A modern világ egyik legnagyobb kérdése továbbra is a Mammon, a pénz, ennek látszólagos világuralma. Hogyan viszonyulunk református keresztyénként a pénzhez, a gazdasághoz, mindahhoz, amit megmar a rozsda, s elemészt a moly? Sorozatunkban rácsodálkozhatunk arra, mennyire időszerűek, eligazítóak, hitben felszabadító, függetlenítő hatásúak a bibliai gazdaságtan több ezer éves igazságai és útmutatásai. De választ keresünk és találunk majd arra is, mit tanítottak reformátoraink és magyar eleink, s 20-21. századi protestáns utódaik a gazdaság, a gazdagság, a pénz, a korrupció jelenségeiről és hitbeli viszonyulásukról ezekhez, hogyan alkották meg az elég és a hála gazdaságetikáját. Szellemi utunkon a Bibliától Genfen át egészen Accráig jutunk, Kálvintól Ravaszig és 2017-ig, a reformáció 500. évfordulójáig.
A protestáns országok többszázados gazdasági fölénye és a hála-etika összefüggése
Egy évszázaddal ezelőtt az azóta világszerte ismertté vált Max Weber megírta korszakos könyvét a protestáns etika és a kapitalizmus szelleme összefüggéseiről. Nem azt állította, hogy a protestantizmus volt a kapitalizmus melegágya, hanem azt, hogy a 16. századi hitújítás hozta magával azt a magatartást, mentalitást, így a puritanizmust, a takarékosságot, az evilági aszkézist, a tékozlás mentes gyarapodást, a munka szinte istentiszteletté formálásnak szemléletét, ami a lassú, többgenerációs anyagi felhalmozást idézte elő. A protestáns életmód alapmotívuma a hála volt. Az, hogy Istennek Jézus Krisztusban adott váltságműve, s ennek hittel való elfogadása révén megszabadultunk hiábavaló életünktől, s mindent ajándéknak tudunk tekinteni. Az ajándékért pedig hálásak vagyunk, és egész életünket az Úr szolgálatába állítjuk. Ez az alapvető és sajátosan protestáns szemlélet pedig áthatotta az egész életet, így a gazdálkodást és a gazdaságot is. A hála, a mindenért hála etikus alapállását és fantasztikus gazdasági felhajtó erejét további történelmi adalékokkal és érvekkel támasztotta alá a másik nagynevű heidelbergi történész, teológus, a protestáns Ernst Troeltsch, aki szintén korszakos művet írt az 1910-es évek derekén A keresztyén egyházak társadalmi tanításai címmel. Weber és Troeltsch történészi kutatásait aztán napjaink brit gazdaságtörténésze és gazdaságstatisztikusa, az egykor híres holland református egyetem, Groningen kutatójaként negyvenévi kutatással támasztotta alá.
A Maddison-statisztika bizonyító ereje, a hálaetika ereje
Angus Maddison gazdaságstatisztikai kutatásai és az itt közölt ábra azt az összevetést mutatja, amit ő 1500-tól napjainkig precízen feldolgozott. A kék szín a római katolikus országokat jelöli, azokat, ahol a lakosság többsége katolikus volt (Itália, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Belgium, Ausztria, Írország), a barna szín a protestáns többségű országokat mutatja (Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, Anglia, Németország, Hollandia, Svájc). A reformáció kora és 1850 között, Maddison első ábrájának értelmezéséhez hozzátartozik még az az adat, hogy a jelzett időszak végén (1850) a három vezető protestáns országban a katolikusok százalékaránya az összlakossághoz képest 1%, a négy vezető katolikus országban pedig hasonló a protestánsok aránya a katolikus többséghez viszonyítva. Maddison mértékegysége az egy főre eső nemzeti jövedelem, a GDP volt, aminek pozitív irányú változásával és folyamatos növekedésével bizonyította a protestáns hálaetika, etikus gazdaságszemlélet és gazdálkodás fantasztikus értékképző, anyagiakban, materiális javakban is mérhető, kimutatható „fölényét”. És azt, hogy a lelki, spirituális töltés, valamint az anyagi gyarapodás között szoros összefüggés áll fönn, megcáfolva, de legalábbis kérdésessé téve ezzel minden más gazdaságtörténeti koncepció kizárólagosságát. A Maddison-ábrákból napnál világosabban kiderül, hogy a gazdasági életnek nem csak a nyers érdek, az önző nyereségvágy, a kíméletlen vad-kapitalista harácsolás ösztön lehet felhajtó ereje, hanem a hit és annak hálában megmutatkozó munkálkodása. Az ábrán, amit itt közlünk, jól látható, hogy kb. az 1600-as évek közepére, illetve 1700-ra értek be Európában, a protestáns országokban a hálaetika erőteljes gazdasági gyümölcsei, a prosperitás mutatói. Akkorra a protestáns országok átlag GDP-je 1200 dollár/év, a katolikus országoké 950 dollár/év. A 250 dolláros átlagkülönbség rohamosan növekszik. 1820-ban már 400 dollár a különbség a protestánsok javára, 1850-ben 480 dollár. 1940-ben a különbség már 2200 dollár a protestánsok javára. Maddison gazdaságszociológiai, gazdaságpszichológiai és gazdaságetikai kutatásai egyértelműen mutatják: a hitnek és a keresztyén életmódnak, az elégnek, a megelégedésnek és hálának kulcsszerepe volt Európa gazdasági fellendülésében. A legnagyobb lendületű GDP növekedés a századok alatt a többségében sokáig református Svájcban volt, az 1600-as évekhez képest 330 %, míg e vizsgált időszakban a leginkább prosperáló katolikus országban, Itáliában mindössze 160 %. 1850-1940 között a protestáns országok átlagos növekedése 223%-os volt, a római katolikus országoké 137%. Maddison kutatásai beigazolták, hogy a protestantizmus olyan gazdaságszemlélettel és gazdálkodási magatartással, etikával ajándékozta meg a világot, ami a tisztességes, a korrupció és uzsoramentes gyarapodás, az ésszerűség, a felelősség, s az igazságosság elvei mentén nem csak gazdaságot, hanem világtörténelmet formáló erővé is vált. Mindennek hátterében sokkal több minden van, mint biográfia, szociokulturális fejlődés, gazdasági geográfia. Úgy mondhatjuk: a protestáns hitbeli szocializáció csodájával állunk szemben. Hogy ez miként bontakozott ki bibliai és reformátori-teológiai alapon, azzal a következő részekben foglalkozunk…
Írta: Dr. Békefy Lajos, a KDNP PM külügyi titkára
