Háromszoros évforduló a 2014-es esztendő, ha Slachta Margitról van szó: kereken 130 éve született Kassán, és pontosan 40 éve Vízkereszt ünnepén hunyt el az amerikai Buffalo-ban. A harmadik dátum pedig centenárium: 100 évvel ezelőtt kezdte lerakni szociális iskolájának alapjait. Szerzetes és szociális munkás, lapszerkesztő és egyben feminista politikus volt, az első magyar női országgyűlési képviselő.
A 21. századi önközpontú ember egyre nehezebben érti Slachta Margit életét. Különös a mai önző, individualista korból nézve szinte megfejthetetlen az, akinek nincs magánélete, aki semmit sem tesz csak önmagáért. Slachta Margit a közélet katolikus szerzetese volt, aki számára a legfontosabb érték a hit és a család, mindent fel is áldozott ezekért. Ebben az öncélú világban egyre kevesebben fogják fel munkásságának lényegét. Azt a 90 évet, amelyet kivétel nélkül mások boldogságáért és boldogulásáért dolgozott végig. Tanulókért és diákokért, az elesettekért, a keresztényekért és zsidókért, demokratákért és legitimistákért, olvasókért és munkásokért, de elsősorban is a nőkért. A nőkért, akiknek első képviselője lehetett a magyar nemzetgyűlésben. De értetetlen a mai emberek nagy részének a magánfogadalom is, amely az önként vállalt szerzetesi közösségben tartotta. Pedig az ilyen elköteleződés nem más, mint a közérdek szolgálatának egy életen keresztül tartó missziója.
Már apja emigrálásakor sem csatlakozott, az egyéni menekülés helyett itthon maradt. Rövid ideig tanított a győri polgári leányiskolában, majd a II. kerületi tanítónőképzőben, de később szinte csak a szociális munkának élt. Az elsők között lépett be a Szociális Missziótársulatba. Szociális iskolát nyitott, A Keresztény Nő című katolikus egyesületi lapot szerkesztette, ami alcíme szerint a keresztény feminizmus lapja volt. Hamar ráébredt arra, hogy akié a sajtó, azé a társadalom. Belépett a Keresztényszocialista Pártba, az általa szervezett Keresztény Női Tábor élén állt. 1920-ban a főváros I. kerületében nemzetgyűlési képviselővé választották. A választási kampányt férfi párttársaival is meg kellett vívnia, ugyanis egy volt miniszter indult vele szemben, aki nem válogatott az eszközökben, a Slachta-plakátokat sorra letépette…
A női választójog megadása feltétlenül az ő érdeme, de számos parlamenti sikerre lehetett büszke. A bukmékeradó például a fogadóirodák nyereségéből forgatott vissza a szegényeknek. Mandátuma lejárta után inkább nőmozgalmával foglalkozott: megnyitotta a Katolikus Női Szociális képző nevű szociális munkás-oktató intézetet. A hitleri fasizmus uralma alatt világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a náci propagandát. Minden cselekedetében a keresztény erkölcs vezette. Addig küzdött, míg az egyházfő audiencián fogadta. Elutazott Rómába, hogy részletesen beszámoljon a szlovák zsidók deportálásáról és személyesen sürgesse XII. Pius pápát a Hitler és Tiso elleni cselekvésre. Mentette a szlovákiai zsidókat, bújtatta az üldözötteket, köztük Heltai Jenőt és Radnóti Miklós feleségét.
Mozgalmát a nyilasok 1944-ben betiltották, de a háborút követően a Demokrata Néppárttal kötött választási szövetség révén ismét nemzetgyűlési képviselő lett. Nőmozgalma eltörölhetetlen volt, és az 1947-es kékcédulás választásokon a csalások ellenére is négy mandátumot nyertek. Utolsó felszólalásával az egyházi iskolák államosítása ellen lépett fel, de akkoriban már a ki volt téve a kommunisták fenyegetésének és ezért a húgával együtt szökött, majd Amerikába távozott. Nemes Borbála álnéven levelezett az itthon maradottakkal, illetve a Szabad Európa Rádióban szerepelt. Az emigrációban is aktív maradt, próbált segíteni az 56-os menekülteknek.
Slachta Margit végül megkapta a Világ Igaza kitüntetést, de több az annál, hogy egy igaz világot akart és ezért mindent megtett. Egy életet adott érte. Ez az élet emlékeztessen bennünket, ha nehezen értenénk mi a közösség érdeke, ha kétségünk volna, mi szolgálja az emberek javát.
