A kutatások és a tapasztalatok alapján nem férhet kétség ahhoz, hogy a sabbat-törvénynek, a szombat-évnek, a nagy ünnepi évnek, továbbá az elengedés 50. évének, a hetes számrendszer adta ritmusnak alapvető jelentősége, értelme és célja volt. A heti tagolású időrend, a munka és a pihenés létritmusának beállítása és betartása révén az isteni gondviselésben bölcsen előre látott, s elrendelt rendszeres relaxáció, a rehabilitálódás, a testi-lelki kondicionálás biztosítása történt meg. Ennek révén az ünnepnapok-hétköznapok, a szent alkalmak Istenre koncentrálásának, s a dolgos hétköznapok emberi szükségletekre összpontosító munkája, s az emberek együttműködése révén a megújuló humánenergiák segítségével a létfenntartás eszközeinek megtermelése nem a kommunista, kapitalista vagy feudalista eltulajdonlás, hanem a kétkezi munka révén. Majd az ész-kéz hatékony együttműködése, a termelői találékonyság segítségével. Ezzel, tehát a létritmus beállításával és a termelékeny munkaerő megújítását szolgáló szakrális és profán munkaidők váltakoztatásával indult el az öko-szociális, az istentisztelet és emberszeretet egységét, kölcsönösségét biztosító és prosperáltató hálaetikai alapú gazdaság és gazdálkodás. Az Isten és emberszemlélet egységéből építkező haladás. Az ószövetségi szombat-törvényeknek nem csak a természet rehabilitálása volt a célja, hanem a közösségi és egyéni rehabilitáció, amelynek az életkezdési esélyek, az igazságosság és az elengedés közösségi és egyéni mentális innovációja révén rendkívüli történelmi jelentősége volt.

SZOMBAT AZ EMBERÉRT…

Nem véletlenül, hanem nagyon is gondviselésszerűen történt, hogy a jó szombat törvényekkel, amiket Urunk is szinte maradéktalanul betartott, de bizonyos ponton felülírt, a szombatot felszabadította mentő, embert segítő erővé. Ezért fogalmazott így: a szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért (Márk 2,27), de hozzátette: az Emberfia Ura a szombatnak is (Márk 2,28). Isten nem kommunista szombatot, robot-, és pláza-vasárnapot, meg nyitva tartást hirdetett, nem hétnapos kapitalista és kommunista hős munkahetet, hanem egyrészt humanizálta, másrészt visszaemelte isteni rangjára azzal, hogy a Szabadító Jesua-Jézus alá rendelte a szombatot.  Sőt: azt is mondhatjuk, hogy Jézus még jobban ráerősített az ószövetségi sabbat-rendelkezésekre, hogy ne legyen a mérhetetlen emberi és természeti kizsákmányolás a gazdasági haladás oka és motorja, hanem legyen meg mindennek az „önrendelkezési” jogosultsága: az ember dolgozzon, de ünnepeljen is, imádkozzon, de munkálkodjék is, ugyanígy a természet is virágozzék, gyümölcsözzön, hozzon termést az embereknek a föld. De legyen meg a föltöltődési esélye, regenerációs joga is. Hallatlanul forradalmi nóvum volt ez a szemlélet, mintegy 2500-3000 évvel megelőzve a mai ökológiai gazdaság-, és természetszemléletet.

A BIBLIA IMPERATÍVUSZA (ÖKO-SABBAT, GAZDASÁGI IGAZSÁGOSSÁG, TESTVÉRI SZOLIDARITÁS)

Az Istenre figyelő ószövetségi törvényalkotás unikuma, áldása volt, hogy biztosította az Úr akarata szerint a Föld sabbatját: „Legyen nyugalma a földnek is az Úr nyugalomnapjához hasonlóan… a hetedik esztendő legyen teljes nyugalma a földnek” (3Mózes 25,2; 4).

Istenien tökéletes és igazságos volt az Úr rendelkezése az 50. esztendőről, amikor az Úr „migránsai” is hazatérhettek. Micsoda gazdasági felszabadítás, csoda volt, amikor a 3Mózes 25 értelmében bekövetkezhetett a történelemben azóta sem nagyon megismételt nagy gazdasági csoda, a totális rehabilitáció: a „Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának… jusson hozzá újra mindenki a birtokához.” Hogy ez mekkora mentális öröm, ujjongás, megújulás, belső energiarobbanás, és teljes innováció volt, ezt ma fel sem tudjuk fogni igazán. Ha a bankok elengednék a betétesek hiteleit, az országok adósságát legalább bizonyos mértékben fél évszázadonként, s így adnának hatalmas anyagi, mentális és lelki lökést az újrakezdésnek, a megalázottság, lebénultság, a szegénység alóli feljövetelnek – ez kimondhatatlan alkotó energiákat is mozgósíthatna. Amit az emberek ma már a világméretű uzsora civilizációban már el is felejtettek, azt tette meg az Úr az Ő népével, s azt tette meg őseredeti gazdasági renddé! Erről soha ne feledkezzünk meg. Az emberarcú piacgazdaság forrása az Isten-arc kiábrázolása a törvényekben, a napi gazdasági gyakorlatban – hihetetlen és érthetetlen, milyen messze támolygott el ettől világunk.

A HONFITÁRSAK VÉDELME ÉS A H-M-P-H CSODAKÉPLET

Meg attól is, ami ezzel a közösségi etika, a fairség szintjén összefüggött: a „Ne csapjátok be honfitársaitokat!” (3Mózes 25,17) felszólításától. A teljes nincstelenné tétel ellen, az ember emberi méltóságától történő, emberek általi teljes kifosztása ellen szólt az agrárigazságosság földtörvénye: „A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és betelepültek vagytok nálam” (3Mózes 25,23kk). Legyen tehát visszaváltható az élet gyarapodását szolgáló és biztosító föld, és legyen visszaszerezhető a tisztességes név – így lenni az Úr „migránsának”, jövevényének nagyon jó! És megfogalmazódott mindezzel együtt a szolidaritás elve is: „Ha testvéred elszegényedik, és tönkremegy melletted, segítsd őt, mintha jövevény és betelepült lenne” (3Mózes 25,35kk). Ma erre a bibliai testvérszemléletre szorul rá leginkább a „kaparj magadnak, tipord le, rágalmazd meg, korrumpáld agyon!”- jellegű negatív jelszavakat követő magyar és európai közvélemény java része! Lenne mit tanulni Isten kijelentéséből, a sabbat-etikából, bárki bárhogyan is fintorog e kifejezés ellen! Eleink tudtak évszázadokon át tanulni ebből, iránytű volt számukra a Biblia gazdasági, szociális, ökológiai rendelkezéseinek sora – és hatására növekedett, gyarapodott a nép, az ország, s felvirágzott a haza. A felvirágzás mögött pedig virágzó, élő hit és ima volt!

Micsoda bankkritika ez is! Testvéredtől, a jövevénytől ne szedj kamatot vagy uzsorát (3Mózes 25,35). A mai nem hálaalapú (H-M-P-H = Hála-Munka-Pénz-Hála) csoda cirkulációs gazdaság szemléletben a P-M-P (Pénz-Munka-Pénz) hálátlan, sőt kegyetlen vadpiaci elve a domináns. Azaz a pénzt befektetni, a pénzzel pénzt szerezni, s újra a pénzt kihelyezni, behelyezni, befektetni, s még többet nyerni, nyerészkedni. Nos, ebben a nem kenyeret, hanem csak pénzt szaporító, profit-centrikus, messze nem kriszto-centrikus, ezért nem humán, nem embertámogató világstruktúrában valóságos népítélet az isteni Ige: „Ha testvéred eladja magát neked, ne rabszolgaként kelljen dolgoznia, napszámosod legyen, az örömünnep végéig szolgáljon nálad, azután szabadon távozzék el tőled gyermekeivel együtt… jusson hozzá ősei birtokához” (3Mózes 25,39kk). „Testvéreiteken, Izrael fiain, egymáson ne uralkodjatok kegyetlenül!” (3Mózes 25,43kk).

FÜGGETLENSÉGÜNK KIVÍVÁSA A MODERN BÁLVÁNYOKKAL SZEMBEN – ISTENNEL LÉPÉSELŐNYBEN

A Bibliának az ókori rabszolgaságban, de a modern kor elgépiesítő, a láthatatlan kéz hatalmával megkötöző robot-rabszolgatermelő civilizációjával szemben is hatalmas függetlenítő ereje van. A belső függetlenség cselekvési szabadságát és mozgásterét csak akkor lehet megnövelni, fenntartani és erre megtanítani az utánunk jövőket, ha visszavesszük, tudatosítjuk a bibliai gazdaságszemlélet, emberszemléletnek a történelem végéig új és megújító, innovatív erejű mintáit, modelljeit. Istennel mindig lépéselőnyben vagyunk mindenfajta csak horizontális történelmi lasszóval szemben. Ez a bibliai sabbat-etika ereje és „örök” üzenete! Valamint az, hogy a humánenergia, az ember termelési kapacitása Isten ajándéka, amit nem lehet privatizálni, államosítani, csoportérdekből tartósan visszatartani. Ha és ahol valamennyire is a cirkulációs bibliai elv, a megosztás és a szétosztás józan tékozlása nem érvényesül, akkor és ott előbb-utóbb még az is elvétetik, ami van. A Biblia és a századok millió jó és rossz gazdasági tapasztalatának summája a mi szempontunkból: a pénztörvényeken, a gazdasági szereplőkön alig lehet változtatni, de a hozzájuk való viszonyunkon igen! Ez lelki függetlenségünk megőrzése révén, a függőségek világában a szellemi-lelki independencia, a függetlenség kivívásával valósulhat meg. Valamint döntési terünk, képességeink megőrzésével, mentálisan a belső három lépés felvételével és fenntartásával. Annak folyamatos megvizsgálásával, hogy mi az, ami Isten akarata szerinti, jó, s érdemes a megtartása, mert az megtart, s mi nem az, mert az elpusztít.

AZ ISTEN-DIMENZIÓ MEGTARTÁSA AZ EMBERMEGTARTÁS KEZDETE

Eleink tudatában voltak annak, hogy a csak emberi dimenzió beszűkülést, távlattalanságot, bezárkózást, félelmet, önzést, pusztulást termel. Az isteni dimenzió, s az oda történő, hit általi belépés termékennyé tesz, minként az égből hulló eső a szomjú földet. A helyes korrelációt, a földi-mennyei egyben tartását, és ennek egyben tartó erejét 5Mózes 8,18-ban Isten embere így summázza: „Gondolj mindig Istenedre, az Úrra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa a mai napig.” Ehhez csak két, tartalmilag visszhangos és felhangosítandó Ige: „Ne igazodjatok a világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata… ami jó, neki tetsző, tökéletes…” (Róma 12,2). És a hálaetika világformáló igei summája: „Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thesszalonika 5,18). Nem véletlen, hogy igei tanulságokat fogalmazott meg a modern közgazdász, s ma sem lehet eszméltetőbbet írni az Ige mellett ennél: „A boldogtalanság elsődleges oka sohasem a szituáció, a helyzet, amiben vagy, hanem az, ahogyan gondolkodsz róla!” A gondolkodás, a Lélek szabadsága a modern kor sokféle béklyójából történő megszabadulás kezdete. Az, ahogyan gondolkodunk vagy éppen nem – ezért hát újuljatok meg lelketekben és elmétekben! (Efézus 4,23). Ez a sabbat-etika, a hála-etika, a keresztyén sabbat világformáló ereje – nem csak a múltban, hanem ma és a jövendőben is. Jó lesz erre nagyon odafigyelni – amíg lesz rá módunk!

Írta: Dr. Békefy Lajos