Idei pünkösdszentelő szellemi zarándok utunkon az ünnepig átváltunk „allegretto pentecoste” műfajba. Azaz gyorsacskán pünkösd felé. Felgyorsítjuk lelki utazásunkat az ó-egyház világában, s még koncentráltabban figyelünk a legszebb és legmélyebb imaörökségre, amit olyan gazdagon ajándékozott Urunk a világnak egykoron, s a kései utódoknak éppen a szír, közel-keleti atyákon, teológusokon, nagy imádkozókon keresztül - nekünk is. Üldözött szír és közel-keleti keresztyén testvéreink iránti szolidaritásból, figyelemből, megbecsülésből annak felfedeztetésére, közismertté tétele céljából hazai közvéleményünk előtt is, hogy az ő eleik, atyáik már a Kr. utáni 100-as évektől kezdődően élték, védték keresztyén hitüket. Felidézzük szenvedésben és elmélyülésben, pusztai vagy kolostorcsendben kigyöngyözött igeien szép gondolataikat és imáikat. Magyar eleink akkortájt még csillagfénnyi messzeségben voltak Krisztustól. Legalább 900 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy találkozzanak a keresztyénséggel, Krisztus fényével és a Lélek tüzével. Addigra szír, kopt, örmény, arám testvéreink már ezredévnyi keresztyén történetet írtak meg. Ez bizony több alázatra, odafigyelésre, érdeklődésre kell(ene) intsen minket! Nyissuk ki hát most Közel-Kelet csodálni való, gazdag lelki kincstárát…
Lenyűgöző 1500 éves költőiség - a Lélek csodás imavilága
Ha e térképre tekintünk, ami a keresztyénség közel-keleti koncentrálódását ábrázolja, két erős szellemi-lelki centrumot, s annak több száz, akár 1000 kilométeres vonzáskörzetét fedezhetjük fel. Viszonyítási fix pontként Jeruzsálem és vonzáskörzete szolgál, az üdvtörténet és megváltás keresztyén központja. Hiszen ott zajlott le minden, ami Urunk életével, tanításával, váltságművével, s az emberiség üdvösségével, szabadításával összefügg. A szent várostól Északra látjuk Damaszkuszt, még feljebb Antióchiát, mindkettő, s az egész szír pusztai világ hatalmas szerepet kapott a keresztyénség elterjesztésében és meggyökereztetésében, a teológia és filozófia, a biblikus élet-, és világszemlélet felvirágoztatásában. Atyáik, tanítóik, teológusaik a Szentlélek tüze által látomások és belső hangok élményeit öntötték szavakba, a Szentlélek valóságos nagyzenekara, hatalmas kórusa szólt ott csaknem ezredéven keresztül üldözések, perzsa és iszlám nyomások közepette. Mégis tisztán, mélyen, gyönyörűen és fenségesen szólt a szír pusztákban és az antióchiai iskolákban, egyetemeken, kolostorokban, templomokban, és sokmilliónyi hívő életében a Lélek himnusza. A másik központ Jeruzsálemtől Nyugatra az egyiptomi kulturális központ, az ókori világ alkotó centruma Alexandria volt. Nem csak az akkori világ leghatalmasabb, ám megsemmisült könyvtárával, hanem az evangéliumot hirdetők, szellemi üzenetté formáló tudós keresztyén gondolkodók és imádkozók fellegvára is. Távolabb észak-keletre még Konstantinápoly vált fontos szellemi centrummá, s egészen távol, Nyugatra Róma. Mi a pünkösdre hangolódás jegyében tíz istenáldotta keleti teológus Szentháromság-imádó, Szentlélekben fogant gyönyörű imáit, inspirált, ihletett gondolatait ízlelgetjük meg szívünkkel-eszünkkel. S közben el-elcsodálkozhatunk azon, milyen Ararát-magaslatokat, tengermélyeket és pusztai végtelenség-élményeket sodor felénk a Szél ezredévek messzeségéből, buzgó bizonyságtelek tollal, ecsettel lejegyzett betűin át. És az imák szárnyán egyszerre csak kortársunk lesz a szír puszták népe, s áldott szívű sok bölcs tanítója. Semmivé foszlik az idő, s átélhetjük a különös pünkösdi csodát: a Lélek tereket, kilométerek ezreit és időket, évezredeket összesítő, múltat, jelent, jövőt jelen idejűvé sűrítő állandóságágát, vonzó fantasztikus szinkronizálását, egyidejűsítését. A Lélek kiáradásának, jelenvalóságának csodáját Isten jelen-létének cáfolhatatlan bizonyítékaként. Ez a Lélektől inspirált csodálatos imavilág nem csak az én szívemet ragadja meg, hanem már magával ragadta sok-sok millió szír, örmény, kopt, arám testvérünk szívét jó 1900 éven át nemzedékről-nemzedékre! Ez a megragadottság és csodálkozás indította a múlt század elején a bajor teológust, P.S. Landersdorfert arra, hogy a Bibliothek der Kirchenväter 6 kötetéből egyet a szír atyák, költők elragadó világának szenteljen. Ő szírből lefordította, s 1912-ben Münchenben publikálta Cyrillonas, Baleus, Antióchiai Izsák, Sarug Jakab spirituálisan fantasztikus műveit. De Nyugatabbra is hódítottak lelkileg a szír atyák. Például Cambridgeben, ahol a tudós H. B. Swete 1914-ben írt közel félezer oldalas munkáját a „Szentlélek az ókorban” címmel azóta vagy tízszer adták ki újra.
CYRILLONAS/KYRILLONAS (360/70-410?)
Nemzeti és természeti katasztrófák között szült történelmi fohászok és öko-imák szállnak felénk időn és téren át!
Madrasák, himnuszok, ódák közösen mondott refrénekkel
Életéről nem sokat tudunk. 360/70 körül született Edessa tartomány keresztyén vidékén, és 410/20 körül halt meg. Két súlyos, mély nyomot hagyó esemény volt életében, ami vissza-visszatér vallási lírájában és beszédeiben. Az egyik a hunok betörése a Tigris-Eufrátesz vidékére, Mezopotámiába, illetve Perzsiába 396 körül. Hat nagyobb költeménye egyikében erről ír, a sáskajárásról, és más istenítéletről, így a hunok háborús pusztításáról. Azt is mondhatjuk, hogy az ő személye is valamiképpen kapcsolatteremtő a Kárpát-medence magyarságához. Hiszen az első nagy, kontinensekre kiterjedő történelmi migrációval, a hun népvándorlással, ami magával szippantotta később az ősmagyar törzseket is, ő is foglalkozott írásaiban. Erről a Távol-Keletet, Közel-Keletet, Ázsia nyugati részét, s egész Európát érintő és pusztító népvonulásról 396 körül írt munkáiban. Kéziratait ma is őrzik a British Museumban. Hat költeménye maradt így ránk: 396 mindenszentek ünnepén mondott énekes fohásza a sáskacsapás és más ítéletek miatt, kiváltképpen a hun háború miatt; himnusz Zákeus megtéréséről; himnusz a lábmosásról; első és második homíliája Krisztus pászkájáról; és a búzákról. A himnuszok vagy ódák neve: madrasák. Bennük már megjelennek a közösen mondott refrének egy-egy gondolati egység után. A madrasa-strófák 13 versből állnak. De ezek is átmennek egy korabeli, ismert másik műfajba, a mimrába, ami minden szabály nélkül íródott szabad vers vagy költemény. Madrasa és mimra váltogatja egymást Cyrillonas papköltői lelkében, és írásaiban, amiket aztán tűzzel énekeltek Isten magasztalására és a mártírok tiszteletére.
A Tigris és Eufrátesz vidékén elterülő városokra zúdultak rá a rabló hun seregek, s miként ma a fundamentalista terroristák, fosztogattak, s a lakosságot vagy lemészárolták, vagy elhurcolták, miután a perzsa nagyvárosokat nem tudták bevenni. Mintegy 18 ezer hadifoglyot ejtettek, akik viszont a rossz bánásmód miatt csakhamar meghaltak. Vonulások során érintették Cyrillonas városát, Edessat is. E történelmi földrengés előtt történt egy másik, tényleges földregés, az akkori Eufrátesz folyam mellett, amiről Augustinus és Marcellinus krónikája is megemlékezik. Iszonyú füstfelhő borult a tájra, s a föld napokon át rengett, még a császári főváros, Konstantinápoly palotáit is megrengette. Mindkét nyomorúságról írt a másik edesszai, Szír Efrém is, megemlítve, hogy mivel a hunok nem tudták a várost bevenni, a környéket elpusztították, kiváltképpen a kolostorokat és templomokat rombolták le, mint ma az IS erői.
Hangoljuk lelkünket a próféták énekeire, mert beteg a világ!
Ebben a pusztításban Cyrillonas himnuszaiban kérte az egyház népét közös könyörgésre Isten irgalmáért. „Ó, testvéreim, az egyház fiai, lányai, jöjjetek, gyülekezzünk össze! Öltsük föl a hit fegyvereit, és hangoljuk lelkünket a próféták énekeire! Szólaltassuk meg a zsoltármelódiákat a szív húrjain! Meg kell álljunk a küzdelemben, ne tétovázzunk. Ragadjuk kézbe a kereszt kardját, és szívünket erősítsük meg az ima oszlopaival”.
Nagyon elgondolkodtatóak, s szinte mindmáig igazak, recitálhatóak Cyrillonas sorai: „Beteg az ország, beteg a föld, de a te gyógyszered erős, Uram; a világ gyenge, de a Te fenyítésed hatalmas, Uram; a teremtett világ vergődik, de a Te erőd gyümölcsöző; az emberek a földre zuhantak, de a Te nevelőpálcád felénk nyúlt. Had öntsük ki színed előtt panaszainkat, s miközben szólok, hadd lélegezzek fel egy kicsit terheim alól. Csak egy cseppnyi kegyelmet adj nekem Uram, gyógyítsd meg gyermekeimet, s a betegeket mind!... Naponta nyugtalanság, szerencsétlenségek hírei, óránként csapások híre ér el minket, mindenütt csak harc és félelem! Napkeletről jöttek, akik pusztítanak minket. Uram, ha Te nem jössz el hozzánk, pusztasággá válunk. Ha a hunok fognak legyőzni minket, minek kerestem én akkor menedéket és példát szent mártírjaidnál?”. Elképesztően és meglepően aktuálisak imáinak szavai, s ezzel is azt üzeni: a történelmi színpad „díszletei” változhatnak ugyan, de az emberi lényeg, s a történelem mechanizmusai közben maradnak csaknem ugyanazok. Támaszt, erőt, vigasztalást, megértést, védelmet, békét éhezik-szomjúhozik minden emberi szív. Ezért: Uram, irgalmaddal vedd körül teremtett világod és néped, a népeket, egyházadat – könyörgött a próbatételben Cyrillonas.
Olvassuk csak kicsit tovább fejtegetéseit! „Napkelet jeladásodra fogságba került, elpusztított városai lakatlanok. Napnyugaton támadások, városaikat leigázták azok a népek, akik nem ismernek Téged. Meghaltak a kereskedők, eltűntek a megkereszteltek, asszonyok özvegyültek meg. Északot harcok szorongatják, ha nem avatkozol közbe, Uram, ott is pusztasággá lesz minden… Ha átadod a hunoknak, Uram városainkat, mivé lesz akkor szent egyházad dicsősége? Ne engedd, hogy az istentelenek keze uralkodjon azon az országon, amelyik Téged tisztel. Ne engedd, hogy azokat a királyokat, akik félik és tisztelik uralmadat, letiporják a hitetlenek… És mi lesz Déllel, ami tele van csodáiddal, fogantatásod, születésed, keresztre feszítésed helyeivel, meg ott jártad jó illattételével. Ahol jártál, Uram, s amely földet megáldottál, melynek vizében megkereszteltettél, tavaiban gyógyítottál, melynek korsóiban megsokasítottad a bort, ne engedd, hogy rettenetes hordák tiporják szent lábad nyomát!”.
Ezért tehát így folytatja Cyrillonasunk: „Uram, fordítsd el haragod kardját tőlünk! Lásd meg, s halld meg Uram, hogy himnuszok csendülnek fel a gyermekek ajkán, és asszonyok énekelnek Neked zsoltárokat!.. Vess véget, Uram, a háborúknak közöttünk, és töltsd be újra a földet üdvösséggel és békével! Adj nekünk Uram újra gyümölcsérlelő, napfényes nyarakat és áldott teleket!”.
Eljön a Lélek, s új nyelv születik meg bennetek
Második, Krisztus pászkájáról szóló homíliájában, mimrájában, kötetlen prózaversében a csodálkozó pap-költő ismét megszólal. S ez a csodálkozás, rácsodálkozás az evangéliumra minden más szemléleti csodálkozásának a forrása, iskolája, ami ma is és ránk is érvényes: „Amikor az Újszövetséget olvasom, új és csodálatos dolgok sarjadnak bennem. Amikor elgondolkodom az evangéliumról, rájövök, az élet üzenetével találkozom abban. János evangélista igehirdetése megragad, és hatalmas csodálkozásra indít. János és a vele lévők vízforrássá váltak a teremtésben. Így ízlelte meg az emberiség a tökéletes élet édes ízeit, a kitikkadt világ megelégült az evangélium által… És eljön a Lélek lángnyelvekkel, a Paraklétosz kijelentéseivel. Új nyelv születik meg és lakozik majd bennetek, a Lélek finom rezdülései elidőznek szívetekben. Mindez az ég magasából száll alá, és ráereszkedik ajkatokra. Ajkatokon tűz támad, szátokban lángok gyúlnak. Bár hallgat a szátok, mégis benyeli a tüzet, s bár nyelvetek hallgat, mégis befogadóvá válik. A lángnyelvek nem ártanak testi nyelveteknek, miként az izzó csipkebokor sem a mellette állónak. Tűznyelvük lesz a tanítványoknak, s olyan nyelvezeten szólalnak meg, amit korábban egyáltalán nem ismertek…”.
A Lélek tüze, melege kell, ami még az úrvacsorát is átjárja
De tudott a Szentlélek tűzéért, melegéért is könyörögni, s ebben is lehet ma példánk. A János 14,15-16-hoz kapcsolódva így írt:
„Új nyelv nyugszik meg rajtatok, a Lélek szárnyai vesznek körül titeket. Ezek a magasságból szállnak le rátok, és megpihennek rajtatok. Tűz száll az ajkadra, és lángoló tűz árad majd szádból”. A Lélek galambként nem csak szárnyaival vesz körül, és nyugszik meg rajtunk. Így szállt alá a Lélek Jézusra is keresztelésekor. Az úrvacsorára is a Lélek tüze és lángja száll alá Cyrillonas szemléletében. Szent tűz… A Lélek melege az úrvacsorát is átjárja. Érdekes, hogy Lélek nélkül sokszor bezárul a száj, amit hasonlított a városkapu bezárásához vagy a terhes asszony méhéhez. A Lélek volt az a tűz, ami betöltötte Mária méhét, hogy a Fiút hordozza. Már Gábriel főangyal is tüzes létezésben szólt Máriához. Az Örök Ige így a Szentlélek által öltött testet Mária testében.
Lenyűgöző Lélek-csoda, hogy 1620-1650 évvel ezelőtt a történelmi próbatételek, természeti csapások között mennyire késszé és képessé vált Isten népe, meg papjaik, teológusaik arra, hogy mindenben az Igére figyelve keressék az eligazodást, az útmutatást, az utat és az életet. Ennek a szír atyák közül a legnévtelenebb, legkevésbé ismert biográfiájú, de annál ismertebb szellemi-lelki szólója lett az edesszai Cyrillonas. Jó, nagyon jó tudni, hogy Isten népében ilyen egyértelmű, a lényegről szóló jeladások voltak, vannak, lesznek. Amikor nem a jel, nem a jeladó a lényeg, hanem az, amiről, Akiről szól! De jó lenne ebben egyre inkább hasonlítani Isten ókori szír szószólóihoz! Lehet tőlük Igére figyelést, történelemszemléletet, Isten ügyéért eltökélten izzó derűt, sötét sors-árnyékok között is a remény fényét és a szeretet melegét árasztó tanítványságot tanulni. Esetleg mai utódaiktól is?!
„A SZENTLÉLEK CITERÁSA” - SZÍR EFRÉM (306-373)
Himnuszos rokona Cyrillonasnak
A szír egyház igazi klasszikusa Szír Efrém (306-373), aki kiemelkedő egyházi tanító, író volt. A korabeli keresztyén szellemi központ, Edessza közelében halt meg. Úgy tudni, rokona volt Cyrillonasnak. Hogy testileg, vér szerint mennyire, ma már nehéz kikutatni. De lelkileg, szellemileg annál inkább. Szír nyelven írta műveit, alapos bibliaismerettel. Efrém az ókeresztény költészet legnagyobbika. Műveiben a teológia és a költészet összefonódott. Rímes prózában és versben írta homíliát. Himnuszaiban újra és újra megénekelte az embereket megszabadító Isten csodálatos kegyelmét. Nem keverte bele gondolataiba a görög teológusok elvonatkoztatott fogalmait személyről, lényegről, isteni, emberi természetről. Számos kommentárt, exegézist írt ó-, és újszövetségi könyvekhez. Roppant érdekes, hogy énekelhető verseket is írt, és örményre fordítva maradt fenn tőle néhány írás. A kötött beszéd híve volt, a madrasa már említett himnusz vagy ódaformáját használta ő is. Ezeket lehetett énekelni, viszont a már szintén említett mimra időmértékes beszédet nem. Írt 15 himnuszt a Paradicsomról, de 56 himnuszt a herezisek, tévelygések ellen, 87 himnuszt a hitről, Krisztusról, és Szentháromság-gondolatairól. Sokan őt tartják az egyházatyák kora legnagyobb keresztyén költőjének. Ő hatott legerőteljesebben a szír-arám irodalomra is.
A görög filozófia mérge ellen, a pusztai dicséretmondásért
Hogy mennyire ellene volt a görög filozófia beáramlásának az egyházba, azt jól mutatja ez a hitről szóló prédikációjából vett idézet: „Boldog ember, aki nem kóstolta meg a görög bölcsesség mérgét. Boldog, aki az apostol feddhetetlenségét nem hagyta el”. A Szentlélek mindeneket megelevenítő, vitalizáló erejét hangsúlyozza: „Az Atyától árad ki az igazság a Fiún keresztül, ami életet támaszt mindenekben a Lélek által”. Ezt „A pusztai dicséretmondás” című beszédgyűjteményében olvashatjuk. A költői forma mellett a Lélekről szóló megállapításai nagyon is józanul, realistán és biblikusan hangzanak. Többször énekel a Lélek lakozásáról az emberi szívben, a Lélek pecsétjéről, ami a megkeresztelteken látszik, vagy éppen a Lélek prófétai hatásáról. Kiváltképpen érezhető ez a Jónásról szóló részekben. Előszeretettel alkalmazza a Szentlélek jelképeként a melegség, tűz kifejezést: „Nézzétek a jelképeket: a Nap az Atyát, a Fény a Fiút, a melegség a Szent Lelket hozza közel hozzánk”. Megjelöléseibe tartozik más is, például a tűz és a Lélek összekapcsolása: „Vedd észre a tüzet és a Lelket szülőanyád ölében, lásd meg a tüzet és a Lelket a folyóban, amiben megkereszteltek, a tüzet és Lelket a mi keresztségünkben, és a kenyérben, s a kehelyben is lásd meg a tüzet és a Szent Lelket!”.
„A forróság elűzi a hideget, és az utálatos hallgatást a szájból, a fagyos csendet az ajkakról, és a száj, meg a nyelv beszélni kezd, mint a tűznyelvek, amelyek leszálltak a tanítványokra. A Szentlélek forróságával a tűznyelveken át megtöri a tanítványok hallgatását, az utálatos és fagyos hallgatást, ahogy a téli fagy sem tart tovább. A Szentlélek a tűznyelvek által, melyek alászálltak, megtörte a fagy erejét, és elűzte a félelmet a tanítványokból, és a némaság elszállt nyelvükről a mennyei lángnyelvek nyomán” – ilyen és hasonló megfogalmazásai szinte szószerinti hatással voltak Cyrillonasra is.
A Lélek illata betölti a levegőt – de Ő egyben határt is szab nekünk
Himnuszaiban érdekesen magasztalja a Lelket: Őtőle illatos a Paradicsom, s a levegő is lelki hatással leng körül mindent. Nem véletlenül jegyezhette le később Hieronymus (347-420) egyházatya, hogy Efrémet korában és később is a „Szentlélek citerásának” nevezték el. Állítólag írt egy külön iratot a Szentlélekről, ami azonban az évszázadok alatt elveszett. „A Szentlélek neve legyen számodra sövény. Ne lépd át azt a határt, amit Ő kijelöl. Hiszen Ő ismer mindenkit. És Ő nem szorul rá arra, hogy bárki bizonyítsa létezését. Fogadd el igaznak, hogy Ő létezik. De ne fogadd el igaznak, hogy Őt, s létezését bárkinek is igazolnia kell. Inkább hallgass, mert gyenge a szó, hogy róla szólj”.
Ma is aktuális imája – meg a gyöngyről és a soha nem hallgató hárfáról
|
|
Életem Ura és Uralkodója, Ajándékozd inkább szolgádnak Igen, Uram és Királyom, |
Egyik gyönyörű éneke a gyöngyről szól, amin keresztül az Úr Jézus szépségét, váltságművének páratlan értékét fejezi ki költői emelkedettségű szemlélettel és fogalmazással:
Ének a Gyöngyről (részletek)
Minden ékkövek közül egyedül te születtél,
az isteni Igéhez hasonló lettél,
kit egyedül önmaga számára szült a
Magasságbeli.
A csiszolt kövek is képmásaid
lettek, Istentől
született Mennyei.
Látható gyermek láthatatlan ölből: mily fönséges kép!
Fogantatásod - mag nélküli,
szenvedélytelen,
születésed – tiszta, vegyítetlen.
megérkezésed testvérek nélküli
- Te Örök, Egyetlen.
Természeted ó, gyöngy, hasonló a
Bárányhoz, aki
szelíden hallgat,
téged, ó gyöngy, kézbe vesznek,
átlyukasztva,
fülükbe függesztenek az emberek,
ahogy Krisztust is átlyukasztották,
keresztre
függesztve a Golgotán,
aki így jobban árasztja sugarait
az őt szemlélőkre.
Szépséged, ó, gyöngy, képviseli az
örök Fiú szépségét,
aki mint te, szenvedést öltött
magára:
ahogy Rajta áthatoltak a szegek, úgy
rajtad is,
téged is átlyukasztottak, ahogy az Ő
kezeit;
mivel szenvedett, Uralkodó lett.
a te szenvedésed is fokozta
szépségedet.
Széteső vagyok még Benned,
ó, Gyöngy,
de vágyom egybefogottá lenni,
Téged szemlélve, szeretnék Hozzád
hasonlóvá válni.
Te önmagadban összefogott;
és mert Te mindig rendezett vagy.
szeretnék Általad én is egységben
lenni.
Sok gyöngyöt gyűjtöttem,
Isten Fiának koronát alkotni.
De képességeim sok foltja miatt,
fogadd el ezen áldozatomat,
nem a te, hanem saját szükségemből
hoztam Eléd:
Mosd fehérré, tisztává minden
foltomat!
(Németből fordította:
Szűz Mária Mennybevételéről nevezett Margit nővér OCD és a Szent Arcról nevezett Hedvig nővér OCD)
Ő, akit a Szentlélek citerásának nevez az egyháztörténelem, valójában maga volt e titulálás igazi oka. 23. énekében egy ismeretlen, lelki énekek éneklőjének ajánlotta költeményét, s így fogalmazott: „Ő, hárfám, beszélj! A hallgatás az ellenséged. Mond el azt, amit csak a nyelv el tud mondani!”… „Tisztísd meg lelked hárfáját a vitától. Rendezd a húrokat…Állj aztán Isten elé, s kezdj el Neki énekelni!”. „Te élő hárfa vagy, beszélő hárfa. Szabad akarat vezeti húrjaid és szavaid. Ó, hárfa, aki saját elhatározásodból Istennek énekelsz, hangold fel magad tiszta harmóniákra és játssz minden diszharmónia nélkül! Kerüld a vitát! Légy minden kijelentett dolog tanulója, és mondj el szépen, félelem nélkül mindent!”.
Mindehhez nincs mit hozzátenni, legfeljebb ennyit: Soli Deo Gloria – egyedül Istené a dicsőség, a nagy Alkotóé, hogy 1620-1630 éven át máig zeng, inspirál a szír puszták messzeségéből a Lélek sokszólamú himnusza. Valóban csoda, hogy abból a hangból ennyi minden fennmaradt, mert nem hal, nem halhat el a Hang, mert Ő Istenből vétetett. Akinek van füle a hallásra, hallja meg, mit üzen az Úr a szír puszták felől!
Írta, idézeteket részben fordította: Dr. Békefy Lajos
Továbbvezető irodalom:
https://de.wikipedia.org/wiki/Kyrillonas
http://www.unifr.ch/bkv/bucha111.htm
http://tiszta-szivvel.blogspot.hu/2010/01/szir-szent-efrem-enek-gyongyrol.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Patristics
http://pictures.abebooks.com/SCHLOSSANTIQUARIAT/15400791035.jpg
http://www.bible-history.com/sketches/ancient/harp.jpg
Dr. Békefy Lajos, LÉLEKKÖSZÖNTŐ PÜNKÖSDI AKKORDOK 2015 (I.), Egybecsengő szólam az ókori szír atyáktól Bonhoefferig, 2015.05.19, bekefy.agnusradio.ro
Dr. Békefy Lajos, TŰZ ÉS TÜKÖR: A SZÍR PUSZTAI ATYÁKTÓL HEIDEGGERIG - LÉLEKHÍVOGATÓ (II.), 2015.05.21, bekefy.agnusradio.ro
Dr. Békefy Lajos, DAMASZKUSZI JÁNOSTÓL A MAI MENEKÜLTEK IMÁJÁIG – LÉLEKHÍVOGATÓ (III.), 2015.05.22, bekefy.agnusradio.ro
