Vejkey Imre napirend előtti felszólalása:

Minden társadalomban időről-időre visszatérően jelentkeznek a vallással és az egyházakkal kapcsolatos eldöntendő, szabályozandó kérdések. Így van ez Magyarországon is, nemrég került megalkotásra az egyházakra vonatkozó új jogi normarendszer.

Visszanézve Hazánk történelmébe, az egyházügyi kérdések legnagyobb erővel az 1890-es években jelentkeztek, a legfontosabb reformok Wekerle Sándor háromszoros magyar miniszterelnök nevéhez fűződnek.

A történelmi igazság bemutatása és megértése érdekében, nélkülözhetetlen visszapillantani a dualizmus időszakára. Az egyházpolitikai harcok nem 1892-ben, Wekerle Sándor első miniszterelnökségének kezdetekor jelentkeztek, hanem már elődje, Szapáry Gyula kormányzása alatt került terítékre az állami anyakönyvezés, az izraelita egyház recepciója, továbbá a polgári házasság bevezetése.

Tekintettel arra, hogy Szapáry megbukott és miniszterelnöksége során nem tudta megoldani ezeket a kérdéseket, így Wekerle Sándor miniszterelnök örökölte ezt a súlyos, megoldandó terhet. Tény az is, miszerint az egyházügyi reformok mögött a dualizmus korszakában, igen széleskörű társadalmi igény állt, ezért elképzelhetetlen volt e kérdéseket nem zászlóra tűzni, hiszen a magyar polgári társadalom pozitív döntést várt el a fenti kérdésekben.

Wekerle Sándor miniszterelnök hatalmas népszerűségével és fiatalos lendületével ugyan meg tudta oldani az új adórendszer bevezetését, kezelni tudta az államháztartás hatalmas problémáit, gazdagságot és hatalmas fellendülést hozott hazánknak, azonban mégis első miniszterelnöksége belebukott a polgári házasság körüli heves harcokba, így ennek törvényi bevezetése már utódjára maradt.

Napjainkban – mintegy százhúsz év távlatából – a történelemmel csupán felületesen foglalkozók köréből, sajnos nem ritkán elhangzik az a téves vélekedés, miszerint a dualizmus nagy alkotó miniszterelnöke, Wekerle Sándor egyházellenes beállítottságú lett volna.

Ezért is választottam a mai napirend előtti felszólalásom alapjául – különösen így a Wekerle-évben – ezt a kérdést, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy nemzetünk nagyjairól ne hazug, ne téves kép rögződjék honfitársainkban. Fel kell ismernünk, hogy fontos nemzeti érdekünk fűződik múltunk valós feltárásához, mert az ellenkező folyamat, történelmi-dicső múltunk szándékos meghamisításához, nemzeti nagyjaink emlékének megsértéséhez vezet.

Wekerle Sándor és a vallási kérdések ügye viszonyában a történelmi igazság az, hogy Wekerle örökölte az akkor megkerülhetetlen egyházügyi kérdéseket, s megtett mindent annak érdekében, hogy a magyar egyházzal és a katolikus beállítottságú királlyal, Ferenc Józseffel megfelelően egyeztesse az egyházi kérdéseket, és így keresse a legmegfelelőbb, legelőremutatóbb megoldást.

Mindezen tények ismeretében a katolikusellenesség vádja Wekerle Sándor miniszterelnökkel szemben nyilvánvalóan minden valós alapot nélkülöz. A valós helyzet ugyanis az volt, hogy a magyar polgári társadalom részéről elemi erővel jelentkeztek a fenti igények, s olyan személyiségek, mint az emigrációban élő Kossuth Lajos is, határozottan felemelte szavát az egyházügyi reformok mellett. Ha vesszük a fáradtságot, és a dualizmus korából nemzetközi kitekintést eszközlünk, akkor egyértelműen azt tapasztaljuk, hogy az ún. nyugati fejlett világ országai zömében is, hasonló irányt mutatott a történelem folyása.

Mindezek után vessünk néhány pillantást arra, hogy mi az igazság Wekerle személyes hitével kapcsolatban. Wekerle Sándor hívő katolikus családban született, Székesfehérváron a ciszterci gimnáziumban érettségizett, szentségi házasságban élt feleségével, hitét, hazáját és családját mindig előtérbe helyezte életében. Feljegyezték róla, hogy illő módon, rendszeresen templomba járt, jó viszonyt ápolt a Katolikus Egyház vezetőivel. A katolikus ünnepeket megtartotta és tagja volt a magyar katolikus vezető személyiségeket tömörítő Szent István Társulatnak. Nyilvánvaló, hogy amennyiben a Katolikus Egyház nem tartotta volna jó katolikusnak Wekerle Sándort, akkor nem lehetett volna tagja e kiválasztottakból álló testületnek.

Mély katolikus erkölcsi meggyőződése vezette pályáján, amit fényesen bizonyít Wekerle-telep megalkotása is, melyben a keresztény-szociális érzékenysége jelent meg. Nem élt tékozlóan, az emberiesség szelleme vezette hétköznapjaiban.

Végrendeletében külön arról is rendelkezett, hogy lakóhelyén, Nyáregyházán katolikus templom építtessék az utána maradt vagyonból.

Wekerle Sándor élete, tevékenysége, szemléletmódja, emberiessége, teljes mértékben összhangban állt a Katolikus Egyház bibliai tanításával.