Ex oriente lux – mintha ez a régi bölcsesség térne vissza és igazolódna VISHAL MANGALVADI tanításában és szemléletében. Igen, Keletről jön a fény most is, mely sok mindent leleplez Európáról és Nyugatról. Az 1949-ben született, indiai keresztyén filozófus, és társadalomreformer több mint 40 országban tartott előadást a keresztyénségről, ennek befolyásáról a társadalmak történetére és a jövőre. 2013 novembere óta az alkalmazott teológia professzora a Sam Higginbottom Intézet Teológiai Fakultásán. Filozófiát az allahabadi és az indorei egyetemen tanult, majd Svájcban. 1976-ban feleségével, Ruth-tal keresztyén közösséget alapított az indiai szegény parasztok közötti keresztyén szolgálatra. Teenagerként kezdett el küzdeni önmagával, hazudozásaival és lopásra hajló természetével. Mivel képtelen volt megszabadulni ezektől a rossz tulajdonságaitól, egy napon arra kérte az Úr Jézus Krisztust, szabadítsa meg őt bűneitől. Később, visszatekintve egykori önmagára, így fogalmazott: „Senki sem képes megismerni az igazságot, amíg az Igazsággal nem találkozik, s Ő ki nem jelenti magát nekünk”. A mai India egyik legbefolyásosabb gondolkodója most ezt az Igazságot, Jézus Krisztust kéri számon a Nyugaton. A német protestáns pro-medienmagazin.de legutóbbi számában közöl cikket arról, hogy az indiai filozófus szerint miként függ össze az igazság elvesztése és a demokrácia válsága a nyugati világban.
A BIBLIA DÖNTŐ SZEREPE A KULTURÁLIS IGAZSÁGSZOMJ CSILLAPÍTÁSÁBAN
A fiatal Vishal friss szemmel, elfogulatlan szívvel és egy másfajta kultúrkör mentalitásával, fogékonyságával kezdte olvasni a Bibliát. Hamarosan eljutott arra a felismerésre, hogy a Biblia Isten kommunikációja a bűnös emberrel. Tanulmányozta a hindu guruk tanításait, a buddhista bölcseletet és a Koránt. Első kézből szerzett tapasztalatokat az elnyomott, szegény, paraszti indiai világról. Mindez a Biblia még mélyebb tanulmányozására indította. A hindu és buddhista bölcselet által felébresztett, de ki nem elégített igazságkeresés hatalmas vallási és kulturális szomjúságot ébresztett benne. Így talált rá az IGAZSÁGRA, Jézus Krisztusra. Erről a hatalmas felfedezésről Amerikában is szólt tv-sorozatokban, amikor a millennium évében, 2000-ben feleségével tv-sorozatot készítettek vele a Biblia szerepéről a modern világ alakításában címmel. Otthon Indiában és a nagyvilágban is erről szól.
MI AZ IGAZSÁG? – NEM AZ ELMÉLETI, HANEM A MEGÉLHETŐ IGAZSÁG
Ezt a kérdést már pár ezer éve filozófusok, vallásalapítók feltették. Magának Jézusnak is Pilátus (Ján 18,38), az európai, római hatalom képviselője, aki maga is nagyon vágyott az igazságra. Jézus mindenki számára kivétel nélkül világossá tette: „Én vagyok az igazság” (Ján 14,6). Mégpedig nem valamiféle filozófusi, elméleti igazság, hanem a megélt, valódi Igazság, azaz az élet és az út. Ő az igazságban és az igazságból részesülő, részesítő élet. Az egyértelmű, vitathatatlan, megélt, igazolt, elpecsételt igazság. Vishal Mangalvadi nem csak a kérdésig, kérdezésig jutott el egészen más módon, mint a főként bölcseleti úton keresett keleti igazságok grádicsán kapaszkodó, bukdácsoló vallásos milliók. Hanem a legmélyebb mélységekbe alászállott isteni kijelentés útján jutott fel a csúcsra. A Biblia útján. Kiváltképpen a protestantizmus volt az a vallástörténetben és az egyháztörténetben, amit az igazság keresése és megtalálása foglalkoztatott. Ezt bizonyítja könyveivel, előadásaival nagyon erőteljesen és hatásosan Mangalvadi.
MARBURGI GONDOLATOK: „NEM AZ ISZLÁM A PROBLÉMÁTOK…”
A mai posztmodern időkben túl vagyunk már a humanisták és az ateisták igazságkeresésén. Ez Vishal Mangalvadi, az indiai keresztyén intellektuel egyik fő tétele. Két hete Németországban, Marburgban tartott előadásában így fogalmazott: „Ma már nem beszélnek arról az egyetemeken, hogy mi az igazság vagy van-e igazság, s az megismerhető-e. Ha valaki azt mondja, van igazság és megismerhető, az gyanús, manapság fundamentalistának kiáltják ki”. Ezt a gondolkodásmódot, szemléletet tartja Mangalvadi a keresztyénségtől valamikor befolyásolt nyugati kultúra egyik legnagyobb veszélyeztetésének. Kemény szavakkal szólt a protestantizmus egyik fellegvárában: „Nem az iszlám a ti problémátok, barátaim, hanem az, hogy elveszítettétek az igazságot, ezért fogjátok elveszíteni a szabadságot is”. És Mangalvadi ennek már látja a jeleit.
ELVESZETT A SZÓLÁS-, ÉS A GONDOLKODÁS SZABADSÁGA – VÉGVESZÉLYBEN A DEMOKRÁCIA – FEGYVEREK „MONDJÁK MEG AZ IGAZSÁGOT”?!
Szerinte a nyugati világban nincs már meg a gondolkodás és a szólás igazi szabadsága. Még az USA-ban sem. Ma az egyetemi tanár nem szólhat arról, hogy az azonos neműek házassága visszás dolog, mert hamar elveszítheti állását. Vagy ha valaki azt mondaná, hogy a klímaváltozás nem ok még a vészharangok meghúzására, ez is menesztési ok lehet. Nem szólva arról, ha az evolúció elméletét nem tényként, hanem csak teóriaként kezelné valaki. Az USA-nak még a legújprotestánsabb közösségeiben, az evangélikáloknál sem „trendi” az evangélium igazságáról prédikálni, hanem a bibliai sztorizás a divat. Tehát a hígítás minden szinten…
A demokrácia márpedig az indiai keresztyén filozófus szerint arról szól, hogy emberek az értelmüket használva értelmes vitákat folytatnak egymással és bizonyítékokat keresnek arra, hogy megismerjék: mi a jó, a helyes és az igaz. És ha közben valakik valami olyat fogalmaznak meg, ami nem igaz, nem jó, nem helyes, akkor sem dől össze a világ, ez a vita természetes velejárója. Nem az elítélésről, megbélyegzésről kellene szólni a szabadságnak, a vitának, hanem egymás meggyőzéséről érvekkel, nem agresszív fenyegetéssel, ellenlépésekkel, jogi és hatalmi válaszlépésekkel. Ha pedig azt gondoljuk, s ezt el is fogadjuk, hogy az igazságot nem szabad, nem érdemes, nem lehet megismerni, pláne kimondani, ez a demokrácia végét jelenti. „Ha vége van a szabad vita korszakának, akkor azok, akik hatalmon vannak, fogják majd hatalmi eszközökkel megmondani, mi az igazság. Olykor fegyverekkel. S ez minden demokráciának a vége”. Mangalvadi szerint Jézus elsősorban az igazságról akart tudni, azt tudatosította korában és környezetében. Ezért az igazság keresése a legsajátosabb és leghatásosabb keresztyén tulajdonság.
VISSZA AZ IGAZSÁGHOZ! – ÚJ REFORMÁCIÓ KELL NYUGATON
Németországi előadásában az indiai keresztyén bölcs a posztmodern keresztyénség tanait Friedrich Nietzsche filozofálására vezette vissza. „Európa és a Nyugat akkor omlik össze, ha a legkeresztyénibb vonást arculatán, az igazság keresését elveszíti. Pogánnyá lesz Európa, ha a történeteket és a mítoszokat fontosabbnak tartja az igazságnál. Vélemények halmaza foglalkoztatja a közvéleményt, mások okoskodása után mennek az emberek” – mondja Kelet krisztusi bölcse és Nyugat éles szemű kultúra-kritikusa. Nyugat megint a nagy kérdés előtt áll: vagy visszatér keresztyén gyökereihez, vagy a pogány hagyományok modern keveréke fogja elborítani. A keresztyénségnek is új reformációra van szüksége. És ez szükséges, meg lehetséges is, még akkor is, ha most rosszabb idők járnak. „A reformok az egyes emberekben kezdődtek, s kezdődnek el ma is. Azokban, akik valamit megértettek az igazságból, s aztán ki is állnak mellette”. Mózes és Luther is egyedül kezdte el nagy küzdelmét – az igazságért Istennel! A nyugati keresztyénségről felismert diagnózisát és a Biblia jelentőségét a Nyugat múltbeli és jövőbeli fejlődése szempontjából részletesen megírta abban a könyvében, ami 2014-ben jelent meg Németországban „A közép könyve” címmel, alcíme: A Biblia a nyugati kultúra szíve. Ebben sokrétűen szólal meg a reformáció egyik központi igazsága, felismerése: sola Scriptura, egyedül a Szentírás vezet el az IGAZSÁHOZ. Ha ez a központi tengelyigazság meg van, akkor a Biblia valóban a fejlődés szellemi energia központjává válik újra. Viszont Biblia nélkül, bibliai igazságok és inspiráció nélkül nem beszélhetnénk emberi jogokról, technológiai haladásról, zenéről, építészetről, demokráciáról – igazolja sokoldalúan megállapításait az indiai keresztyén bölcs 600 oldalas könyvében. Ez távlatos, mégis mikroszkopikus nézőpont arra a lelki forradalomra, a reformációra, amit sokszor az európai szem már nem is vesz észre. Köszönet önmagunk, kultúránk, civilizációnk és az Igazság újra felfedeztetésének nagy inspirációjáért Vishal Mangalvadinak! És azért, hogy még ez is mindig igaz: Ex oriente lux! Vagy a bölcs szerző kérdésfelvetése lenne inkább igaz: Még mindig Nyugaton nyugszik le a Nap? Mindenesetre nagyon érdemes és szükséges lenne könyvét mind szélesebb körben nálunk is megismerni. Száz évvel ezelőtt Heidelbergben Ernst Troeltsch írt nagyszabású, alapos munkát közel 1200 oldalon arról, melyek a keresztyén egyházak legfontosabb társadalom-, és kultúraformáló tanításai. Hívő racionalizmusa miatt a kálvinizmust tartotta a legszimpatikusabbnak. Mangalvadi a lutheránizmus, s a metodizmus reformáción keresztüli világformáló hatására helyezi a hangsúlyt. Troeltsch és Mangalvadi így egészítik ki egymást – 100 év különbséggel, 8000 kilométeres földrajzi távolságban, de a szellem fantasztikus szinkronitásában – egyidejűleg ma is. És jövőidejűleg is. Bizonyára a következő 100 évre is hasznos gondolatokkal. Ideje lenne a fejünkben nálunk, nekünk is összehozni őket. Nem lennénk kevesebbek tőle!
ÖT NAP ALATT ELOLVASTÁK – MI A TITKA ENNEK A TRANSZFORMATÍV, AZ ÁTALAKULÁST ELEMZŐ LÁTÁSMÓDNAK?
Többek között az, hogy mai indiai keresztyén bölcs írta. Miközben Európa elveszítette saját öröksége iránti megbecsülését, érdeklődését, ha valami Keletről jön, az sokkal érdekesebb. Íme, az indiai görbe tükör kontinensünk kultúrájáról megérkezett. Szavai hitelesek, hiszen évtizedeken át vállalta hite miatt a többszöri börtönt, rokonsága még a gyilkosságot is elszenvedte emiatt a fundamentalista hinduk támadásai következtében. Ma Európa beleveszett a részletekbe. Fantasztikus részlettanulmányok tárják fel múltunkat, de hiányzik az összkép. Az indiai bölcs kitűnő egyensúlyt hoz létre az információözön, az olvasmányosság és az európai szellemi-lelki összkép között. Európa tengelyévé visszahozza azt, ami Európát szellemi tengelyhatalommá tette a világtörténelemben, a Biblia és a biblikus látás és értékrend révén. Ezeknek inspirációjára lett az európai kultúra az, ami. Bibliailag megalapozott, transzformatív teológiája segítségégével lehánt mindenféle ideológiai elemet, réteget a reménység teológiájáról, s tisztán állítja a gondolkodás középpontjába a bibliai reményt, aminek jövőt formáló ereje messze kimeríthetetlen emberi erőforrás tartalék Európa számára. Az indiai keresztyén bölcs útja a hinduizmuson, buddhizmuson, Korán-világon át vezetett Jézusig. És Őbenne fedezte fel élete és a kultúrák láthatatlan és látható centrumát, tengelyét. Jó így nézni múltunkba, s előre a lehetséges jövőbe, a messzi India keresztyén filozófusának, hívő emberének friss rálátásával és bölcs mélyelemzésével a megújulásra még képes Európára, jövőidejű keresztyénségünkre.
Írta: Dr. Békefy Lajos, PhD a KDNP PM külügyi koordinátora
