A kommunizmus áldozatainak csak az emlékezet hozhat elégtételt, ezért örök feladat emlékezni és emlékeztetni azokra, akik életüket áldozták a szabadságért – mondta Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke. A vasfüggöny - a második világháború következményei címmel rendezett kétnapos nemzetközi konferenciát megnyitó beszédében úgy fogalmazott: a kommunizmus áldozataiért senki nem kért bocsánatot, a kommunizmus vétkeit senki nem ismerte el.
Éppen ezért a kommunizmus és annak fenntartói nem nyerhetnek megbocsátást, a kommunizmus áldozatainak pedig csak az emlékezet hozhat elégtételt".
Örök és közös feladatunk emlékezni és emlékeztetni azokra, akik nem élhették meg a szabadságot, mert életüket áldozták érte – jelentette ki a fideszes politikus a Parlamentben tartott tanácskozáson. Ugyanakkor szerinte meg kell ismertetni azokat is, akik hazájukat elárulva az ordas eszme és az idegen hatalom szolgálatába állva a kommunista elnyomás fenntartásában vettek részt. A kommunista diktátorokat, pártvezetőket, a vérbírákat és ügyészeket, az ávósokat és a pufajkásokat is meg kell ismertetni – mondta Gulyás Gergely.
A vasfüggönyről szólva arról beszélt, hogy az elválasztotta egymástól a szabad világot és a zsarnokságot, a demokráciát és a kommunizmust, a magántulajdonon alapuló piacgazdaságot és a csak köztulajdont ismerő tervgazdaságot. A vasfüggöny családokat, nemzeteket választott ketté. Gulyás Gergely felidézte, a vasfüggöny kifejezést Churchillnek tulajdonítják, de az eredetileg a színházakban volt használatos, hogy megakadályozza az esetleges tűz terjedését a színpadról. Közölte, a vasfüggöny azonban annak idején nem megóvott valamitől, hanem gátat szabott valaminek: a kommunista hatalom azt a feladatot szánta neki, hogy Nyugatról akadályozza meg a szabadság és a demokrácia terjedését, Nyugat irányába pedig az üldözés és az elnyomás elől menekülők szökését. A vasfüggöny szerencsétlen oldalán, ahova Közép-Európa államai, így Magyarország is került, a jaltai világrend folytán elnyomás és üldöztetés jutott osztályrészül, hozzátéve, hogy a második világháború katonai győzelme vagy veresége a végeredmény szempontjából relatív volt.
A kérdés az volt, ki került a vasfüggöny kommunista oldalára és kinek jutott a szabad világ levegője. Kitért arra, a kommunizmus bukásának első pillanatai is ahhoz a vasfüggönyhöz kötődnek, amely az 1980-as évek végére egyre jobban rozsdásodva tartotta össze a szovjet érdekszféra országait a kommunizmus uralma alatt. 1989. augusztus 19-én a Páneurópai Piknik keretében először nyílt meg a vasfüggöny által elzárt osztrák-magyar határ. Gulyás Gergely úgy fogalmazott: a szocializmus menetét a kétpólusú világrendszer vége, a Szovjetunió gazdasági összeomlása, és a szovjet szuronyok nélkül már feltartóztathatatlan népakarat söpörte el a vasfüggönnyel és berlini fallal együtt.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke köszöntő beszédében azt mondta: a második világháború európai befejeződésének 70. évfordulóján, május 8-án rá kell mutatni arra, hogy a háború poklából való szabadulás nem hozta el minden európai polgár számára a békével együtt a szabadságot is. Új megosztottság vette kezdetét, a fegyverekkel vívott háború, a gazdasági és politikai eszközökkel folytatott hidegháború követte. Létrejött az Európát kettéosztó vasfüggöny.
A kétnapos nemzetközi tanácskozást az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja és a NEB rendezi. Célja az európai történelmi ismeretek gyarapítása, továbbá az 1945-től 1990-ig kettéválasztott Európa nyugati és keleti fele között integráció és jobb megértés elősegítése.
Az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának létrehozásáról szóló szerződést 2011-ben 13 ország 19 intézete írta alá. A nemzetközi ernyő- és lobbiszervezetnek - amely nagy hangsúlyt fektet a totalitárius történelmi múlt kutatására - 2014 óta tagja a NEB.
