáll annak a veszélye, hogy a szerződéskötéskor nem látott olyan változások zajlanak le, amelyek a felek valamelyikének érdekét lényegesen sértik, és amelyek tudatában nem – vagy más tartalommal – kötöttek volna szerződést. Ha ezek a változások társadalmi méretet öltenek, a szerződések nagy számát érintik, a körülmények megváltozása az állam beavatkozását teheti szükségessé. Az indítvány kitér arra is: „nem kétségbe vonva azt, hogy Magyarország gazdasági berendezkedése külön alaptörvényi rendelkezés hiányában is piacgazdaságnak minősül, kérdéses, hogy (...) az Alaptörvény milyen – logikusan, mennyivel enyhébb – feltételeket szab a fennálló szerződések tartalmának jogszabály útján történő módosításához”.

Az emberi méltósághoz való alapjoggal összefüggésben az indítvány emlékeztet arra is, hogy az Alkotmánybíróság az egyéni cselekvési autonómia egyik megnyilvánulási formájaként határozta meg a jogügyletek létrehozásának szabadságát, amely más alapjogokhoz hasonló feltételekkel, más alkotmányos jog vagy érték védelme érdekében, az elérendő céllal arányos mértékben korlátozható. Nem egyértelmű azonban, hogy az általános cselekvési szabadság korlátozásának feltételei ebben a tekintetben mennyiben mások – feltételezhetően enyhébbek – az alaptörvény, mint a korábbi alkotmány esetén. A jogállamiság, a jogbiztonság, a jogrend kiszámítható, átlátható változásának alkotmányos követelményével összefüggésben az indítvány megjegyzi: a jogrendszer stabilitásába vetett bizalom védelme a tartós jogviszonyok alanyait is megilleti. A különböző szerződések megkötése ugyanis arra a bizakodásra épül, hogy a szerződést a részes feleken kívül más nem változtathatja meg. A fennálló szerződések jogszabály útján történő módosításának lehetősége tehát a jogbiztonságból fakadó bizalomvédelem követelménye alapján is korlátozás alá eshet. Így tehát kérdéses, hogy a jogbiztonság elve alapján mennyiben eltérő feltételekkel lehetséges a megkötött szerződések tartalmának jogszabály útján történő meghatározása – áll a dokumentumban.

+

Az új Alkotmány életbe lépése, 2012. január 1-je óta a kormány három alkalommal kért alkotmányértelmezést a Taláros Testülettől. Tavaly a médiatörvénnyel, illetve az uniós alapszerződésekkel, idén pedig a médiatanács elnökének képesítési feltételeivel összefüggésben. Az Alkotmánybíróság más eljárásaitól eltérően ebben az ügytípusban nem semmisít meg jogszabályt, illetve nem függeszti fel annak alkalmazását, hanem értelmezi az alaptörvény rendelkezését konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben, abban az esetben, ha az értelmezés közvetlenül levezethető az Alaptörvényből.

Az Alkotmánybíróság megkapta és a probléma társadalmi súlyának megfelelően kezeli a kormány devizahiteles szerződésekkel kapcsolatos alaptörvény-értelmezésre irányuló indítványát – jelentette be Bitskey Botond a testület főtitkára pénteken. Arra a kérdésre, hogy mikor várható döntés, a főtitkár egyelőre nem tudott válaszolni. Mint mondta, a törvény ebben az ügytípusban nem szab határidőt, ám az Alkotmánybíróság az indítványt a jelentőségéhez mérten kezeli. A testület ügyrendje szerint az elnök kijelöli az ügy előadó bíráját, aki hozzáfog a határozattervezet készítéséhez, amelyet a teljes ülése megvitat, és amikor többségi vélemény alakul ki, megszülethet a döntés.

Érkezik a földforgalmazási törvény elleni beadvány is

Hamarosan hatályba lép a földforgalmazási törvény termőföldhasználatról és -bérletről szóló része. Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetségének főtitkára már be is jelentette: Alkotmánybírósághoz fordulnak egyebek mellett a szabad vállalkozás jogának megsértése miatt, de ha szükséges, nemzetközi fórumoknál is panaszt tesznek. A MOSZ főtitkára állítja: a törvény értelmében a mezőgazdasági nagyüzemeknek 1200 hektárnál nagyobb területe nem lehet, vagyis a jogszabály miatt az azt meghaladó birtoktestek esetében a lejáró szerződéseket nem újíthatják meg. Ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítik az állattartó telepeket, hiszen 10-20 ezer sertést, vagy 600-1000 szarvasmarhát nem lehet ekkora területen megtermő takarmánnyal ellátni. A megszűnő, vagy leépülő gazdaságok kénytelenek lesznek szélnek ereszteni dolgozóikat, a gyakran uniós támogatással  vásárolt nagy értékű berendezéseik leértékelődnek, hiszen azokat adott birtoknagyságra számolva szerezték be. „A törvénynek társaságokat romboló ereje evidencia, de hogy ki műveli az agrárcégek elveszített területeit, azt ma még homály fedi… A kormány szabadpiaci földterületeket akar kihasítani a társaságok bérelt földjeiből, hogy a klientúrájának jutassa azokat, de a választások közelsége miatt nem meri, vagy nem tudja meghozni a szükséges egzakt szabályokat, nehogy valamelyik lehetséges szavazó csoportját magára haragítsa” – hangoztatta Horváth Gábor.

+

A jogszabály elfogadása ellen több szervezet is tiltakozott, sőt, Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára a végszavazás után még a Fidesz-frakcióval is szakított. Állítja: az a tény, hogy a földbizottság nem köteles indokolni a döntését és az ellen fellebbezni nem lehet, nem egyeztethető össze a jogállamisággal: a föld forgalmazásának  leszűkítése a földművesekre, sok-sok földtulajdonos vagyonát értékeli le úgy, hogy nem rendelkezhet szabadon a tulajdonával.

+

Az MSZP is az Alkotmánybíróságtól vár orvoslást. Álláspontjuk szerint: a Fidesz földtörvénye súlyosan veszélyezteti a hazai mezőgazdasági termelést, az állattenyésztést és a magyar élelmiszeripart. A kiszámíthatatlan jogi szabályozás kisemmiz kétmillió földtulajdonost és munkahelyek tízezreit szünteti meg.

Az MSZP úgy véli: a bizonytalanság helyett éppen hogy védelem szükséges a mintegy 100 ezer mezőgazdasági munkavállalónak, és kiszámítható feltételek az egyéni, és a családi gazdálkodók, a társas kis- és közepes vállalkozásoknak, valamint a legnagyobb állatállományt gondozó nagyüzemek működéséhez.

A szocialisták hangsúlyozzák: a hatályba lépő szabályozás egyes elemei nem felelnek meg az Alaptörvénybe foglalt tisztességes eljáráshoz és a hatósági ügyek tisztességes intézéséhez fűződő jogoknak. „A termőföldre vonatkozó adásvételi szerződések esetében ugyanis a demokratikus legitimációval nem rendelkező helyi földbizottság hozhat – objektív szempontokat nem tartalmazó – döntést”.

Tárgyalandók

A legközelebbi teljes ülés témái:

– A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62., 63. és 64. §-a és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A. §-a, valamint a 22/2012. (II. 16.) OBHE határozata alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, – (IV/2777/2012.).

– A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 131/A. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, – (III/3689/2012.).

– A 19/2005. (IV. 22.) Fővárosi Közgyűlési rendelet 41. § (2) bekezdése és 53. §-a alkalmazhatóságának konkrét perben történő visszamenőleges kizárása, illetve a Fővárosi Bíróság 52.Pf.630.183/2010/3. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/818/2012.).

– A 19/2005. (IV. 22.) Fővárosi Közgyűlési rendelet 41. § (2) bekezdése és 53. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítása, valamint a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 14.G.II.22.038/2010/7. számú és a Fővárosi Bíróság 1.Gf.76.344/2010/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/820/2012.).

– A 19/2005. (IV. 22.) Fővárosi Közgyűlési rendelet 41. § (2) bekezdése és 53. §-a, valamint a PKKB 4.P.85.715/2008/7. számú és a Fővárosi Bíróság 48.Pf.631.901/2009/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/823/2012.).

– A Fővárosi Bíróság 52.Pf.630.183/2010/3. számú ítéletének megsemmisítése és a Fővárosi Közgyűlés 19/2005. (IV. 22.) számú rendelete 41. § (2)–(3) bekezdései, valamint 61. § (1) bekezdése alkalmazásának konkrét ügyben történő utólagos kizárására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/821/2012.).

– Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. számú törvény 35. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálata, valamint a folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – (III/842/2012.).

– Putnok Város Önkormányzatának az egyes tiltott, kirívóan közösségellenes magatartásról szóló 13/2012. (V. 23.) számú önkormányzati rendeletének 2. § (1) bekezdés b) pontja, 2. § (3) bekezdés b) és c) pontja, 2. § (8) bekezdés b) és c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – (III/922/2013.).

– A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 36. § (2) bekezdés e) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 2.K.27.097/2013. számú ügyben való alkalmazásának a kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – (III/1008/2013.).

– A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 232/J. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1291/2013.).

– A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 232/J. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1233/2013.).

Az 1. öttagú tanácsának témái

– Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 53/E. §-a, 53/F. §-a és 53/G. §-a továbbá az egyes kereskedelmi építmények létesítésével összefüggő Bizottság működéséről, valamint a felmentési kérelem adattartalmáról szóló 367/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására előterjesztett bírói kezdeményezés vizsgálata – (III/1510/2013.).

– A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/706/2013.).

 

– A Fővárosi Törvényszék 43.Pkfv.630.030/2013/3. számú végzése alaptörvény-ellenessége vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1138/2013.).

Legutóbbi döntések

Határozatok

Az Alkotmánybíróság megállapította: alkotmányos követelmény, hogy az igazságügyért felelős miniszter a titkos információgyűjtést engedélyező határozatait indokolni köteles.

Az indítványozók szerint az, hogy a terrorizmust elhárító szerv bírói kontroll nélkül, pusztán miniszteri engedély alapján jogosult titokban megfigyelést végezni, az Alaptörvény VI. cikkében biztosított magán- és családi élet, az otthon és kapcsolattartás tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való joguk sérelmét okozza.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény lehetővé teszi az igazságügyért felelős miniszter engedélyezési eljárásának a végrehajtó hatalomtól független szervek általi ellenőrzését. A határozat indokolása szerint a terrorelhárító szerv nemzetbiztonsági célú feladatai körében végzett igazságügyért felelős miniszteri engedélyezés szervesen beleilleszkedik a törvény által képviselt osztott engedélyezési rendszer szabályozási koncepciójába, a koncepció pedig – a szabályozott tárgy sajátos jellegére tekintettel – alkotmányjogilag nem kifogásolható. Az Alkotmánybíróság a hatékony külső kontroll érdekében alkotmányos követelményként határozta meg, hogy az igazságügyért felelős miniszter az Nbtv. 58. § (3) bekezdésének alkalmazása során a titkos információgyűjtést elrendelő határozatát indokolni köteles.

A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, Bragyova András, Dienes-Oehm Egon, Paczolay Péter, Salamon László és Szívós Mária pedig különvéleményt csatoltak. (AB határozat a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 58. § (3) bekezdésével kapcsolatos alkotmányos követelményről és alkotmányjogi panasz elutasításáról – IV/3085/2012.)

+

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bűnügyben a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség, valamint a Pest Megyei Főügyészség az indítványozókkal, illetve 38 társukkal szemben nagy értékre, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett lopás bűntette, és számos más bűncselekmény miatt emelt vádat, amelyeket a terheltek bűnszervezetben követtek el.

Az indítványozó fogvatartottak alkotmányjogi panaszokat terjesztettek elő az Alkotmánybíróságnál, amelyben a Győri Ítélőtábla hozott jogerős ítéletét, valamint az annak alapjául szolgáló Pest Megyei Bíróság számú ítéletét kifogásolták. A terheltek 2002 tavasza és 2005 ősze között kiemelt tárgyi súlyú bűncselekmények rendszeres elkövetése érdekében alakítottak bűnszervezetet. Az ítéleti tényállás szerint a bűnszervezet tagjai az első időben a MOL Százhalombattán lévő Dunai Finomítójából gázolajat, illetve egyéb kőolajszármazékot eltulajdonító bűnözői csoportokat kényszerítettek úgynevezett védelmi pénz átadására. A bűnszervezet tagjai ezt követően, 2004 novembere és 2005 áprilisa között pontosan meg nem állapítható, de legkevesebb 300 000 liter gázolajat tulajdonítottak el a MOL kőolaj-finomítójából, amelynek eredményeként a MOL -t több száz millió forint kár érte. A lopási cselekmények megszervezése, illetve a lopási és zsarolási cselekmények végrehajtásának biztosítása érdekében a bűnszervezet tagjai különböző erőszakos, élet-, és testi épség elleni bűncselekményeket, így 2 emberölést, illetve több emberen elkövetett súlyos testi sértéseket követtek el. A bűnszervezet tagjai az olajlopásból származó bevételek egy részét pénzszállító autók és pénzintézetek ellen szervezett fegyveres rablási cselekmények végrehajtásához szükséges támadóeszközök vásárlására fordították. A bűnszervezet tagjai ennek megfelelően a megyei bíróság által vizsgált időszakban több fegyveres rablás végrehajtását kísérelték meg.

Az első fokon eljáró megyei bíróság ilyen bűncselekmények miatt mondta ki a terheltek bűnösségét. A Győri Ítélőtábla a megyei bíróság ítéletével szemben előterjesztett kétirányú ügyészi és védelmi fellebbezések alapján, másodfokon járt el. A védelmi fellebbezések egy része azt kifogásolta, hogy az öttagú tanácsban eljáró megyei bíróság két hivatásos bírája a büntetőeljárás nyomozási és vádelőkészítési szakaszában a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény  207. § (6) bekezdése alapján nyomozási bírói feladatot látott el. Az öttagú tanács egyik bírája a XXIII. rendű, a XXVI. rendű, a XXVII. rendű, és XXIX. rendű terheltekkel szemben elrendelt, míg az öttagú tanács másik bírája a XXIII. rendű, a XXVII. rendű, és a XXIX. rendű terheltekkel szemben elrendelt előzetes letartóztatás egy éven túli meghosszabbításáról döntött. A védelmi álláspont szerint a bírói tanács két tagjával szemben kizáró ok állt fenn, ugyanis a büntetőeljárási törvény felhívott szabálya úgy rendelkezik, hogy a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben nyomozási bíróként járt el. A védelmi álláspont így arra a következtetésre jutott, hogy a tanács két tagja az ítélet meghozatalában nem vehetett volna részt.

Az ítélőtábla a védelmi fellebbezéseket ebben a részükben is megvizsgálta, és azokat nem találta megalapozottnak. Értelmezése szerint a t kizárási szabályt kizárólag a törvényszék elnöke által, a kijelölt nyomozási bíró tekintetében szükséges érvényesíteni. Az eljáró törvényszéki egyesbíró azonban nem minősül kijelölt nyomozási bírónak, így megőrzi perbírói minőségét és ebből következően az ítélkezésben is részt vehet. Az ítélőtábla ennek alapján azt az álláspontot képviselte, hogy az eljárási törvényben megfogalmazott kizárási szabály megszorító értelmezést nyerhet, és így a szabály alkalmazása kizárólag a nyomozási bíró esetében kíván érvényesülést. 

Az indítványozók az ítélőtábla ítéletével szemben alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz. Előadott érveléseik szerint a büntetőeljárás nem felelt meg az Alaptörvényben foglalt tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerének, ezért az ítélőtábla ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték.

Az ügyben benyújtott alkotmányjogi panaszokkal párhuzamosan, azzal részben azonos okra alapítva, a védelem felülvizsgálati indítványokat is előterjesztett. A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kúria 2013. június 26. napján kelt döntésében az alsóbb fokú bíróságok ítéleteit hatályukban fenntartotta. A Kúria az ítélőtábla kizárással összefüggésben képviselt jogértelmezését, annak indokaival egyezően hatályában fenntartotta megerősítve, hogy a kényszerintézkedés egy éven túli meghosszabbításáról rendelkező törvényszéki egyesbíró azért nem tekinthető kizártnak a büntetőügy későbbi elintéséből, mert nem a törvényszék elnöke által kijelölt nyomozási bíró. A Kúria évelése szerint „ a kényszerintézkedés egy éven túli meghosszabbítása során az erről rendelkező törvényszéki egyesbíró nem nyomozási bíró, tehát az ügy későbbi elintézéséből nem kizárt.”

Az Alkotmánybíróság szerint a független és pártatlan bírósághoz való jog a tisztességes eljárás követelményrendszerének olyan lényeges elemei, amelyek érvényesülése nélkülözhetetlen a többi alkotmányos alapjog védelméhez. A határozat indokolása szerint a büntetőeljárás vádelőkészítési szakaszában az előzetes letartóztatás, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendeléséről, avagy időtartamának meghosszabbításáról döntő bírónak a büntetőügy érdemi elbírálásából történő kizárása a pártatlanság alkotmányos elvének oltalma alatt álló büntetőeljárási garancia. Az Alkotmánybíróság ezért arra következtetésre jutott, hogy a Be. 21. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásakor az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény a Be. 207. § (6) bekezdése szerint eljáró törvényszéki bírónak az ítélkezésből történő kizárása.

Az Alkotmánybíróság azt is figyelembe vette, hogy döntésének következménye az alacsonyabb bírói létszámmal működő törvényszékeken csekélyebb személyzeti átszervezéseket indokolhat. Annak érdekében, hogy az esetlegesen szükségessé váló bírósági szervezeti átalakításokra kellő felkészülési idő álljon rendelkezésre, az alkotmányos követelmény kötelező érvényesítését a határozat kihirdetését követően megindított büntetőeljárásokra írták elő.

A Taláros Testület döntése: 1. Jelen határozatának kihirdetését követően indult büntetőeljárásokban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 207. § (6) bekezdése szerint eljáró bíró ugyanezen törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjának megfelelően a bíróság további eljárásából ki van zárva.

2. A Győri Ítélőtábla Bf.86/2012/86. számú ítélete alaptörvény-ellenessé nyilvánítása és megsemmisítése érdekében benyújtott, és egyesített alkotmányjogi panaszokat elutasította.

A határozat 1. pontjához Bragyova András, Kiss László, Lévay Miklós, Pokol Béla és Stumpf István különvéleményt, a 2. pontjához Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós párhuzamos indokolást, csatoltak. (AB határozat a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 21. § (3) bekezdés a) pontjával kapcsolatos alkotmányos követelményről és alkotmányjogi panasz elutasításáról – IV/3376/2012.)

+

Az Alkotmánybíróság elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2. § (1) és (2) bekezdéseinek, a 6. § (3) bekezdés c) és d) pontjainak, a 267. § (1) bekezdés j) pontjának, a 332. § (1) bekezdés d) pontjának, a 373. § (1) bekezdés I. c) pontjának, a 399. § (1) bekezdésének, a 416. § (1) bekezdés c) pontjának alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést.

A bíró egyfelől azt sérelmezte, hogy az ismételt vádemelés a kétszeres értékelés tilalmába, vagyis a „ne bis in idem” alapelvébe ütközik, másfelől a büntetőeljárást törvényes vád hiányában megszüntető bíróságnak az ismételt vádemelés alapján történő későbbi eljárása már nem felelhet meg a pártatlanság követelményének.

 

Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a törvényes vád hiányában eljárást megszüntető bírósági végzést követően, ugyanazon cselekmény miatti ismételt vádemelés nem sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdésében foglalt „ne bis in idem” alkotmányos elvét. A támadott szabályok érvényesítése viszont csak akkor áll összhangban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlanság követelményével, ha a bíróság a megszüntető határozat indokolásában tartózkodik annak leírásától, hogy az adott büntetőügyben benyújtott vádirat vagy vádindítvány mely kiegészítésekkel lehetne törvényes.

A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós különvéleményt csatoltak. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról – III/1179/2012.)

+

Az Alkotmánybíróság elutasította Gyöngyös Város Képviselő-testületének a települési hulladékkezelési közszolgáltatásokról szóló  rendeletét támadó, alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.

A támadott szabályozás a hulladékszállítási közszolgáltatásnál kötelezővé teszi a legalább 120 literes és legfeljebb 1100 literes hulladékgyűjtő edények használatát. Az indítványozó szerint az, hogy a közszolgáltatási díjat nem a ténylegesen keletkező hulladékmennyiség után kell megfizetni, ellentétes a Polgári törvénykönyvnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségére vonatkozó szabályával, emellett sérti az egészséges környezethez való jogot, hiszen arra ösztönzi a lakosokat, hogy több szemetet termeljenek.

Az Alkotmánybíróság szerint nem életszerű, hogy az ingatlantulajdonnal rendelkező, illetve az ingatlant ténylegesen használó bármely személy egyáltalán nem bocsát ki semmiféle háztartási szemetet, így olyat sem, amely egyszerű módszerekkel, háztartási körülmények között helyben nem semmisíthető meg a környezet veszélyeztetése nélkül. Annak érdekében, hogy a környezetvédelmi és közegészségügyi célok érvényesülését ne hiúsítsák meg, az önkormányzati rendelete jogszerűen tartalmaz rendelkezést az ingatlant ténylegesen használók szolgáltatási díjfizetési kötelezettségére. Ugyanezen ok miatt nem alaptörvény-ellenes, ha az önkormányzat rendelete az ingatlanban lakók számát alapul véve arányosan nagyobb mértékű szemétszállítási díjfizetési kötelezettséget ír elő azon ingatlanok esetében, amelyeket több személy használ.

A határozathoz Balogh Elemér, Bragyova András és Lévay Miklós párhuzamos indokolást csatoltak. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról –  IV/757/2013.)

+

Az Alkotmánybíróság  a Kúria indítványára megsemmisítette a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló törvény egyes rendelkezéseit és kimondta, hogy lehet fellebbezni az ilyen eljárásban született egyezség ellen.

A támadott törvényi rendelkezés szerint, ha a helyi önkormányzat ellen folyó adósságrendezési eljárásban kötött egyezség megfelel a törvényben meghatározott feltételeknek, akkor a bíróság az adósságrendezési eljárást végzéssel befejezi, további jogorvoslatnak pedig nincs helye. Az indítványozó kúriai tanács szerint azonban ez a szabályozás aránytalanul korlátozza az egyezséghez hozzá nem járuló hitelezők jogorvoslathoz való jogát.

Az Alkotmánybíróság rámutatott: az érintett törvény hatálya alá tartozó adósságrendezési eljárás keretében az eljárást befejező bírói végzés elleni fellebbezés teljes kizárása a jogorvoslathoz való jog aránytalan mértékű sérelmét idézi elő. Megállapította: a vitatott rendelkezés alaptörvény-ellenes, ezért annak egy részét 2013. december 31-i hatállyal, másik részét pedig a határozat kihirdetésének napjával megsemmisítette.

 

A 15 tagú testület ezt a határozatát egyhangúlag, különvélemény nélkül hozta. (AB határozat a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítéséről – III/3457/2012.)

+

Az Alkotmánybíróság elutasította a szövetkezetekről szóló alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést.

A határozat indokolása szerint a mezőgazdasági szövetkezet tulajdonhoz való jogát a kifogásolt törvényhely per definitionem nem sértheti, ugyanis az alapján tulajdonelvonás nem érintheti. A támadott rendelkezés emellett nem érinti hátrányosabban a felszámolás alatt álló mezőgazdasági szövetkezet jogvita tárgyát képező ingatlanjait, illetve a szövetkezet vagyonnevesítéssel érintett tagjait a működő szövetkezetek megmaradt földterületeihez, illetve e szövetkezetek vagyonnevesítéssel érintett tagjaihoz képest.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megjegyezte: a bírói kezdeményezés alapját képező, közigazgatási határozat felülvizsgálatára indított perben a bíróság hatáskörébe tartozik azt eldönteni, hogy a határozat jogszerűségét szigorúan a támadott rendelkezésnek való megfelelőség szempontjából vizsgálja-e, vagy a jogszerűségi vizsgálatot kiterjeszti-e a tágabb jogszabályi környezetre, és ezek együttes alkalmazásával hozza meg a döntését. (AB határozat bíró kezdeményezés elutasításáról – III/3262/2012.)

+

Az Alkotmánybíróság elutasította a közúti közlekedésről szóló törvény „15 napon túli befizetés esetén az egy órai várakozási díj negyvenszerese” fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.

Az indítványozó szerint a „negyvenszeres pótdíj” aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz való jog lényeges tartalmát, felér a kisajátítással, kisebb értékű gépkocsi esetében elkobzó jellegű.

A határozat indokolása hangsúlyozza: a hatályos szabályozás alapján ráutaló magatartással, a szolgáltatás igénybevételével, azaz a várakozás megkezdésével keletkező polgári jogi jogviszonyban a szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. Ebben a jogviszonyban az ellenszolgáltatás a díj, amelyet a helyi önkormányzatok rendeleti úton, de törvényi keretek között állapítanak meg. Amennyiben a díjat a szolgáltatást igénybe vevő nem fizeti meg, szerződésszegést követ el, emiatt pedig pótdíj fizetésére köteles.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szankció alkalmazási feltételeinek, mértékének szabályozása során. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról – IV/318/2013.)

Végzések

– AB végzés folyamatban lévő eljárás felfüggesztéséről – IV/3064/2012. Az ügy tárgya: a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 25/C. §, és 47.§ (1) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz.

– AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1020/2013. Az ügy tárgya: a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény 5. § (1), (2) és (4) bekezdései, illetve 19. §-a és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.M.3628/2012/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

– AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/731/2013. Az ügy tárgya: a Kúria Bfv.I.92/2013/2. számú végzésével összefüggő alkotmányjogi panasz.

– AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról –  IV/855/2013. Az ügy tárgya: a Kúria Mfv.I.10.304/2012/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz

– AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1277/2013. Az ügy tárgya: a Fővárosi Törvényszék 45.Pf.631.774/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.

– AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/140/2013. Az ügy tárgya: a Kúria Gfv. VII.30.104/2012/5. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz.