1848 élteti ezt a nemzetet, 165 esztendeje. Polgári jogi kereteink, nemzeti céljaink és politikai alapjaink 1848 forradalmában gyökereznek. A márciusi ifjak mutatnak példát bátorságra, a honvédek önfeláldozó harca tanít meg nem alkuvásra, a nagy magyar hazafiak cselekedetei tiszteletet érdemelnek. 1848 lelki és fizikai támasza a nemzetnek. Küzdelmeinkhez, 165 év elmúltával is a forradalom és a szabadság harc ad erőt, bátorságot.
Mára megváltoztak a szereplők körülöttünk, de a magyarokra a mai világban ugyanúgy különböző ellenérdekek leselkednek, mint azt eleink megtapasztalták. Sok ünnepi szónok hasonlította már az elnyomó Habsburgokat a ma gyarmatosító globális gazdasági érdekkörökhöz, az Unió politikai köntöse alá bújó üzleti lobbikhoz. És számos emelkedett beszéd emlékeztetett már a nagy multik és a kis magyar vállalkozások küzdelmére. Nem egyszer idéztük már a történelmi párhuzamokat 1848 és 2010 között. Sokszor érveltünk azzal a mai szabadságharcunk céljainak elmagyarázása során Európában, hogy meg kell védenünk a magyar embereket az idegen kézben lévő bankoktól, szolgáltatóktól, üzleti köröktől. Ez eddig rendben is volna, azonban mindez csak a forradalmak táptalaja és céljai között teremt összefüggést.
De kínál az 1848-as forradalom és szabadságharc még további muníciót is a mai világ csatáinak megvívásához. Mi is ez a gyúanyag? Milyen fegyverünk van még a bajvíváshoz? A válasz ezúttal is a múlt tanulságaiban rejlik. Ha elég mélyebben meredünk a történelem kútjába, azt is meglátjuk, hogy a szabadságharc hosszú, embert próbáló küzdelem, kitartó katonákat kíván, s csak a fáradhatatlanoknak adatik meg a győzelem.
A történelem kútjából most két esemény hangja is jön felénk a mélyből, az egyik a tavaszi hadjárat, a másik az olmützi alkotmány. 164 éve ilyenkor indult meg a tavaszi hadjárat, melynek során áprilisban, májusban a magyar honvédség sorra aratta győzelmeit a császáriak fölött. A szabadságharc komoly győzelmi esélyeket teremtett ezzel a diadalúttal, s csak az orosz-osztrák szövetség tudta legyőzni az önálló magyar nemzetállam törekvéseit.
Azt olvassuk ki tehát a történelem tankönyvéből, hogy tavaszi hadjáratra kell indulnunk ma is, akárcsak az elődöknek több mint másfél évszázada. Fontos csatákat kell megvívnunk gazdasági önállóságunk növelése érdekében. Hadrendbe kell állítani a gazdasági növekedés beindításához a Nemzeti Bank eszközeit. Be kell bizonyítani az Európai Uniónak, hogy tartani tudjuk és fogjuk a magunk elé tűzött költségvetési hiánycélt. Egy olyan brüsszeli testület elé kell vinni áprilisban a magyar konvergencia programot, amely kettős mércével mér, és politikai nyomás alá helyezte Magyarországot. Érzékelhető szándéka az Unió több vezetőjének, hogy üzleti érdekcsoportok kéréseinek tegyenek eleget, s ezzel Magyarországot továbbra is a túlzott deficiteljárás foglyaként, rövid láncon tarthassák. Ezért nekünk láthatóvá kell tennünk, hogy a magyar gazdaság számai a mi igazunkat támasztják alá, minden más csak a pénzügyi lobbikat és az uniós vezetők mögött álló biznisz világot szolgálja. Eközben magunknak is bizonyítanunk kell, el kell érni, hogy a gazdaság teljesítménye elegendő legyen a pedagógusok béremelésére, vagy a családi adókedvezmény kiterjesztésére, hogy csak két fontos célt emeljek ki a sok közül. Mindez azt jelenti, hogy az idei tavaszi hadjárat sikere kulcsfontosságú Magyarország jövője szempontjából. Mert a következő 7 éves európai költségvetés pénzeit csak egy erős, növekvő magyar gazdaság tudja csak felhasználni.
Amikor tisztelgünk az 1848-49-es szabadságharcosok bátorsága előtt, akkor nemcsak a gazdaság erejéről és pénzről kell beszélnünk. Kínál a történelem politikai párhuzamokat is, ezért fontos kristálytisztán látnunk és elválasztanunk, hogy ma a magyarok a saját nemzetüknek szerkesztenek alaptörvényt, míg 164 évvel ezelőtt Ferenc József megpróbálta ráerőszakolni a magyarokra az olmützi alkotmányt. Az oktrojált alkotmány csak látszólag tartalmazta a polgárok jogait, valójában a legszűkebb kisebbség, a császári hatalom útját egyengette az elnyomáshoz.
Magyarország Alaptörvénye ma ezzel szemben a mindenkori többség, a népképviselet alapján létrejövő országgyűlés többségének kezébe teszi a döntés felelősségét és nem jogfilozófiai elvek oktrojált alkotmánybírósági határozatait tartja a demokrácia forrásának. Ezért az Alaptörvényért, nemzeti önazonosságunk megtartása érdekében stratégiai fontosságú ütközetben kell helyt állnunk. Vissza kell vernünk az igaztalan támadásokat, meg kell cáfolnunk a hamis vádakat. Mert mi magyarok az európai értékrend szerint valljuk, hogy az egyéni szabadság korlátja egyfelől mások szabadsága, másfelől a felelősség és a közösség társadalmi szempontja. Valljuk, hogy a korlátlan szabados cselekvés szabadsága lebontja a társadalmi szolidaritást, szétzilálja a közösségeket, ellenségének tekinti a nemzetet. Valljuk, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem irányulhat mások emberi méltóságának, a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Valljuk, hogy a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen a törvényerejével fel lehet lépni, és sérelméért mindenki jogosult a bíróságon kárpótlást szerezni. Valljuk, hogy olyan szabad sajtóra van szükség, amely méltó Március 15.-e forradalmi eszméihez, a 12 ponthoz.
Alkotmányos céljainkért és gazdasági törekvéseinkért olyan szabadságharcot vívunk tehát, mint azt eleink tették, akik bátran kiálltak a nemzet céljaiért, harcoltak a közösség érdekében, felelősséget vállaltak másokért, s csak a nap végén gondoltak saját egyéni szabadságukra. S arra eszméltek, hogy azzal váltak szabaddá, hogy másokért harcoltak, hogy az szabadította fel őket, hogy a magyarságért áldozták az életüket. Mert a legnagyobb szabadság az, ha oda tudjuk adni a közösségnek mindenünket, s bízhatunk abban, hogy vissza is kapjuk tőle mindazt, amire az életünkben szükségünk van.
A szabadságot a közösség, a nemzet megteremtésének és megtartásának megéléseként felfogni, megélni, hatalmas lelkierőt és fizikai akaraterőt kíván. de nincs szabadság bátorság nélkül. Ezért a magyar szabadságharcosok lelkiereje, emberi teljesítménye és bátorságuk együtt érdemlik ki a nemzet és az utódok kivételes tiszteletét. Tisztelegve a bátrak, a szabadok előtt, valójában egyet tehetünk, 48 kései utódai. Tiszteletünk jeléül egyet tehetünk: nem engedünk a 48-ból. Nem engedjük, hogy a magyar közösség érdekeit bárki veszélyeztesse, felelősséget vállalunk minden magyarért és bátran kiállunk a nemzet mai céljaiért Európában. Nem kérdés, hogy mik legyünk! Szabadok! Legyünk szabadok és bátrak! Szabadítsuk ki magunkat a fogyasztási csapdából! Szabadítsuk fel magunkat a globális kulturális elnyomás alól! Legyen az egyéni szabadságunk fokmérője, az hogy mit tudunk tenni a családokért, a közösségért, a magyar nemzetért! Mindannyiunk szabadságáért!
