Teljes az Alkotmánybíróság létszáma, immár tizenöt bíró alkotja a testületet. Egyetlen napirendi pont szerepel a héten a Taláros Testület napirendjén: véleményezésükre vár az új alkotmánybírósági törvény megszorításokat is bőségesen tartalmazó kormánypárti tervezete, melyet – értelemszerűen - a januártól hatályos alaptörvényhez, és annak az Alkotmánybíróságról szóló részéhez igazítottak, hiszen az új alaptörvény életbelépésével jelentősen megváltozik az Alkotmánybíróság hatásköre, illetve az egyes eljárások kezdeményezésére jogosultak köre.
Szeptember elsején életbe lépett, az az alkotmánymódosítás, amely a korábbi 11-ről 15 tagúra növelte az Alkotmánybíróság létszámát. A parlament június 27-én választotta alkotmánybírává Balsai Istvánt, Dienes-Oehm Egont, Pokol Bélát, Szalay Pétert és Szívós Máriát.
|
Balsai István (1947) A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1967 és 1972 között végezte tanulmányait. 1972-1974 között ügyvédjelölt volt Budapesten, majd 1974-ben az egységes jogi szakvizsgát követően, a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjaként 1990 májusáig egy ügyvédi munkaközösségben, majd 1995-2007 között magánügyvédként gyakorolta ügyvédi hivatását. 1990-1993 között Antall József kormányában, 1993-1994 között Boross Péter kormányában volt igazságügy miniszter. 2003-2004-ig az Európai Parlament megfigyelője, s 2004-ben az Európai Parlament tagjaként végezte munkáját. Az Európai Parlamentben az Alkotmányügyi bizottság, valamint a Petíciós bizottság tagja volt. A Magyar Országgyűlésnek 1990. május 2. és 2011. szeptember 1-je között megszakítás nélkül tagja volt. Fontosabb parlamenti tisztségei: az Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság tagja, alelnöke, illetve elnöke volt több alkalommal, az Alkotmány-előkészítő bizottságnak 1995-1998 között, az Alkotmány-előkészítő eseti bizottságnak 2010-2011 között volt tagja. Több ízben tagja, illetve alelnöke is a Mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságnak, továbbá az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja. 1998 és 2002 között frakcióvezető (MDF), 2010 és 2011 között frakcióvezető-helyettes (Fidesz). |
;
|
Dienes-Oehm Egon (1945) Egyetemi tanulmányait a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán folytatta, jogi doktorátusát „cum laude” minősítéssel szerezte 1968.-ban. A későbbiekben még számos diplomát szerzett, illetőleg oklevélre jogosító tanfolyamot végzett: ügyvédi és jogtanácsosi szakvizsga /Budapest,1973./; GATT kereskedelempolitikai tanfolyam/Genf,1979., francia nyelven/; a nemzetközi pénzügyi rendszerről szóló szabadegyetemi tanfolyam/Budapest,1984./; külkereskedelmi jogászi szakvizsga /Budapest,1985./ Szakmai tevékenységét állami vállalatoknál és pénzügyi intézményeknél kezdte. 1968 és 1975 között jogtanácsosként szakmai tevékenysége a polgári jog körébe tartozó vállalati ügyekre, valamint a nemzetközi magánjog hatálya alá eső nemzetközi kártérítési kérdésekre irányult. 1975. óta a közigazgatásban dolgozik /Külkereskedelmi Minisztérium és jogutódai, 1996 után Külügyminisztérium/, előbb a nemzetközi kereskedelemmel, majd az európai integrációval foglalkozik. 1998 és 2oo3 között az Integrációs Államtitkárság helyettes vezetője, államtitkári, illetőleg 2oo3-ban államtitkár helyettesi besorolásban,2003 és 2007 között pedig nagykövetként Magyarországnak az Európai Unió mellett Brüsszelben működő Állandó Képviseletén helyettes állandó képviselő. Integrációs tevékenységéért 2006.-ban a köztársasági érdemrend civil tagozat tiszti középkeresztjével tüntették ki. Tudományos és oktatási tevékenységét illetően kiemelendő: 1987-98. meghívott előadó a szegedi József Attila Tudományegyetemen /az oktatott tárgyak: nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga és európai közösségi jog/; 1993-tól 1998-ig adjunktus a Miskolci Egyetemen /tárgy: európai integráció és közösségi jog/; 1997.óta adjunktus, majd címzetes docens a Pázmány Péter katolikus Egyetemen. Számos, a nemzetközi kereskedelemre, a beruházás védelemre, a társasági jogra, az európai integrációra és az európai közösségi jogra vonatkozó tanulmány, egyetemi jegyzet és egyéb publikáció szerzője, illetőleg társszerzője. 2003 után a washingtoni International Center of the Settlement of Investment Disputes (ICSID) választott bírósága békéltető paneljének tagja. |
|
Pokol Béla (1950) Egyetemi tanulmányait 1977-ban fejezte be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, és az újonnan alapított Államigazgatási Főiskola tanársegédeként kezdte ekkor szakmai pályafutását, ahol államjogot és jogelméletet oktatott. Párhuzamosan ezzel az ELTE ÁJK Állam- és Jogelmélet Tanszékén megbízott oktatóként tanított, majd 1980-tól az ELTE ÁJK Államjogi Tanszékére került át főállásba. A karon belül 1984-től az újonnan alapított Politológiai Tanszékre ment át, ahol 1988-tól kandidátusi disszertációjának elkészítése után egyetemi docensi, majd a tudományok doktora cím 1989-es megszerzése után 1991-től egyetemi tanári kinevezést kapott. 1991 óta a szegedi József Attila Tudományegyetem (jelenleg Szegedi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Kara Jogbölcseleti és Jogszociológiai tanszékének vezetője. Nyugat-Európában hosszabb tanulmányutakon az 1980-as évektől vett részt, a Humboldt Alapítvány ösztöndíjasaként 1985-ben és 1989-90-ben két évet Németországban töltött Niklas Luhmann professzor mellett, 1995-95-ban négy hónapot Párizsban kutatott Pierre Bourdieu professzor meghívására. Az 1998-2002-es ciklusban országgyűlési képviselővé választották, és az Alkotmány- és Igazságügyi Bizottság elnökeként is tevékenykedett. Az ezredforduló után addigi harminc éves tudományos kutatásait másfélezer oldalon a „Társadalomtudományi trilógia” c. művében foglalta össze (Századvég Kiadó 2004-2006) majd jogelméleti és jogtörténeti kutatásait még kiegészítően a „Középkori és újkori jogtudomány”, illetve az „Autentikus jogelmélet” c. műveiben összegezte (Dialóg-Campus Kiadó 2008, illetve 2010). Alkotmánybíróvá választása előtti két utolsó munkája a Kairosz Kiadónál „Morálelméleti vizsgálódások”, illetve „Európa végnapjai. A demográfiai összeroppanás következményei” címmel jelent meg (Kairosz 2010, illetve 2011). |
|
Szalay Péter (1960) Egyetemi tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1984-ben végezte summa cum laude minősítéssel. Jogi szakvizsgát 1989. március 9. napján tett. 1984-1987 között az ELTE ÁJK Államjogi (ma Alkotmányjogi) Tanszékén oktat, az MTA-TMB tudományos ösztöndíjas gyakornoka. 1987-1988-ban az Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Főosztályán előadó, 1988-1990-ben Pozsgay Imre államminiszter Titkárságán kormánytanácsos, majd kormányfőtanácsos, 1990-1992-ben a Miniszterelnöki Hivatalban, közelebbről a Miniszterelnöki Kabinetben a parlamenti ügyekért felelős kormányfőtanácsos, 1993-1998-ig a Pénzintézeti Központ (később Pénzintézeti Központ Rt., Pénzintézeti Központ Bank Rt.) jogi igazgatója, 1998-tól a Jutasi és Társai Ügyvédi Iroda tagja, ügyvéd. |
|
Szívós Mária (1949) A Szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát 1978-ban. 1984-től 1993-ig mint ügyvéd tevékenykedett. 1994. március 1-jén nevezték ki bírónak, a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság büntető ügyszakba. A bírósági hatáskörébe tartozó valamennyi ügytípust, így szabálysértési ügyeket is tárgyalt. 2002. július 1-jétől nevezték ki a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumába fővárosi bíró munkakörbe. Feladata a vádirat benyújtása előtti kényszerintézkedések felülvizsgálatának elbírálása volt, de munkaköréhez tartozott az idegenrendészeti ügyek, valamint a szabálysértési ügyek felülvizsgálata is. Egyes bíróként eljárt az egy éven túli előzetes letartóztatások tárgyában. 2007 áprilisától a Fővárosi Bíróság másodfokú tanácsában beosztott bíró, majd 2008 márciusa óta a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának tanácselnöke. 1993-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztudományi Karának, 1995 óta a Jog- és Államtudományi Kara Büntető Tanszékének oktatója, adjunktus, 2006-tól mestertanár. |
+
Egyetlen napirendi pont szerepel a héten a létszámában gyarapodott Taláros Testület napirendjén: véleményezésükre vár az új alkotmánybírósági törvény kormánypárti tervezete, melyet – értelemszerűen - a januártól hatályos alaptörvényhez, és annak az Alkotmánybíróságról szóló részéhez igazítottak.
A tervezet a hatályos törvénnyel szemben (amely Esztergomot jelöli meg az Alkotmánybíróság székhelyül) alkalmazkodva a gyakorlati valósághoz, kimondja: a testület székhelye Budapest. Rögzíti azt is, hogy a testület a költségvetésére vonatkozó javaslatát s annak végrehajtásáról szóló beszámolóját önmaga állítja össze, és azt a kormány változtatás nélkül terjeszti be a központi költségvetésről, illetve az annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részeként az Országgyűlésnek. Fontos szempont e tekintetben még, hogy az Alkotmánybíróság költségvetése nem lehetne kevesebb az előző évi összegnél.
Az idén szeptembertől tizenöt tagú Alkotmánybíróság tagjává továbbra is megválasztható minden olyan büntetlen előéletű magyar állampolgár, aki okleveles jogászképesítéssel rendelkezik, és 45. életévét betöltötte, továbbá kiemelkedő tudású elméleti jogász (egyetemi tanár vagy az állam- és jogtudomány doktora), vagy legalább húszévi, jogi területen folytatott szakmai gyakorlattal rendelkezik. Megbízási idejük tizenkét év, és– ellentétben a jelenlegi szabályozással – nem újraválaszthatók. Hivatalukat az utódjuk megbízatásának kezdetéig töltik be.
Az új alaptörvény életbelépésével jelentősen megváltozik az Alkotmánybíróság hatásköre, illetve az egyes eljárások kezdeményezésére jogosultak köre. A központi költségvetésről és végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények alkotmányosságát továbbra is kizárólag az alapjogokkal (az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságával, valamint a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal) összefüggésben vizsgálhatja felül.
Előzetes normakontrollt ezután nemcsak a köztársasági elnök, hanem – a törvény kezdeményezője, a kormány vagy a parlament elnökének zárószavazás előtti indítványára – az Országgyűlés is kérhet. Az indítványról soron kívül, de legkésőbb harminc napon belül határoz a Taláros Testület. A házelnök a törvényt csak akkor küldheti meg a köztársasági elnöknek aláírására, ha az Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet. Ha viszont alkotmányba ütközőnek minősíti a jogszabályt, a parlament újra tárgyalja. Az ismételt indítványról az Alkotmánybíróság tíz napon belül dönt.
A tervezet szerint jövőre nem lesz lehetőség arra, hogy bárki utólagoson támadjon meg törvényeket az Alkotmánybíróság előtt. A beadványok többsége, több mint négyötöde, ilyen típusú, úgynevezett "actio popularis"- panasz. A jogszabályok utólagos normakontrollját csak a kormány, a parlamenti képviselők negyede és az alapvető jogok biztosa indítványozhatja majd. A jogszabály alaptörvénnyel való összhangját az alapvető jogok biztosának határozott kérelme alapján akkor vizsgálja az Alkotmánybíróság, ha az ombudsman álláspontja szerint a jogszabály alaptörvény-ellenessége fennáll. Nincs helye utólagos normakontrollnak, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés vizsgálatára irányul. Az átmenetet szabályozó rendelkezés: azok a magánszemélyek, akiknek a beadványa semmissé válna, alkotmányjogi panaszt tehetnek: március végéig nyilatkozniuk kell, hogy a kifogásolt jogszabály szerintük az alaptörvényt is sérti, személyesen érdekeltek az ügyben, és kimerítették a jogorvoslati lehetőségeket.
A koncepció szerint az Alkotmánybíróság a főszabálytól eltérően is meghatározhatja az Alkotmánnyal ellentétes jogszabályok hatályon kívül helyezését, ha azt az "alaptörvény védelme, a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja". Ugyancsak az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik majd, hogy bírói kezdeményezésre megvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányosságát, és továbbra is mérlegelheti a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését.
A Taláros Testület alkotmányjogi panasz alapján az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály mellett a bírói döntések alaptörvénnyel való összhangját is vizsgálhatja. Az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés közlésétől számított 60 napon belül lehet benyújtani, arról a testületnek ésszerű határidőn belül kell döntenie.
