Orbán Viktor miniszterelnök azokkal a Közel-Keleten szolgáló keresztyén vezetőkkel tanácskozott szombaton Rómában, akik az idén hetedik alkalommal találkoztak egymással az ICLN (International Catholic Legislators Network Conference = Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Network Konferenciája) nevű szervezet keretében Frascatiban. Majd vasárnap fogadta őt Ferenc pápa. (Források: http://magyaridok.hu; radiovaticana.va; lastampa.it/vaticaninsider; kathpress.at; http://theorthodoxchurch.info)
Genocídium Közel-Keleten és a béke visszaállításának esélyei
Az Európai Unió katolikus képviselőinek éves találkozóján ezúttal a közel-keleti keresztyének helyzetét vitatták meg, különös tekintettel a jelenlegi Libanonra. Ezért is vett részt ezúttal a frascati megbeszéléseken III. Junan szír katolikus pátriárka, Bésara Butrosz Rai maronita pátriárka, Jean-Clément Jeanbart, Aleppó melkita érseke, II. Ignatius Afrám szír ortodox pátriárka és Anba Gabriel kopt püspök. Az Európai Unió katolikus képviselőinek «reflexiós csoportja» Christoph Schönborn bécsi bíboros érsek és az angol Lord David Alton politikus kezdeményezésére született 2010-ben. Egészen pontosan azt tűzték ki célul, hogy a keresztyén értékek jelenlétének fontosságát hangsúlyozzák és szorgalmazzák a politikában. Eredeti kezdeményezője az ausztriai Trumauban működő International Theological Institute/Nemzetközi Teológiai Intézet elnöke, Christiaan Alting volt. Kezdettől fogva két fő támogatója és felkarolója volt a kezdeményezésnek: a kardinális és a brit felsőház Lordja. Két hangsúlyos területe ennek a nemzetközi összefogásnak: az üldözött keresztyének helyzetének vizsgálata és belső dokumentálása, illetve a meg nem született élet védelme. A konferencia alapszabálya az ún. Chatham-rendelkezés, aminek értelmében nem adnak ki kommünikét, nem hozzák nyilvánosságra a beszédeket. A konferencia állandó 120 férfi és női résztvevője az ott szerzett információkat hasznosítja munkájában. De tilos az ICLN-t forrásként megjelölni. Minden ICLN konferenciakor sor kerül találkozásra a pápával. Az eddigi összejöveteleken ilyen fontos témákat vitattak meg: eutanázia, abortusz, biotechnika, az életet szolgáló tudományok, vallásszabadság, emberi jogok, állam-egyház viszonya, szekularizáció, katolikus nevelés. A résztvevők a keresztyén felelősség tudatában tanácskoznak a legégetőbb politikai és humanitárius kérdésekről. A csoport alapítása óta évente rendszeresen találkozik Frascati-ban közös megbeszélésre.
Vatikáni és közel-keleti, szűkszavú egyházi sajtójelentések szerint II. Ignatius Afrám szír ortodox pátriárka a plenáris ülésen szólt hozzá a főtémához: a genocídium, a népirtás múltbeli és jelenlegi helyzetéhez. A keresztyénüldözés helyzetét 1915, azaz az örmény genocídium óta elemezte. Néhány közel-keleti országban vizsgálta a keresztyénüldözés helyzetét, s megpróbálta felvázolni a béke és biztonság helyreállításának az esélyeit ezekben az országokban. Christoph Schönborn kardinális, a csoport egyik alapítója, üdvözlő beszédében rámutatott arra, mekkora jelentősége van annak, ha az üldözött keresztyének érzik a testvéri támogatás különféle formáit és kézzelfogható jeleit.
Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője elmondta: Orbán Viktor a tanácskozáson kijelentette, hogy Magyarország fellép a keresztényüldözések ellen, és mindenben kész támogatni a létükben veszélyeztetett közösségeket.
Ferenc pápa vasárnap a Vatikánban fogadta Orbán Viktort
„Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap a Vatikánban találkozott Ferenc pápával, azokkal az európai keresztény vezetőkkel együtt, akik a hétvégén a Róma közelében fekvő Frascati-ban gyűltek össze tanácskozásra” – tájékoztat a Sismografo Vatikán közeli hírportál vasárnapi tudósítása. A vasárnapi Úrangyala imádság után „Ferenc pápa «magán állampolgárokként» köszöntötte a vezető keresztény politikusokat. Rövid udvariassági látogatásról volt szó, melynek során nem érintettek mélységben specifikus témákat”.
A migrációra települő para-, vagy pszeudomigráció
Mind a Frascatiban tartott közel-keleti konferencia, mind a pápai magánkihallgatás jó alkalmat ad arra, hogy a hazai közbeszédben és a közgondolkodásban is próbáljunk különbséget tenni migráció és paramigráció között. A világméretű migráció főbb mozgásirányait: Latin-Amerikából az USA-ba, az indiai szubkontinensről szintén Észak-Amerikába, s egyre több útvonalon Afrikából és Közel-Keletről Európába.
De mit is jelent klasszikus értelemben a migráció? A migráció latin eredetű szó, alapja a migro, -are ige, aminek jelentése: helyet változtatni, kivándorolni, megváltozni, átlépni, megsérteni. Ma 60-70, egyes becslések szerint 150-200 millió ember migráns, azaz van mozgásban világszerte, a kontinensek között. Ennek megfelelően a migráció fogalom jelentése: emberek mozgása egyik helyről a másikra, hogy átmeneti vagy állandó lakhelyhez, munkához jussanak, melynek alapvetően 2 formája: 1. szándékos/akaratlagos migráció, illetve 2. szándékolatlan, kényszerű, kikényszerített migráció.
Okai: környezeti (klímaváltozás); politikai (üldözés, polgárháború); gazdasági (megélhetési nehézségek, szegénység); kulturális (vallási üldözés).
A PARA-, vagy PSZEUDOMIGRÁCIÓ, azaz álmigráció a migráció formájában megvalósuló, terrorista célú lopakodó mozgás, a migránsokhoz alkalmazkodó, álcázott behatolás. Ez a legújabb kori történelem sajátos terméke. Évekkel ezelőtt, a közel-keleti válsággal került felszínre, első renden a vallási diszkrimináció hatására beindult közel-keleti (szíriai és iraki) keresztyénüldözés nyomán. Akkor, amikor a hazájukból elmenekülő százezrekre terrorista célzattal rátelepült az álcázott, az Iszlám Állam által kezdeményezett és végrehajtott katonai előrenyomulás. Ezért ezt a hódító célú álmigrációt para-, vagy pszeudomigrációnak nevezzük. Ennek drámai következménye: nem egyéni döntésen, belátáson alapuló, hanem kikényszerített, szándékolatlan helyváltoztatás, pontosabban az életmentésért, az életben maradásért, a túlélés érdekében vállalt kényszerű helyváltoztatás.
Másodlagos migráció – „közel-keleti exporttermék”
A klasszikus migrációban résztvevők száma egyes becslések szerint világméretben 60-70 millió, más becslések szerint 150-200 millió. A kikényszerített közel-keleti paramigráció által érintett tömegek néhány milliót számolnak. De az Iszlám Állam révén így kiváltott, s más földrészre, így Észak-Afrikára is kiterjedt másodlagos migráció által mozgatott tömeges migrációval együtt akár 5-6-10 milliós vagy még több is lehet a számuk. Az afrikai dzsihadista paramilitáns szerveződés, a Boko Haram és az El-Sabaab révén sok százezresre nőtt azoknak a migránsoknak a száma, akik fegyveres kényszerítésből, az életükért hitük miatt menekülnek el ősi szülőföldjükről (lásd Nigéria északi tartományaiból, ahol a Boko Haram számos templomot rombolt le, vagy égetett el tömegesen keresztyéneket, illetve a kenyai Garissa Egyetemén tavalyelőtt nagycsütörtökön végrehajtott mészárlás a diákok között, amit a szomáliai El-Sabaab terroristák követtek el).
A paramigráció és a paravallásosság, az ál-vallásosság összefüggése
Már szomorú történelmi tény: a közel-keleti válság, az Iszlám Állam által kikiáltott kalifátus létrejötte óta brutálisan végrehajtott keresztyénüldözés volt az elsődleges oka az onnan megindult migrációnak. Az első, szigorúan a keresztyéneket, de a jazidákat és a síitákat is érintő üldözés egyáltalán nem megélhetési migrációt váltott ki, nem is a szegénység miatt következett be, nem klímamigráció volt, hanem kifejezetten és egyértelműen vallási diszkrimináció volt az oka, genocídium.
Az iszlám gyökerű terrorizmus, a dzsihadizmus részben a para-, vagy álvallásosság következménye. Az ISIS katonai szerveződés mutatta fel, tette nyilvánvalóvá az iszlám kétarcúságát. Egyik oldalon a közel 1,6 milliárdnyi „békés” iszlámmal, a vallásos tömegekkel, másrészről viszont egy, a saját vallásuknak is sok mindenben ellentmondó, véreskezű és hódító terrorista mozgalommal. E szerveződés tagjait para-, vagy álvallásosság jellemzi, követőiről iszlám teológusok is úgy nyilatkoznak, hogy vagy nem részesültek igazán vallásoktatásban, vagy a gyűlöletprédikátorok agresszív szónoklatainak ülnek fel, mivel bennük is rengeteg elfojtott agresszivitás rejtőzik. Ez az egyik belső motívuma az európai származású ISIS terroristák jó részének. Azaz a szubjektív konfliktuskezelés képtelensége, ez elől az agresszivitásba menekülés.
Pozitív jordániai és németországi iszlám hangok… de ki hallja meg ezeket?
Erről a pszichológiai és vallási handicapről, korlátozottságról szólt többször is megnyilatkozásaiban Hasszan Ibn Talal jordániai herceg, az Ammanban kiadott Arab Szociális Charta A Vallási Kisebbségek Védelméről szerzője, aki az Iszlám Állam szíriai és iraki fellépésekor ezt üzente a menekülő keresztyéneknek: „Maradjatok ebben a térségben, szükségünk van rátok, nélkületek nincs arab kultúra, az arab gondolkodás úttörői voltak keresztyén őseitek”. Ezek a szavak 2012-13-ban sokszor elhangzottak. Nem is jöttek a keresztyén menekülők akkor még tömegestől Európába, törökországi és kurd, jordániai, libanoni ENSZ menekülttáborokban próbálták kivárni a konfliktus lezárulását.
A Németországban és Ausztriában létrehozott Madrasah nevű Egyesület Az Iszlám Képzésért és Interkulturális Párbeszédért nevű szervezet 2014. szeptember 27-én megtartott németországi ülésén 120 iszlám tudós nyílt levelet írt az IS akkori főnökének, Al-Bagdadinak, s ebben 20 tételben utasították el a Korán alapján azt a „bűncselekmény-sorozatot”, amit az iszlám vallás nevében az Iszlám Állam brutális fegyveres akcióival elkövet. Alig lehet kétséges, hogy az ISIS akciói révén felgyorsított hatalmi egyensúly eltolódás célja: Európa elrablása, és Eurábia, illetve a sok potenciális veszélyt hordozó Migrópa létrehozása.
Egyre világosabb, hogy többértelművé vált a migráns szó. A kezdetben vallási és politikai gyökerű, üldözéstől motivált „migráns” mellett egyre több megélhetési, meg klímamigráns jelent meg Európa határainál. S közöttük ki tudja, milyen számban a para-, vagy pszeudomigránsok is. Az igazi veszélyt ők jelentik kontinensünkre és jövőnkre – ahogyan azt a közel-múlt számos nyugat-európai terrorakciója mutatja. Egyelőre a határzárak, kerítések és a technikai zárak megfogják őket. Legalább is hazánk déli határánál. Miként lehetne tartósan távol tartani őket, s a bennlévőket elszigetelni? Egyik kérdés súlyosabb, mint a másik. Egységes európai stratégia nélkül nagy árat kell majd fizetnünk. Ezért van történelmi jelentősége hazánk kül-, és védelmi politikájának és lesz október 2-nek is!
Fontos a magas szintű és többrétegű, körültekintő magyar stratégia a keresztyénüldözéssel kapcsolatban!
Fontos döntésről számol be ma a hazai sajtó:
"Önálló kormányzati szervezeti egység, azaz helyettes államtitkárság jön létre a keresztényüldözés ellen az Emberi Erőforrások Minisztériumában. A helyettes államtitkárság vezetője Török Tamás diplomata lesz, aki Olaszországból tér haza, hogy ellássa a posztot".
Időszerű és nagyon szükséges egy ilyen szervezett szervezet létrehozása, amely remélhetőleg a migráció és az ál-migráció jelenségeinek naprakész elemzését,tudományos és szociológiai igénnyel és igényességgel végzi és nyújtja majd a kormányzaton túl a magyar közvélemény mélyebb eligazításához szükséges információkat, valamint a gyors támogatást igen rászoruló, üldözött keresztyéneknek, illetve egyházaknak.
Bizonyára elvárható lesz tőle magas szintű párbeszédek kezdeményezése és fenntartása is, amivel segíteni tudja majd az iszlám és más kultúrákban élő, veszélyeztetett helyzetű keresztyénekről szóló tárgyalásokat és a velük folyó megbeszéléseket. Mégpedig úgy, hogy a nem-keresztyén kultúrák vallási köreivel is hatékony, jövőbemutató párbeszédre törekszik, de átgondolt megbeszéléseket szervez majd az Európán belüli világvallások között is. Mindkét irányban nagyon égető kérdések sokasodnak. Nem feledkezhetünk meg egyetlen pillanatra sem arról, hogy a világvallások 21. századi neoreneszánsza, újraéledése paradox jelenség: egyrészt pozitív, ugyanakkor az egyre karakteresebb vallásosság sok, egyelőre máig nem is sejtett konfliktus forrása lehet. Erre vonatkozó, összehangolt nemzetközi és hazai trendkutatásokkal szükséges preventív stratégiák kidolgozása. S mivel 2070 körülre a keresztyénség a jelenlegi mérlegelések szerint világszinten kiszorul vezető helyzetéből, ennek szintén jelentős hatásai lesznek már unokáink életében. Tehát: a segélyezésen innen és túl igen komoly felelőssége lesz az új kormányzati szervezetnek, amihez felkészült szakembergárda szükséges. Remélhetőleg a felkészült szakemberek, akik már eddig is bizonyították tájékozottságukat és elkötelezettségüket a világvallások versenyfutásával összefüggő egyre bonyolultabb helyzet elemző és naprakész feltárásával, helyükre kerülnek ebben az új minisztériumi egységben - vezetőként és munkatársként egyaránt! A hatékony teljesítménynek ez is nélkülözhetetlen feltétele. Figyelő tekintettel és segítő ismerettel várjuk az új kormányzati egység működését.
Írta: Dr. Békefy Lajos
