Idei pünkösdszentelő szellemi zarándok utunkon az előbbi két cikk (2016. 04. 29., és 2016.05.07.) „andante pentecoste”, „lassacskán pünkösd” zenei ritmusából az ünnep közeledtével átváltunk „allegretto pentecoste” műfajba. Azaz gyorsacskán pünkösd felé. Felgyorsítjuk lelki utazásunkat az óegyház világában, s még koncentráltabban figyelünk a legszebb és legmélyebb imaörökségre, amit olyan gazdagon ajándékozott Urunk a világnak egykoron, s a kései utódoknak éppen a szír, közel-keleti atyákon, teológusokon, nagy imádkozókon keresztül - nekünk is. Üldözött szír és közel-keleti keresztyén testvéreink iránti szolidaritásból, figyelemből, megbecsülésből annak felfedeztetésére, közismertté tétele céljából hazai közvéleményünk előtt is, hogy az ő eleik, atyáik már a Kr. utáni 100-as évektől kezdődően élték, védték keresztyén hitüket. Felidézzük szenvedésben és elmélyülésben, pusztai vagy kolostorcsendben kigyöngyözött igeien szép gondolataikat és imáikat. Magyar eleink akkortájt még csillagfénynyi messzeségben voltak Krisztustól. Legalább 900 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy találkozzanak a keresztyénséggel, Krisztus fényével és a Lélek tüzével. Addigra szír, kopt, örmény, arám testvéreink már ezredévnyi keresztyén történetet írtak meg. Ez bizony több alázatra, odafigyelésre, érdeklődésre kell(ene) intsen minket! Nyissuk ki hát most Közel-Kelet csodálni való, gazdag lelki kincstárát…
Lenyűgöző 1500 éves költőiség, líraiság és képi látás a puszták világában - a Lélek csodás imavilága
Ha a fenti térképre tekintünk, ami a keresztyénség közel-keleti koncentrálódását ábrázolja, két erős szellemi-lelki centrumot, s annak több száz, akár 1000 kilométeres vonzáskörzetét fedezhetjük fel. Viszonyítási fix pontként Jeruzsálem és vonzáskörzete szolgál, az üdvtörténet és megváltás keresztyén központja. Hiszen ott zajlott le minden, ami Urunk életével, tanításával, váltságművével, s az emberiség üdvösségével, szabadításával összefügg. A szent várostól Északra látjuk Damaszkuszt, még feljebb Antióchiát, mindkettő, s az egész szír pusztai világ hatalmas szerepet kapott a keresztyénség elterjesztésében és meggyökereztetésében, a teológia és filozófia, a biblikus élet-, és világszemlélet felvirágoztatásában. Atyáik, tanítóik, teológusaik a Szentlélek tüze által látomások és belső hangok élményeit öntötték szavakba, a Szentlélek valóságos nagyzenekara, hatalmas kórusa szólt ott csaknem ezredéven keresztül üldözések, perzsa és iszlám nyomások közepette. Mégis tisztán, mélyen, gyönyörűen és fenségesen szólt a szír pusztákban és az antióchiai iskolákban, egyetemeken, kolostorokban, templomokban, és sokmilliónyi hívő életében a Lélek himnusza. A másik központ Jeruzsálemtől Nyugatra az egyiptomi kulturális központ, az ókori világ alkotó centruma Alexandria volt. Nem csak az akkori világ leghatalmasabb, ám megsemmisült könyvtárával, hanem az evangéliumot hirdetők, szellemi üzenetté formáló tudós keresztyén gondolkodók és imádkozók fellegvára is. Távolabb észak-keletre még Konstantinápoly vált fontos szellemi centrummá, s egészen távol, Nyugatra Róma. Mi a pünkösdre hangolódás jegyében tíz istenáldotta keleti teológus Szentháromság-imádó, Szentlélekben fogant gyönyörű imáit, inspirált, ihletett gondolatait ízlelgetjük meg szívünkkel-eszünkkel. S közben el-elcsodálkozhatunk azon, milyen Ararát-magaslatokat, tengermélyeket és pusztai végtelenség-élményeket sodor felénk a Szél ezredévek messzeségéből, buzgó bizonyságtelek tollal, ecsettel lejegyzett betűin át. És az imák szárnyán egyszerre csak kortársunk lesz a szír puszták népe, s áldott szívű sok bölcs tanítója. Semmivé foszlik az idő, s átélhetjük a különös pünkösdi csodát: a Lélek tereket, kilométerek ezreit és időket, évezredeket összesítő, múltat, jelent, jövőt jelen idejűvé sűrítő állandóságágát, vonzó fantasztikus szinkronizálását, egyidejűsítését. A Lélek kiáradásának, jelenvalóságának csodáját Isten jelen-létének cáfolhatatlan bizonyítékaként. Ez a Lélektől inspirált csodálatos imavilág nem csak az én szívemet ragadja meg, hanem már magával ragadta sok-sok millió szír, örmény, kopt, arám testvérünk szívét jó 1900 éven át nemzedékről-nemzedékre! Ez a megragadottság és csodálkozás indította a múlt század elején a bajor teológust, P.S. Landersdorfert arra, hogy a Bibliothek der Kirchenväter 6 kötetéből egyet a szír atyák, költők elragadó világának szenteljen. Ő szírből lefordította, s 1912-ben Münchenben publikálta Cyrillonas, Baleus, Antióchiai Izsák, Sarugi Jakab spirituálisan fantasztikus műveit. De Nyugatabbra is hódítottak lelkileg a szír atyák. Például Cambridgeben, ahol a tudós H. B. Swete 1914-ben írt közel félezer oldalas munkáját a „Szentlélek az ókorban” címmel azóta vagy tízszer adták ki újra.
AKI SZEMBENÉZETT AZ ISZLÁM KIHÍVÁSSAL: „ARANYSZÁJÚ” DAMASZKUSZI SZT. JÁNOS (650-754)
„Szorgalmas méhecske vagyok, az Igazság gyűjtögetője” – Damaszkusz és Pannonhalma kapcsolata
Ő a névadó városban született, a szír teológia legkiemelkedőbb művelője. Arab neve: Jahjá ibn Sarjun ibn Mansúr. Hosszú, 104 évig tartó életének kezdetekor Damaszkusz már az iszlám birodalom része volt, ezért is izgalmasak gondolatai. Ő a keresztyén-iszlám vallás és kultúra metszéspontjában élt sokáig, s a történelemben elsőként reflektált erre a helyzetre a maga módján. Olasz-görög tanító mesterétől zenét, csillagászatot, teológiát tanult, foglalkozott huszonévesen az arisztotelészi logikával, algebrával és az euklidészi geometriával. Sok himnuszt, imát, liturgiai szöveget írt, és részletes ortodox keresztyén hitvédelmi művet, Expositio fidei, a hit kifejtése címen. Ennek második fejezetében Herezisek címszó alatt ír az iszlámról. 100 féle tévtanítást sorol fel és bírál, ezek között csak az egyik az iszlám. Magáról ezt írta: „Szorgos méhecske módján mindent begyűjtök, ami megegyezik az Igazsággal, és hasznos ellenfeleinkkel szemben… Nem a magam okosságát adom nektek, hanem azokat az ismereteket, amiket kiemelkedő teológusok dolgoztak ki…”. Alapos ismertetőjében kitér az iszlám-hívők bibliai eredetére, akik Ismáel leszármazottai. Ők szerinte bálványimádók voltak eredetileg, a hajnalcsillagot és Afroditét tisztelték. Köztük volt Mohammed is, aki tanulmányozta az Ó-, és Újszövetséget, s egy áriánus (=Jézus istenségét tagadó) szerzetessel találkozott, aki tévtanokat adott tovább neki. Krisztusról Mohammed azt tanítja, hogy őt nem feszítették keresztre, s nem is halt meg, mivel Isten Őt szeretetből magához vette a mennybe…
De most inkább figyeljünk a Szentlélekről szóló tanításokra. Érdekes, hogy Damaszkuszi János művéből egy Cerbanus nevű pannonhalmai szerzetes fordított, amit Dávid pannonhalmai apátnak ajánlott. Ezt valamikor 1131-1150 között ültette át latinra, s egészen Párizsig eljutott fordítása. Lám milyen korán lett kultúraközvetítővé az akkori magyar értelmiség legjava Kelet és Nyugat között!
Lélek – fény – tűz – szellemföldrajzi befolyások
A Szentlélekről szóló nagy hitvédelmi műve első könyvének VII. fejezetében ezt írja: ”A Lélek olyan, mint a lélegzetvétel. Nem illik a kegyes hívőhöz, ha azt gondolja, hogy a Pneuma, a Lélek valami külső dolog, amit Istenhez mintegy hozzáadunk”. A Pneuma lényege szerint erő, ami az Atyától jön ki, s megnyugszik a Fiún, amit Ő a kijelentésben ad tovább. A fény és tűz összefüggésével világítja meg az Atya és a Fiú, meg a Lélek viszonyát, a Szentháromság titkát. A fény árad a tűzből, mondja, nem a tűz a fényből, utalva a Szentháromságban az Atya nagyobb és fontosabb voltára. De a tűz ott van a trinitásban, s fontos látni, hogy a fény nem szolgálója a tűznek, hanem kiáradása. A tűz világol, vagy a tűz fénye? A fénynek nincs saját lényege, hiszen tűz nélkül nincs fény. Atya-Fiú-Szentlélek nem esnek egybe, nem is vegyülnek össze egymással, hanem kölcsönösen összefüggenek egymással, és áthatják egymást, ez a perichorétikus kapcsolat. A fény és tűz végigkíséri a szír atyák gondolkodását, amiben nyilván a puszták forró melege, és a sivatag fölött vakítóan izzó Napnak is van szellemföldrajzi befolyása. Roppant érdekes, hogy A. K. Lev Tolsztoj orosz írófejedelem 1859. januárjában Damaszkuszi János „Иоанн Дамаскин” címmel költeményt publikált, aminek egyes részeit P. Csajkovszkij meg is zenésítette. Lám, ennek a szír teológus-költőnek a Lélek tüzéből áradó szellemi fénye, hatása nem csak Pannonhalmáig, Párizsig, Moszkváig, hanem még messzebb is kiáradt ezredévek alatt.
AZ IMA: ÉLETFORMA AZ ISZLÁM SZEME LÁTTÁRA - NINIVEI SZÍR IZSÁK (613-700)
Az ima a megszabadított ember szívének titokzatos, halk rezdülése
A szír atyáknál kezdettől fogva összekapcsolódott az ima és a Lélek. Így a Szír Izsáknál (613-700), Ninive püspökénél, aki az iraki Shabar monostorában élt. Szír-arám nyelven írta műveit, amit csakhamar lefordítottak etiópra, arabra, görögre és latinra. Ikonábrázolásán nem véletlenül látjuk a feléje alászálló, galambbal jelképezett Szentlélek jövetelét. Az ima fontosságáról és értékéről Logos/Ige című írásában így fogalmazott: „Minden aszkézisnek a csúcsa az ima, ami soha nem marad abba. Aki eljutott idáig, az lelki állhatatosságra tett szert. Ha a Szentlélek beköltözik valakibe, s lakozást vesz benne, akkor az nem tudja abbahagyni az imádkozást, mivel maga a Lélek esedezik benne szakadatlanul. Akár alszik, akár ébren van, mindig működik szívében az ima. Étkezhet vagy éppen ihat, pihenhet vagy dolgozhat, az ima jó illattétele mintegy magától száll föl szívéből Isten felé. Az ima ekkor már nem kötődik semmiféle meghatározott imaidőhöz, hiszen szakadatlan. Még az álomban is követi őt, csodálatos rejtélyesen, hiszen a megszabadított ember hallgatása már maga ima. Gondolatait Isten formálja meg lelkében. Szívének a leghalkabb rezdülése is olyan, mint az a hang, dallam, amit halkan és titokban énekel a láthatatlan Úrnak”. Mily gyönyörűek és igazak ezek a sorok! Az ima nála és sokaknál már életformává fordul át, és életet formál Isten dicsőségére. Ezeknek a Szentlélekben élő, Istennek éneklő atyáknak az utódai a mai üldözöttek, akik az idegen földön emelt sátrakban, mint a római amfiteátrumban eleik, képesek énekelni Istennek a hit és a remény énekét bármily borzalmas helyzetben legyenek is. Ez az, amiről Pál írta a Római levélben: „Amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8,26).
Isten jelenlétéről
Aki minden pillanatban lelke bensejében elmélyül, az mély megismerésnek örvend. Aki gondolatait a bensőre koncentrálja, megőrzi a Szentlélek ragyogását. Aki a szétszórtságot megveti, meglátja az Urat lelke mélyén. Aki az Urat látni akarja, lelkét meg kell tisztítania az Istenre való állandó emlékezéssel. Így minden pillanatban értelmének fényében látni fogja az Urat. Amilyen a hal sorsa víz nélkül, olyan az értelem sorsa az Istenre való emlékezés nélkül, ha hagyja magát a világ emlékképeivel sodortatni.
Az imáról
Mi tartozik a tökéletes imához? Minden földi dologtól szabad értelem és olyan lelkület, amely teljesen a remény jóságára irányul. Ha ez hiányzik, hasonlít az ember a magvetőhöz, aki szántóföldjébe vegyes magvakat vet el, vagy barázdáit egy ökörből és egy szamárból álló fogattal szántja.
A szétszórtság nélküli ima az Istenre való állandó emlékezés gyümölcse. Isten állandó összeszedettség által lakik bennünk, ha azt olyan ima kíséri, amellyel erőnket megfeszítve keressük Isten akaratát. Az önkéntelen rossz gondolatokat az önfegyelem korábbi hiánya okozza. Miben áll a lelki ima? Lelki imáról akkor beszélhetünk, ha a lélek – valódi tisztasága következtében – a Szentlélek hatása alatt tevékenykedik. Tízezerből egy ember kapja meg ezt a kegyelmet. Ez az ima halk sejtelme eljövendő állapotunknak, mert a természet minden olyan rendetlen indulat fölé emelkedett, mely a földi dolgokra való emlékezésből ered. Belső látás ez, amely az imában veszi kezdetét.
Mikor érjük el a lelki harcban a csúcsot? Mikor tudhatjuk meg, hogy ezen az úton elérkeztünk-e a célhoz, melyre törekedtünk? Mikor vagyunk méltók az állandó imára? Aki elérte minden erény csúcsát, az egy csapásra lelki hegyet épített magának. De aki még nem kapta meg a vigasztaló Lélek ajándékát, az még nem tudja gyakorolni az alvás közben az állandó imát. Ha a Szentlélek az emberben felépítette templomát, utána mindig tudunk imádkozni. Ha éjszakai elmélkedéseiteket egyesítitek nappali munkátokkal anélkül, hogy szívetek a buzgóságban gyengülne, késedelem nélkül megnyugodhattok Jézus szívén. Ez az én tanácsom: Tartsatok ki a békében és az éberségben amennyire tudtok, zsoltározás, hajlongás nélkül, és ha meg tudjátok tenni, szünet nélkül imádkozzatok szívetekben. De ne aludjatok!
Írta, néhány szöveget fordított: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
Kiegészítő források további tanulmányozáshoz:
http://www.monachos.net/library/index.php/patristics/themes/244-two-schools-alexandria-and-antioch
https://en.wikipedia.org/wiki/Patristics
https://en.wikipedia.org/wiki/John_of_Damascus
https://hu.wikipedia.org/wiki/Damaszkuszi_Szent_J%C3%A1nos
https://en.wikipedia.org/wiki/John_of_Damascus_%28poem%29
http://www.tiszta-lap.hu/hitunk_alapjai/320/Az-%E2%80%9CErenyek-szepsegenek-szeretete%E2%80%9D-7--resz/ A válogatás és a német nyelvű fordítás J. Gouillard alapján készült; v.ö. 3. jegyzet; P. Sedjan, Mar Isaacus Ninivita de perfectione religiosa; Párizs - Lipcse, 1909. A.J. Wenainck, Mystic treatises by Isaac of Ninieveh, Amsterdam, 1923; Migne, P.G. 86.
https://en.wikipedia.org/wiki/Isaac_of_Nineveh
https://www.unifr.ch/bkv/kapitel2336.htm
https://ortodoxszemle.wordpress.com/
Dr. Békefy Lajos, LÉLEKKÖSZÖNTŐ PÜNKÖSDI AKKORDOK 2015 (I.), Egybecsengő szólam az ókori szír atyáktól Bonhoefferig, 2015.05.19, bekefy.agnusradio.ro
Dr. Békefy Lajos, TŰZ ÉS TÜKÖR: A SZÍR PUSZTAI ATYÁKTÓL HEIDEGGERIG - LÉLEKHÍVOGATÓ (II.), 2015.05.21, bekefy.agnusradio.ro
Dr. Békefy Lajos, DAMASZKUSZI JÁNOSTÓL A MAI MENEKÜLTEK IMÁJÁIG – LÉLEKHÍVOGATÓ (III.), 2015.05.22, bekefy.agnusradio.ro
Kivirágzott a pusztaság – az imádság liliomvirágai (2)
Kivirágzott a pusztaság, mint a liliom, óh Urunk: a pogányokból való terméketlen Egyház kivirágzott a Te jöveteled által, amelyben megerősödött az én szívem”.
Az Ortodox Szemle 2016-05-06-i számából
