A nyári szabadság kezdését elhalasztva, rendkívüli ülésén a Taláros Testület az ősszel esedékes önkormányzati választás fővárosi rendszeréről hozott határozatában megállapította: a kompenzációs listás mandátumszerzés súlyozott számítása kivételével nem alaptörvény-ellenesek az új fővárosi választási rendszer alapvető szabályai. Döntés született a lelkiismereti és vallásszabadsággal kapcsolatos indítványról is.
A parlament június 10-én fogadta el azt a törvénymódosítást, amely alapján az önkormányzati választás után átalakul a Fővárosi Közgyűlés: a főpolgármester mellett a 23 kerületi polgármester és 9 listás képviselő lesz a tagja. Az elképzelés szerint, a listáról a kerületek lélekszáma alapján súlyozva osztják ki a mandátumokat. A közgyűlési döntéseknél bevezetik a kettős többség elvét, azaz a döntéshez egyrészt szükség lesz arra, hogy a többség – vagyis a 33 képviselőből legalább 17 – jóváhagyja a javaslatot, másrészt a Budapest összlakosságának legalább a felét plusz egy embert képviselő kerületi polgármester igen szavazatára is szükség lesz.
+
Június 24-én, példátlan egységet alkotva, 57 országgyűlési képviselő (szocialista, független, LMP-s és Jobbikos) kezdeményezte a fővárosi közgyűlés tagjainak választásával összefüggő egyes jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését utólagos normakontroll keretében.
Az indítványozók – többek között - kifejtették: a szabályozás ellentétes az Alaptörvény 35. cikk (1) bekezdésének a szavazás közvetlenségét rögzítő rendelkezésével, mivel a fővárosi közgyűlés huszonhárom tagjának megválasztása nem közvetlenül történik, hanem kerületi polgármestert választanak, amely tisztség egyben fővárosi közgyűlési mandátumot is eredményez.
Állították: a fővárosi közgyűlés tagjainak választása során az egyes – eltérő lélekszámú – kerületek választópolgárainak szavazata különböző súllyal esik latba, ezért sérül az Alaptörvény választójog egyenlőségét rögzítő rendelkezése, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalma is.
Előadták továbbá: a személyes adatok védelméhez való joggal ellentétes az a rendelkezés is, amely szerint a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhet tájékoztatást. (Az nditvány szövege.)
+
A szavazás közvetlenségével összefüggésben az Alkotmánybíróság kifejtette: a választás közvetlensége azt jelenti, hogy a választópolgárok közvetlenül a jelöltekre szavaznak a választások során, és nem választási megbízottakat választanak. Ezek alapján a támadott szabályozás nem sérti a közvetlen választás alapelvét. A választópolgárok közvetlenül választják meg a kerületi polgármestereket, akik a megválasztásuk következtében egyben a fővárosi közgyűlés tagjai is lesznek. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Alaptörvényből nem vezethető le, hogy a jogalkotó kellően alátámasztott indokok alapján ne alkothatna olyan választási rendszert, amelynek következtében a választópolgár közvetlen szavazatával két különböző önkormányzati tisztségre ugyanazt a személyt, egyszeri szavazással választja meg. A fővárosi önkormányzati választási rendszer részbeni átalakítására megfelelő és elfogadható indok volt, hogy a jogalkotó a fővárosi önkormányzati rendszer két szintjének működési problémái orvoslására a fővárosi kerületi polgármestereket a fővárosi közgyűlésbe kívánta integrálni.
A választójog egyenlőségéből fakadó alkotmányos követelményeket az Alkotmánybíróság a fővárosi önkormányzati rendszer sajátosságaira tekintettel értelmezte és alkalmazta. Mivel az egyes fővárosi kerületek lakosságszáma között jelentős eltérés van, az Alkotmánybíróságnak a választási szabályozást a maga egészében, komplexitásában értékelve arról kellett állást foglalnia, hogy az egyenlőtlenség kompenzálására a jogalkotó által beépített szabályok alkalmasak-e az egyenlőség szűken vett sérelmének kiegyenlítésére.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a kompenzációs listás megoldáshoz kapcsolódó, a töredékszavazatok súlyozott számítását alkalmazó módszer önmagában matematikailag, és ezáltal alkotmányossági szempontból sem alkalmas eszköz az egyes fővárosi kerületek lélekszámából fakadó különbségek kiküszöbölésére. Ráadásul ez a megoldás másfajta egyenlőtlenséget eredményez az egyes választópolgárok szempontjából. A súlyozási rendszer következtében ugyanis a vesztes polgármesterjelöltekre leadott szavazatok a legnagyobb kerület választópolgárai esetében hatszoros szavazati értéket képviselnek a legkisebb kerület választópolgárai szavazatának értékéhez képest. Ez a súlyozási rendszer tehát önmagában nézve szemben áll a választójog egyenlő értékűségével, ezért az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
A fővárosi kerületek eltérő lakosságszámából adódó, a választójog egyenlőségének sérelmét eredményező állapot kiegyenlítésére vezette be a törvényhozó azt a döntéshozatali szabályt, amelynek értelmében a fővárosi közgyűlésben csak akkor kapja meg egy javaslat a szavazatok többségét, ha a meghatározott szavazatarány mellett a főváros lakosságszámának együttesen több mint a felét kitevő lakosságszámú fővárosi kerületek polgármesterei is megszavazzák azt. A kettős többségi rendszer célja annak biztosítása, hogy a fővárosi kerületek összességében a lakosságszámuk arányában legyenek képviselve a fővárosi közgyűlésben a döntések meghozatalakor. Az Alkotmánybíróság megállapította: a fővárosi önkormányzat hatékony és eredményes működése, a kerületi polgármesterek integrálása a fővárosi közgyűlésbe, a fővárosi kerületek történelmileg kialakult határai alkotmányosan elfogadhatóvá teszik az eltérést az egyes kerületek lakosságszámához igazodva, mert az eltérésből adódó különbséget megfelelően ellensúlyozza a kettős döntéshozatali rendszer.
A személyes adatokhoz való jog korlátozását kifogásoló indítvány kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította: sem más alapjog érvényesülése, sem valamely alkotmányos érték védelme nem indokolja, hogy a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhessen tájékoztatást. Az alaptörvény-ellenes korlátozást az Alkotmánybíróság megsemmisítette. (AB határozat a fővárosi közgyűlés tagjainak választására vonatkozó új szabályok vizsgálatáról – II/1187/2014.)
A határozathoz Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Salamon László különvéleményt, Stumpf István, Szalay Péter és Szívós Mária pedig párhuzamos indokolás indoklást csatoltak.
+
Az Alaptörvény rögzíti: a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választását októberben kell megtartani. A választási eljárásról szóló törvény szerint a választást úgy kell kitűzni, hogy a szavazás napja a kitűzés napját követő 80. és 100. nap közé essen. Ha például a köztársasági elnök a legutóbbi halasztása után úgy dönt, hogy október utolsó vasárnapján legyen a voksolás, akkor legkésőbb augusztus 8-ig kell kitűznie.
Első reakciók
A Fidesz szerint az Alkotmánybíróság döntése egyértelművé tette, hogy a kerületi polgármesterek jelenléte a Fővárosi Közgyűlésben nemcsak helyes, hanem alkotmányos is. A kormánypárti frakció reagálásában jelezte egyúttal azt is, hogy az önkormányzati választást szabályozó törvény az Ab által megsemmisített rendelkezések nélkül is alkalmazható.
Rogán Antal, a párt frakcióvezetője kiemelte: az Ab jóváhagyta az önkormányzati választást szabályozó törvény júniusban elfogadott módosításának leglényegesebb pontját, a döntéssel ugyanis egyértelművé vált: „a kerületi polgármesterek jelenléte a Fővárosi Közgyűlésben nemcsak helyes, hanem alkotmányos is”. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a törvénymódosítást a kormánytöbbség – az MSZP–SZDSZ-kormány korábbi gyakorlatával szemben – olyan időpontban fogadta el, amikor az Ab-felülvizsgálat még a választás előtt megtörténhetett. „Így ma senki nem kérdőjelezheti meg, hogy az őszi önkormányzati választások lebonyolítására alkotmányos keretek között, világos szabályok alapján kerülhet sor.”
+
Egyöntetűen elítélték az Alkotmánybíróság hétfői döntését a baloldali ellenzéki pártok. A nyilatkozatok egyetértenek abban, hogy a Fővárosi Közgyűlésre vonatkozó választási szabályok jelen viszonyok között kizárólag a Fidesznek kedveznek, és ezt a választást torzító szándékot szentesítette most a taláros testület.
Horváth Csaba, az MSZP fővárosi frakcióvezetője szerint ez a törvény most csak egy kozmetikázáson esett át. Állítja: a demokrácia utolsó bástyája is elesett, miután az Alaptörvényt tiszteletben tartó bírák már kisebbségben vannak a testületben. Kijelentette: a Fidesz választási csalásra készül Budapesten és ennek lehetőségét nem hárította el az AB, miután nem változtatott érdemben a jogszabályon a tekintetben, annak érekében hogy a választást arányosabbá tegye, így nem a többség akarata érvényesül a fővárosban.
+
Az LMP véleménye szerint az lett volna a legjobb, ha az Alkotmánybíróság teljes egészében megsemmisíti a Fővárosi Közgyűlés megválasztásának alapvető szabályairól szóló törvényt. A szoros, 8:7-es döntési arány is azt mutatja, hogy a kérdést nem sikerült megnyugtató módon rendezni. Állítják: a töredékszavazatok megsemmisítéséről szóló döntés önmagában, a további rendelkezések megsemmisítése nélkül nem arányosabb, hanem még egyenlőtlenebb, a korábbinál is rosszabb helyzetet teremt. Az önkormányzati választásokat így egy, az egyeztetéseket nélkülöző valamint a választási jogszabályokat pártpolitikai beavatkozással megváltoztató, a nemzetközi sztenderdekkel ellentétes törvény alapján fogják lebonyolítani.
+
Az Együtt-PM szerint bár az Alkotmánybíróság eltörölt egy súlyosan alkotmánysértő rendelkezést az önkormányzati választást szabályozó törvényből, a választási eljárás rendszere továbbra is csak a Fidesz hatalmi érdekét szolgálja. Karácsony Gergely és Szigetvári Viktor társelnökök értékelésük szerint az önkormányzati választást szabályozó törvény továbbra is csorbítja a budapestiek népképviseletét, sérti az egyenlő választójogot, és "kizárólag a Fidesz hatalmi érdekét szolgálja".
+
A DK szerint az AB véglegesen kettészakadt a kormány és a Fideszt „szolgai módon kiszolgáló”, valamint a szakmai tisztességükre ügyelő alkotmánybírákra. Állítják: a budapestiek a legnagyobb vesztesei az AB döntésének, miután „arcpirító módon” változatlanul hagyta a polgármesterekre vonatkozó szabályozást, így a kevés szavazattal mandátumot szerző polgármesterek is ugyanolyan jogosítványokat kapnak majd, mint akikre sokan voksoltak.
+
A Jobbik nem ért egyet az AB-döntéssel, de tiszteletben tartja azt.
Lelkiismereti és vallásszabadság
A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 34. § (1) bekezdés alkalmazhatóságával összefüggő bírói kezdeményezés vizsgálata is lezárult. Az indítványozó bírósági titkár a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 34. § (1) bekezdésének konkrét ügyben történő alkalmazhatóságának a kizárását indítványozta.
„34. § (1) A vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény hatálybalépésekor vallási tevékenységet végző egyesület a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény hatálybalépésétől vallási tevékenységet végző szervezetnek minősül.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vallási tevékenységet végző szervezet a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő változásbejegyzését az egyesületre vonatkozó szabályok szerint kell befejezni az e törvényben meghatározott eltérésekkel.”/
+
Az Alkotmánybíróság megállapította: a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 2012. január 1-jétől 2012. augusztus 31-ig hatályos alaptörvény-ellenes 34. § (1) bekezdése a 14.Pk.60.601/2012. számú ügyben nem alkalmazható.
A testület alkotmányos követelményként állapította meg, hogy ha a 6/2013. (III. 1.) AB határozatot követően az Alkotmánybíróság a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény – a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény 17. §-a által megállapított – 33. § (1) bekezdésében hivatkozott valamely alaptörvény-ellenes rendelkezés alkalmazásának kizárását rendeli el, akkor az egyházként történő elismerés kezdeményezésére előírt határidőt az adott vallási közösség vonatkozásában az Alkotmánybíróság alkalmazási tilalmat megállapító határozatának közzétételétől kell számítani.
A határozat indokolása szerint, ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette. (AB határozat folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkalmazásának kizárásáról és alkotmányos követelmény megállapításáról – III/858/2013.)
A határozathoz Balsai István, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.
