A Németországi Protestáns Egyház (EKD) idén 32. alkalommal ítélte oda a 30 ezer eurós összdíjazású Robert-Geisendörfer díjat olyan rádiós és tv-s produkciókért, melyek a személyes és a szociális felelősségtudatot erősítik. Forrás: EKD.de; rundfunk.evangelisch.de; ev-laboratorium.de.
Halál Szíriában
Az immár 32. éve odaítélésre szánt rangos egyházi médiadíjat többen kapták meg, közöttük ketten a halál témájával foglalkozó alkotásukért, egy díjazott pedig a menekültkérdés körüli vita feldolgozásért. Az egyik film főszereplőnője haldokló édesapjához igyekezve egész Németországot átutazza. Amint szembesül a visszafordíthatatlannal, rájön, milyen kevés időt töltött vele. A rádiójáték címe: Nem eleget – alkotója Chris Ohnemus és Martin Zylka. A darab a zsűri véleménye szerint megpróbálja felkészíteni az utolsó útra az elmenőt és az elengedőt is elbeszéléssel, zenei betétekkel, harangszóval.
Egészen más látószögből láttatja a halált az a tv-s film, aminek már a címe is igencsak aktuális és elgondolkodtató: „Meghalni Allahért? Isten német katonája úton Szíriába”. Hárman is megkapták a díjat e film alkotóiként, Peter Gerhardt, Ilyas Mec és Ahmet Senyurt. A film egy iskolásfiúról szól, aki Németországból „Isten katonájaként” Szíriába utazik, s ott meg is hal. A zsűri főként az alapos forráskutatást értékelte a filmnél, ami felhívja a figyelmet arra, hogy milyen komoly kihívás a fiatal muszlimok radikalizmusa.
Menekültügy csak rossz megoldással?
És ezzel meg is érkezünk a kikerülhetetlen témához, egyre gonoszabb napjaink élő históriájáig, a menekültek áradatához. Mit jelent valójában és az emberi sorsmélységekből szemlélve menekültnek lenni? Ez foglalkoztat két alkotást is. Egy rádiójátékot, Marianne Weil munkáját, aki az augsburgi Cosmopolis nagyhotel kezdeményezését hozza mikrofon közelbe, ahol a hotel egy részét menekültszállássá alakították át. Az átépítés körüli eufória ugyanúgy megjelenik a hangjátékban, mint a hivatalos szervekkel folytatott, olykor megalázó huza-vona, a mindkét oldalon felmerülő értetlenkedések sora, meg a csalódás is fájdalmasan kihallatszik a rádiójátékból, amikor egy menekültcsaládot kiutasítanak. Bátor és kendőzetlen bemutatása ez annak a kísérő jelenségnek, ami nem csak Németországban, hanem másutt is körüllengi érzelmileg a menekülteket, de a befogadókat is. Nagy próbatétel ez napjaink Európáján. Túl nagy, amire nem lehetett felkészülni, ezért állandó készültségben van kontinensünk. Ha lefejtjük valamennyire is az eseményekről a politikai felhangokat, vélt vagy valós, sejtett vagy tudott világpolitikai átrendezési törekvések szövevényes, sok komponensű burokrétegét, a médiakommentárok vagy pártpolitikai érdeklihegések vadhajtásait, akkor is puszta sorstalanságként vagy éppen megvásárolt menekülésnek ezek a gyalogdrámás kivitelezői, áldozatok és áldozárok, a menekültek és embercsempész barbárok, a nyomor haszonlesői bizony együtt írják napjaink különös Ember tragédiáját. Méghozzá úgy, ahogyan azt maga Madách sem gondolhatta volna. Hiszen ő morális-teológiai-filozófikus szinten futtatta jó és gonosz küzdelmét nagy művében. A mai emberi tragédiák nem ismerik már ezt az emelkedett szellemi színpadot. Csak mindennapi kínpadok vannak, és véres, könnyes vagy indulatos kontinensfoglaló agresszivitás-mélységek. A mai történetekben a 22-es csapdája a főrendező, ezért csak rossz vagy rosszabb megoldások lehetségesek – egyelőre. Egyelőre? Mert minden látszatra jó megoldásnak rögtön felfeslik a rossz, megrettentő visszája is. Ezek az alkotások beindítják az ilyen vagy hasonló asszociáció vagy kényszerképzet-sorozatokat. Ki tudja magát elvonatkoztatni mindettől?
Mohamed „futás” közben
Még mindig napjaink főtémájánál maradva: Guido Holz és Eva-Maria Grewenig egy különös gyermekadásért kapták meg a díjat. Címe: „Mohamed menekülés közben”. A téma aktualitását még csak említeni sem kell, de a rendezői, alkotói ötlet és fantázia valós egykori eseményhez vezeti vissza az emlékezetet. S bizony megborzong az ember. Hiszen a vallásalapító próféta is volt egyszer menekült. Némiképpen más okból következett be a próféta futása, a hidzsra. Történt ugyanis egykor Mekkában, ahol tanított, hogy a helybeli gazdagok ellenálltak tanításának, ezért elsietetett a városból, mondjuk így: önkéntesen kivándorolt onnan, s Medinába, a próféta városába tette át székhelyét 622-ben. Egyes vélemények szerint Mohamed követői összeütközésbe kerültek a több istenhívő Mekka lakóival, akik erre kegyetlenkedni kezdtek a próféta követőivel. Ez okozta a menekülést, a hidzsrat. Némi hasonlóság adódik a helyzetek között, de a történelem nem ismétli ugyanúgy önmagát. A mai menekülés másról szól, nagyon másról.
A díjról és a „média-úttörőről” röviden
A Robert-Geisendörfer díjat 1983 óta adja ki a Németországi Protestáns Egyház kiemelkedő publicisztikai tevékenységért a rádió és a tv kategóriában. Többféle törekvést ismernek el a díjjal: a keresztyén hit megjelenítését eredeti módon, az emberi felelősségtudat megnyilatkozásait, csoportok összetartásának példaértékű megvalósítását és az erőszak képi és hangzásbeli elutasítását. A díjat Robert Geisendörferről (1910-1976) nevezték el, aki a világháborúk utáni protestáns publicisztika legkiemelkedőbb személyisége volt. Bajor evangélikus lelkészként és egyháztanácsosként megalapítója volt a Protestáns Publicisztika Mesterműhelyének, ami azóta is hatékonyan fogja össze, illetve képzi, szervezi az egyházi újságírás szakembereit. Nevéhez kapcsolódik a Protestáns Sajtószövetség létrehívása, meg a bajor Sonntagsblatt, vasárnapi újság fellendítése, az epd-Bayern egyházi hírügynökség magas szintű működtetése. Maradandót alkotott a film, a rádiózás, a tévézés területén egyaránt. Sokak által szívesen hallgatott rádiós prédikátor és tévés kommentátor volt. Ő szervezte meg a Deutsche Welle és a Deutschlandfunk egyházi adásait, illetve az egyházakkal foglalkozó adásokat. Meggyőződése volt, ami a mai napig igen csak aktuális és fontos, hogy a keresztyén publicisztikát nem szabd a provincialitásban és a felekezeti gettóban felejteni, vagy oda próbálni visszazárni. Nemzetközi szinten is meg kell szólaljanak kompetensen a keresztyén újságírók, sőt a nemzetközi ügyekről is ki kell fejezzék egyházuk és egyéni véleményüket. 1953-ban egyik alapítója a Keresztyén Rádiózás Világbizottságának, az Evangéliumi Rádió Hangjának. 1968-ban ő vitte sikerre a Keresztyén Kommunikáció Világszövetségének a létrehozását (WACC), ami mindenféle keresztyén médiát összefog, sajtót, filmet, rádiót, tv-t és internetes területeket egyaránt. Egész életében a publicisztika szabadságáért, az igazság képviseletéért, megfogalmazásáért fáradozott. 2010-ban, születése 100. évfordulóján a bajor Sonntagsblatt emlékező cikke nevezte el őt igazi keresztyén média-úttörőnek. Méltó, hogy róla nevezték el a máig legértékesebb német egyházi publicisztikai díjat.
Írta: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
