Idei pünkösdszentelő szellemi zarándok utunkon az ünnepig átváltunk „allegretto pentecoste” műfajba. Azaz gyorsacskán pünkösd felé. Felgyorsítjuk lelki utazásunkat az óegyház világában, s még koncentráltabban figyelünk a legszebb és legmélyebb imaörökségre, amit olyan gazdagon ajándékozott Urunk a világnak egykoron, s a kései utódoknak éppen a szír, közel-keleti atyákon, teológusokon, nagy imádkozókon keresztül - nekünk is. Üldözött szír és közel-keleti keresztyén testvéreink iránti szolidaritásból, figyelemből, megbecsülésből annak felfedeztetésére, közismertté tétele céljából hazai közvéleményünk előtt is, hogy az ő eleik, atyáik már a Kr. utáni 100-as évektől kezdődően élték, védték keresztyén hitüket. Felidézzük szenvedésben és elmélyülésben, pusztai vagy kolostorcsendben kigyöngyözött igeien szép gondolataikat és imáikat. Magyar eleink akkortájt még csillagfénynyi messzeségben voltak Krisztustól. Legalább 900 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy találkozzanak a keresztyénséggel, Krisztus fényével és a Lélek tüzével. Addigra szír, kopt, örmény, arám testvéreink már ezredévnyi keresztyén történetet írtak meg. Ez bizony több alázatra, odafigyelésre, érdeklődésre kell(ene) intsen minket! Nyissuk ki hát most Közel-Kelet csodálni való, gazdag lelki kincstárát…
Lenyűgöző 1500 éves költőiség - a Lélek csodás imavilága
Ha a cikk fölötti térképre tekintünk, ami a keresztyénség közel-keleti koncentrálódását ábrázolja, két erős szellemi-lelki centrumot, s annak több száz, akár 1000 kilométeres vonzáskörzetét fedezhetjük fel. Viszonyítási fix pontként Jeruzsálem és vonzáskörzete szolgál, az üdvtörténet és megváltás keresztyén központja. Hiszen ott zajlott le minden, ami Urunk életével, tanításával, váltságművével, s az emberiség üdvösségével, szabadításával összefügg. A szent várostól Északra látjuk Damaszkuszt, még feljebb Antióchiát, mindkettő, s az egész szír pusztai világ hatalmas szerepet kapott a keresztyénség elterjesztésében és meggyökereztetésében, a teológia és filozófia, a biblikus élet-, és világszemlélet felvirágoztatásában. Atyáik, tanítóik, teológusaik a Szentlélek tüze által látomások és belső hangok élményeit öntötték szavakba, a Szentlélek valóságos nagyzenekara, hatalmas kórusa szólt ott csaknem ezredéven keresztül üldözések, perzsa és iszlám nyomások közepette. Mégis tisztán, mélyen, gyönyörűen és fenségesen szólt a szír pusztákban és az antióchiai iskolákban, egyetemeken, kolostorokban, templomokban, és sokmilliónyi hívő életében a Lélek himnusza. A másik központ Jeruzsálemtől Nyugatra az egyiptomi kulturális központ, az ókori világ alkotó centruma Alexandria volt. Nem csak az akkori világ leghatalmasabb, ám megsemmisült könyvtárával, hanem az evangéliumot hirdetők, szellemi üzenetté formáló tudós keresztyén gondolkodók és imádkozók fellegvára is. Távolabb észak-keletre még Konstantinápoly vált fontos szellemi centrummá, s egészen távol, Nyugatra Róma. Mi a pünkösdre hangolódás jegyében tíz istenáldotta keleti teológus Szentháromság-imádó, Szentlélekben fogant gyönyörű imáit, inspirált, ihletett gondolatait ízlelgetjük meg szívünkkel-eszünkkel. S közben el-elcsodálkozhatunk azon, milyen Ararát-magaslatokat, tengermélyeket és pusztai végtelenség-élményeket sodor felénk a Szél ezredévek messzeségéből, buzgó bizonyságtelek tollal, ecsettel lejegyzett betűin át. És az imák szárnyán egyszerre csak kortársunk lesz a szír puszták népe, s áldott szívű sok bölcs tanítója. Semmivé foszlik az idő, s átélhetjük a különös pünkösdi csodát: a Lélek tereket, kilométerek ezreit és időket, évezredeket összesítő, múltat, jelent, jövőt jelen idejűvé sűrítő állandóságágát, vonzó fantasztikus szinkronizálását, egyidejűsítését. A Lélek kiáradásának, jelenvalóságának csodáját Isten jelen-létének cáfolhatatlan bizonyítékaként. Ez a Lélektől inspirált csodálatos imavilág nem csak az én szívemet ragadja meg, hanem már magával ragadta sok-sok millió szír, örmény, kopt, arám testvérünk szívét jó 1900 éven át nemzedékről-nemzedékre! Ez a megragadottság és csodálkozás indította a múlt század elején a bajor teológust, P.S. Landersdorfert arra, hogy a Bibliothek der Kirchenväter 6 kötetéből egyet a szír atyák, költők elragadó világának szenteljen. Ő szírből lefordította, s 1912-ben Münchenben publikálta Cyrillonas, Baleus, Antióchiai Izsák, Sarug Jakab spirituálisan fantasztikus műveit. De Nyugatabbra is hódítottak lelkileg a szír atyák. Például Cambridgeben, ahol a tudós H. B. Swete 1914-ben írt közel félezer oldalas munkáját a „Szentlélek az ókorban” címmel azóta vagy tízszer adták ki újra.
A HIT SZÉPSÉGE ÉS EREJE - BATNÉI SARUG JAKAB (451-521)
Ő „a Szentlélek fuvolása, az egyház hárfása”
Jacob von Batne vagy Batnéi Sarug Jakab (451-521) a legjelentősebb szír-arám mártír himnuszköltő, s a legismertebb költő-teológus. Valószínűleg 519-ben szentelték püspökké. Számos beszéd, és levél maradt fenn tőle. A bibliai írásmagyarázatról is többször írt, a mérsékelt allegorikus/jelképi magyarázat híve volt. Időmértékes versben szerette írni homíliáit, beszédeit. Az Ó-, és Újszövetség témáival foglalkozott ezekben, de az apostolok, szentek életével, az egyházi ünnepekkel is. Közel hetven írása maradt fenn a 760 prédikációból. Versei és himnuszai stílusuk szépségével és gondolati mélységével tették személyét a szírek kedvelt keresztyén költőjévé, amiért megkapta neve mellé ezt a megjelölést: „a Szentlélek fuvolása, az igazhitű egyház hárfása”. A közel-keleti jakobita és maronita keresztyén közösségek nagy tisztelettel őrzik emlékét még ma is, ahol sokak váltak hozzá hasonlóan az elmúlt években az egyház vértanújává az Iszlám Állam brutalitásai miatt, illetve kényszerű migránssá.
A Szentlélek megmutatta a hit teljes szépségét – az apostolok galambok
A Jakabról szóló életrajzok megemlítik, hogy „a Szentlélek csakhamar megmutatta neki a hit teljes szépségét”. Most egy részletet idézünk a pünkösdi nyelvcsodáról írt ciklusából, melynek első versében így fogalmaz: „Nyisd meg jóságosan, Uram, a Te kincsestárad ajtaját, hogy minden kincsből okosan és értelmesen merítsek, és azt napvilágra hozzam. Add nekem a megfelelő szót, mellyel a Te nagyságodról méltóképpen szólhatok, és kellő hangerőt is adj, hogy egész nap hirdethessem dicsőségedet. A Te Igéd erejével szeretném szavamat minden dalba belevinni, hogy a Te tudományod minden gazdagságából meríthessek. Lélegezd belém a Te Lelkedet, s én akkor felemelem Hozzád hangomat dicséretmondásban… Kérlek, add nekem az igazság beszédét, és ezért magasztalni foglak Téged!... A nyelvek elosztása kegyelmes ajándék volt, ezt az értelmes ember belátja, ha ebbe belegondol. Az apostoloknak a felülmúlhatatlan szeretet által jutott ez, éppen annyi, amennyit saját nyelvükön kívántak szólni. Amikor a sas magasba szárnyal, és kicsinyei szanaszét repdesnek, amikor megpillantják őt, rögtön odaszállnak a fészekre. A tanítványok ugyanígy várták azt az ajándékot, amit az Úr nekik megígért, hogy elküldi hozzájuk (Ján 7,39; 15,26; 16,7; ApCSel 1,8). A Szentlélekre vártak, akit az Atya küld, s őket világosan és egyértelműen megtanítja, hogyan nézzenek a Fiúra. A keresztre feszítés szétszórta a tanítványokat, de a Fiú mennybemenetele újra összegyűjtötte őket. Kajafás házában még sziszegett a kígyó, miközben a galambok, az apostolok a felházban gyülekeztek össze… A Fiú pedig azzal erősítette meg őket, hogy elküldte hozzájuk a Szentlelket, aki megtanítja őket minden igazságra… És a csend kellős közepén egy erős szélfúvás támadt. Élő tűzként jelentek meg a lángnyelvek az atyai házból, lángra lobbantották az apostolokat, s szavukat is tüzessé tették. És akkor mind elkezdtek bátran énekelni azon a nyelven, amelyen a Lélek megszólítatta őket. Egyszerű emberek voltak az apostolok, de akkor hirtelen bölcsességgel töltekeztek fel… Tüzes nyelvek jelentek meg felettük és szent lelkesülés hatotta át őket… Ott abban a teremben a Lélek iskolája nyílt meg, melyben a tanítványok a Világosság fiaivá formálódtak. Onnan indult el a tanítványi sereg, hogy a világot egybegyűjtse. Ott szólalt meg először a Szentlélek új, addig nem hallott hangokon, minden nyelven. És te egyszerű felház, az apostolok fegyverszobája voltál, ott öltöztek ők Lélekbe, hogy az egész világot Hozzád tereljék”. Amint láttuk, Jakab hatrészes költeményciklust írt a pünkösdi nyelvcsodáról, „a szent pünkösdvasárnap” bekövetkezett kegyelmi ajándékozásról. Azért is jelentős ez a ciklus, mert benne Sarug Jakab egyértelműen tanítja, szinte refrénszerűen sulykolja a teológiai igazságot, amit később filioque tanként tettek közkinccsé a keresztyénségben: a Szentlélek egyidejűleg az Atyától és a Fiútól jön. Ennek megfelelően tanítja, hogy a bábeli nyelvzavar és a pünkösdi „nyelvcsoda” is az Atya és a Fiú műve.
Az úrvacsorázás felházát megszemélyesítve dicsérte, s a misszió központjává tette
A ciklus 3. versében a Lélek megszemélyesítő, még a tárgyakat, objektumokat is személyes társsá változtató intimizáló, bensőséges viszonyt teremtő ösztönzése jelenik meg. A költeményben dicséri azt a termet, felházat, ahol Urunk az úrvacsorát osztotta a tanítványoknak, s ahová a mennybemenetel után összegyűltek. Ekképpen ír erről: „Ó, úrvacsorai felház, mennyivel magasztosabbak az események, melyek benned történtek azoknál, melyek Bábelben zajlottak le. Valóságos iskolai osztályteremmé formált téged a Lélek a világosság fiai számára. Benned összejőve tanulták meg ők a népek számára érthető kifejezéseket és nyelveket. Tőled indult el a testvéri csapat, felkészülve arra, hogy az egész világot összegyűjtsék. Tebenned, ó, osztályterem, zendült fel új és ismeretlen hangon a Szentlélek minden nyelven. Belőled áradt ki a fény, hogy az egész földkerekséget megvilágosítsa, ami addig sötétségben vesztegelt”.
A ciklus 6. versében a hozzáértő Mester tüzes felszerelést adott a tanítványoknak a Lélek segítségével, aki alászállott és csodálatos módon tanította meg őket az új ismeretre. „Tüzet hozok a világra” – mondta egykor Jézus. „A teremben a lámpákat már előkészítették, hogy a fényt felfogják, de azt a Világosságot, Aki onnan felülről érkezik, még nem fogadták be. Mivel összejöttek az úrvacsorai felházban, fellobbant a láng, és fellángolt bennük is. Onnan sugárzott szét az egész világra. Mint zúgó, bővizű patak, ömlött ki a tanítás minden nyelven, s az egyház mint valami liliomszál rügyezett ki a gazdag öntözés révén. Tizenkét vízfolyás áradt ki az úrvacsora csarnokából, s az egész földet lelki fákkal gazdag kertté változtatta. Soha ki nem apadó források nyíltak meg az Atya által, s Őáltala találtak utat maguknak az egész világ megöntözésére. Az úrvacsora felháza így változott át pezsgő vízforrássá, ahonnan minden irányban kiáradt az éltető víz. Onnan folyt ki minden víz, ami aztán gyönyörű tóvá alakult Sion házának vidékén. Tőled jött ki, ó királyi felház, az élet tanítása a föld minden népe javára”.
ANTIÓCHIAI IZSÁK (+460) A SZENTLÉLEK ÖRÖMÉBEN
Róla sem tudunk sokat. Valószínűleg 460 körül halt meg Edessaban. Ő is metrikus beszédeket írt, melyek közül 191 ismert, részben fenn is maradt. Költeményeiben összekapcsolja a Szentlelket és az irgalmasságot. A felebaráti szeretetről írott versében így fogalmazott: „A Szentlélek jön és könyörületet hoz magával, az emberek között viszont az egyik könyörtelenül elárulja a másikat. Ő azért jön, hogy kegyelmet és irgalmat gyakoroljon, az emberek viszont könyörtelenül ítélgetik egymást. A Lélek azért jön, hogy a vétkektől megszabadítson, az emberek viszont Bírónak nézik, aki mindent megítél és elítél. A Szentlélek viszont elkeseredik ezeken a visszásságokon és félreértéseken… A Szentlélek azért jött, hogy megszenteljen és meggyógyítson. A békesség az, ami a szív állhatatosságát adja, és a gyógyulásból ered az öröm, s az irgalmasság hozza a szív tisztaságát, a szeretet pedig a lélek nyugalmát. Örvendeztesd meg Uram lelkemet békességgel, és a Te szereteted tisztítsa meg szívemet, hogy tiszták legyenek gondolataim, melyekkel magasztallak Téged!”
A lelki harc eszköztára
Az egyház a világosság lánya. Isten emberei, a hívők és a szerzetesek, meg a remeték szeretik a pusztát és a tiszta hegyeket, mert alkalmas helyek ezek a lelki harchoz a Sátán ellen. Ebben a harcban a remetéknek, de minden keresztyénnek az ima a legfontosabb fegyvere, amivel az irgalmasság felé törnek előre. A Szentlélek Igéi a páncélzatuk, hiszen a Sátán szellemi erődítményei ellen küzdenek. A hit a védőpajzsuk. Munkájuk az ima. Amint egyik elérte a célját, rögvest másik imába fog. A Gonosz hegyes lándzsáival szemben tüzes szeretettel indulnak küzdelembe. Közben Dávid hárfája és a zsoltárok gyönyörűségére vannak az emberi szívnek. Mert nagyon jó az Urat magasztalni, s a Magasságosnak énekelni, s „lelki hárfám húrjain nevét dicsérni”. Így az igaz ember virágozni fog mint Libanon cédrusa, melynek levelei soha nem hullnak le, és szépsége meg nem fonnyad. Az Úr udvarában lakozik az ilyen ember, ahol a Lélek kiárad, s a hívőt megitatja magával isteni lényével. A Lélek éneke ad növekedést, s még ősz korában is virágozni fog az ilyen ember, mert azokat a megifjító melódiákat dúdolja, melyeket a Szentlélek titokzatosan áraszt rá lelkére.
A Lélek irgalmat hoz, nem bosszút
Antióchiai Izsáknak máig izgalmas és követhető gondolatmenetei vannak. Például arról, hogy a Szentlélek azért jön, mert irgalmat hoz, az emberek között azonban egyik elárulja a másikat. Azért jön a Lélek, hogy kegyelmet és irgalmat adjon, itt a földön pedig egyik ember tépi-marcangolja a másikat. Azért jön, hogy a tartozásunkat kiegyenlítse, mi pedig úgy tekintünk Rá, mint valami szívtelen bíróra! A Lélek megszomorodik, amikor ezt látja! „Én kegyelmet kívánok, de te engem bíróként mutatsz be. Nincs öldöklő fegyverem, csak gyógyító kegyelmem. Nem ítélő pálca van nálam, hanem a bűnbocsánat hangja. Nincs bennem semmi a bíró keményszívűségéből, hanem csak kiengesztelő szeretetem van, nem a hatalmasok erőszakszerző gondolatával járok el, hanem irgalmas szeretettel. Csak gyógyszert hoztam magammal, hogy ha beteg vagy, akkor meggyógyítsalak. Ha irgalomra szorulsz, jöjj hozzám! De ha bíró akarsz lenni, menj el tőlem! Orvos vagyok, nem bíró, s azt várhatod csak el tőlem, amit az orvostól elvársz. Azért jöttem, hogy a bosszúállást kiirtsam a világról. Te meg bosszúállást vársz el tőlem – így üzent az Úr a lelkeknek. Márpedig a Szentlélek csak gyógyítani és megszentelni jött…A békesség teremti meg a szív derűjét, s a gyógyulás azt az örömet, ami aztán irgalmat és a szív tisztaságát hozza létre, a szeretet pedig a lelki nyugalmat nyújtja. Örvendeztesd meg hát Uram, az én lelkemet békességgel és szereteteddel tiszta szívet teremts bennem, hogy tiszták lehessenek a gondolataim, amiket megfogalmazok, s így a Te dicséretedet zenghesse a szám.”
Írta, idézeteket fordította: Dr. Békefy Lajos
Továbbvezető irodalom:
https://de.wikipedia.org/wiki/Jakob_von_Sarug
Dr. Békefy Lajos, TŰZ ÉS TÜKÖR: A SZÍR PUSZTAI ATYÁKTÓL HEIDEGGERIG - LÉLEKHÍVOGATÓ (II.), in: bekefy.aagnuradio.ro, 2015. 05. 21.
Peter Nagel: Jakob von Sarug. In: Religion in Geschichte und Gegenwart (RGG). 4. Auflage. Band 4, Mohr-Siebeck, Tübingen 2001, Sp. 358.
https://hmmlorientalia.wordpress.com/category/cataloging/page/4/
https://de.wikipedia.org/wiki/Isaak_von_Antiochien
Hubert Kaufhold: Isaak von Antiochien. In: Religion in Geschichte und Gegenwart (RGG). 4. Auflage. Band 4, Mohr-Siebeck, Tübingen 2001, Sp. 243.
S. Landersdorfer (Hrsg.): Ausgewählte Schriften der syrischen Dichter Cyrillonas, Isaak von Antiochien und Jakob von Sarug (Bibliothek der Kirchenväter, 2. Reihe, Band 6), Kempten 1912.
