Amíg a nemrég elfogadott szerb kárpótlási törvény hatályban van, nemcsak Szerbia uniós tagságát, hanem a tagjelölti státuszát sem támogatjuk – mondta a Magyar Hírlapnak adott interjújában Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke. Ezt azzal indokolta, hogy Szerbia kizárja a kárpótlásból a délvidéki magyarságot azzal, hogy kollektíven háborús bűnösnek nyilvánította az egész közösséget. A politikus arról is beszélt, hogy a határon túli magyarok is szavazhatnak a következő országgyűlési választáson.
Miért veszélyes, hogy Szerbia kizárta a vajdasági magyarságot a kárpótlásból?
A szerb kormány ígéretei ellenére olyan jogszabályt fogadott el az ottani parlament, amely lényegében kollektíven háborús bűnösnek minősíti az egész vajdasági magyarságot, és jogfosztja őket a kárpótlás tekintetében. Ez teljes mértékben ellentétes az egyetemes emberi jogokkal, az Európai Unió alapeszméivel és a magyar nemzeti érdekekkel. Azzal egyetértenénk, hogy ha a független bíróságok által valakiről megállapított háborús bűncselekmények miatt az adott személyt kizárnák a kárpótlásból. De az lehetetlen dolog, hogy egy egész közösséget a karon ülő csecsemőtől az aggastyánig pusztán származása miatt fosztják meg jogaitól.
Hogyan tudják ezt megtenni, hiszen a második világháború befejezése óta hatvanhat év telt el.
A délvidéki magyarságot „megszálló” erőknek minősítik, így őket és utódaikat egyetemlegesen kizárják a kárpótlás köréből. Az egész ügynek etnikai jellege is van, hiszen a világháborúban a nácikkal együttműködő szerb csoportokat nem zárták ki. Az akkori törvények szerint minden magyar katonakorú férfi, így a délvidékiek is, a magyar hadsereg tagjai voltak. Viszont az itt élők többsége semmilyen katonai tevékenységet nem végzett. És soha ne felejtsük el azt sem, hogy Szerbiában a második világháború után negyvenezer délvidéki magyart mészároltak le a szerb partizánok. Ezeknek az embereknek az életével és szenvedésével Szerbia a mai napig nem számolt el, nem kért bocsánatot. A magyar emlékhelyeket ezzel szemben rendszeresen meggyalázták és összetörték, és a magyarokkal szembeni kisebb-nagyobb atrocitások azóta is folytatódnak.
Magyarország most a sarkára áll?
A magyar kormány sem a történelmi kérdéseknél, sem az aktuális politikai helyzetben semmiféle kettős mércét nem fogad el. A horvátok például lehetővé tették a kárpótlást azon szerbek számára is, akik Horvátország kilencvenes évekbeli háborús megszállásában részt vettek – amennyiben személyükben nem követtek el háborús bűntényt. Nekik tehát járhat kárpótlás. A teljesen ártatlan magyarokat és utódaikat viszont kizárja a szerb törvény. Ez a lépés tehát rendkívül negatív hatással lenne az amúgy is megélhetési gondokkal küzdő délvidéki magyarokra. Egyáltalán nem mindegy, hogy a magyarság tulajdonjogi viszonyai hogyan alakulnak. A jogfosztással a magyarokat még inkább elüldöznék lakóhelyükről. A szerbek így a gazdasági pozíciókból is növelni tudnák számarányukat a Délvidéken.
Ha Szerbia a kollektív bűnösség „fegyverét” alkalmazza, Magyarország megvétózza a csatlakozását?
Az unió bővítéséhez tagállami konszenzusra van szükség. Mi addig, amíg ez a törvény hatályban van, nemcsak az uniós tagságukat, hanem a tagjelölti státuszukat sem támogatjuk. Egyszerűen azért, mert azt az országot, amely megsérti az egyetemes emberi jogokat, az Európai Unió alapvető ethoszát és a nemzeti érdekeinket, azt nem támogathatjuk. Magyarország egyébként Szerbia uniós tagságában érdekelt lenne, és kevés olyan ország van, amely eddig annyi mindent tett volna déli szomszédunk integrációjáért, mint mi. De ezeket a szempontokat felülírja a kollektív jogfosztás, amit semmiképp nem tudunk, és nem akarunk elfogadni. Pásztor István, a VMSZ vezetője és a Magyar Nemzeti Tanács is világossá tette, hogy ez az ottani magyarság számára életbe vágó kérdés. És Magyarország mögöttük áll.
Nemcsak a vajdasági magyarok, hanem a németek is a kollektív bűnösség hatálya alá kerültek a szerb restitúciós törvénnyel. Németországnak mi az álláspontja ebben az ügyben?
Sajnos az eddigi berlini álláspont az, hogy teoretikusan igazunk van, de ők a saját szerbiai kisebbségük szempontjait úgy tűnik, nem kívánják képviselni.
Ha már a németek meglepő álláspontjánál tartunk, a Csehországban és Szlovákiában máig érvényben lévő Benes-dekrétumok ellenére 2004-ben miért válhatott ez a két ország uniós taggá?
Magyarország nem tudta e két országgal szemben érvényesíteni jogos szempontjait, hiszen 2004-ben velük közösen léptünk be az Európai Unióba. A Benes-dekrétumok kollektív jogfosztást mondanak ki a magyarok és a németek tekintetében a két államban. Egyedül Németország akadályozhatta volna meg Csehország és Szlovákia csatlakozását, de Berlin elfelejtette megkérdezni a több millió, személyükben ártatlan németet és utódaikat, akiket a második világháború után a Szudéta-vidékről és Felvidékről üldözött el, gyilkolt le, rabolt ki Csehszlovákia. Bajorország megpróbált fellépni a Benes-dekrétumok ellen, de Berlin megakadályozta ezt a kísérletet.
Mi a különbség az új szerb törvény és a Benes-dekrétumok között?
Mindkettő botrány, és vérlázító. A Benes-dekrétumok ugyanakkor már egy „de facto” végrehajtott jogfosztás, amit a csehek és a szlovákok azért tartanak meg a saját joganyagukban, hogy a kifosztott felvidéki magyarok és a szudétanémetek ne indíthassanak kárpótlási pereket. Ezek a dekrétumok történelmi hordaléknak tekinthetők, szemben a napokban hozott szerbiai törvénnyel.
Ön a Fidesz–KDNP-n belül melyik álláspontot képviseli: azt, hogy legyenek határon túli választókerületek, vagy elég, ha a listára szavazhatnak a magyar állampolgárok az egész világon?
Az állampolgárság és a szavazati jog egymástól elválaszthatatlan. Az új parlament kétszáz fős lesz, százhat egyéni és kilencvennégy listás hellyel. Egy egyéni választókerületben, például Győrben az szavazhat, akinek van győri lakcímkártyája. Ott tehát nem voksolhat egy pécsi és egy szegedi sem, ahogy egy dunaszerdahelyi vagy kolozsvári sem. Csak az szavazhat egyéni képviselőjelöltre, akinek az adott körzetben kiállított lakcímkártyája van. Viszont listára minden magyar állampolgár voksolhat, bárhol is él. Ha a határon túli országokat – például román mintára – egyéni választókerületekre osztanánk, a magyar választásokat szinte lehetetlen lenne rendben lebonyolítani, hiszen ezek közül a területek közül több országban a magyar kettős állampolgárságot sem ismerik el. Ráadásul ott kellene jelölteket állítani, akiknek persze kampányolni kellene, és ezzel a helyi konfliktusokat mintegy importáltuk volna a magyar parlamentbe. Mindez nem lenne sem reális, sem szerencsés.
A listás szavazás miért jobb megoldás?
Mert ezzel érhetjük el azt, hogy az egyetemes magyarság politikai közösségét megélhesse. Hiszen lehetővé tettük az alkotmányban, hogy a határon túliak nemcsak választók, hanem választhatók is legyenek. Így senki sem akadályozza meg a magyarországi pártokat, hogy emblematikus határon túli magyaroknak biztosítsanak helyet a listájukon, és ezen keresztül az Országgyűlésben. A határon túliak – véleményem szerint – levélben szavazhatnak majd, vagy személyesen a konzulátusokon.
Összességében mennyi határon túli magyar voksra számít 2014-ben?
Keményen dolgozom munkatársaimmal azon, hogy meglegyen az ötszázezer új magyar állampolgár és az ennek megfelelő számú szavazópolgár.
