Vannak időszakok, amikor a dolgok nagyon összejönnek. Nem csak a nyári 37 fokos kánikula miatt. Hanem történelmileg és egyházilag is. Nem csak a briteknél, a kilépés-pártiak győzelme miatt, a bennmaradás-pártiak vesztése miatt, nem csak David Cameronnak, hanem Ferenc pápának is, aki ezen a különös pénteken, június 24-én kezdte meg örményországi látogatását. Meglepetések minden oldalon. A nemzetközi sajtó már Anglia Trianonjáról ír, és a pápa felelősségre és józanságra intő szavait idézi. A német és a brit egyházak pedig imádságra és a béke megőrzésére szólítanak fel. Mi pedig azt érezzük, hogy a felgyorsult és rendkívüli európai és közel-keleti forró napokban mintha feltűnnének előttünk a különös történelemíró kezek. De kihez tartoznak ezek? És vajon mit írnak, s mit írnak még? (Forrás: kathpress.at; asianees.it; pro-medienmagazin.de; ekd.de)
Örményország és a pápa lenne a középpontban, ha nincs Brexit – a népirtás viszont mindenkor népirtás
Erre a forró hétvégére nagyon készült a Vatikán és az Örmény Egyház, köztudottan azért, mert tavaly volt 100 esztendeje a borzalmas, másfél millió örmény életét követelő, kioltó nagy népirtás-sorozatnak, amit az akkori Oszmán Birodalomban e nagyszerű, évezredek óta keresztyén néppel szemben elkövettek. A pénteki napon megkezdett örményországi pápai látogatás, ami június 26-án zárul, első renden az Örmény Apostoli Egyháznak és a népirtás sebeit még ma is lelkükben viselő örmény millióknak szól, de az ország 200 ezer római katolikusának is. A megemlékezésen túlmenően ökumenikus nyilatkozat aláírására is sor kerül, amit Ferenc pápa majd ünnepélyesen II. Karekin örmény pápával, katholikosszal fog ellenjegyezni. A katolikus egyházfőnek ez a látogatása ebben a kaukázusi régióban most az indító látogatás, melyet még szeptember-októberben követ egy azerbajdzsáni és grúziai látogatás. Mint ismeretes, a német Bundestag tavaly kiadott egy állásfoglalást, amiben a törökök ellen 100 éve elkövetett brutális gyilkosságot népirtásnak, genocídiumnak nyilvánította (lásd erről e: Német szövetségi elnök: 100 éve egyértelmű népirtás – 2015. ápr. 24, bekefy.agnusradio.ro; Az örmények elleni genocídium 100. évfordulóján ökumenikus fórum, 2015. ápr. 23. ugyanott…).
Ferenc pápa most hasonlóképpen nyilatkozott: „Ez a tragédia, ez a népirtás volt a nyitánya az elmúlt évszázad sok elképesztő katasztrófájának, melyeket az abnormális rasszista, ideológiai vagy éppen vallási motivációk tettek lehetővé”. A katolikus egyházfő azt reméli, hogy az emberiség „ezekből a tragikus eseményekből levonja azt a tanulságot, hogy csak felelősen és okosan szabad lépéseket meghozni, így meg lehet előzni annak veszélyét, hogy ilyen bűntettek ismét megtörténjenek”. Ebben a vonatkozásban nem hagyta említés nélkül a sztálinizmust és a nemzeti szocializmust sem, Kelet és Nyugat két hatalmas történelmi bűnét. Várhatóan a törökök most is hevesen fognak reagálni a pápa szavaira, de Federico Lombardini vatikáni szóvivő megjegyezte: távol áll a pápától, hogy újabb konfliktusokat gerjesszen. A pápa mindig a béke és a kiengesztelődés érdekében emeli fel szavát – fűzte hozzá. Ezért is szólt háromnapos örmény utazása kezdetekor arról, hogy mennyire fontosnak tartja a konfliktusoktól nagyon megterhelt Kaukázus-térség vezetőinek és népeinek figyelmét felhívni a viszonyok rendezésére. Főként Karabah-tartományra gondolt, ami miatt Örményország és Azerbajdzsán között a mai napig igen veszélyes feszültségek vannak.
A pápai repülőn jött a hír a Brexit-ről – nemzetközi egyházi reakciók
A pápa a külön gépen vele utazó újságíróknak rendezett sajtótájékoztatón Nagy-Britannia EU-ból történő kilépéséről döntött népszavazással kapcsolatosan megjegyezte: ez volt a nép kifejezetett akarata. „Ez a döntés nagy felelősséget igényel mindnyájunktól, hogy ez a brit nép és az európai kontinensen élők javát szolgálhassa. Én ezt várom ettől a döntéstől” – hangsúlyozta Ferenc pápa.
A nemzetközi katolikus és protestáns sajtó részletesen és gyorsan reagált a Brexitre. Szomszédunk, Ausztria EU-püspöke, Aegidius Zsifkovics kijelentette: csak akkor lenne az európai álomnak vége, ha kontinensünkön az emberi jogokért történő fellépés kerülne az utolsó helyre. Szerinte a brit kilépés erőteljes felhívás arra, hogy új európai humanizmus szülessen meg. Egyrészt a britek döntését tiszteletben kell tartani, de azt is hozzáfűzte: ez azért elszomorító, mert visszaveti az európai egyesülést, az európai identitás elmélyülését és erősödését, s az európai szolidaritási közösséget is. Ez a kilépés figyelmeztet arra, hogy kontinensünk népeinek újra kell gondolniuk nem csak a migráció által felvetett feszítő kérdéseket, hanem az integrációs képességgel, a párbeszéddel, a kultúrák találkozásával összefüggő problémákat is.
Hol van Európa lelke és az európai identitás? – A vidéki népesség kimaradt a folyamatokból!
Az innsbrucki teológus, Jozef Niewiadomski szerint ez a kimenet részben következménye az utóbbi évek sehova nem vezető, tisztázatlanul hagyott vitáinak az európai lélekről, identitásról. Amikor az ilyen vitákat kinevetik, komolytalannak tartják az EU-ban, nem lehet csodálkozni a brit reakción, jóllehet ez nem ezzel a kérdéssel függ első renden össze. Persze, fontosak a gazdasági viták, de legalább ennyire az európai identitás, az európai lelkület kérdései is, melyek egyre inkább elvesznek a semmiben. Sem a mindennapi közbeszédben, sem az akadémiai vitákon nem sikerült az európai lélek és identitás kérdéseit konkrétabban megfogalmazni. De a Brexit arra is figyelmeztet, hogy az EU vidéki vesztesei szóltak bele a folyamatokba talán most először eredményesen. „Kétségtelen, Európa a vidéki, mezőgazdasági rétegeket szem elől tévesztette, nem tudta őket igazán integrálni, s ennek most nagy árát fizetik, fizetjük”.
Hogyan látja mindezt a londoni vallásfilozófus? – Radikális megtérést! Vagy Britannia Trianonja?
Robert Deinhammer londoni vallásfilozófus úgy látja, a kilépés erős kritikát fogalmazott meg a brit elitről és arról a stratégiáról, amit az utóbbi időben megvalósítanak. Vagy lesz radikális megtérés Európában, és akkor újrakezdés, aminek az EU intézményekben mélyreható reformokat és szemlélet váltást kell hoznia, vagy a Brexit további borulásokat, kilépéseket, dominóreakciókat indíthat el. Deinhammer szerint a kilépésben megfogalmazódott annak bírálata is, hogy a brit politikai és média-elit realitásérzéke nagyon lecsökkent. Úgy tűnik, az Egyesült Királyság elérkezett válságának állapotához, s a jövőben az egység fenntartása nagyon nehéz lesz. Nem véletlen tehát, hogy a magyar történelemben jártas szlovák sajtó Britannia Trianonjáról ír. Skócia és Írország a britektől függetlenül bennmaradását mérlegeli, Spanyolország meg Gibraltárról álmodozik. Mégis Európa térképének átrajzolása előtt állunk? Az észtek szerint nem véletlenül emelte fel pezsgőspoharát Putyin elnök ezen a különös éjszakán?! A londoni vallásfilozófus szerint eljött az ideje annak, hogy az egyházak sokkal intenzívebben követeljék és folytassák az EU-identitás valós dimenzióinak a megvitatását és felrajzolását.
A brit egyházak felhívása – minden brit egyesüljön az országért!
Miután a Brexit-döntés megszületett, péntek reggel a brit egyházak szinte azonnal és egy időben sorra adták ki felhívásaikat, melyben a lakosságot imára kérik a politikusokért és az országért. Az egyházak megint a remény zászlóvivői! Jó ezt leírni ebben a kritikus és bizonytalan helyzetben. Van egyházi vezető, aki úgy fogalmaz, hogy a nagyfokú bizonytalanság időszakát éltük át, s most eljött az imádság ideje. Az Angol Egyház érsekei azt hangsúlyozzák, hogy Nagy-Britannia népességének szavazási eredményétől függetlenül minden brit egyesüljön abban a közös feladatban, hogy nagyvonalúan és megbízhatóan építsék tovább az országot. Hidakat, nem kerítéseket kell építenünk! – hangsúlyozzák. Felszólítanak arra, hogy David Cameron miniszterelnökért még erőteljesebben imádkozzanak. az Egyesült Református Egyház nyilatkozata kiemeli: „A megosztott vélemények közepette is fenntartjuk, ápoljuk, erősítjük a közösséget, barátiak szeretnénk maradni minden ember iránt, és Jézus szeretetét osztani”. Az egyházak abban is segítenek, hogy más országok népeivel igyekeznek fenntartani egyházközi kapcsolataik révén a jó viszonyt. Hétfőn nyilvános facebook vita és beszélgetés lesz a katolikus kardinális, Vincent Nichols és a canterbury anglikán érsek, Justin Welby között.
Welby érsek, az Angol Egyház feje és John Sentamu yorki érsek közös nyilatkozatot adott ki. Ebben rámutatnak: „Függetlenül attól, ki milyen döntést hozott a referendumban, az Egyesült Királyság polgáraiként továbbra is együtt kell azon dolgoznunk, hogy tágszívű és előre tekintő országot építsünk. Olyat, ami az emberi haladást szolgálja az egész világon”. Adja Isten, hogy az egyházvezetők igaz prófétának bizonyuljanak – hazájukban is!
*
Nehéz és forró napok jönnek ezen a nyáron Európára és az Egyesült Királyságra. Ebből Vatikán és a pápa ugyanúgy nem tudja és nem is fogja kivonni magát, mint az angliai protestáns és katolikus egyházi vezetők, és hívő milliók. A politikusok és előbb-utóbb a brit uralkodó sem. Az örményországi látogatás is figyelmeztet: puskaporos és konfliktusokkal terhelt világban élünk. Akármerre lépünk, tojáshéjon, potenciális aknákon, hadüzenet nélküli lokális háborúk futóárkaiban járunk-kelünk. Nagyon kell vigyázni magunkra és erre a világra. Mert a száz évvel ezelőtti reflexek még nem haltak el a népek „lelkéből”. Nem kulturálódott, javult fel annyira sem Kelet, sem Nyugat embervilága, hogy a bennünk szunnyadó vadság korabeli vérengző ösztönlényt, a modern kannibált mindörökre elfeledhetnénk. A genocídium „egykori” históriája és a nemzeti önértékelés működési zavarai, valamint meglepetései, Brexit és ISIS-ek éberségre, józanságra intenek. És imára, ebből adódóan felelős cselekvésre. Hiszen aki imádkozik, az meggondoltan, emberségesen cselekszik, vigyáz a szavaira, és döntéseire. Európa, Britannia, Örményország, Vatikán és Budapest – még van mire vigyáznunk!
Írta: Dr. Békefy Lajos PhD, a KDNP PM külügyi titkára
