A cserkészmozgalmat kiirtóik megpróbálták saját készítményű, a helyi diktatúráknak megfelelő arculatú szervezetekkel helyettesíteni. Voltak olasz balillák, volt német Hitler-jugend, bolsevista pionír, majd ennek számos helyi változata, mint nálunk a kisdobos, az úttörő, de egyik változat sem vált úgy a besorozott serdülők vérévé, mint a cserkészcsapat. A magyar leventemozgalmat azért nem számítom ide, mert meg sem próbálta a cserkészetet utánozni, sem helyettesíteni.

A cserkész-élet két legjellemzőbb vonása az önkéntesség és az önszerveződés volt. Nem felülről szervezték és a felnőtt világ nem gyakorolt hatalmat felette. Tanácsokat, ötleteket, támogatást adtak a fiataloknak, de engedték, hogy az elfogadott szabályok és keretek között a maguk életét éljék. Hierarchiájukban a főszerepet az életkor játszotta. Az idősebbek, tapasztaltabbak szervezték és vezették a közös tevékenységet, egyetlen felnőtt tartózkodó parancsnoksága alatt és a serdülő életkor beteltével az idősebbek helyét fokozatosan újabb korosztályok töltötték be.

A mozgalmat az idealizmus, a tenni- és segíteni akarás, a fejlődni vágyás, a készségek és képességek fejlesztésének szándéka és a közösségre nevelés jellemezte. Mindezt a keresztény lelkület, nálunk elsősorban a katolikus eszmeiség és vallásosság gyakorlása hatotta át.

Ezt kiegészítette a természet szeretete, a természetes életmód, a természeti környezetbe helyezett mozgalmi élet: a táborozás, rendszeres kirándulás, a békés „hadijátékok”, sajátos versenyek, mint például a tájékozódási verseny, az őrsök, csapatok rivalizálása.

Mindehhez a modellt három – angolszász szellemiségű – alaptörténet adta.

Legjellemzőbb maga az eredet volt: az angol-búr háború idején a búrok által ostromlott Mafeking angol fiataljainak története. Eszerint a harcokban az angol katonaságot a helyi fiatalok önkéntes segítő szolgálata: futár, hadtáp, ápolói tevékenység erősítette. Az így csapattá kovácsolódott gyerekek példája adta az ötletet Baden-Powel lord, későbbi főcserkésznek, hogy Angliában ilyen önkéntes gyerekcsapatokat toborozzon mafekingi mintára.

A másik motívum Kipling híres műve, a Dzsungel Könyve volt, a farkasok csapatos élete és Mauglinak, a köztük nevelődött kis vadembernek a helytállása és az emberi tulajdonságokat megtestesítő vadállatok példázata.

A harmadik az észak-amerikai nomád indiánok kemény, férfias, regényekben idealizált életmódja, erkölcse volt.

Ehhez járult nálunk a nemzeti múlt hőseinek, harcainak példája, a keresztény erkölcsi szabályokra támaszkodó nevelés – és nem kis részt az első világháborút átélt felnőtt nemzedék mentalitása. Nem elhanyagolható hatást tett az akkori gyerekekre a katonás, egyenruhaszerű cserkészviselet, a rendfokozatok, apró kitüntetések rendszere, maguk a katonás szokások: tisztelgés, sorakozás, menetelés, ünnepségeken való szereplés, díszőrség, tábori élet, járőrözés, őrködés, tábortűz, indulók, nóták éneklése, főzőcskézés, vízi, evezős élet, sőt, vitorlázó repülés lehetősége is.

Mindez izgalmas újság volt az akkori életben, amely szinte archaikus volt a mai lehetőségekhez képest. A cserkészet kezdetekor és még sokáig ismeretlen volt az egész mai elektronika. Nemhogy internet és tévé nem volt akkor, de még ritka volt a rádió is. Ritkaság volt a gépkocsi és a motorkerékpár, sokak számára a kerékpár is. Újdonság volt a telefon és a távíró, a villanyvilágítás. A kiváltságosok szokása volt az utazás és a nyaralás, a strandolás és a sportok nagyobb része. Ebben a mai szemmel „ingerszegény” környezetben óriási újdonság volt, elsősorban a középosztály, a magasabb fokú iskolába járó városi fiúk számára a cserkész-élet, ahol közösen, a felnőttek világától függetlenül egy sajátos új életformát alakíthattak ki. Az élmény hatása sokak számára egy életre szóló volt, karakteres személyiséget formált belőlük.

De azt is tudni kell, hogy ez a mozgalom teljesen elérhetetlen maradt az akkor a nagy többséget kitevő parasztság és a proletariátus gyermekei számára.