Még magasan járt a szeptemberi Nap, sugarai különös aurába vonták a Hármas-kútnak vagy Borostyán-kútnak is nevezett bakonybéli Szentkút forrását, tavacskáját, a kis kápolnát, s a környező fákat. Meg a különleges alkalomra felállított színpadot, padokat, s a lassanként gyülekezőket. A magas fák oltalmazó árnyékában már ott állt a Teremtés Napja tiszteletére ültetett formás hársfácska, amit jövőfának, reményfának, generációk fájának neveztek el. Feledhetetlen szombat délután és kora este volt ez. 2016. szeptember 10-et írtunk. Valami történt a szentkúti gyönyörű völgyben, számomra a világ legotthonosabb helyén, nemes Pannónia magas-bakonyi táján…
TEREMTÉSVÉDELMI VILÁGMOZGALOM – BAKONYBÉLBEN IS
„Fák, csillagok, állatok és kövek/szeressétek a gyermekeimet…/Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók,ligetek,/szeressétek a gyermekeimet…/Kínáld őket gyümölccsel, almafa,/ tanítsd őket csillagos éjszaka…/Az ember gonosz, benne nem bízom,/De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom…”. Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért című versének sorai hangzottak fel a Teremtés Napja ünneplésére rendezett faültetéses alkalmon a gyönyörű bakonybéli Szentkút-völgyben. Dr. Békefy Lajos projektfelelős, öko-újságíró, protestáns teológus kezdte így felvezető és köszöntő szavait. Megtudtuk, hogy éppen 15 éve jelent meg Strassbourgban a Charta Oecumenica,melynek értelmében katolikusok és protestánsok, civil szervezetek, egyházak, gyülekezetek kötelezhetik el magukat az aktív környezetvédelemre. Azóta szeptember első és október első vasárnapjai között lehet megünnepelni a Teremtés Hónapját, hetét vagy napját, s lehet aktivizáló programokkal tenni is valamit élhetőbb környezetünkért. Például fát ültetni, magot osztani, gyermekeket kis kertészekké nevelni. Ebbe a nagy teremtésvédelmi világmozgalomba kapcsolódik be ezúttal Bakonybél, ahol igazán mély és történelmi hagyományai vannak az Isten teremtette környezet tiszteletének, védelmének, s az ember-természet kreatív, jótékony együttélésének. Hiszen a Borostyán-kutat körülölelő fák ősei adtak enyhületet, oltalmat a magyar keresztyénség erősítésére az 1000 körüli években oda érkező Günther bajor remetének, a Velencéből hazánkba érkezett, majd itt mártírhalált halt Gellért püspöknek, s a királyi udvar intrikás nyugtalanságából a monostori csendbe elmenekülő Imre hercegnek. Békefy Lajos felidézte a bibliai teremtéstörténet megragadó mondatait. Megtudhattuk, hogy az Úristen nem csak Teremtő volt, hanem Kertész is, aki az Éden közepébe elültette az élet fáját és a jó, meg a rossz tudásának fáját (1Móz 2,9). A színek ékességeként megalkotta a zöldet, "öko-Istenünk" eledelül adott minden zöld növényt (1Móz 1,30). Kedvelte az árnyat adó kertet, szellős alkonyatkor „sétált” abban, s kereste az emberpárt, akik viszont a fák árnyékába rejtőztek el az Úr elől gyümölcstépő engedetlenségük okozta lelkiismeret furdalásuk miatt. Az akkor kimondott átok a keresztfa Urában mégis áldássá lett. A Biblia utolsó fejezetében (Jel 22) egyenesen azt olvassuk, hogy a mennyei városban az élet fája újra kivirul Krisztus által, s annak a fának a levelei a népek gyógyítására szolgálnak majd. „Ebben a reményben ültetjük el ma a jövő, a remény és a generációk fáját ezen a szent helyen, jövőre a másodikat, s így tovább. És reméljük, hisszük, hogy unokáink unokái is oltalmat találnak majd egykor magasra növő lombkoronájuk alatt” – tette hozzá az ünnepszervező teológus-újságíró. Örömmel köszöntötte az ünnepség gyermek és felnőtt résztvevőit, akik Nyíregyházától Győrig, és magából Bakonybélből is szép számban érkeztek. Felolvasta Steinbach József dunántúli református püspök, az Ökumenikus Tanács elnökének, az alkalom egyik védnökének köszöntő levelét. Az egyházi vezető rámutatott: „A sok mindentől szenvedő világban, a Teremtés Nemzetközi Napja tiszteletére Bakonybélben elültetett jövő-fa, remény-fa, generációk fája fejezze ki a teremtett világért érzett felelősségünket, egyben mutasson az élet fájára is: a megváltó, feltámadott Jézus Krisztusra, akiben van jövőnk, reménységünk, nekünk és utódainknak is!”.
AKÁRMIKOR JÖSSZ, ITTHON VAN AZ ISTEN!
Ezt követően idézte a Protestáns Szellemi Műhely elnökének, Dr. Birkás Antal üzenetének a sorait, aki szintén hangsúlyozta: „A jövőnek, a jövő generációinak szól ez a faültetés, és a teremtett világ iránt érzett felelősségünkben fogant e gondolat”. A hazai öko-gyülekezeti mozgalom lelkes és nemzetközileg tájékozódó munkása, Szalay László Pál telkibányai református lelkész is jelezte email-ben ottlétét. Legyünk partnerek a teremtésvédelem nemes ügyében – írta -, hogy a következő nemzedék, a ránk következő korszak elmondhassa: „Ők tudták, mint cselekednek!” Legyünk tudatosan szelídek, nem túlfogyasztók, nem pusztítók, hanem Isten országának és e világnak éltető és őrző lelkei...
Az egyre emelkedőbb és ugyanakkor elmélyülőbb hangulatban a tájat lassan alkonyi fényekkel elárasztó, fürdető Nap még meleg sugarai játszottak Felföldi Andrea önkormányzati képviselő asszony papírlapján, aki Márkus Zoltán polgármester nevében is szólt az ünneplőkhöz. Felidézte röviden Bakonybél történelmi múltját, fejlődését, és személyes, meghatódottságtól meleg hangon szólt arról, hogy „amikor megláttam a Jövő-fa logóját, azonnal megnyerte a szívemet. Ennek a fának ágai, gyökerei is emberalakokból állnak, úgy gondolom, tökéletesen kifejezi a fa és az ember, a természet és az ember összefonódását. Nem véletlenül lett a fa ősidők óta az élet fája, a világ fája, nemzetségek-, és családok fája, égig érő fa, ami eget és földet összeköt, ami erejét a napból és a vízből veszi, és levegőt, tüzet ad. Az ősi lételemek egyesülnek benne. Ha nem vigyázzuk, mi magunk is elpusztulhatunk vele. Áldassék az élet fája, a jövő fája, a remény fája, a generációk fája ezen a helyen, a Szent-kút ősi hitet és kereszténységet idéző szent helyén, ahol hitet és reményt talál minden ember. Hadd idézzem Kányádi Sándor - a bejáratnál olvasható - Folytonosság című versének utolsó sorát: „Akármikor jössz, itthon van az Isten!”
ÖKOLÓGIAI IDŐUTAZÁS: A FELADHATATLAN REMÉNY REFORMÁCIÓI ÉS MAI ÜZENETEI
És aztán következett a fiatalok blokkja. Ennek felvezetéseként Horváth Ármin, a győri IKSZ szervezet elnöke tartalmas, okos, lényegre törő beszédében idézte az ünnepség meghívójára választott lutheri mondást, a feladhatatlan remény reformációi üzenetét: „Ha tudnám, hogy holnap vége lesz a világnak, még ma ültetnék egy almafát”. Beszéde pillanatok alatt repített át ezredéveken, hiszen idézte a ma is időszerű Prótagorasz ókori bölcset, aki szerint „az ember nem csak azért felelős, amit tesz, hanem azért is, amit nem tesz meg”. S máris Ferenc pápaöko-enciklikájánál tartott, és visszakanyarodva ökológiai időutazásában Lutherhez, így zárta eszmefuttatását: „Ez a mondat ébresszen fel bennünket a közömbösségünkből, s mutasson utat, hogy Földünkért – ahogy Váci Mihály is megírta – tenni, tenni kell! A Jóisten legbecsesebb kincsét bízta ránk!”.
CSODA TÖRTÉNT A SZENTKÚT PARTJÁN – MENNYEI BÉKE ÁRADT A TÁJRA ÉS A SZÍVEKRE
Az ifi-blokk felgyorsította a programot. Hiszen ekkor került sor a sokak által nagyon várt faültetés előtt a legalább ennyire várt open air koncertre, amit Kiss Benedek Máté, az Ifjú Virtuózok furulya döntőse szolgáltatott édesapja, Kiss Zoltán orgonaművész kíséretével. A barokk kortól lendült át a hallgatóság figyelme az akkordok ütemére egészen a 20. századig, meg az egyszerre két furulyán játszó Benedek művészetének, technikai bravúrjának csodálatáig. Nem tudom, mikor hallottak ezek az öreg fák ilyen furulyaszólót, s mikor suhantak át klasszikus zenei akkordok a háromforrású, mennyei nyugalmat tükröző tavacska felszínén, de a zene terápikus és elbűvölő, megnyugtató és gyönyörködtető, a teremtett világ szépségét sajátosan átszínező koncertjükkel embert, és tájat képesek voltak megajándékozni békességgel, s percekre a harmónia különös ölelésében tartani. Csoda történt a Szentkút partján: mennyei béke költözött a szívekbe, áradt el a fenséges tájon, s talán még Isten is kedvét lelte ebben…
ÖKO-ÁLDÁS, ÉGI ÜZENETEK
Ezután Vecsey Katalin zirci református lelkésznő zsoltárolvasására indultak el vendégek, szervezők és előadók a már helyére tett szép hársfához, hogy földdel takarják be gyökérzetét. Itt is felhangzott a zsoltár, s az időközben megérkezett Halmos Ábel bencés perjel is bekapcsolódott az ültetésbe. Békefy Lajos öko-áldás mondása után párhuzamosan futottak a kora este eseményei. A kis kápolnában minden résztvevő meggyújtotta az ott kapott mécsesét, s kihelyezte a forrást körülölelő kútkarimára. Közben az alkalom munkatársai lebomló anyagú lufikat adtak a gyerekeknek, akik kéréseket, imát, égi üzenetet fogalmaztak rá a lufikra, amiket egyszerre engedtek fel az ég felé. Miután a mécsesek elhelyezése megtörtént, néhány természet-lírai sort olvasott fel a műsorvezető Békefy Lajos, majd a Mi Atyánk hangzott el közösen a forrás partján. És egy öko-áldás: „Áldottak legyenek a füvek és a fák,/és áldott legyen a földön minden virág,/és áldott legyen a kő,/mert itt jár halk léptekkel az Üdvözítő…”. Közben az alkalom elején kiosztott nyolc oldalas teremtésnapi énekes füzetecskéből sorra megszólalt néhány közismert természeti ének, így Pósa Lajos feledést túlélt, közkedvelt éneke, a „Mennyben lakó én Istenem…” strófái. Érezhetően átlelkesült volt a szentkúti légkör, amikor ezt énekelték gyerekek és felnőttek: Erős vihar, kis gyenge szél,/Tenger, patak rólad beszél… A lenyugvó Nap maga után hagyta az esti szürkületet, s az erdő hűs leheletét küldte felénk. Jól esett a tábortűz melegét érezni, és tovább énekelni: Úr lesz a Jézus mindenütt… Majd: Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben… Még arra is futotta időből és gondos előkészületből, hogy frissítő és erősítő falatok kerüljenek kinek-kinek a kezébe.
A GYÖKÉR, AZ MEGMARAD!
A Kicsik, nagyok mind kérünk, Őrködj vigyázva ránk, Békességedbe térünk: Te áldd meg éjszakánk esti imánk után a sokak által szívesen együtt énekelt Kodály-feldogozás következett: Erdő mellett estvéledtem… Ennek ismételt, dúdolt éneklésekor, amit a fiatal Nagy Tamás zirci kántor játéka vezetett, a hála, a megilletődöttség és a szép pillanatok élő emlékezete kimélyítette szívünkben, elménkben a helyet a napzáró, alkalomhoz méltó gondolatok előtt. Megköszönve a bakonybéli Önkormányzat és vezetői, munkatársai önzetlen és odaadó segítségét, s meghirdetve a jövőre veled ugyanitt értelmében a II. Teremtés Napja alkalmát, a műsorvezető Wass Albert gondolataival zárta be időlegesen az ünneplést. „A gyökér megmaradt ezerszáz esztendeje már, hogy hazát foglaltak őseink e földön, s őrizték vérrel, ésszel, türelemmel ezerszáz esztendőn keresztül, hogy hazánk legyen az ég alatt… Élünk ma is, ahogy lehet, s Isten-hitünk szent erejével, magyar szívünk szeretetével őrizzük ezt a gyökeret. Míg Isten a mi menedékünk és hűség minden fegyverzetünk, addig félnünk nem szabad: mert a gyökér, az megmaradt! Ki hűséget vet – életet arat, és a gyökér, az megmarad!”.
Igen, valami történt Bakonybélben szeptember második szombatján. Egy Isten-fényű hétvégén Pannóniában. Isten arra járt a fák között, s mi hallottuk, meghallottuk üzeneteit. Így lett a Teremtés Napi faültetés ünneppé, sőt istentiszteletté. Sokak számára feledhetetlen áldássá, kedves emlékké, már jövőre is előre hívogató élménnyé. A vendégkönyvbe több bejegyzés került. Széles Sándoré, Győr-Moson-Sopron Megye kormánymegbízottjáé a legtalálóbb: „Ég-ígérő rendezvény volt…”. Ennél találóbb címet keresve sem találhatnánk. Éreztük, átéltük a csodát: Valaki jár a fák hegyén/ki gyújtja s oltja csillagod… /valaki jár a fák hegyén/vajon amikor zuhanok/meggyújt-e akkor még az én/tüzemnél egy új csillagot… valaki jár a fák hegyén/mondják úr minden porszemen/mondják, hogy maga a remény... (drbékefy-lajos)
